Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-30 / 210. szám

4 nikszerűen menekültek. Nagyobb távolságban azután újra összeszedelődzködtek és megújítot­ták rohamukat. Több emberünk egy orosz tá­bornokot, aki az oroszok soraiban most látható lett, vett célba és néhány másodperccel később a tábornok több golyótól találva, leesett lová­ról. A tábornok megsebesülése az orosz lovasok számára általános futásra volt jelu­dás. Egy hadipilóta halála. Az északi hadisajtószállásról érkezett je­lentés szerint Kosmann Oszkár vezérkari százados felderítő munkája közben gépével lezuhant, és meghalt. . fkadídrata. m Az oroszok nagy veresége. Öt hadtestet vertek szét a németek. (Berlin, augusztus­­29. — „M. T. I.") rA nagy vezérkar közli: Poroszországi csapa­taink Hindenburg tábornagy vezetése alatt egy orosz sereget, amely öt hadtestből és három lovashadosztályból áll, amely a Narew-folyó irányában nyomult előre. G­ilgenburg—Ortelsburg környékén három napig tartó csatában megverték és most üldözik az ellenséget a határon túl — Stein, főhadszállásmester. Harcolt Poroszország keleti határán. (Berlin, augusztus 29.) A­ „Berliner Tage­blatt" írja: Csapataink Poroszország keleti határán ellenére a többszörös túlsúlynak és a roppant kiterjedésű harcvonalnak, győzel­mesen nyomulnak előre. A katonáink hősie­sen viselkednek. A szuronyrohamaik olyan ellenállhatatlanok, hogy az ellenség fejvesz­tetten menekül. Az árulás azonban mégis sokat árt a mozdulatainknak. Az oroszok kémrendszere roppant kiterjedt és egyesek nem tudnak a pénznek ellentállni. Az utóbbi harcok egyikénél a hadvezetőségnek föltűnt, hogy az oroszok jól vannak informálva a német csapatok mozdulatairól és ügyes el­lenmozdulatokat végeznek. Ekkor észrevette egy tiszt, hogy egy magasan fekvő szélma­lomnak a szárnya abba az irányba fordul, amerre a német ezredek fölvonultak. Erre azután csellel éltek és ez sikerült is. Öt perc múltán a szélmalom kereke már nem forgott. Két ellenséges repülőgépet lelőttek. :* Kétségbeesés Pétervárott (Bécs, augusztus 29.) "A „Corr. Rundschau" jelenti, hogy Pétervárott egyre szomorúbb lesz a helyzet. A hatóságok teljesen elvesz­tették a fejüket. Ugyanazon a napon, melyen a német ul­timátum megérkezett Pétervárra, megkezdték az állami pénzeknek az ország belsejébe való szállítását, mert nem kevésbbé féltek a pétervári csőcseléktől, mint attól, hogy a németek megtámadják Kronstadtot. A pétervári köröket nagyon elkedvetlení­tette, hogy a francia vezérkar a hadsereg vereségeit előbb teljesen eltitkolta és ké­sőbb csak teljesen elferdítve ismerte be orosz szövetségesének. Nagy az ellenszenv Izvol­szky párisi orosz követ ellen, akit pártosság­gal és rövidlátással vádolnak, mer­t az orosz kormányt rosszul informálta Franciaország­ erejéről. A pétervári mozgósítás során kide­rült, hogy a mozgósításhoz szükséges szervek teljesen készületlenek voltak. A város utcái zsúfolva vannak éhező munkásasszonyokkal és gyermekekkel. Harminc millió ló. (London, augusztus 29.) A „Times" pétervári levelezője jelenti, hogy Oroszország harminc millió lovat használ föl az Ausztria-Magyar­ország és Németország elleni háborúban. Az összes orosz csapatok iraki-egyenruhákat vi­selnek és az orosz lovasság lovait állítólag zöldre festeti, hogy futás közben vagy pedig araikor legelnek, ne lehessen azokat fölismerni. NÉPSZAVA lyn­ augusztus 30. Az orosz forradalom. Fölrobbantottak egy katonavonatot. (Krakó, augusztus 29.) Kalisból jelentik, hogy a vasútvonalon Prága és Varsó között a sínekre helyezett bombákkal fölrobbantot­tak egy orosz katonai vonatot, amely zsú­folva volt katonasággal. A robbanás több mint százötven orosz katonát megölt, sok tiszt és egy postahivatalnok is meghalt.