Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-19 / 347. szám

1911 december 18. NÉPSZAVA —• „Gondolatait sajtó utján mindenki szaba­don közölheti és szabadon terjesztheti". Így mondja ezt legalább az 1848: XVIII. tc. első fejezete. Ennek a törvénynek a megalkotói nagy mulasztást követtek el akkor, amikor megfeledkeztek arról, hogy a székesfővárosnak saját kezelésbe vett hirdetési vállalata is lesz valamikor. Egyedüli mentségük talán az ak­kori forradalmi idők zavarai lehetnek, ame­lyek még némileg érthetővé teszik ezt a vét­kes mulasztást. A székesfőváros, amikor válla­latát létrehozta, nem lehetett tekintettel a 48-as hagyományokra, szabadságharcra, sajtósza­badságra és egyéb hasonlókra. Megcsinálta te­hát új vállalatát, amelynek alapelve így szól: „Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon terjesztheti és szabadon közölheti, aki a városi hirdető vállalat által kirótt hirdetési díjakat előre befizeti". Ha tehát, mondjuk, hogy vala­melyik politikai párt (és ez csak mi vagyunk) valamilyen népjóléti, mondjuk az élelmiszer­drágaság ellen való ügyben röpirattal akár fordulik­ a székesfőváros közönségéhez, akkor mi az eljárás ma ? A cenzúrából jóváhagyott röpiratot be kell mutatni a főváros tekintetes hirdetési vállalatánál és a röpirat kiosztására osztogatási engedélyt kell váltani a hivatalos órák alatt. (Vasárnap és ünnepnapokon nincs engedélyváltás.) Egy ilyen engedély írd és mond, 5, azaz öt korona és egy napra érvényes. Ha tehát a főváros közönségével valamit kö­zölni akarunk, akkor ez annyiszor öt koro­nánkba kerül, ahány forgalmas helyen (és ilyen sok van a fővárosban) röpiratainkat osz­togatni akarjuk. Szóbeli kérdezősködésü­nkre egyszer azt a választ kaptuk, hogy ezt az öt koronát csak azért szedi a város, mert utca­seprőkkel kell az elszórt röplapokat összesze­detni. Úgy tudtuk eddig, hogy a főváros utca­seprői 2.50—3 korona napidíjat kapnak és nem tudtuk, h­ogy a röpiratok összesöpréséért külön díjazza őket a gavallér főváros. Tehát föl kell szedetni az elszórt papírlapokat, ezért kell fizetni a ki­tt koronákat. Így már azt is értjük akkor,­ho­gy a hirdetésekkel beragasztott ko­csikért is naponta 10 koronát kell fizetni, mert hiszen az ilyen kocsik lovak nélkül, a lovak meg utcaseprők nélkül el sem képzelhető. Miért kell azon az úttesten kifüggesztett zászlókért napi öt koronákat űzetni, azt már igazán nem tudjuk. Ott már sem a lovaknak, sem pedig az utcaseprőknek nincsen dolguk. Most már a főváros tovább mehetne egy lépéssel. Ha meg­adóztatta az írásban visszaadott gondolatot, ne zárkózzék a gondolat szóval való terjesztésé­nek megadásától. Minden gyűlésre, értekez­letre és felolvasásra tessék engedélyt vállalni a szónokoknak és akkor valóra válik majd, hogy az beszélhet, aki letette a garast. A fővá­rosnak teljesen mindegy az, hogy cipőkrémet hirdet-e valaki vagy elveket. Szerinte, aki el­veket akar hirdetni, az is fizesse meg a hirde­tési díjakat, mert a sajtótörvény sehol sem mondja, hogy Budapesten a gondolatot ingyen szabad terjeszteni. — Az új bélyegtörvény. Gyakorlati útmu­tató, irta dr. Pongrácz Jenő, budapesti ügy­véd. 1915 január hó 1-én lép életbe a törvény­kezési illetékről szóló új törvény. Az a cél ve­zette a­ szerzőt, hogy a törvény fontosabb ren­delkezéseit és az összes illetékfokozatokat oly formájú könyvecskében bocsássa a közönség rendelkezésére, hogy az állandóan kéznél le­hessen. Ezt a célt, az anyag áttekinthető formá­ban történt feldolgozásával és a könyvecske formájának szerencsés megválasztásáva­l sike­rült is elérnie. A könyvecske ára 60 fillér és minden könyvkereskedésben kapható. — A honvédelmi miniszter Bécsben. A „Budapesti Tudósító" jelenti, hogy báró Ha­zai Samu honvédelmi miniszter pénteken reggel Bécsbe érkezett. — Halál az utcán. Brenner Jakab hatvan éves ószeres a Madách­ utcában összeesett. A rendőr a VIII. kerületi kapitányságra vitte és a men­tőket hívták, mire azonban ezek megérkeztek, Brenner meghalt. Megállapították, hogy vég­elgyengülésben halt meg. Holttestét a törvény­széki orvostani intézetbe vitték. — Ékszerlopás a vonaton. Kánitz Vilmosné magánzónő följelentést tett a rendőrségen, hogy Bécsből Budapestre utaztában, mialatt az étkezőterembe, ment, barna krokodilbőr tás­kája, amelyben huszonhatezer korona értékű ékszer volt, eltűnt. A tolvaj valószínűleg egy 30 év körüli, vöröses, angol bajuszú férfi volt, aki Érsekújváron szállt le a vonatról.