Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-21 / 262. szám

Sá fordítja a fegyvert. Ebben a percben Principre vetette magát és kicsavarta kezéből a fegyvert. Princip megerősíti ezt a vallomást. Princip kitűnő tanuló volt. Jevdevics Dobroszláv tanú Belgrádban jól ismerte Principet. Princip kitű­nő tanuló volt és magasabb társadalmi körökbe volt bejára­tos. Egyszer elbeszélte Princip, hogy Marko­vics Bozó egyetemi tanárhoz volt ebédre hiva­talos. Ciganovics Milánt nem ismeri a tanú, de hallotta­ Belgrádban, hogy Ciganovics ki­próbált bandavezér. UTOLSÓ HÍREK * * * A háború borzalmai. * A német kormány a francia hadviselés embertelenségérőL (Berlin, október 20. — „M. T. I.") A „Reuss Anzeiger" hivatalos részében közli a német kormány memorandumát, amelyben szóvá teszi azt, hogy az 1906. évi július 6-iki genfi konvenciót francia csapatok és szabad csa­patok megsértették és amelyben élesen tilta­kozik a franciák nemzetközi jogellenes maga­tartása ellen. A memorandumhoz mellékelt okmányok­ból kitűnik: 1. A harmadik lovasgárda pótdandárjának Haendler nevű gránátosa a Meurthe melletti vasúti vonalon történtekről a következőket mondja: A franciák belerúgtak megsebesült katonáinkba és amikor azok följajdultak, lö­véseket hallottam. Engem is megrugdostak, de csöndben maradtam. A sötétség beálltával utána néztem sebesült bajtársaimnak s láttam, hogy halottak, holott hajnalban csak köny­nyen voltam megsebesülve. 2. Merissen francia lovasvad­ász szeptember 7-én Arlentől délnyugatra rejtekéből látta, hogy a franciák holdvilágos éjjel bejárták a csatateret és a sebesülteket agyonverték. 3. Mandel Tivadar gyalogos Luneville mel­lett sebesült meg augusztus 25-én. Látta, hogy felfegyverzett francia tört németséggel meg­kérdezte a mellette fekvő sebesültet, hogy hol sebesült meg és amikor ez azt válaszolta, hogy a lábán, a francia revolverével fejbelőtte a mellette fekvő sebesültet. 4. Kampen gyalogos augusztus 29-én St.­Quentin közelében látta, hogy francia katonák több t­iszt vezetése alatt bejárták a csatateret és szuronnyal döftek az ott fekvő sebesültek felé. Látta, hogy amidőn mintegy 10 lépésnyire tőle egy sebesült bajtársát megközelítették a francia katonák és az segítségért kiáltott, egy francia tiszt revolverrel a tehetetlen sebesült szájába lőtt. Kampent magát, aki halottnak tette magát, az arra járó franciák szintén meg­szúrták. 5. Neumann és Grü­nfelder utászezredbeli fő­orvosok a 35. német honvédezred sebesültjeinek kifosztásáról és megcsonkításáról terjesztettek elő jelentést. Az Orchier mellett talált német katonák holttesteit cipő és harisnya nélkül ta­lálták meg. Egyiknek bal füle le volt vágva, szemei és orra tele volt fűrészporral. Egy má­sik hullánál megállapították, hogy a gyűrűs­ujját tőből levágták. Egy másiknak szemeit lőtte ki. Igen sok esetben megállapítást nyert, hogy a foglyok egy része sértetlenül került az ellenség fogságába. 6. Szeptember 8-án megtámadtak egy Vörös­keresztes sebesültszállító automobilt. A sebe­sültszállítmány vezetőjét megölték és kirabol­ták. 7. A II. hadtest egy ezredorvosa jelenti, hogy Peronne mellett a franciák kifosztottak egy tábori kórházat és az egész betegápoló személyzetet magukkal hurcolták. 8. Brinekmann Bernát katolikus tábori lel­készt francia csendőrök elfogták, elvették órá­ját, pénzét, nadrágtartóját és a Vöröskereszt­jelvényét. 9. Vie városában a francia csapatok fegy­verrel rontottak egy német sebesültszállít­mánynak. 10. Stamer dr. ulánusezredbeli orvost francia vadászok közvetetten közelből agyonlőtték. 