­­A sebesültek száma igen nagy. A robbanás után egy katonai őrjárat üldözőbe vette a merénylőket, akik nem messze a vasúti töl­téstől figyelték a bombák hatását. A merény­lők az erdőbe menekültek, az őrjárat utánuk vetette magát és lövöldözött rájuk, néhány merénylőt agyon is lőttek, de a többi elmene­kült. Be van bizonyítva, hogy egy varsói forradalmi bizottság intézte a merényletet, Szebasztopolt kiürítették. (Konstanza, augusztus 29. •— „Nemzetközi Távirati Hírlap".) Szebasztopolból táviratoz­zák, hogy a katonaság a várost teljesen ki­ürítette. Az egész helyőrséget a városban volt kétszáz ágyúval együtt hajón elszállítot­ták. Hivatalosan azzal magyarázták ezt, hogy csak azért távozott el onnan a haderő, hogy, az odesszai lázadókat megfenyítse. A lakos­ság nem hisz a hivatalos magyarázatnak és a legnagyobb sietséggel menekül. A családok legnagyobb része már elhagyta a várost. ai nyugateurópai hadjáratnak újabb nagy eseménye nincs. A franciák üldözése folyik tovább azokon a területeken, ahol a legutóbbi összeütközések alkalmával a né­metek győztek; összefoglaló jelentés nincs még — Stein főhadiszállásmester újabb je­lentését csak napok múltán kaphatjuk meg — és a német előnyomulá­sról csak az az ujabb pozitív hír érkezett, hogy a felső El­szászból kiűzött francia seregeket a néme­tek Belfort erődítéséig üldözték. A többi jelentés a már méltatott döntő összeütkö­zésről való újabb részleteket ad. Újság nincs Franciaország helyzetéről sem, de újabb hírek erősítik, hogy nagy változás készül a francia hadvezetésben és hogy a francia kormány a „türelmetlen ellenség"­ ellen a legvégsőkig való harcra hívja föl az ország lakosságát. # * A németek előnyomulása. Belfort előtt! (Zürich, augusztus 28.) Tegnap erős harc volt egész nap felső Elszászban a kivonuló francia seregekkel, amelyeket most már egé­szen Belfort erődítéséig üldöztek a németek. Nyolc gépfegyvert és több száz foglyot vesz­tettek a franciák. Estefelé a franciák ellen­támadást kíséreltek meg Dammelkirch és Altmünsterel felé. Ennek a harcnak az ered­,­ménye még ismeretlen. (Frankfurt, augusztus 29.) Rómából távira­tozzák a „Frankfurter Zeitung”nak. A fran­c­ia hadügyminisztérium hivatalosan közli, hogy parancs ment Joffre vezérkari tábor­nokhoz, hogy felső Elszászt hagyja el (ürítse ki), mert minden rendelkezésre álló haderőre északon van szükség, ahol a háború sorsa el fog dőlni. (Belfort — a kiejtése: Belfor — várakkal megerősített hely Franciaország keleti részén, 35.000 lakossal, gyárakk­al, vasművekkel; a lyoni és a keleti vasutaknak egyik csomó­pontja.­­A felsőelszászi határtól nyugatra tizenkét kilométerre fekszik, Mü­hlhausentől délnyugatra negyven kilométer távolságra. 