Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)

1914-10-09 / 250. szám

1914 október 8. NÉPSZAVA Elsülyedt torpedónaszád. (Berlin, október 8.) E hó 6-án délután az Északi-tengeren előőrsi szolgálatot teljesítő 116. számú torpedónaszád egy ellenséges tor­pedólövés következtében elsülyedt A hajó legénységét a német hadihajók megmentették. HÍREK. .* * * —— Zárják be vasárnap a korcsmákat! A Községi- és Közjegyzők Országos Egyesülete fölterjesztést intézett a belügyminiszterhez a vasárnapi munkaszünetnek a korcsmákra való kiterjesztése iránt. „Bár tudjuk — mondja a fölterjesztés .—, hogy a pénzügyi szempont szem elől nem téveszthető, mégis azt hisszük, hogy a vasárnapi alkoholfo­gyasztás állami vonatkozású jövedelme nem képvisel akkora összeget, amellyel szemben a nemzeti erő gyarapodása háttérbe szorul­hatna." Érdekes, hogy a legutóbbi két hét alatt ez a hatodik hasonló irányú fölterjesz­tés, a Hadifogságban. A „Budapesti Tudósító" jelenti: Török L. ezredes, Hallamassek főhad­nagy, Schwartz A. hadnagy, báró Jungenfeld zászlós és Vulkovics egyéves önkéntesek Oroszországból keltezett magánlevélben arról értesítették a bukaresti osztrák-magyar kon­zulátusi hivatalt, hogy hadifogságba kerültek és fogságuk tartamára Oroszország belső ré­szébe fogják őket internálni. A bukaresti kon­zulátus ezt az értesítést a belügyminisztérium­hoz küldötte, hogy az értesítse a fogságba ke­rült katonák hozzátartozóit. — Szakrajda Ist­ván nagyváradi 37. gyalogezredbeli hadnagy­ról azt a hírt adta a veszteségkimutatás, hogy a szerb harctéren elesett A katonai parancs­nokság is közölte a halálhírt a hadnagy hozzá­tartozóival. A napokban azután váratlanul le­vele irt a halottnak vélt és megsiratott had­nagy híréből az édesanyjának. Közli, hogy meg­sebesült, a szerbek kezére került és Nisben ápolják. Hasonló módon adott életjelt magáról Urbán István boldogkőváraljai káplán. Róla is az a hír terjedt el, hogy elesett a harcmezőn. Most azután egy tábori levelezőlapon közli, hogy jól érzi magát Böhm Sándor elvtárs temetése nem pén­teken lesz, amint csütörtöki lapunk számára jelentették, hanem, amint a gyászjelentésen olvassuk, 10-én, szombaton délután 3 órakor lesz a kispesti új temető halottasházából. — Az egyetemek és a háború. A budapesti egyetemen 5202 hallgató iratkozott be , ezek közül 3466 kifizette a tandíjat és tandíjmentes­ségért 1736 folyamodott. A beiratkozottak kö­zött elsőéves 1210. Még nagyon sok az utólago­san jelentkező. Még augusztusban szóba ke­rült, hogy miképen lehetne a tanulmányidőbe beszámítani a hadbavonult ifjúság hadiszolgá­lati idejét Tanácskozás volt erről a kultusz­minisztériumban és ezen Lenhossék rektor azt az indítványt tette, hogy egy félévet számítsa­nak be a katonai szolgálatért. Ilyen értelemben tárgyalások folynak az egyes fakultások ta­nár­i karában. — Értesítés érkezett a németor­szági egyetemekről, hogy a rendes időben azok valamennyien megnyílnak és a közoktatási miniszterek rendelkezéséhez képest igyekezni fognak teljes mértékben folytatni a tanítást Új német egyetem is nyílik meg ebben az is­kolaévben , a Majna mellett levő Frankfurtban létesített új egyetem október közepén kezdi meg működését. Az osztrák egyetemek is meg­kezdték már féléveiket természetesen a lem­bergi és a csernovatzi egyetemek kivételével. — Place Louvain. Budapesten nagyon régóta van egy Párisi­ utca. Udvariasságból Páris vá­rosa néhány év előtt viszonzásul Budapestről nevezte el egyik utcáját és terét. Mint most a „Temps" cím­ű francia újság nyomán jelentik, a párisi városi tanács legutóbb letörölte Buda­pest nevét az utcatábláról. A Budapest-teret átkeresztelték Louvain (Löwen) belga város nevéről. — A Külügy-Hadügy című hetilap utcai el­árusitásának a jogát néhány nappal ezelőtt visszavonta a polgármester. A nevezett lap szerkesztősége most annak a közlésére kéri a fővárosi lapokat hogy a visszavont engedelmet a polgármester újból megadta. — Sebesült német katonák magyar földön. A Máramarossziget előtt volt harcok néhány sebesült katonája érkezett Husztra, ahonnan tovább szállítják őket. A közönség nagy sze­retettel fogadta és étellel-itallal látta el őket A magyar katonák között volt néhány sebesült német katona is, akik a Máramarosban levő német szövetséges csapattestekhez tartoznak. A német katonák a különösen meleg fogadta­tástól egészen elragadtatva elmondták, hogy a magyar katonákkal öröm együtt harcolni. A sebesült német katonák azokból a porosz és bajor csapattestekből valók, amelyek a mon­archia csapataival együtt harcolnak a Kárpá­tokban.