Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-20 / 261. szám
196 Az orosz harctér. Verik az oroszokat Przemysl alatt. Harcok Varsó körül. — Galíciából menekülnek az oroszok. — A németek Lodzban. — Az oroszok éjszakai támadásokat rendeznek. — Galíciában és az orosz földön diadalmas harcok folynak az oroszok ellen. A legújabb hivatalos jelentés szerint Przemysl alatt, Chyrow környékén, Myzyniecnél nagy ütközet volt, ahol a környező magaslatokat a monarchia csapatai hatalmukba kerítették. De a San partján és Stary-Sambor irányában is győzelmesen verik az oroszokat. Oroszlengyelországban, egy Varsó felől előre törtető nagy ellenséges lovas csapatot a szövetséges hadak visszaverték. Mind a két harctéren lanyhul már az oroszok támadó ereje. Sőt azt is jelenti egy bécsi távirat, hogy az oroszok egész Galíciából visszavonulnak. A monarchia csapatai eddig nyolcvan helységből verték ki az oroszokat, százhatvan helységet pedig önként ürítettek ki az oroszok. Ez a hír elég nagyfontosságú, de megerősítésre szorul. Przemysl körül, úgy látszik, már nincs mit tartani az ellenségtől, mert egy bécsi lap haditudósítója szerint a sajtóhadiszállást a felszabadult városba helyezték át. Lodznak a németektől való megszállásáról még mindig nem érkezett hivatalos jelentés. Ennek ellenére mégis valószínűnek látszik a megszállás, mert most már másodízben jön hír róla. Berlini jelentés szerint egy német lodzi újság közli, hogy a német csapatok már október nyolcadikán vonultak be a városba. Magyarország északi határán még mindig folynak apróbb ütközetek az oroszokkal. * * TÁRCA # & Kis képek a. nagy háboruML 1i*t,a Zudtvig flauer, * A hasonlóság. Egy kis magyar huszárőrjárat földerítő lovaglása közben egy csapat kozákra bukkant. A találkozás mindkét csapatra meglepő volt. A kozákok nem tüzelhettek fedözet mögül és nem tűnhettek el azonnal, amint szerettek volna, tehát egy kis csetepaté támadt, amiről a világ nem tud meg semmit. Lőttek tehát: a magyarok gyorsan és jól, a kozákok csak gyorsan. Szemtől szemben látták egymást. A huszárok káromkodtak, ordítoztak és tüzeltek. Fiatal zászlósok gyermekarca izzott a hősies bátorságtól. Az ellenséges csapat vezetőjére célzott, aki ötven lépésnyire sem volt előtte. A célzásnál mindenki testi és lelki erejének megfeszítésével nézett az ellenségre és látta, hogy a nagy szőke fiatalember az ő saját testvéréhez hasonlít. A zászlós keze megrezdült és ez elég baj volt az orosznak, mert a zászlós nem jól célzott és legföljebb a vállát találhatta volna. Így azonban a golyó éppen a szívébe ment az orosznak, aki egy pillanatig még ottmaradt törpe lován, azután lassan, szelíden, mintha óvatosan akarna leszállni, lecsúszott a földre. "A kozákok megzavarodtak, amikor vezetőjüket leesni látták és megfutottak oly gyor(Bécs, október 19.) A „Morgen" haditudósítója az északi harctérről jelenti lapjának: Az osztrák-magyar sereg sikeres offenzívája következtében a sajtóhadiszállás a fölszabadult Przemyslbe helyeződött át. Szemtanúi vagyunk az ütközeteknek, amelyek a vár keleti részén a legkülsőbb erődök előtt a mi csapataink és a visszavonuló orosz ostromló sereg roppant erősen elsáncolt utóvédei között folyjan, hogy a magyarok nyomukba sem értek. A mieink ezután élénk beszélgetés közben lassan visszahúzódtak. A zászlós előtt ez az egész jelenet álomként tűnt föl. Amint az elesettekhez értek és amint a golyójától elhullott ellenséget látta, világos lett előtte, hogy nem álmodott. Leszállt