Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-21 / 262. szám
alattjáró hajóinkat észrevette, sietve elhagyta vizeinket. Torpedóhajóink 18-án a kora reggeli órákban Antivári kikötője előtt portyáztak és ágyútűzzel közvetlen közelről elpusztítottak néhány raktárt és megrakott vasúti kocsit. — Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. (Puxito d'Ostro: erőd a Cattaroi öböl bejáratánál.) * # * A maximális árak megállapítása Németországban, Berlinből jelentik: A gabona, a liszt és különböző termények maximális árának szabályozására megindított tanácskozások már befejeződtek és azok eredményét még e héten közzé teszik. Az internáltak kicserélése Németország és Franciaország között. Berlinből jelentik félhivatalosan, hogy 17 évnél fiatalabb és 60 évnél idősebb francia férfi és minden francia nő mostantól kezdve akadálytalanul elutazhat Németországból. Az útirány Schaffhausenen át Svájcba visz és a német hatóságok gondoskodnak arról, hogy akadálytalanulhazajuthassanak. Ez az intézkedés a harcban levő államok között kölcsönösen alapszik s a németek ugyanilyen korlátok között elhagyhatják Franciaországot. * A háború és a keresetnélküliség. A Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesülete a háború és a keresetnélküliség problémáiról gyakorlati érdekű kiadványt tesz közzé. A négy évre terjedő folyóiratban a következő tanulmányok jelentek meg: Dr. Földes Béla: Világháború, közgazdaság, munkanélküliség. Dr. Pap Géza: A háború és a munkásbiztosítás. Dr. Ferenczi Imre: A háború szociálpolitikája. A kereskedelemügyi miniszter elé , terjesztett szakvélemény. Hogyan csökkent és csökkenthető a munkanélküliség a fővárosban. Reuss Zsófia: A munkanélküliség és a munkapiac megszervezése Németországban. A hitelkérdés a háborúban. Munkaalkalmak föntartása és teremtése Németországban. A főváros a háborús nyomor enyhitése érdekében. A lakáskérdés és a háború. Ankét a hadfölszerelési iparágak munkaviszonyairól. Azonkivül a folyóirat úgyszólván az összes kulturállamoknak jelenlegi szociális intézkedéseiről gonddal összeválogatott szemléket közöl. A következő főbb kérdéseket világítja meg: Munkaközvetítés, vándorlásügy, közgazdasági intézkedések, közmunka, inségmunka és ingyenmunka, segélyezés, munkanélküliségi biztosítás és munkásvédelem, a tömegélelmezés és a lakásügy. A kiadvány minden könyvkereskedésben kapható. A Magyar Vöröskereszt Tudósítói Irodája hivatalos és hiteles adatok alapján ma már naponkint 7—8000 levelet és értesítést expediál. A háború kezdetétől fogva a mai napig összesen 318.512-őt, köztük sajnos 72.812 olyant is, ahol az érdeklődők hozzátartozóik megsebesüléséről vagy elestéről voltak kénytelenek értesíteni, sőt volt olyan nap is, melyen 12.784 értesítést küldöttek szét és 6542 beérkezett új adatot dolgoztak föl és osztályoztak. A tudósítói iroda a legnagyobb gonddal és pontossággal teljesíti nehéz hivatását, de a körülmények következtében nyilvánvaló, hogy háborúban a katonaság által kibocsátott hivatalos veszteséglisták sokszor csak nagy késedelemmel állíthatók össze. Sok esetben előfordul, hogy a századparancsnok és a tisztek valamennyien elesnek, a századiroda okmányai elégnek, elvesznek, egyes csapattestek szétszóródnak, más csapattestekhez csatlakoznak, úgy hogy lehetetlenség is a veszteségek rögtöni, pontos nyilvántartása. De