Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-06 / 247. szám

ffHSjUgpy^»' i­'jjjp.* 1914 október 6. NÉPSZAVA burok folytonosságának a hiányával az em­beri testben az ólommag eltompulását okoz­zák. A tilalom alá esnek mindazok a lövedé­kek, amelyeket eddig a dum-dum lövedék gyűjtőnév alatt készí­tettek, tehát ólom­hegyű, üreges hegyű, rézsút vágott hegyű és a burok bevágásával vagy­ üreggel ellátott lövedékeket. Angolország és az amerikai Egyesült­­Ál­lamok szavazatai ellenében 1899 július 29-én a következő nyilatkozatot fogadták el: „Az egyezményt megkötött hatalmak kölcsönö­sen alávetik magukat annak a tilalomnak, amely eltiltja olyan lövedékek használatát, amelyek az emberi testben kiterjednek vagy ellapulnak, mint a kemény burokba foglalt, lövedékek, amelyek magját nem burkolták be teljesen vagy pedig bevágásokkal látták el." Angolország 1907-ben csatlakozott ehhez a nyilatkozathoz. ­" J zágráb merénylet. Skerlec bán merénylői a bíróság előtt. A tárgyalás első napja. A zágrábi törvényszék hétfőn délelőtt kezdte tárgyalni a Skerlec Iván bán ellen megkísérelt merénylet ügyét, amelynek vádlottjai Schaff­er Jakab 19 éves és Hercigonia Rezső 18 éves ke­reskedelmi akadémiai hallgatók. Az utóbbi hazaárulás vádja alatt is áll. A tárgyalás a kö­zönség csekély érdeklődése mellett kezdődött. A tanács elnöke Wendler biró. A vádat dr. Alexander Győző képviseli, Schäfer vádlottat Horváth Vladimir dr., Hercigoniát Dicklitz dr. .védi. A vád alapja az az eset, amely Lipót Szal­vátor főherceg tiszteletére a horvát országos színházban rendezett díszelőadás alkalmából ez év május 20-án történt. A vádirat szerint a vádlottak, jóllehet az egyik evangélikus, a má­sik római katholikus vallású, a nagyszerb pro­paganda szolgálatában állottak. A vádirat fölol­vasása után, a­­vádlottak kihallgatására kerül a sen­. Schaffe­r nem érzi magát bűnösnek. Előadja, hogy séta után a színházba és előadás után a foyerbe ment, hogy a főherceget lássa. Miután sántit, kezét zsebében kellett tartania, amely­ben történetesen revolver volt. Ekkor Bede­kovi­cs dr. rendőrtiszt megragadta a kezét és kirántotta a revolvert zsebéből. Elnök: Járt ön Belgrádban ? Vádlott: Március 20-án voltam Belgrádban,­ele egészen véletlenül. Beteg anyám kívánsá­gára Zimonyba utaztam és onnan Belgrádba. Az elnök kérdi a vádlottól, hogy mit vallott a vizsgálóbíró előtt. Vádlott: Azt vallottam, amit nekem Herci­gonia mondott, hogy Szerbiával barátságosan kell élni és a hatalom birtokosai ellen me­rényleteket kell elkövetni, hogy Horvátország Szerbiával egyesüljön. Ezt a véleményt Herci­gonia Belgrádból hozta magával. Hercigoniá­val a diáksztrájk alkalmával ismerkedtem meg és később megbarátkoztunk. Elnök: Hercigonia azt mesélte önnek, hogy őt Zágrábból kiutasították, mert ki akarta szabadítani Jakicsot, aki Duvaj kormánybiz­tos ellen merényletet követett el. Azután Bel­grádba ment és arra a meggyőződésre jutott, hogy Szerbiával barátságosan kell élni, hogy esetleges háborúban segítségünkre legyen. A vádlott azt válaszolja, hogy ezt a vallomást csak a rendőrség kényszerítése folytán