Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-22 / 294. szám

191­0 novemb­er 22. «­­* Mit csinálnak az angol katonák? Az angol újságok nap-nap után azt híresztelik, hogy a német katonák humnok módjára visel­kednek: lopnak, fosztogatnak, gyilkolnak. Azt már tudjuk, hogy ez nem igaz, de hogy az angol katonák nem a híres angol gavallé­ria szabályai szerint viselkednek a harctéren, azt most tudjuk meg a foglyul esett angol tisztek parancskönyveiből Például egyik tiszt parancskönyve így nyilatkozik az an­gol katonák gavallériá­járól: — Minthogy igen gyakran megtörtént, hogy az angol csapatok kifosztották a meg­szállott házakat és sok kárt okoztak, emlékez­tetni kell a katonákat arra, hogy csapataink jelenleg szövetségesünk országában harcol­nak. Ha a föntemlített mulasztások megis­métlődnek, akkor a parancsnokló tábornok­nak a legszigorúbb fegyelmi intézkedéseket kell tenni. Ebből világos, hogy maguk az angol csa­patparancsnokok is beismerik, hogy kato­náik fosztogatnak és csak az fáj nekik, hogy nem német földön, hanem francia vagy belga területen folyik ez a derék munka. Ez a pa­rancs egyébként még azt is mondja egyúttal a derék angoloknak, hogy várjatok addig, amíg német területen leszünk, ott majd sza­bad lesz a fosztogatás. Itt következik két másik napiparancs: —­ A főparancsnokság megállapítja, hogy a harcban álló csapatoknál még mindig gyak­ran előfordul, hogy egyes brit erők a csapa­tok mögött maradnak, még­pedig azért, mert nem­ teszik meg a szükséges erőfeszítést ah­hoz, hogy a csavarokhoz visszakerüljenek.­­­ A parancsnokló tiszteknek meg kell ten­niök a szükséges intézkedéseket, hogy­ a pusztításokat megakadályozzál Az első elárulja azt, hogy az angol katona­­olykor gyáván is viselkedik, hogy hadifog­ságba kerüljön, máskor pedig megcselekszi azt, hogy rabol. Bizony, se egyik, se másik nem tartozik a hadi erények közé. — „Mária testvér". A Vígszínház szombat este elég nagy és megérdemelt sikerrel mu­tatta be Edward Knoblauch háromfelvonásos drámáját: a „Mária testvér"-t. A „Faun" és a „Mérföldkövek" híres írója ezúttal is kiválóan ügyeskezű színpadi szerzőnek bizonyult, sőt helyenként többnek is. „Mária testvér"-je mé­lyebben szánt, mint eddigi darabjai, szándékai­ban, mondanivalóiban irodalmibb, nemesebb és bensőségesebb, mint a „Faun" vagy a „Mér­földkövek". A darab cselekménye a francia­porosz háború idején játszódik, egy francia kolostorban, ahová német katonák törnek be. Az apácák elmenekülnek, csak a legifjabb no­vícia, az érintetlenlelkű, színtiszta Mária test­vér rekedt ott, aki egészen piciny gyermek volt, amikor a klastrom élettől elzárt, fülledt­levegőjű, hazug világába került. Most, amikor először csapja meg az élet levegője, a fiatal leány beleszédül a szenzációba, vérétől hajtva, ösztönszerűen átadja magát a német katoná­nak, az első embernek, aki fölébresztette benne is az embert. A menekülésükből visszatért ál­szenteskedő, szemforgató apácák persze elűzik, kilökik maguk közül a „bűnös" testvért, aki annak az egy boldog, áldott órának gyümöl­csével kilép a hazug falak közül a világba. A jól megrajzolt milien és a vallásos maszlagok­kal félrevezetett leány sorsa megfogta a kö­zönség érdeklődését, amit csak fokozott a szí­nészek nagyszerű játéka. Mária szerepét Var­sányi Irén bensőséges, ragyogó művészettel játszotta meg, a német katonát Csortos alakí­totta pompásan. Kitűnőek voltak a többiek is: Haraszthy Hermin, Kész Rózsi, Szerémy, Fenyvesi és Vendről — Guesde és Sombár miniszterek maradnak. Polgári lapok azt jelentették, hogy Guesde és trombat szocialista miniszterek ellen igen nagy az elkeseredés a párisi munkások kö­zött. Most azt jelentik Párisból, hogy az egyesült szocialista párt parlamenti cso­portja Sembat és Guesde előadásai után, amelyekben azok a kü­l- és belpolitikai hely­zettel foglalkoztak, újból egyhangúan bi­zalmat szavazott nekik­­­. Sajtócenzúra Ausztráliában. Londoni levelezőnk írja: Amíg Angliában a kor­mány eddig nem tett kísérletet arra, hogy politikai kérdésekben elnyomja