lehetelenség a harc színterén dolgozó agyonhajszolt orvosoktól és egészségügyi személyzettől is azt követelni, hogy a vérző és sürgős beavatkozást igénylő katonákról kötözés és műtét helyett pontos jegyzéket, statisztikai adatokat, kimutatásokat állítsanak össze. Éppen ezért azok a hivatalos veszteségi lajstromok, amelyekben hibáknak, tévedéseknek sem szabad előfordulni, csak meglehetős késedelemmel juthatnak a tudósító irodához, amely mégis igyekszik e viszonyok mellett is mindent elkövetni arra, hogy az igényeket a legteljesebb mértékben kielégítse. * A csomagokat délelőtt adjuk postára! A következő sorok közlését kérték tőlünk: A háborús események elsősorban a m. kir. posta csomagszállító szolgálatát sújtotta. De a közönség, saját érdeke ellen vétve, visszatért ahhoz az önző és kíméletlen, de békeidőben mégis inkább elviselhető szokásához, hogy a csomagjait a késő délutáni vagy esti órákban tömegesen viszi föladásra, nem számolva azzal, hogy az ilyenkor föladott csomagok az este induló mozgópostákkal nemcsak nem továbbíthatók, de hogy ezzel a megfogyott személyzetű postát is megnyomorítja, mert éjjeli szolgálatban kell végeznie azt, amit nappal tudna elvégezni. A posta vezetősége tehát a közönség, de különösen az üzleti világ józan belátására apellál és kérve kéri az érdekelt köröket, hogy a háborútól teremtett helyzetet méltányolva, adják föl önként csomagjaik zömét a délelőtti és a kora délutáni órákban (legkésőbb 3 óráig) és ne kényszerítsék a vezetőséget arra, hogy nehéz szívvel bár, de újból az időbeli korlátozás eszközéhez nyúljon. * A csomagforgalom Dalmáciával. Bécsből jelentik, hogy a Dalmáciával való postacsomagforgalom 20 kilogrammig Magyarországon át ismét megkezdődött. Kivételek: értékmegnevezéssel feladott csomagok, könyvek, egyéb sajtótermékek, zárolt szállítmányok, expressz- és sürgős csomagok. Folytatják a bizonyítást. — Potiorek tanúvallomása a merényletről. Gyorsan halad a bizonyító eljárás. Kihallgatott tanúk vallomásáról szóló jegyzőkönyveket olvasnak föl, néhány tanút is kihallgatnak, de ezeknek vallomásából alig közöl valamit a hivatalos tudósítás. Potiorek táborszernagy vallomását is fölolvasták, ez a vallomás elmondja a merénylet lefolyásának ismert részleteit. A komitácsi iskola egyik tanítványa, Krstanovics Trifko, tanú a következőket vallja: Tanú az annexió előtt Szerbiába ment, hogy állást keressen. Belgrádban a szerb csendőrök föltartóztatták és azt kérdezték, hova megy. Ő azt válaszolta, hogy visszamegy Boszniába, mert nem talál foglalkozást. Az egyik csendőr erre azt mondta neki, hogy csak maradjon Szerbiában, ott szükség van emberekre. A komitácsiknál majd gondoskodnak róla. A Zelini Vjenac kávéházba küldték őt, hogy jelentkezzék Tankosics Vojin kapitánynál. Tankosics mindjárt alkalmazta őt komitácsinak. Később Pribicsevics Milán irodájába vitték, paraszt ruhába kellett öltözködnie és egy hónapra vidékre mennie. Eleinte csak húszan voltak, de a tanfolyam végével 140-en. Kitanították őket az aknalerakásra, alagútrobbantásra és a vasútvonalak megrongálására. .Tankovics Bozo tábornoktöbbször inspiciálta őket és élelmezésükért is ő fizetett. Azonkívül csak 25 párát kaptak naponta dohányra. Pribicsevics Milán is kéthetenként inspiciálta őket. Tankosics és Daisel, a Narodna Odbrana választmányának voltak tagjai. Az