Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)
1914-09-30 / 241. szám
(5 kormány megbízásából Antwerpenből Brüsszelbe utazott, hogy fegyverszünetet kérjen a németektől. Woestenak Von der Goltz tábornokkal, Belgium német kormányzójával folytatott tárgyalása azonban nem a fegyverszünet, hanem a végleges béke körül forgott. Von der Goltz a következő, nagyon is valószínűtlennek hangzó feltételeket szabta volna a belgák elé : 1. A német kormány kész a polgári kormányzatot visszaállítani Belgium minden városában. 2. A németek készek Belgiumban működő valamennyi csapatukat visszavonni. 3. Mindezek fejében Belgium ne gördítsen semmi akadályt az elé, hogy a németek Franciaországban működő hadseregükkel zavartalan összeköttetést tartsanak fönn. • Ezeket a feltételeket Woeste közölte a belga kormánnyal, amely azokhoz állítólag a szövetséges hatalmakra való tekintettel nem járult. Anglia békét szeretne ? Rotterdamból jelentik a „Neueste Nachrichten"-nek, hogy a hollandi lapok tudomást vesznek a londoni ,,Westminster Gazetta" egy föltűnést keltő cikkéről, amely így végződik : „Angliának nem célja Németországot megsemmisíteni. Minden olyan békekötés, amely újabb sebeket ütne és a megtorlás vágyát élesztgetné, céltalan volna. Ha tehát a német birodalom arra a fölfogásra térne át, hogy élni akar, de mást is boldogulni enged, akkor Anglia nem oltaná ki a reménység utolsó pislogó parazsát." Apponyi Albert Hoosewellhez, mint a „Budapesti Tudósító" jelenti, memorandumot intézett, amelyben azt bizonyítja, hogy nem a monarchiára és nem Németországra, hanem ellenségeikre hárul a felelősség a mostani világháború kitöréséért. A bevezetésben Apponyi hivatkozik a nemzetközi békemozgalom keretében kifejtett működésére és kijelenti, hogy éppen a békeideálhoz való ragaszkodása kedvéért kénytelen az egész világ előtt hangoztatni, hogy a monarchiát nem terheli felelősség a világháborúért. Azt a konfliktust, amely végül is háborúra vezetett — mondja Apponyi — nem lehetett döntőbíróság vagy nemzetközi vizsgálat révén elintézni. „Mielőtt én — írja tovább — megaldim hozzájárulásomat valamilyen háborús lépéshez, a legnagyobb óvatossággal megvizsgáltam a kérdésnek ezt az oldalát és bármennyire is ragaszkodom a nemzetközi békeberendezések ideáljához, be kellett vallanom, hogy a jelenlegi esetben nem lehet hasznukat venni. Mert alkalmazásuk föltétele, hogy mind a két oldalon meglegyen a jóhiszeműség és az a kívánság, hogy helyesen cselekedjünk. E föltétel nélkül a becsületes félnek a bolond szerepe jut. Miben állhatott volna a Szerbia elleni nemzetközi eljárás eredménye a Verdiktumban, amely megállapította volna Szerbia gonosz cselekedeteit és fölszólította volna Szerbiát, hogy e cselekedetekkel hagyjon föl. Szerbia ezt természetesen megígérte volna, mint ahogyan megígérte az 1908-iki válság után, hogy jó szomszéd lesz, de azután, talán csak valamivel óvatosabban, folytatta volna sötét munkáját és a dolgok fejlődése egy pár esztendő múlva ismét krízisre vezetett volna. Várjon akkor ismét a nemzetközi eljárás paródiájában kellett volna menekülést keresni ?" Azután Oroszország szerepére tér át és ezeket írja: „Mi mást jelentene Oroszország uralma a szlávok egész tömege fölött, mi mást jelentene az emberi haladás nagy elveinek szempontjából az úgynevezett pánszláv eszmének megvalósulása még maguknak a szlávoknak számára is, mint a szolgaságot ? Minden szláv erőnek Oroszország zsarnoki hatalma alá való helyezése az emberiség összessége szempontjából a szabadságnak, a haladásnak és a demokráciának borzasztó veszedelmét jelentené. Fölmerülne a századokkal való visszaesés veszedelme, az erkölcsi és szociális katasztrófa. Erős a hitünk, hogy Németország és Ausztria-Magyarország megmenti nemzedékünket ettől a veszedelemtől, ámbár Oroszországot támogatják a vaksággal