Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-06 / 247. szám
ffHSjUgpy^»' i'jjjp.* 1914 október 6. NÉPSZAVA burok folytonosságának a hiányával az emberi testben az ólommag eltompulását okozzák. A tilalom alá esnek mindazok a lövedékek, amelyeket eddig a dum-dum lövedék gyűjtőnév alatt készítettek, tehát ólomhegyű, üreges hegyű, rézsút vágott hegyű és a burok bevágásával vagy üreggel ellátott lövedékeket. Angolország és az amerikai EgyesültÁllamok szavazatai ellenében 1899 július 29-én a következő nyilatkozatot fogadták el: „Az egyezményt megkötött hatalmak kölcsönösen alávetik magukat annak a tilalomnak, amely eltiltja olyan lövedékek használatát, amelyek az emberi testben kiterjednek vagy ellapulnak, mint a kemény burokba foglalt, lövedékek, amelyek magját nem burkolták be teljesen vagy pedig bevágásokkal látták el." Angolország 1907-ben csatlakozott ehhez a nyilatkozathoz. " J zágráb merénylet. Skerlec bán merénylői a bíróság előtt. A tárgyalás első napja. A zágrábi törvényszék hétfőn délelőtt kezdte tárgyalni a Skerlec Iván bán ellen megkísérelt merénylet ügyét, amelynek vádlottjai Schaffer Jakab 19 éves és Hercigonia Rezső 18 éves kereskedelmi akadémiai hallgatók. Az utóbbi hazaárulás vádja alatt is áll. A tárgyalás a közönség csekély érdeklődése mellett kezdődött. A tanács elnöke Wendler biró. A vádat dr. Alexander Győző képviseli, Schäfer vádlottat Horváth Vladimir dr., Hercigoniát Dicklitz dr. .védi. A vád alapja az az eset, amely Lipót Szalvátor főherceg tiszteletére a horvát országos színházban rendezett díszelőadás alkalmából ez év május 20-án történt. A vádirat szerint a vádlottak, jóllehet az egyik evangélikus, a másik római katholikus vallású, a nagyszerb propaganda szolgálatában állottak. A vádirat fölolvasása után, avádlottak kihallgatására kerül a sen. Schaffer nem érzi magát bűnösnek. Előadja, hogy séta után a színházba és előadás után a foyerbe ment, hogy a főherceget lássa. Miután sántit, kezét zsebében kellett tartania, amelyben történetesen revolver volt. Ekkor Bedekovics dr. rendőrtiszt megragadta a kezét és kirántotta a revolvert zsebéből. Elnök: Járt ön Belgrádban ? Vádlott: Március 20-án voltam Belgrádban,ele egészen véletlenül. Beteg anyám kívánságára Zimonyba utaztam és onnan Belgrádba. Az elnök kérdi a vádlottól, hogy mit vallott a vizsgálóbíró előtt. Vádlott: Azt vallottam, amit nekem Hercigonia mondott, hogy Szerbiával barátságosan kell élni és a hatalom birtokosai ellen merényleteket kell elkövetni, hogy Horvátország Szerbiával egyesüljön. Ezt a véleményt Hercigonia Belgrádból hozta magával. Hercigoniával a diáksztrájk alkalmával ismerkedtem meg és később megbarátkoztunk. Elnök: Hercigonia azt mesélte önnek, hogy őt Zágrábból kiutasították, mert ki akarta szabadítani Jakicsot, aki Duvaj kormánybiztos ellen merényletet követett el. Azután Belgrádba ment és arra a meggyőződésre jutott, hogy Szerbiával barátságosan kell élni, hogy esetleges háborúban segítségünkre legyen. A vádlott azt válaszolja, hogy ezt a vallomást csak a rendőrség kényszerítése folytán tette. Az elnök kimutatja a vádlott ellentmondásait. Ezután Hercigoniát hallgatták ki, aki szintén be is érzi magát bűnösnek. Schäffert a diáksztrájk óta ismeri és előadja, hogy Szerbia és Horvátország egyesítésének eszméjéről beszélgetett vele. A bánról, Tisza grófról és Khuen grófról — úgymond — keveset beszélgettünk. Elnök: Ön Schäfferrel a merénylet szükségeségéről beszélt és azt fejtegette, hogy általános háború esetén Szerbiának Horvátország segítségére kell lennie. Az elnök rámutat arra a körülményre, hogy a vádlott egy Jokasic nevű embernek azt mondotta, hogy merényletet kell elkövetni Ferenc Ferdinánd trónörökös, Tisza gróf és Khuen gróf ellen. A vádlott ezt tagadja. Az elnök közli, hogy a vádlott rá akarta bírni Jaksicot, hogy merényletet kövessen el Tisza gróf és Khuen gróf ellen és hogy azt mondotta, hogy embereket kell hozni Amerikából, akik a kellő pillanatban Horvátország közvéleményét felizgassák. A vádlott ezt tagadja. A délutáni tárgyalás során több tanút hallgattak ki, akik a vádat