­­— Az újságírók érdekeinek védelme. A Budapesti Újságírók Egyesületének választ­mánya csütörtökön délután rendkívüli ülést tartott, amelyen számos egyesületi tag be­adványa alapján két újságírónak az általános újságírói érdekeket érintő ügyét tárgyalták. Több felszólalás után, az elnökség indítvá­nyára, a választmány — a jelenlévő egyesü­­­­leli tagok általános helyeslése mellett — egy­hangúlag a következő határozatot hozta: A Budapesti Újságírók Egyesületének választ­mánya egyes, bár elszigetelt jelenségekkel szem­ben kimondja, hogy minden olyan törekvést, amely a jelenlegi kafkiállapotot arra kívánná ürügyül fölhasználni, hogy hivatásos újságírók­nak, akár hadbavonultak azok, akár nem, fizeté­sét jogtalanul csökkentse, az egész újságírói kar ellen irányuló súlyos vétségnek tekint, amelyet az illető lapvállalattal szemben minden rendel­kezésre álló módon meg fog torolni. Egyúttal fölszólítja a választmány az egyesület tagjait, hogy kartársaiknak ilyen megrövidítését el ne tűrjék és minden előforduló esetet jelentsenek be a Budapesti Újságírók Egyesülete elnökségé­nek, amely haladéktalanul el fog járni és tagjai jogosult érdekeinek érvényt fog szerezni. M­i ismét közöttünk. Hadas Sándor elv­,­társunk, akit a Népszava egy cikkéért há­romhavi fogházbüntetéssel sújtott a buda­pesti törvényszék, kitöltötte ezt a büntetését és ismét közöttünk folytathatja a munkáját !-­ Az ügyvédi kamara és a háborús segí­tés. A budapesti ügyvédi kamara e hó 18-án rendkívüli közgyűlést tart a háborús segí­tés céljaira szolgáló rendkívüli járulék ki­vetése ügyében. A választmány 250.000 koro­nában állapítja meg a járulék összegét, melyet egy bizottság a fokozatosság elvei szerint fog kivetni az egyes tagokra. Az egyes tag járuléka 500 koronánál több nem lehet és az az összeg, amelyet valamely ügyvéd már önként adott vagy fog adni, a járulékba betudandó. Katonai szolgálatra bevonult ügyvédre járulékot nem lehet ki­vetni. A választmány elsősorban a szűköl­ködőknek élelmiszert adna. Jogosítva lenne azonban belátása szerint kölcsönöket is folyósítani. A választmány a közgyűlés hozzájárulását kéri ahhoz is, hogy a mozgó­sítottak alapját, valamint a segélyalap és a külön nyugdíjalap rendelkezésre álló kész­­pénzét, amelyek együttvéve 40.061 korona 53 fillérre rúgnak, szükség esetén szintén fölhasználhassa a segélyezésre, de csak akkor, ha már a fenti rendkívü­li járulékból nem tennék. Végül dönt a rendkívüli köz­gyűlés az országos gyám- és nyugdíjintézeti járulék fölemelése folytán szükségessé vált 21 korona 60 fillér pótkivetésről is. Családi háborúskodás. L. András utca­seprő a Nefelej­ts­ utca 27. szám alatti laká­sában közös háztartásban élt K. Mihályné­val. Az utóbbi időben sokszor civakodtak. A csütörtökre virradó éjszaka arra ébredt föl L., hogy az asszony késsel fejbeszúrta. Dulakodás támadt és eközben az éles kés L. karján átvágta az ereket. A sérülései nem súlyosak. A rendőrség az asszonyt letartóz­tatta. — Rövid hírek. A budapesti állami színházak, a Nemzeti és az Opera nem nyílnak meg ebben az évben; erre nézve már megtörtént a végle­ges megállapodás. — Álkulccsal fölnyitották Lepold Károly építész Csáky­ utca 10. számú la­kását szerdán este; 1000 koronán fölül kész­pénzt és 10.000 korona értékű ékszert loptak el. — Ebzárlat van a budapesti hetedik kerület egész területén november elsejéig. — Havazik Zsolna városában és a környékén szerda este óta; a környékbeli hegyeket magas hóréteg bo­rítja. —­­Jégeső volt szerdán délben Szarvason és a vidékén; a szőllőkben okozott kárt — Ki­rabolták a celldömölki (Vas) szolgabírói hiva­talt; vagy 100 koronányi készpénzt — a szekré­nyével együtt —, és számos okmányt elvittek; a szekrényt kifosztottan, megtalálták később Ság községben.