tette. Az elnök kimutatja a vádlott ellentmondásait. Ezután Hercigoniát hallgatták ki, aki szintén b­e is érzi magát bűnösnek. Schäffert a diák­sztrájk óta ismeri és előadja, hogy Szerbia és Horvátország egyesítésének eszméjéről beszél­getett vele. A bánról, Tisza grófról és Khuen grófról — úgymond — keveset beszélgettünk. Elnök: Ön Schäfferrel a merénylet szükséges­­­égéről beszélt és azt fejtegette, hogy általános háború esetén Szerbiának Horvátország segít­ségére kell lennie. Az elnök rámutat arra a kö­rülményre, hogy a vádlott egy Jokasic nevű embernek azt mondotta, hogy merényletet kell elkövetni Ferenc Ferdinánd trónörökös, Tisza gróf és Khuen gróf ellen. A vádlott ezt tagadja. Az elnök közli, hogy a vádlott rá akarta bírni Jaksicot, hogy merényletet kövessen el Tisza gróf és Khuen gróf ellen és hogy azt mondotta, hogy embereket kell hozni Ameriká­ból, akik a kellő pillanatban Horvátország köz­véleményét felizgassák. A vádlott ezt tagadja. A délutáni tárgyalás során több tanút hall­gattak ki, akik a vádat igazolják. Kedden a fegyverszakértők kihallgatása következik a vádlottól használt revolverre nézve. Azután a vád, és védőbeszéd következik. A tárgyalás. l^későbbi szerdán véget érr. A rendőrfogalmazó halálos szerelmi kalandja. * Főtárgyalás Gttcsó Gyula p^MAsni­ufti Csiszár* Imrét agyonlőtte» Március 5-én életével lakott egy rendőr­tiszt, aki hivatali állását arra használta föl, hogy egy házasélet földúlása árán rendezzen szerelmi kalandot. A hivatalos ügyben elébe került fiatal asszony megtetszett neki s ud­varlással és fenyegetéssel odajuttatta, hogy egy éjszakát vele töltött. Az asszony mindent bevallott férjének, aki másnap, agyonlőtte a csábítót. Hétfőn került ez a tavaszi nagy szenzáció a pestvidéki esküdtbíróság elé. A tárgyalást Csengey Miklós dr. bíró vezeti. A vádat Szől­lőssy Oszkár dr. ügyész képviseli, a vádlottat Salusinszky Gyula dr. ügyvéd védi. A vádlott Gazsó Gyula az általános kérdésekre elmondja, hogy 1888 június 26-án született Budapesten. Magántisztviselő volt a Walla-cégnél. Négy kö­zépiskolát és egy kereskedelmi iskolát végzett, büntetlen előéletű, vagyontalan. Az esküdtszék megalakítása után kijelenti, hogy: nem érzem magam bűnösnek, mert önvédelemből lőttem Csiszárra, aki kardot rántott reám. — Mi volt ennek az oka? — Ez azért volt, mert a feleségem a testvé­reimmel nem volt jó viszonyban és összevesztek. — Tudja-e, hogy az ön nővére följelentést tett az ön felesége ellen lopás miatt a kispesti rend­őrségnél ? — Igen. Apám ajándékozott egy varrógépet a feleségemnek, de ezt a gépet a húgom vissza­követelte. Mivel a feleségem nem akarta vissza­adni, a húgom följelentést tett ellene a kispesti rendőrségnél, azt állítva, hogy feleségem jogta­lanul vitte el a varrógépet . Tudja-e, hányszor volt ebben az ügyben a felesége beidézve a kispesti rendőrséghez . — Én leg­alább négy idézést láttam, de lehet, hogy­ többször is beidézte Csiszár fogalmazó. — Beszélt-e a felesége a kihallgatások után ön előtt Csiszár dr.