1­871 januárja közepén is heves küzdelem volt itt a franciák és a németek között. —­ Alt­münsterd­, község közvetlenül a felsőelszászi és francia határon, még felső Elszászban, Bel­fort francia erődítéstől, amelytől keletre fek­szik, tizenkét kilométer lehet a távolsága; Mü­hlhausentől délnyugatra harminc kilomé­terre van.) — Dammerkirch — francia neve: Dannemarie — város Belfort, franciaországi erősségtől huszonegy kilométerre nyugatra, felsőelszászi területen van, Altkirch kerület­ben a Rajna—Rhone csatornánál 1100 lakossal; a francia határtól magától tíz kilométer a tá­volsága, Mü­hlhausentől délnyugatra harminc­nyolc kilométer, a távolság Dammerkirchig.­ Az angolokon való győzelem. (Berlin, augusztus 29.) A „B. Z. am Mittag" haditudósítója az angolokon aratott győze­lemről a nagy főhadiszállásról a következő­ket írja: A St. C­uentinnél az angolokon ara­tott újabb győzelmet úgy érték el, hogy lo­vasságunk nagy tömege a St. Quentin felé menekülő angol csapattestek elé vetette ma­gát és olyan soká tartóztatta föl, amig az őket üldöző csapataink még egyszer elöntő tá­madást intézhettek ellenük. Vereségük tel­jes. Az angolok immár teljesen el vannak vágva visszavonulási írtjuktól és csak a Dun­kirchen, Calais, Havre vagy­ Cherbourg ki­kötőkbe menekülhetnek. Ütközet a Waterlooi csatatéren. (Milano, augusztus 29.) A „Corriere Dela Sera" jelenti: Az a csata, amelyben a néme­tek széjjelverték az angol lovasságot, a Waterlooi csatatéren folyt le, ahol 100 évvel ezelőtt Wellington megtörte Napóleon hatal­mát. A párisi jelentés szerint az angolok verték meg a németeket, holott maga French tábornok is beismerte, hogy éppen hogy sike­rült magukat átvágni az ellenség gyűrűjén. Egy francia hadosztály megtagadta az engedelmességet? (Genf, augusztus 29.) Párisi hír szerint a Metz mellett eldőlt csatában szenvedett ve­reség annak tulajdonítható, hogy egy francia hadosztály megtagadta az engedelmességet , ahelyett, hogy előrenyomult volna, elmene­kült. A „Matin"­, amelyben Gervais szenátor írta meg elsőnek ezt a hírt, szigorú rendre­utasítást kapott a hadveze­tőségtől. Változás a francia hadvezetésben. (Genf, augusztus 28.) Párisból ide érkezett jelentések szerint a déli francia sereg főve­zérét, Joffre tábornokot visszahívták és a hadsereg vezérletét Pau tábornokra, volt hadügyminiszterre bízták. (Frankfurt, augusztus 29.) A­ „Frankfurter Zeitung" jelenti Amsterdamból. Clemenceau közli lapjában, hogy Joffre fővezér a keleti hadsereg vezérkarának több tábornokát te­,­hetetlenségük miatt elbocsátotta és helyet­tük Pau tábornokot bizta meg az alsó elszászi csapatok vezérletével. A franciák beismerik a vereségeket. (Köln, augusztus 29.) A „Kölnische Zei­tungénak Kopenhágából érkezett távirata szerint a Franciaországból Kopenhágába ér­kezett hírek arról szólnak, hogy­ Franciaor­szágban rendkívül nagy csalódást, okozott Luneville elveszte és az, hogy a németek megszállották a Saales mellett levő magasla­tokat. Irányadó francia részről azt mondják, hogy ezeket a magaslatokat főképen azért tudták elfoglalni a németek, mert e hónap 21-én Delme mellett, Nancytól északkeletre, megakadt a francia csapatok fölvonulása. A hadiszintér e részén most Toul-Epinal-Bel-­­fort vonal az igazi határvonal; ezek a váro­­­sok bevehetetlenek. (Páris, augusztus 29. —a Hágán át.) Az „Echo de Paris", a hadsereg lapja, a Maas melletti harcokról azt írja, hogy azokban 400.000 francia és 40.000 angol vett részt. Eleinte az afrikai csapatok urai voltak a Maastól nyugatra eső területnek. Ekkor azon­ban a német gárda szuronyrohamra ment, és az afrikaiak visszavonultak.

Next