vert nyugati hatalmak, amelyek közül az egyik még attól sem riad vissza, hogy a sárga fajt belevonja az európai konfliktusba". A memorandum így végződik : „Az emberiség legfőbb ideáljaiért állunk harcban, a békéért, amelyet győzelmünk az eljövendő nemzedékek számára biztosítani fog". ! Munkások! J Cajpotok, a érdekében agitáljatok mindenfelé, ahol megfordultok. Követeltétek mindenütt a Népszavát! NÉPSZAVA 1914 szeptember 30. A tuborus világ tüzei. Pótbélyegek az árvák javára Ausztriában. Bécsből jelentik, hogy a háború ideje alatt új öt- és tizfillérett bélyeget bocsátanak ki, amelyekhez két fillér értékű pótbélyeget csatolnak s igy a bélyegek öt helyett hét, tíz helyett tizenkét fillérbe fognak kerülni. Egy egész bélyegívnek az ára, amely nyolcvan bélyegből áll, öt korona negyven fillér, illetve kilenc korona harmincöt fillér lesz. A pótbélyegekből befolyó összeget a háborúban elesettek özvegyeinek és árváinak támogatására fordítják. Az új bélyegeket október 4-én adják ki.. Az új bélyegeket a postahivatalok fogják árusítani. A magyarországi, bosznia-hercegovinai és németországi postaforgalomban lesznek használhatók. * A teheráruforgalom korlátozása. A Máv igazgatósága jelenti: A magyar államvasutak a teherdarabárukat korlátlan súlyban néhány vonalnak kivételével és a következő feltételek mellett október elsejétől kezdve ismét szállítják. A feladó tartozik a teherdarabáru fuvarlevelében az üzletszabályzat 64. § 1. pontja alapján belegyezését kinyilatkoztatni az iránt, hogy az áruk lehető elszállításig ideiglenes őrizetbe vétessenek, a feladó tartozik továbbá az üzletszabályzat 36. § I. 2. pontja alapján a nyitott kocsiban való szállítás iránti kívánságát minden esetben a fuvarlevélben előírni. A teherdarabáru szállítása azonban még a Máv. több vonalán szünetel. Bővebb felvilágosítást a feladási állomás főnöksége ad. * A korcsmák záróórája Debrecenben. Rostás István debreceni rendőrfőkapitány a városban történt néhány koleraeset folytán elrendelte, hogy az italmérési üzleteket, korcsmákat, pálinkaméréseket este 10 órakor be kell zárni. Egyébként a város lakosságának semmi aggodalomra nincs oka, mert a hatóságok minden óvintézkedést megtettek. * Új francia hadi találmányok. A múlt kedden a párisi tudományos akadémiában érdekes fölolvasást tartottak egy új lövegről, amely az aviatikutok számára készült és egy új fényképező módszerről, amellyel a legnagyobb magasságokból is le lehet fényképezni az ellenséges hadállásokat. Egyelőre részletek nem kerültek nyilvánosságra, de annyit közöltek, hogy az új bombától a francia hadvezetőség igen nagy sikereket remél. Az új fényképezőgépet ezentúl minden francia aviatikus magával fogja vinni és ezzel olyan magasságból is a legpontosabb fényképeket készítheti az ellenséges csapatokról, ahonnan eddig szabad szemmel látni sem lehetett a földre. Az itthonmaradtak kötelességei. * A proletárság feladata. A berlini Vorwärts írja a következőket: A proletárok százezrei, akik a birodalom határaira vonultak, akik most ottan kimondhatatlan fáradtsággal, nehéz áldozatokkal harcolnak, bizonyára nem azért viszik vásárra az életüket, hogy egy kis réteg érdekeit szolgálják. Harcolnak és fáradnak, nélkülöznek abban a reménységben, hogy az ellenség leverése, a hatalmas küzdelemben való győzelem a nép egészének javára fog szolgálni, hogy neki, a munkások tömegének megteremti azt a talajt, amelyen békeidőben kevésbé akadályozva és erőteljesebben mint valaha, fejlesztheti ki erejét. Ebben a pillanatban pihen a pártok küzdelme. A harcmezőn egymás mellett állanak a munkások és a vállalkozók fiai és odahaza is gyakran egymás mellett dolgoznak a segélyakciókban a proletárok és kapitalisták. Ezt a helyzet így hozza magával és annál inkább lehetővé válik, mert legalább is a szociáldemokrácia mindig azt