11. Günzbach mellett augusztus 18-án a fran­ciák sortüzet adtak egy betegszállító kocsira. 12. Augusztus 26-án Maixe mellett a francia gyalogság tekintet nélkül a Vöröskereszt­jelvényre, lövöldözött a harctéren a sebesülte­ket összegyűjtő német egészségügyi személy­zetre. 13. Valenciennes mellett, a lakosság megtá­madta az önkéntes betegápoló csapat 13 em­berét, dacára, a Vöröskereszt-jelvénynek és azok közül hatot megölt, egyet megsebesített 14. Szeptember 22-én a franciák Saint Rem­y mellett heves tüzelést kezdtek 50 méter távol­ságból a betegszállító kocsik ellen. Egyesek egyenesen odafutottak a kocsikhoz és három sebesültet agyonlőttek. Megölték továbbá a sebesültszállítmány vezetőjét, a tábori lelkészt és lelőtték a kocsi elé fogott két lovat 15. Szeptember 14-én a francia katonai ható­ságok öt elfogott német betegápolót Rember­villers-b­e vittek. Egy francia csendőr jelvé­nyüket elvette. NÉPSZAVA 1g14 október 210. Nagy csaták Bünnkirchen, Ostende körül. (Berlin, október 20.) A1 „Lokalanzeiger" kopenhágai jelentése szerint Dünnkirchen felől tegnap reggel óta hatalmas ágyúdörgés hallatszott. A környéken azt beszélik, hogy a bombázásban a csatorna felől érkezett tor­pedó- és ágyúnaszádok is résztvesznek. (Amsterdam, október 20.) A­ „Nieuws van den Dag" jelenti Schluyss-ból. A nyugati tengerpart különböző helyein erős ágyudör-­ gést hallottak. Azt beszélik, hogy, az ágyú­dörgés angol hajók felől érkezik, amelyek Ostendét lövik. HÍREK. * * * Egy sebesült levele. # A Népszava a Katonai Kórházban. — Válasz a Szerkesztői üzenetre. A következő levelet kaptuk : Tisztelt Szerkesztőség! Ezt­ a levelet a férjem, aki sebesült katona, Mostarból (Herr­cegovina) küldte azzal a meghagyással, hogy, juttassam azt a szerkesztőséghez. Tisztelet­tel : R. Árpádné. A levél igy hangzik : Mostar, Garnisonsspital, október 7. — Édes fiam! Fél nyolc van. Éppen letettem a vasár­napi Népszavát, — a második szám ez, amely ideérkezett. Szinte kiabáltam tegnap, amikor először megpillantottam a többi ingyenlap kö­zött az én házi újságomat; olyan az, fiam, mintha találkozol valakivel, aki ugyanabban a házban lakik, jóban vagy vele és elbeszélgettek mindenről, ami a legközvetlenebbül érint... Okosabb­ dolgot talán nem is tehettek volna, mint azt, hogy megengedték a Népszavát a katonáknak is. Hiszen olyan tanulságos min­den szava, komoly, az időkhöz mért, diszting­válja minden hírét, kikeresi a legalaposabb hírt, amelyből képet lehet alkotni, élő szavak­kal beszél hozzád és magyarázza a laikusnak, rávezeti a tulajdonképeni értékére az embert: „tudd meg, hogy itt is te vagy a döntő faktor"; exkuzálja az embert maga előtt, meggyőződést lehel belé, hogy ime, mint érdekelt állsz ott, a sokak között és ha veszélyeztetik a házadat, úgy védekezz körömszakadtig, tudj lelkesedni a harcért, ha kell és ha a szükség ezt diktálja; nem vétkezel, ha az ellenséges felebarátod el­len megy, mert nem őt akarod leszúrni, hanem a rendszert, amely belekergeti őt a harcba ... — Elbeszéli ezt a mi Népszavánk, mi megy véghez otthon, elmondja, hogy miképen gondos­kodnak a mi családainkról, magyaráz nekik , kik h­ova menjenek, mit tegyenek, olyan lelki­ismeretesen vezet mindenkit az ajtóig, ahol ko­pogás nélkül követelheti a magáét, eloszlatja a­ szégyenlősben ezt a hitet, hogy alamizsnát kér, bíztatja a csüggedőt, amikor a legjobban van rá szüksége, nívós minden nézete, alapos a bírá­lata, nem­ kertel, hanem hízeleg és mégis hasz­nál. Szinte jól esik minden szavát olvasni. Bal­zsamot hint a sebekre, arra is, amely fáj attól a fegyvertől, amely okozta és arra