lováról, hosszasan nézte az elesettet. Teste még meleg volt, de már nem élt. A huszárok a holttestet keresztbe tették egy lóra és óvatosan mentek vele vissza. A holt katona mozgása a lóháton annyira fölizgatta a zászlóst, hogy nem bírta ezt tovább nézni, megsarkantyúzta a lovát és előre lovagolt. A faluban egy darabig némán üldögélt, de azután valami megint visszahajtotta a holt ellenséghez. Erőt vett magán, nézte sokáig és megint látta, hogy mennyire hasonlít testvéréhez, aki most valahol szintén a harcmezőn áll vagy talán már meghalt. Leszállt az est, amikor az ifjú fölriadt és valami elhatározás fogant meg benne. Svet öreg parasztot szólított magához és megparancsolta nekik, hogy a holt orosz tisztet ravatalra fektessék. Azután kocsira tétette a ravatalt és megparancsolta nekik, hogy a legközelebbi ellenséges csapathoz vigyék. A parasztok nem is csodálkoztak. Csöndesen haladtak szomorú és veszélyes éji útjukon. A zászlós azonban biztos akart lenni a dolgában, ezért megparancsolta nekik, hogy igazolványt hozzanak. Egész éjszaka ébren várt reájuk. Hajnal felé visszatértek a parasztok és egy zsírfoltos papirost hoztak, orosz írással, amelyet a zászlós lefordíttatott magának : — Igazoljuk, hogy halott főhadnagyunkat, Arkadi Mihailovics Psuszkint megkaptuk és köszönjük az Ön jóságát. A zászlós a piszkos papírszeletet tárca. A zászló, Dr. E. egyéves önkéntes csata közben tisztogatta a szemüvegét. Természetes, ez nem nagyon arra való idő volt, de az üveg poros lett, páráktól megnedvesedett és így nem tudott célozni. Azután körülnézett, látta bajtársait, akik teljesen fölvették a föld színét. Mintha csak kísértetek lettek volna. A finom idegzetű, tudományos intellektuel egyszerre csak valami különös lehetetlenségnek érezte a borzasztó valóságot. Gépiesen töltött, gépiesen lőtt, de bár nagyon ki volt merülve, mégis folytatta megfigyeléseit és a borzasztó pillanatokat földolgozta elméjében. Ekkor tölténytáskáján erős ütést érzett, mintha lövés érte volna. De nem érte. Észrevette azonban, hogy a golyó, amely őt csak súrolta, szomszédját eltalálta. Ez fölkiáltott: — Úgy látszik, meglőttek ! Az önkéntes legalább azt hitte, hogy bajtársa ezt kiáltotta, mert az ágyudörgésben nem hallotta a szavát. De csakhamar látta, hogy blúzán folyik a vér. A csata borzasztó vadul dühöngött, a gránátok fölkeresték az osztrákok lövészárkait és nyilvánvaló volt, hogy az ezrednek más, védettebb állásba kell vonulnia. Az önkéntes körülnézett, de csak szomszédait láthatta. Mindnyájan tudták, hogy az ellenséges tüzérség fölfedezte őket és négykézláb vagy összehajolva tovább másztak. Az önkéntes szintén. A megsebesült őrvezetőt vonszolta maga után, ez nem tudott már menni és nyöszörgött, mint egy eltaposott kutya. Dr. E. hűségesen vitte őt a golyózáporban, de lassan haladtak, amint egyszer csak körültekintett, megdöbbenve látta, hogy egyedül van. Az ellenséget sem NÉPSZAVA 1914. október 18. Diadalitas harcok Galíciában és orosz földön. (Hivatalos jelentés. — Kiadatott október 19-én délután, érkezett este 9 órakor.) A „Budapesti Tudósító" jelenti: Chyrovtól és Przemysltől keletre folyó csatában a tegnapi nap ujólag nagy eredményeket hozott. Különösen elkeseredett volt a harc Myzyniecnél. A Magiora-magaslatot, amely eddig az ellenség kezében volt és előrenyomulásunkat jelentékenyen megnehezítette, a tüzérség hatalmas bevezető harcai után délután csapataink elfoglalták. Myzyniectől északra támadásunkkal az ellenséget