­­ — A EöTeraTFél hivatalosan közlik, hogy­ a belügyminiszterhez érkezett jelentések sze­rint október 7-én Olaszliszkán és Bodrogkis­­faludon (Zemplén megye), Nagyszeretván és Nagykaposon (Ung megye), Vizesgyánban (Bihar megye), Felsődobszárt (Abaújtorna­megye), Tiszakeszin (Borsod megye), Kapos­váron (Somogy megye), Kistárnokon (Toron­tál megye), Lzjlőrincfalván (Heves megye), Lőcsén (Szepes megye), Baján és Pozsonyban 1—1, Podolinban (Szepes megye) és Nagy­szebenben 2—2, Iglón (Szepes megye) 4 és Budapesten 18 koleraesetet állapítottak meg. A felsorolt esetek közül 10 a polgári lakosság körében fordult elő, a többi pedig az északi harctérről az illető városok kórházába szállí­tott katona. — Ki tud róla? Friedrich Gyula kassai ügyvédjelölt augusztus 17-ike óta nem adott magáról életjelt A 34. gyalogezred 1. századá­hoz vonult be. (27. Truppendivizió.) A tábori postahivatal száma: 107. Aki tud róla, az szí­veskedjék közölni Halász Arnolddal, Budapest, VIII. Erdélyi­ utca 19. II. 1 Menekülés . Egy horvát katona elbeszélése.­­ Az „Agramer Tagblatt" írja a következőket: Én és az ön fia, mondotta a katona bajtársa apjának, sötét éjben előőrsön álltunk. Mögöt­tünk volt egy őrjárat és e mögött egy nagyobb szakasz. Egy oldaltámadás ez utóbbit vissza­vonulásra kényszerítette és nem ért rá minket erről értesíteni. Így ketten egyedül maradtunk és egy erős szerb őrjárat elfogott bennünket. Szerencsére nem jutottunk a fogolyszállítmány­hoz, amelyet Nis felé indítottak. Az ellenséges táborba vittek, ahol kikérdeztek bennünket. Valótlan és célzatosan ellentmondó közléseket tettünk és úgy beszéltünk, hogy tájékozat­lanoknak tűnjünk fel Ezután­­ fölmentünk a Vlasip - Planinára, ahonnan látható a mélységben futó vasút és a vívlakai országút Micsoda különbség van a mi tábori életünk­ és a szerbeké között! Mindenütt elkeseredett szomorú, elégedetlen embereket láttunk, akik alig szóltak egy szót egymáshoz. Nagyon sok volt a sebesült is, akiket már több­ nap óta nem vittek el a tűzvonal mögül. Csakhamar meg­tudtuk, hogy miért nem vittek bennünket Nisbe. Már a legközelebbi napon, azt hiszem éjszaknyugati irányban mentünk és reggeltől estig lövészárkokat tüzérségi fedezeteket kel­lett ásnunk. Hogy bennünket az ellenséghez ily közel alkalmaztak, kétségtelen jele annak, hogy a szerbeknek kevés a katonájuk és egyet­len embert sem nélkülözhetnek. A bánásmód és ellátás ellen nem lehetett panaszunk. Elvégre ennünk kellett adniok, ha ilyen nehéz munkát követeltek tőlünk. Természetesen a mi legfor­róbb kívánságunk az volt, hogy ha csak lehet, visszatérjünk a mieinkhez. Az alkalom nem is késett soká. Megint sötét éjszaka volt amikor lámpa­világnál végeztük a földmunkát A kiemelt földet mintegy ötszáz lépésnyire oldalvást kel­lett vinnünk, ahol másnap sáncot építettek. Két altiszt alatt néhány katona volt az őrségünk, összebszéltünk, hogy megpróbáljuk a menekü­lést Előbb én illantam el a sötétség leple alatt. De csakhamar észrevették eltűnésemet és az őrség vaktába utánam lőtt Csakugyan gonosz véletlennek kellett lenni, hogy egy golyó bal lábikrámon talált. Fél óra múlva heves fájdal­mat éreztem, de azért futottam tovább", később pedig fáradságosan vonszoltam magamat előre a csaknem áthatolhatatlan erdőn keresztül, sürü bokrokon, vízfolyásokon és szakadékokon át, úgy hogy már azt hittem, hogy nyomorultul éhen kell vesznem. Virradatkor új erőre kap­tam és tovább vánszorogtam, ahogy tudtam. Folyton azzal foglalkoztam, hogy miképen kö­zeledjem a mieink felé anélkül, hogy ellenség­nek tartsanak. Hiszen még mindig kockán for­gott az életem, amíg a mieink puskacsővel előtt voltam. Végre mintegy tizenhárom órai gyaloglás után egy előőrsünkre akadtam. Mind­két kezemet magasra fölemeltem. Ekkor azon­ban a kimerültségtől összestem. A kötöző­helyre vittek, ott bekötöztek és magamhoz tér­tem. Az Ön fia még bizonyára odaát van Szer­biában. De reméljük, oknaazér­t is. 5

Next