is, amelyet az értetek való gond okoz. Küzd az otthon­valókért és künd értünk, akik a ránk oktrojált háborúban, igazságos ügyért küzdünk, küzdünk a csatatéren a létért, a jövőért, amelyet béké­ben akarunk a családunkkal élvezni... — Sok mindenre megtanít bennünket ez a háború, amelyet nem a barbarizmus, hanem a technika fog megnyerni. Itt fog mutatkozni a dolgos kéz értéke... — Üdvözölni akartam a Népszavát abból az alkalomból, hogy a kezembe került, de ki tudja, odaérne-e a levelem­! Tudatni akartam vele, hogy az a két vezércikke, amely Szerkesz­tői üzenet címmel jelent meg, a szívünkből be­szélt; tudatni akartam, mennyire nagyrabecsü­­löm ezért, hogy azokat az előfizetőit, akik eset­leg nem értik meg a helyzetet, ilyen iskolában részesítik; nagyrabecsülöm azért, hogy vigyáz minden harcosára, vajha megértenék őt és fo­kozott erővel támogatnák. Hiszen most van az ideje, hiszen most van csak igazán szüksége minden proletárnak és minden progresszív em­bernek a Népszavára. Senki jobban, mint ő nem ismeri a bajok kutforrását; senki annyira nem tudja nyilvánosságra hozni, mint ő, a pro­letárasszony nyomorát... — Veled akarom tudatni, a Népszavával, hogy én, régi előfizetője, itt, a harcosok között levő közhangulatból merítve, mondhatom, hogy megelégedetten olvassuk és helyesnek ta­láljuk az irányát. Oszlassa el ez a néhány so­rom azoknak a ferde nézetét is, akik nem hall­ják az ágyuk dörgését és nem állottak a srap­nelek esőzuhatagában, akik nem érzik a sebek fájdalmát, mint mi és akik a családjuk köré­ben, a biztos otthon élvezetében nem emelked­hetnek a helyzet magaslatára, akik műtőaszta­lon nem feküdtek, hat, nyolc, tíz sebből nem vérzettek és nem hatja át őket az amputált embernek a jövőjére való gondja, a családjára való gondja, akik nem álmodnak a gyermekeik­ről, mint meg-megjelenő angyalokról... — Vidd el, fiam, a Népszava szerkesztősé­gébe ezt a levelet és vidd el az üdvözletemet annak a lapnak, amely most, ezekben a nehéz időkben értetek olyan sokat csinálhat. — Téged és gyermekeimet ölelve és csókolva, maradok őszintén szerető férjed Árpád. * *' * — Liebknecht és a „véres cár". A dr. Liebknecht elvtársunk ellen indított fe­gyelmi eljárás függőben van még mindig. Liebknecht elvtárs ugyanis az oroszok ural­kodóját a „véres cár" („Blut-Zar") kife­jezéssel bántotta meg. Emiatt őt a berlini ügyvédi kamara feddésben részesítette. Ezt az ítéletet Liebknecht megfelebbezte a német ügyvédek fegyelmi bíróságánál. A porosz képviselőház egy júniusban tar­tott ülésében azt határozta, hogy az ügyet az útjára engedi. Az ügy további fejlemé­nyeiről most a következőket jelentik: Dr. Liebknechtnek augusztus elején kellett volna a fegyelmi bíróság előtt, Leipzigba in megjelennie. A tárgyalást azonban az utolsó órában elnapolták, bár Liebknecht erre nézve nem tett előterjesztést. A sajtóba az a hír került, hogy az eljárást a háború kitörése miatt szüntették meg. Liebknecht, miután abban az időben úton volt, erről csak az újságokból értesült. Ezért Leipzig­ben kérdezősködött, vajjon igaz-e az újság­hír; egyébként­ megjegyezte, hogy kegyel­met nem kér, csak a­­jogát. Magdeburgban annak idején teljes meggyőződéssel mon­dotta el az inkriminált beszédet és ma is ugyanaz a fölfogása. A leip­zigi bíróság erre a tárgyalást októ­ber 3-ára tűzte ki. Miután ezen a napon Liebknecht ismét úton volt, előterjesztésére a tárgyalást ismét elnapolták, november elején tartják majd meg. „Bizonyára — így írja a Vorwärts, amelyből a fenti sorokat is vettük , némi feszültséggel járhatjuk a bíróságnak a döntését"

Next