igazolják. Kedden a fegyverszakértők kihallgatása következik a vádlottól használt revolverre nézve. Azután a vád, és védőbeszéd következik. A tárgyalás. l^későbbi szerdán véget érr. A rendőrfogalmazó halálos szerelmi kalandja. * Főtárgyalás Gttcsó Gyula p^MAsniufti Csiszár* Imrét agyonlőtte» Március 5-én életével lakott egy rendőrtiszt, aki hivatali állását arra használta föl, hogy egy házasélet földúlása árán rendezzen szerelmi kalandot. A hivatalos ügyben elébe került fiatal asszony megtetszett neki s udvarlással és fenyegetéssel odajuttatta, hogy egy éjszakát vele töltött. Az asszony mindent bevallott férjének, aki másnap, agyonlőtte a csábítót. Hétfőn került ez a tavaszi nagy szenzáció a pestvidéki esküdtbíróság elé. A tárgyalást Csengey Miklós dr. bíró vezeti. A vádat Szőllőssy Oszkár dr. ügyész képviseli, a vádlottat Salusinszky Gyula dr. ügyvéd védi. A vádlott Gazsó Gyula az általános kérdésekre elmondja, hogy 1888 június 26-án született Budapesten. Magántisztviselő volt a Walla-cégnél. Négy középiskolát és egy kereskedelmi iskolát végzett, büntetlen előéletű, vagyontalan. Az esküdtszék megalakítása után kijelenti, hogy: nem érzem magam bűnösnek, mert önvédelemből lőttem Csiszárra, aki kardot rántott reám. — Mi volt ennek az oka? — Ez azért volt, mert a feleségem a testvéreimmel nem volt jó viszonyban és összevesztek. — Tudja-e, hogy az ön nővére följelentést tett az ön felesége ellen lopás miatt a kispesti rendőrségnél ? — Igen. Apám ajándékozott egy varrógépet a feleségemnek, de ezt a gépet a húgom visszakövetelte. Mivel a feleségem nem akarta visszaadni, a húgom följelentést tett ellene a kispesti rendőrségnél, azt állítva, hogy feleségem jogtalanul vitte el a varrógépet . Tudja-e, hányszor volt ebben az ügyben a felesége beidézve a kispesti rendőrséghez . — Én legalább négy idézést láttam, de lehet, hogy többször is beidézte Csiszár fogalmazó. — Beszélt-e a felesége a kihallgatások után ön előtt Csiszár dr.-ról ? — Igen, beszélt s azt mondta, hogy Csiszár fogalmazó azt tanácsolta neki, hogy intézzük el békésen az ügyet. — Igaz-e az, hogy a felesége későn szokott hazajárni ? ,. — Két egymásután következő napon maradt ki; először tíz óra után jött haza, másodszor pedig kilenc óra után. Másodszor, amikor kimaradt s azt mondta, hogy a moziban volt, szemrehányást tettem neki. Március 5-én az asszony nem jött haza. Egész éjjel nem tudtam aludni. Másnap reggel öt órakor kimentem az anyósomhoz Kispestre, nincs-e ott a feleségem. Az anyósom csodálkozva jelentette ki, hogy nem is volt ott. Innen a húgomhoz mentem s a feleségemet ott sem találtam. Mivel már nyolc óra felé járt az idő, bementem a hivatalomba, magammal vittem lakásunk kulcsát. Féltíz óra tájban délelőtt telefonált a feleségem, hogy küldjem el a kulcsot A telefonon azt a választ adtam a feleségemnek, hogy a kulcsot majd délben, ha hazamegyek, magammal viszem. Délelőtt féltizenkét óra tájban mentem a lakásomra s feleségemet háziasszonyunknak, Szamek Zsófiának a szobájában találtam. Az asszonnyal azután bementem a lakásunkba és itt kérdőre vontam, hogy hol járt az éjjel. A feleségem eleinte nem akarta megmondani, hogy hol volt. Előbb azt mondta, hogy az anyjánál volt, de amikor rácáfoltam, hogy ott már jártam s ott nem volt, azzal állott elő, hogy a húgomnál volt. Miután ezt a védekezését is megcáfoltam, akkor mondta csak el, hogy találkozója volt Csiszárral, aki a sikkasztási ügyből kifolyólag rendelte magához és fölhívta egy lakásba, ahol leitatta. Mámoros fővel csak másnap reggel jutott tudtára annak, hogy Csiszár merényletet követett el ellene. Elmondotta azt is, hogy ő vonakodott fölmenni a lakásba, de Csiszár azzal nyugtatta meg, hogy tiszti becsületszavát adta neki arra, hogy nem fogja bántani. Mikor a lakásba értek, Csiszár az ajtót mindjárt rázárta. Elmondotta még, hogy mikor másnap reggel tudatára ébredt megbecstelenittetésének, sirva fakadt s kijelentette, hogy most már nem jön vissza hozzám. Csiszár azzal vigasztalta, hogy csak menjen vissza a férjéhez, mondja el, mi történt, ha a férjnek nem tetszik, jöjjön az el, majd eligazsítja