-ról ? — Igen, beszélt s azt mondta, hogy Csiszár fo­galmazó azt tanácsolta neki, hogy intézzük el békésen az ügyet. — Igaz-e az, hog­y a felesége későn szokott hazajárni ? ,. — Két egymásután következő napon maradt ki; először tíz óra után jött haza, másodszor pedig kilenc óra után. Másodszor, amikor ki­maradt s azt mondta, hogy a moziban volt, szemrehányást tettem neki. Március 5-én az asszony nem jött haza. Egész éjjel nem tudtam aludni. Másnap reg­gel öt órakor kimentem az anyósomhoz Kis­pestre, nincs-e ott a feleségem. Az anyósom csodálkozva jelentette ki, hogy nem is volt ott. Innen a húgomhoz mentem s a feleségemet ott sem találtam. Mivel már nyolc óra felé járt az idő, bementem a hivatalomba, magammal vit­tem lakásunk kulcsát. Féltíz óra tájban délelőtt telefonált a feleségem, hogy küldjem el a kulcsot A telefonon azt a választ adtam a felesé­gemnek, hogy a kulcsot majd délben, ha haza­megyek, magammal viszem. Délelőtt féltizen­két óra tájban mentem a lakásomra s felesé­gemet háziasszonyunknak, Szamek Zsófiának a szobájában találtam. Az asszonnyal azután bementem a lakásunkba és itt kérdőre von­tam, hogy hol járt az éjjel. A feleségem eleinte nem akarta megmondani, hogy hol volt. Előbb azt mondta, hogy az anyjánál volt, de amikor rácáfoltam, hogy ott már jártam s ott nem volt, azzal állott elő, hogy a húgomnál volt. Mi­után ezt a védekezését is megcáfoltam, akkor mondta csak el, hogy találkozója volt Csiszárral, aki a sikkasztási ügyből kifolyólag rendelte magához és fölhívta egy lakásba, ahol leitatta. Mámoros fővel csak másnap reggel jutott tud­tára annak, hogy Csiszár merényletet követett el ellene. Elmondotta azt is, hogy ő vonako­dott fölmenni a lakásba, de Csiszár azzal nyugtatta meg, hogy tiszti becsületszavát adta neki arra, hogy nem fogja bántani. Mikor a lakásba értek, Csiszár az ajtót mindjárt rázárta. Elmondotta még, hogy mikor másnap reggel tu­datára ébredt megbecstelenittetésének, sirva fakadt s kijelentette, hogy most már nem jön vissza hozzám. Csiszár azzal vigasztalta, hogy csak menjen vissza a férjéhez, mondja el, mi történt, ha a férjnek nem tetszik, jöjjön az el, majd eligazsítja vele a dolgot. Azzal is biz­tatta az asszonyt, hogy feleségül is fogja venni. Miután a feleségem öngyilkossággal fenyege­tődzött, elhatároztam, hogy kérdőre vonom Csiszárt s ezt a szándékomat meg is mondot­tam a feleségemnek. Az asszony le akart szán­dékomról beszélni s azt mondotta, ne menjek ki, mert Csiszár goromba ember s még kelle­metlenségem lesz vele. Kijelentette azt is, hogy nem Csiszárt félti, hanem engem félt. Én erre azt mondottam a feleségemnek, hogy nekem nincs szándékomban bántani Csiszárt, csak meg akarom tudni tőle, hogy be akarja-e váltani házassági ígéretét vagy sem. — Hány órakor indult el Csiszárhoz? — Délután háromnegyed egy órakor autón mentem ki. Előbb azonban revolvert vásá­roltam. Hosszas várakozás után négy óra felé jött Csiszár. Bemutatkoztam, amire ő beveze­tett a szobájába, leültetett. Megkérdeztem tőle, hogy szándékában áll-e a történtek után feleségemet nőül venni. Csiszár gorombán fe­lelt, hogy fogjam be a számat, mert kidob. Fölugrott s kardja után nyúlt Elővettem re­volveremet s