egészen a rohamtávolságig megközelítettük, Przemysltől keletre pedig Medyka magasságáig jutottunk. Déli csataszárnyunkon az oroszoknak különösen a Stary-Sambortól délnyugatra fekvő magaslatok ellen intézett és éjjel is folytatott támadásait viszszavertük. A Stryj és Swica völgyben csapataink harcolva további előnyomulásban vannak. A Sannal is több helyen folyt tegnap a harc. Az a támadás, amelyet a sötétség beálltával Jaroslavnál a folyó keleti partjára áthajózott erőink ellen intéztek, teljesen meghiusult. Oroszlengyelországban az egyesült német és osztrák-magyar lovasság egy nagy ellenséges lovas csapattestet, amely Varsótól nyugatra az előretörést megkísérelte, Sochaceven túl visszavert. — Hofer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. * Az oroszok menekülnek Galisiából. (Bécs, október 19.) Galíciából egyre rohamosabban vonulnak vissza az orosz csapatok. Mint ismeretes, a kormány már felszólította a lakosságot és a menekült hatóságokat, hogy térjenek vissza Galíciába. Az oroszokat eddig nyolcvan helységből verték ki, százhatvan helységet pedig az oroszok önként ürítettek ki csapataink közeledésére. A sajtóhadiszállás Przemyslben. nak. Véleményem szerint a jelek arra valla- nak, hogy a küzdelem reánk nézve ezután is kedvező lesz. Przemyslben lelkes a hangulat. Tegnap érkezett meg az első automobilposta és a csapatok, de a lakosság is örömujjongva fogadta az első hírlapokat, amelyek több heti ostrom után híreket hoztak a világból. A környék helységeiben rend és nyugalom van, a vasúti forgalom legközelebb mindenfelé helyre lesz állítva. Az egészségügyi viszonyok a lakosság és a katonaság között teljesen kielégítők. A németek Lodzban. (Berlin, október 19.) A „Neue Lodzer Zeitung" a következőkben írja le a német hadak bevonulását Lodzba. Október nyolcadikán reggel bevonultak a német csapatok Lodz vorrosába. Fél tíz órakor két katonai automobil jelent meg hét tiszttel és egy kerékpáros osztag kíséretében. Ezek a katonák a petrikaui utcán mentek végig először és a „Wacht am Eheint" énekelték. Nemsokára megjelent egy század dragonyos is. A csapatok az új körúton állapodtak meg. A városházán hiába kerestek hivatalnokokat, senkit sem találtak. Végre is maguk a németek láttak a szálláscsináláshoz. Az első napon mintegy tizenkét- ezer emberből álló sereg szállotta meg a várost. Úgy mondták, hogy csak két napig tartózkodnak ott. Féltizenkét órakor délelőtt megjelent a katonák előtt Richter városi tanácsos és Grohmann, a polgárőrség vezetője. Ezek az urak kijelentették, hogy a városi tanács elmenekült és helyettesítésével senkit sem bíztak meg. Förster hadnagy, aki a lodzi urakat fogadta, kijelentette, hogy a katonaság számára még a nap leforgása alatt harmincezer font kenyeret kell szállítania Lodz városának. Amikor a polgárok kijelentették, hogy erre képtelenek, a tiszt két napi haladékot adott nekik, biztosítván őket, hogy mindent azonnal és készpénzzel fizetnek. Zeppelin Varsó fölött. (Krakó, október 19.) A „Kurier Foranni" jelentése szerint a napokban Varsó fölött Zeppelin jelent meg, amely a lakosság köre,ben óriási pánikot idézett elő. A város te-* hetős lakói menekültek Magyarország északi határán. (Máramarossziget, október 19.) A Máramarosban levő utolsó orosz sereget csapa-* taink Borkuton át egész Kőrösmezőig szorították. Katonáink szombaton délután megpihentek, hogy a Kőrösmezőnél megállott fába tette, anyja és bátyja képei mellé és valami különös vigasztalódásfélét érzett.