a sajtó sza­bad véleménynyilvánítását és például a Labour Leader még most is lankadatlan energiával küzd a háborús politika és a mi­litarizmus, a népek mészárlása és egymásra való uszítása ellen, a brit gyarmatokon, ame­lyeket eddig a szabadság mintaországainak tekintettek, nagyon hamar elsajátították az orosz és egyéb rendőrmódszereket. Különö­sen Ausztráliára vonatkozik ez, ahol éppen most megint munkáskormány van uralmon, a The Socialist, a melbournei szocialista pártlap most Európába érkezett legújabb számában üres hasábok tanúsítják a cenzúra szorgalmát. Az ausztráliai cenzornak külö­nösen nem tetszett Keir Hardie elvtársnak, a londoni Labour Leader-ből átvett cikke, amelyből minden mondatot kihúzott, amely­­ben Keir Hardie leleplezi Angolország kül­politikájának kétszínűségeit. Úgy látszik, hogy az önkormányzatú gyarmatokban veszedelmesebbnek tartják a nyílt kritikát, mint az anyaországban. Vagy azt hiszik, hogy a gyarmatok munkásságá­val szemben többet szabad maguknak meg­engedniük, mint az anyaország munkásaival szemben. Vagy talán éppen a munkáskor­mány mer magának többet megengedni a munkássággal szemben, mint a kapitalista kormány ! — A Társadalomtudományok Szabad Iskolája a Társadalomtudományi Társaság nagytermé­ben (VI. Anker-köz 2, II. em. 4) folyó hó 25-én, szerdán kezdi meg téli félévének előadásait. A jelen félévben a következő előadások tartat­nak a Társadalomtudományok Szabad Iskolá­jában: Dr. Bosch Imre: A háború és a vám­politika; Dániel Arnold: Steinmetz a háború filozófiájáról; dr. Farkas Gejza: A háború lélektana; dr. Forgarasi Béla: Bevezető a törté­net filozófiájába; dr. Fülöp Zsigmond: A le­származástan jelentősége a biológiában; dr. Halasi Béla: Az orosz imperializmus; dr. Jászi Oszkár: Szociológiai olvasmányok (szeminá­rium); dr. Kunfi Zsigmond: Szociológiai elmé­letek a háborúról; Laczkó Géza: Zrínyi; dr. Mandel Zoltán: Háborús jogrend és a szocialista állam; dr. Nagy Dénes: Bevezető a társadalom­tudományba; dr. Rácz Gyula: Az angol és német érdekellentétek; dr. Rónai Zoltán: Nem­zetközi jog a háborúban; Somogyi Mihály: A háborús élelmezés és a táplálkozási reform; Schöpflin Aladár: Háború és az irodalom; dr. Varga Jenő: A technikai fejlődés és a had­viselés. A Társadalomtudományok Szabad Iskolájába szerdán, csütörtökön és pénteken este 6—8 óra között lehet beiratkozni. Szervezett munkások­­ korona beiratási díj ellenében hallgathatják az iskola előadásait. Akiknek munkanélküliségét a szervezet igazolja, azok­nak a beiratási díj lefizetését az iskola igaz­gatósága elengedi. A filharmonikusok november 27-iki (VII.) népszerű filharmóniai hangversenyének legkivá­lóbb száma a „Nürnbergi mesterdalnokok" elő­játéka Wagnertől, amely monumentális zárókő gyanánt fejezi be a műsort. Ugyancsak Wagner „füridőzsongás"-ával együtt e két mű­ képezi a másik részt. Előadják még az utolsóelőtti hang­versenyről elhalasztott közzenét a Goldmark -féle „Tücsök" című­ operából; hazai zenénket pedig Buttykay „Salambo" szimfóniája képvi­seli. Jegyek kaphatók a Népopera valamennyi jegyirodájában a szokásos árakon. — Ingyenes irás-olvasástanítás. Az V. kerü­leti Népháza (V. Vág­ utca 14) ingyenes iró­olvasó tanfolyamot nyit felnőttek részére. Je­lentkezni lehet a tanfolyam vezetőjénél (Nép­ház, I. emelet) 23-tól minden hétfőn és csütör­tökön este 7—8 között. — „Kriszkindli." A Népopera szombaton új­donságot mutat be, még­pedig a közhangulat­nak megfelelően alkalmi rev­üt. „Kriszkindli" a darab címe, amely vidám mese keretében há­rom, a háború folytán férj nélkül maradt asz­szony kalandjai révén végig vezet a ma aktuá­lis és a jövő óhajtott eseményein. A „Krisz­kindli"-t Faragó Jenő és Mérei Adolf írták, három primadonna-szerepét Pálmai Ilka, Szo­yer Ilona és Berky Lili játszszák. A komikus vezetőszerep Újvári Lajosé. „Olaszország nem ont vért" Serno Matild, az ismert olasz irónő — amint a „Bud. Tud." jelenti — „Olaszország nem fog vért ontani" című­ cikkben fordul lapjának, a Nápolyban megjelenő „Il Giorno"-nak