tanította, hogy a gazdasági és politikai küzdelem nem az ellenfél személyének szól, hanem a gazdasági éstársadalmi érdekek képviselőinek, akik a társadalmi érdekek képviselőink következtében ezeket az érdekeket kénytelenek képviselni. Az együttműködés azokban az időkben, amikor a háború a gazdasági életet teljesen kivetette normális menetéből, nem engedheti meg, hogy egyetlen munkás is, aki a munkásmozgalom iskolájában tanult meg gondolkozni, félreismerje azt a valóságot, hogy az ellentétek azért megvannak és újra napirendre kerülnek, gazdasági és politikai harcokban jutnak kifejezésre, mihelyt a béke megint a régi vágányokra tereli a gazdasági fejlődést. Az a cél, amely százezreket lelkesít és a kimerülés óráiban megerősít, a küzdelem óráiban tüzel, ez a cél bizonyára, nem más, mint az , hogy békét akarunk kifelé, belföldön szabad utat a fejlődésünknek, meg akarjuk mutatni, hogy a proletárok annyiszor lebecsült, és bántalmazott tömegei mire képesek. Ki akarjuk vívni magunknak azt, amit olyan régóta megvontak tőlünk : egyenlő jogot mindenkinek, hogy így egyengessük azt a talajt, amelyen leszámolhatunk akkor, ha továbbra is elnyomni és gazdasági fölemelkedésünket hátráltatni akarnák. Ebben a hitben, ebben a reménységben küzdenek a proletárok, viselik az áldozatokat és a nélkülözéseket és hullatják idegen földre forró vérüket. Ki merné vitatni, hogy ez a cél, amelyet maguk elé kitűztek, nem a legjobb és a legmagasztosabb, amely a proletárt küzdelembe viheti De azt is tudjuk, hogy ezeket a célokat nem érhetjük el, ha az otthonmaradottak nem teszik meg kötelességüket, ha ők is nem teljesítik feladataikat, hogy mindent készen tartsanak a pártok és osztályok későbbi küzdelmére. Amíg testvéreink odakünn a harcmezőn a határokat védik, nekünk, akik otthonmaradtunk, gondoskodnunk kell arról, hogy fegyverkezzünk a jövő harcokra, amelyek akaratunkkal vagy az ellenére is bekövetkezhetnek, megszületnek a gazdasági fejlődésből, az osztályok tagozódásának kényszerűségéből. Ez a fegyverkezés azonban : a szervezkedés, a szolidaritás. Csak egyesüléssel, csak közös erővel lehetnek a nincsetlenek hatalommá. A proletárság már az elmúlt békeidőkben is erős, sokat megcsodált szervezeteket teremtett. Gondoskodjunk arról, hogy ezek el ne pusztuljanak. Hogy a háborús időkben is kitartsanak, sőt belülől erősebbek és szilárdabbak legyenek ! Bizonyos, hogy ez nem könnyű ezekben az időkben, amikor a fegyverek beszélnek. Legjobbjaink és legderekabbjaink nagyrészét elvonták a közös munkától és harcban állanak. Azok között, akik otthonmaradtak, gyakran a legborzalmasabb nyomor uralkodik, ugye, hogy alig látszik lehetségesnek, hogy néhány fillér járulékot áldozzanak, hogy az összejöveteleken megjelenjenek. Ehhez járul még az a körülmény, hogy az ostromállapot alatt nyilvános gyűléseket nem lehet tartani és úgy folytatni az agitációt, mint normális időkben. De ennek ellenére, nem, éppen ezért, minden erőt meg kell feszíteni, hogy a már megteremtett szervezeteket biztosítsuk és kiépítsük. Senkinek sem szabad elmaradnia, mindenkitől el kell várni, hogy kötelességét teljesítse, ma jobban, mint valaha. És ez különösen áll az asszonyokra, akiken ma mindenekelőtt a felelősség nyugszik. Dolgozzunk tehát a szervezetért készüljünk erőnkhöz képest a proletárság fölemelkedéséért a háború után. Ha így dolgozunk, azok érdekében és azok fölfogása szerint dolgozunk, akik harcba vonultak és így segítünk nekik annak elérésében, ami harcaikban lelkesíti őket. Azonkívül azonban azt is elmondhatjuk, hogy ez a khnika valójában a nép egészének javát szolgálja. A nép, amint ezt ma jobban fölismerjük mint valaha, a kicsik, a vagyontalanok, a kitagadottak milliónyi seregéből áll. Ezek érdekében dolgozni, azt biztosítani és erősíteni, ami egyedül képes a kicsiknek hatalmat és eredményt jut.