vele a dolgot. Azzal is biztatta az asszonyt, hogy feleségül is fogja venni. Miután a feleségem öngyilkossággal fenyegetődzött, elhatároztam, hogy kérdőre vonom Csiszárt s ezt a szándékomat meg is mondottam a feleségemnek. Az asszony le akart szándékomról beszélni s azt mondotta, ne menjek ki, mert Csiszár goromba ember s még kellemetlenségem lesz vele. Kijelentette azt is, hogy nem Csiszárt félti, hanem engem félt. Én erre azt mondottam a feleségemnek, hogy nekem nincs szándékomban bántani Csiszárt, csak meg akarom tudni tőle, hogy be akarja-e váltani házassági ígéretét vagy sem. — Hány órakor indult el Csiszárhoz? — Délután háromnegyed egy órakor autón mentem ki. Előbb azonban revolvert vásároltam. Hosszas várakozás után négy óra felé jött Csiszár. Bemutatkoztam, amire ő bevezetett a szobájába, leültetett. Megkérdeztem tőle, hogy szándékában áll-e a történtek után feleségemet nőül venni. Csiszár gorombán felelt, hogy fogjam be a számat, mert kidob. Fölugrott s kardja után nyúlt Elővettem revolveremet s figyelmeztettem, hogy ne nyúljon hozzám, mert lövök. Csiszár a karddal fenyegető mozdulatot tett felém, mire én rálőttem. Hogy azután mi történt, nem tudom. Az orvosszakértők, Szikszay Sándor dr. és Németh Ödön dr. hoszszasabban vizsgálták Gazsót A vádlott, szerintük, jómodorú, intelligens fiatalember, aki sem tettének elkövetésekor, sem most nem szenved elmebajban és nem volt önkívületi állapotban. Igaz ugyan, hogy ideges, neuraszténiai ember, ez azonban csupán elhatározó képességét csökkenti. Andreánszky Jenő dr. boncolóorvos elmondotta, hogy Csiszárt két revolvergolyó találta halálosan. Felolvasták a helyszíni jegyzőkönyvet, majd megkezdődött a tanuk kihallgatása. Az első Gazsó Gyuláné, 24 éves, varrónő. Vallomást akart tenni. Az ügyész indítványára az elnök zárt tárgyalást rendelt el. A zárt tárgyalás délután 1 óráig tartott. Ezután a többi tanukat hallgatták ki. Peregrinyi rendőrtanácsos előadta, hogy órtáskor a véres eset után bement Csiszár szobájába. Csiszár élettelenül feküdt a szekrény és a fal között a sarokban. Csiszár ellen többen tettek panaszt, sőt fegyelmi eljárás is volt ellene. Kerny Géza rendőrkapitány jóbarátja volt Csiszárnak. Tanúvallomásában elmondotta, hogy a Scolarits-kávéházban többször hallotta, hogy Csiszárért megint itt volt egy asszony, akit azután Csiszár elvitt massával. Gazsóné : Már a rendőrségnél hallottam, hogy azt fogják rám, hogy én a Spolarits-kávéházban vártam Csiszárra. Akkor is kérdeztem, hogy legalább mondják meg, merre van az a Spolarits kávéház, mert én most sem tudom. Glósz Pál magántisztviselő, jelenleg katona, volt a következő tanú, aki elmondta, hogy Gatsónét még leánykorából ismeri hat-hét év óta. Egy alkalommal, amikor még Gatsóné leány volt, vele és Reismer Imre barátjával együtt ebédelt. Gatsóné a tanú vallomására ingerült hangon jegyzi meg, hogy az nem felel meg a valóságnak, mert ő nem volt rászorulva sohasem, hogy neki valaki a vendéglőben ebédet fizessen. Gatsóné tagadásával szemben a tanú föntartotta vallomását, mire Gatsóné megjegyezte : h Úgy segítse meg az isten a háborúban." Ezután az elnök a tárgyalást fölfüggesztette. A délutáni tárgyalás. Következett Szamek Zsófia telefonosnőnek a kihallgatása. Ez a tanú volt a lakásadónője a Gazsó-párnak. Tanúvallomásában Szamek Zsófia elmondotta, hogy Gazsóék jól éltek, nem civódtak, a férj jól bánt a feleségével. Jenei Albertné házmesterné arról tett vallomást, hogy egy alkalommal Csiszárellene is merényletet akart elkövetni , hogy terve nem sikerült, azt erélyes föllépésének köszönhette. Zsolna Gyulá, géplakatos-szerelő felesége, vallotta, hogy N. Ilona panaszkodott előtte, hogy Csiszár beidézte őt a hivatalába és amikor megjelent, bezárta az ajtót, három üveg sört tett az asztalra, leültette a díványra és ott ölelgetni kezdte. Csak nagy nehezen tudott kiszabadulni a fogalmazó úr karmai közül. A tárgyalást kedden délelőtt 11 órakor folyfolyamatban volt i WWM 1 ". " •»,' f'iJjipL Munkások! Kapdtok, a KPSZMVM érdekében agitáljatok mindenfelé, ahol megfordultok• Követeljétek mindenütt a Népszavát!