ol­vasóihoz. A cikk elején az írónő boldognak mondja hazáját, amiért megkímélődött a há­borútól. Az olaszoknak magától értetően meg van a hozzá való bátorságuk, hogy ha szükség merülne föl, hát érvényre juttatnák a régi latin erényeket. Azonban a háborúról nincs ok és csak ostoba és homályos önző elemek kisérlették meg, hogy Olaszországot háborúba kergessék. Igazságtalan dolog volna Franciaország ellen, amelynek nép­sok tekintetben hozzánk és Anglia ellen, amellyel tradicionális barátságot tartunk, harcba szállani. De még sokkal igazságtala­nabb, becstelenebb és kegyetlenebb dolog volna harminc szövetséges év után azt a szörnyűséget követné el, hogy szövetséges testvérei ellen forduljon, Németország ellen, amelytől csak ha barátság kiapadhatatlan bizonyságait élveztük vagy Ausztria-Ma­gyarországot hátbatámadni, mialatt fölötte nehéz az idők járása. Ezzel örökre bemocs­kolnék az olasz becsület fényességes pajzsát. — A kolera. A „Budapesti Tudósító" je­lenti . A belügyminiszterhez november 20-án érkezett jelentések szerint Kolozsborsán (Svolozs megye), Bártfán, Eperjesen, Giráld­son (Sáros), Hernádfőn (Szepes), Nagy­erzsé­betlakon (Torontál), Kapuszögön (Ung) 1—1, Sósfüreden (Sáros) 2, Hédelen (Zólyom) ."s koleraesetet állapítottak meg. A fölsorolt­­14 eset közül 4, úgymint Eperjesen és Girálton 1—1, Sósfüreden 2 galíciai menekültek, a többi 10 pedig a polgári népesség körében fordult elő. A katonai betegmegfigyelő állo­mások közül Budapesten 1, Nyíregyházán 2, Munkácson 17, Ungvár­ott 18-án 27, 19-én pe­dig 32 kolerabeteg katonát helyeztek el. A belügyminiszter a zólyom megyei Héder köz­séget kolerafertőzöttnek nyilvánította.­­ „Takarékos főzés" a címe annak a 40 old­­a­las füzetnek, amelyet a székesfőváros zuglói női kertészeti, gazdasági és háztartási tanfolya­mának tanárai adtak ki az okszerű táplálkozá­s elveinek és a takarékos főzés gyakorlati mód­szereinek terjesztése érdekében. Dr. Madzsar József táplálkozásunk reformkérdéseiről írta benne az első cikket, amelyben az élettan tudo­mányos eredményeit, az egyes tápláló anyagok rövid ismertetését tárgyalja mindenki által könnyen megérthető népszerű módon. Dr. So­mogyi Mihály rövid kis tájékoztatást írt a táplálkozás számít­ás­air­ól, a táplálékszükség­letről, a táplálóértékekről, azután pedig Svas­tits Vilm­osné egy középosztálybel­i hattagú csa­lád két heti élelmezésének étlapjait, költségve­téseit és főzőreceptjeit közli. Napról-napra ki van a füzetben számítva a reggelire, ebédre és vacsorára szükséges összes költség és az illető élelem kalóriaértékei is napról-napra föl van­nak tüntetve. A füzetnek alkalomszerű fon­tosságot ad a mai rettenetes világháború, amely egyrészről nagyon sok család keresetét megcsökkentette, másfelől az élelmiszereket minden várakozáson fölül megdrágította. A fü­zet kapható a zuglói polgári leányiskolában és minden jobb könyvkereskedésben postai költ­séggel együtt 25 fillérért. — A hadvezérek kora. A történelem legtöbb hadvezére világraszóló tetteit java férfikorában vitte véghez. Nagy Sándor, Hannibal, Caesar és Napoleon, fiatal korukban voltak hódítók. Nagy Sándor, mint egész ifjú ember aratta legnagyobb sikereit és 33 éves korában halt meg. Hannibal körülbelül 30 éves volt, amidőn győzelmei Rómát a romlás szélére döntötték. Caesar 40 éves korában ért hatalmának tető­pontjára és Napóleon még 40. életéve előtt azt hihette magáról, hogy Európa kétharmad részének ura marad. Ilyenek voltak a múlt hadvezérei. Egészen más képet mutatnak a jelen híres emberei. Már az 1870—71-iki háború­ban látunk magaskorú hadvezéreket és ma? — Bülow 68 éves, Hindenburg 67 éves és az ellen­fél oldalán Joffre, Pau és Gallieni közelebb állanak a 70-hez, mint a 60-hoz és az angolok­ vezére, French, 62 éves. A mi vezéreink közül Conrad és Potiorek szintén túl vannak a 60-on. .­— Munkáselőadás az Urániában. Novem­ber 29-én, vasárnap délelőtt 10 órakor színre kerül „A világháború krónikája". Jegyek 40 fillérért kaphatók a Népszava kiadóhivata­lában, V331, Conti-utea 4. 9

Next