annexió után elbocsátották őket és elvették tőlük a bombákat. Jankovics tábornok vette őt ezután szolgálatába. Tulajdonképen a Narodna Odbrana szolgálatában volt ezáltal. Jankovics többször küldött vele leveleket Szabácsba és a határvidékre. Jankovicsnak és Pribicsevicsnek is hozott gyakrabban leveleket. Ezenkívül ő közvetítette a leveleket Kiszvornikba, Loznicába és Ljeznicába, sőt egészen Ljubovnikig is. Hogy a levelek mit tartalmaztak, azt nem tudja. Jankovicstól hallotta a tanú, hogy a hatalmak úgy határoztak, hogy Szerbia formálisan fogadja el az annexiót, de közben készüljön az első kedvező alkalomra. A Narodna Odbrana ezalatt az idő alatt kémkedéssel foglalkozott. A hadügyminisztériumban volt egy kis fegyverkészletük is. Jankosics és Pribicsevicsen kívül a tanú még Optrkic és Brakovics szerb tiszteketis, mint a Narodna Odbrana tagjait ismerte. Boszniában ezen egyesület tagjaiul csak gazdag és hallgatni tudó embereket alkalmaztak. Jankovics Bozónál a tanú 17 hónapig szolgált, majd pedig Milanovics Bozó szolgálatába ment át. Hét hónapi ott tartózkodása után Milanovics Bozótól kapta tagsági jegyét a Narodna Odbrának. Ez a jegy Milanovics Bozónak névjegye volt, amelyen a Narodna Odbrana felirás, egy pecsét és két kéz fölött halálfej volt látható. Szabácsból a tanút revolverért küldték a hadügyminisztériumba, ahol Boszniának pontos topográfiai térképét látta. Egyszerre azt a megbízatást kapta, hogy öljön meg Boszniában egy bizonyos Stanojcsics Ljubót. Később ezt a megbízatást visszavonták. Jóllehet a tanú eleinte 50, később 60 dinár fizetést kapott, keveselte ezt és elhatározta, hogy négy évi szolgálat után otthagyja a Narodna Odbranát. Jankovics Bozó tábornok kérdőre vonta emiatt és midőn ő kijelentette, hogy nem tud fizetéséből megélni, letartóztatták és Valjevóba, Obrenovácba, Loznicába és Szabácsba cipelték. Szabácsban figyelmeztették a tanút, hogy sohase menjen láncok nélkül, mert különben a csendőrök azon ürügy alatt, hogy menekülni próbál, agyonlövik. Végre két hónap múlva a vrinán át Zvornikba vitték. Zvornikban, majd Bugojnában, szülőföldjén útlevélhiány miatt 14—14 napra lecsukták, majd pedig Bugojnoba internálták. A sarajevói szerb képviselő közbenjárására megengedték neki, hogy Zavidoviciben pékséget nyisson. A tanú kijelenti, hogy Szerbiában mindenütt csak a gyűlölet szavait hallotta Ausztria-Magyarország ellen és hogy ott mindent megtettek, hogy az Ausztria-Magyarország elleni harcot előkészítsék. Hogyan történt a merénylet ? Néhány jegyzőkönyv után Potiorek vallomása kerül fölolvasásra. A táborszernagy Harrach gróf automobiljában a trónörökössel és nejével szemben, Harrach gróf a sofőr mellett ült. A hadtestparancsnokság közelében a járdán két elkülönítve álló férfit látott. Nem sokkal ezután gyönge robbanást hallott és egy sötétnagyságú tárgyat látott a hercegnő felé esni. Közvetlen ezután az automobil mögé egy nagyobb tárgyat látott esni, amit egy bombaszerű robbanás követett. Nemsokára azonban a második autó megállott és kiderült, hogy Merici alezredest, a tanú szárnysegédjét egy bombaszilánk megsebesítette. Rövid megszakítás után folytatták az utat. A városháza rövid megtekintése után a főherceg azt mondotta a tanúnak, hogy biztosan számított valamilyen merényletre és azt kérdezte, nem várható-e ennek megismétlődése ? Tanú azt