figyelmeztettem, hogy ne nyúl­jon hozzám, mert lövök. Csiszár a karddal fe­nyegető mozdulatot tett felém, mire én rálőttem. Hogy azután mi történt, nem tudom. Az orvosszakértők, Szikszay Sándor dr. és Németh Ödön dr. hosz­szasabban vizsgálták Gazsót A vádlott, szerin­tük, jómodorú, intelligens fiatalember, aki sem tettének elkövetésekor, sem most nem szenved elmebajban és nem volt önkívületi állapotban. Igaz ugyan, hogy ideges, neuraszténiai ember, ez azonban csupán elhatározó képességét csök­kenti. Andreánszky Jenő dr. boncolóorvos el­mondotta, hogy Csiszárt két revolvergolyó ta­lálta halálosan. Felolvasták a helyszíni jegyzőkönyvet, majd megkezdődött a tanuk kihallgatása. Az első Gazsó Gyuláné, 24 éves, varrónő. Vallomást akart tenni. Az ügyész indítványára az elnök zárt tárgya­lást rendelt el. A zárt tárgyalás délután 1 óráig tartott. Ez­után a többi tanukat hallgatták ki. Peregrinyi rendőrtanácsos előadta, hogy órtás­kor a véres eset után bement Csiszár szobájába. Csiszár élettelenül feküdt a szekrény és a fal között a sarokban. Csiszár ellen többen tettek panaszt, sőt fegyelmi eljárás is volt ellene. Kerny Géza rendőrkapitány jóbarátja volt Csiszárnak. Tanúvallomásában elmondotta, hogy a Scolarits-kávéházban többször hallotta, hogy Csiszárért megint itt volt egy asszony, akit azután Csiszár elvitt massával. Gazsóné : Már a rendőrségnél hallottam, hogy azt fogják rám, hogy én a Spolarits-kávéház­ban vártam Csiszárra. Akkor is kérdeztem, hogy legalább mondják meg, merre van az a Spola­rits kávéház, mert én most sem tudom. Glósz Pál magántisztviselő, jelenleg katona, volt a következő tanú, aki elmondta, hogy Gatsónét még leánykorából ismeri h­at-hét év óta. Egy alkalommal, amikor még Gatsóné leány volt, vele és Reismer Imre barátjával együtt ebédelt. Gatsóné a tanú vallomására ingerült hangon jegyzi meg, hogy az nem felel meg a valóság­nak, mert ő nem volt rászorulva sohasem, hogy neki valaki a vendéglőben ebédet fizessen. Gatsóné­ tagadásával szemben a tanú föntar­totta vallomását, mire Gatsóné meg­jegyezte : h Úgy segítse meg az isten a háborúban." Ezután az elnök a tárgyalást fölfüggesztette. A délutáni tárgyalás. Következett Szamek Zsófia telefonosnőnek a kihallgatása. Ez a tanú volt a lakásadónője a Gazsó-párnak. Tanúvallomásában Szamek Zsófia elmondotta, hogy Gazsóék jól éltek, nem civódtak, a férj jól bánt a feleségével. Jenei Albertné házmesterné arról tett vallo­mást, hogy egy alkalommal Csiszár­­­ellene is merényletet akart elkövetni , hogy terve nem sikerült, azt erélyes föllépésének köszönhette. Zsolna Gyulá,­ géplakatos-szerelő felesége, vallotta, hogy N. Ilona panaszkodott előtte, hogy­ Csiszár beidézte őt a­ hiva­talába és ami­kor megjelent, bezárta az ajtót, három üveg sört tett az asztalra, leültette a díványra és ott ölelgetni kezdte. Csak nagy nehezen tudott ki­szabadulni a fogalmazó úr karmai közül. A tárgyalást kedden délelőtt 11 órakor foly­folyamatban volt i WWM 1 ". " •»,' f­­'iJjipL Munkások! Kapdtok, a KPSZMVM ér­dekében agitáljatok minden­felé, ahol megfordultok• Köve­teljétek mindenütt a Népszavát!

Next