felelte, hogy jóllehet minden elővigyázati intézkedés megtörtént, még sincs teljesen kizárva egy újabb merénylet lehetősége és ezért azt indítványozta, hogy az országos múzeum megtekintésétől álljanak el és térjenek vissza autón Iliába. A parti utat biztosabbnak tartotta a tanú, mint a Ferenc József-út és a Gemaluzán át vezető utat. A főherceg azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Merici megsebesült alezredest a katonai kórházban fölkeresse és csak abba egyezett bele, hogy az Appel-rakparton menjenek a katonai kórházba. A soffőr tehát ezt az utat választotta. Visszajövet Harrach gróf az autó hágcsóján állott. Amidőn a polgármester és a sarajevói kormánybiztos automobilja a rakpartról a Ferenc József utcába fordult, a főherceg automobilja is, nyilván a soffőr elnézése következtében, ugyanabba az eredetileg tervezett utcába kanyarodott be. Amidőn a tanú a soffőrhöz hajolt és utasította, hogy más utcába hajtson, a járdáról közvetlen közelről két revolverlövés érte az autót. A tanú látta, hogy a tömeg egy emberre veti magát, de amidőn úgy a főherceget, mint a hercegnőt az automobilban rendesen ülni látta, azt hitte a tanú, hogy ez alkalommal is meghiusult a merénylet és azt az utasítást adta a soffőrnek, hogy menjen vissza a Latin-hídon és az annak közvetlen közelében lévő konakba (a helytartó lakása) hajtson. Közben a hercegnő baloldalra dőlt le. A tanú azt hitte, hogy csak ájulásról van szó és még hallotta, amidőn a fenséges pár egyes, általa nem értett szavakat váltott egymással. Csak bizonyos idő múlva vette észre a tanú, hogy a trónörökös szájából vér jön, de a trónörökös továbbra is egyenesen ülve maradt. Amidőn a konakba érkeztek, a hercegnő elvesztette eszméletét és amidőn egy szolga kiemelte, a trónörökös is összeesett az ajtóban. Amidőn a sebesülteket a lakásba vitték, azonnal orvosi segélyben részesültek, de már nem lehetett őket eszméletre hozni és egy negyedóra múlva előbb a trónörökösnél, majd a hercegnőnél a halált konstatálták. A második merényletet is a jobboldalról követték el, míg Harrach gróf az autó balhágcsóján állt. A többi tanuk. Fölolvasták Uljarevics Jela, Curcsics Száva és Fischer Ferdinánd dr. kormánytanácsos tanúvallomásainak jegyzőkönyvét. Az utóbbi szerint a hercegnő hasüregében találták meg a revolvergolyót, míg a trónörökös testéből nem tudták kivenni, mert a hátgerinc mélyén akadt meg és a test szétdarabolása nélkül nem lehetett volna eltávolítani. A Harrach gróf vallomásáról fölvett jegyzőkönyv teljesen megegyezik a Potiorek táborszernagy vallomásával. Harrach hallotta, amidőn a második merénylet után a trónörökös a térdére eső hercegnőnek azt mondotta: — Zsófia ne halj meg, maradj meg gyermekeinkért! A tanú ezután megkérdezte a trónörököst, hogy nincsenek-e fájdalmai, mire ő többször, de halk hangon ezt válaszolta: „Ez semmi." Reich Jakab tanú vallomásáról fölvett jegyzőkönyvből kiderül, hogy az első merénylet elkövetésekor ez a tanú vetette magát Csabrinovicsra, de már későn volt, a bomba explodált és a tanú megsebesült. Spirics Uros, az ezután kihallgatott tanú, szintén jelen volt a merényletnél és könnyebb sérülést szenvedett. Velics Ante tanú azt vallja, hogy a merénylet elkövetésekor Princip mellett állt a járdán. Amidőn Princip elsütötte fegyverét és a tanú megfordult, látta, hogy Princip maga ellen