­­ Ahlers halálra ítéltetése dolgában írja londoni levelezőnk. Az ítélet Angolországban is rémületet keltett. Ahlers, aki angol hon­polgárságot szerzett és akit tudvalevőleg az­zal vádoltak, hogy mint sunderlandi német konzul a háború kitörése után elősegítette a német tartalékosok hazautazását, védekezé­sül fölhozta, hogy minden efajta tevékenysé­gét nyomban beszüntette, mihelyt tudomá­sára jutott, hogy Angolország és Németor­szág hadiállapotban vannak egymással. Augusztus 5-én még nem volt erről tudo­mása, az újságok ezirányú tudósításait nem hitte el. Az esküdtek hazaárulásban bűnös­nek mondták ki és a bíró alig leplezhető saj­nálkozással jelentette ki, hogy a törvény erre a bűncselekményre csak halálbüntetést ismer. Ablers felesége elájult a tárgyaló­teremben. Teljesen kizártnak látszik, hogy a halálos ítéletet végrehajtsák. Felebbezést jelentettek be az ítélet ellen és ha ez ered­ménytelen lenne, úgy biztosra lehet venni, hogy a kormány királyi kegyelemmel hosz­szabb vagy rövidebb börtönbüntetésre vál­toztatja a halálos ítéletet. — Orosz foglyok szállítása. Kassáról jelen­tik: Két nap óta több mint 4000 orosz foglyot szállítottak Kassán keresztül. Csütörtökön délelőtt több mint 2000 fogoly érkezett a neu­sandeci és pivnicai ütközetekből. A foglyokat főleg ausztriai fogolytáborokba szállították. — Botfai Hűvös József udvari tanácsos, a Budapesti Városi Villamos Vasút elnökigaz­gatója 66 éves korában elhunyt. — Az Országos Gyermekvédő Egyesület de­cember hó 23-án, szerdán délután 4 órakor a VI. Bajza­ utca 35. szám alatt berendezett leányott­honban karácsonyfa-ünnepélyt rendez az oltal­mába fogadott szegény elhagyott leányok ré­szére. A pénzbeli adományokat kérjük posta­takarékpénztári lapon befizetni vagy Keiner Mihály pénztároshoz (az Adriai biztosító társa­ság igazgatója IV, Váci­ utca 20) küldeni. A ter­mészetbeni adományokat pedig a VI. Bajza­ utca 35. szám alatt levő leány­otthonba kell juttatni. — A francia kamara elnökének automobil­katasztrófája. Deschanel, a francia kamara el­nöke . hó 14-én Nogent le Kotrouban volt. Visz­szatérőben autója fölborult és az elnök a­ fején igen súlyosan megsebesült. Sebeit az orvosok több helyen bevarrták. Állapota nagyon ko­moly. • — Eltűnt a pénzzel. Himler Mór sajtkeres­kedő följelentést tett a rendőrségen, hogy D. Sándor nevű szolgája, akinek hétszáz korona értékű árut, adott, h­ogy különböző helyekre vigye, megszökött. D. el is vitte az árut a pénzt fölvette és azzal megszökött. A rendőrség ke­resi. — A pékmester, mint fegyverszakértő, Bodor Imre forgópisztolyt akart venni. Sokáig tár­gyalt Schneider Imre pékmesterrel, aki azt mondotta, hogy kitűnően ért a fegyverekhez. A múlt év október 17-én Schneider magához hívta Bodort és megmutatta neki a revolvert, amelyet az ő részére szerzett be. A két ember hosszasan nézte a fegyvert, amely Schneider kezében elsült és szíven találta Bodor Imrét, aki nyomban meghalt. A budapesti törvény­szék gondatlanságból okozott emberölés miatt Schneider Imrét egy hónapi fogházra ítélte. Ezt most a tábla helybenhagyta . Az angolok a német szocialista csoport magatartásáról. Londoni levelezőnk írja: A Labour Leader közli Haase elvtársnak a német birodalmi gyűlésen december 2-án föl­olvasott nyilatkozatát és a következőket jegyzi meg: „Ez a nyilatkozat bizonyítja, hogy a német birodalmi gyűlési szocialista csoport többsége nem vált annyira ingóvá, mint némely angol munkásképviselő, akiket neven is nevezhetnénk. Az annexiós politika ellen való nyilatkozat világos és bátor és arra a reményre jogosít, hogy Németország szocialistái a háború után más országbeli elvtársaikkal egyesülnek az igazságos és tartós béke érdekében." — Az Országos Anya- és Csecsemővédő­ Egyesület (VII. Thököly­ út 83. sz.) e hó 22-én (kedden) délelőtt 9—11 óráig a­ hozzá beérkezett gyermekruhákat és csecsemőkelengyéket szét­­­osztja azon gyermekes anyák között, akik igazolják, hogy férjük hadiszolgálatot teljesít és akik az előbbi kiosztásokkor nem kaptak. 5 „ Szibéria, a jövő országa*" * A szibériai Taigában. Fridtjof Nansen a mult évben Norvégiából a­ Kara-tengeren át a­­Teniszei folyón Szibéria szivéig utazott. Tanulmányútját a nagy szibé­riai vasúton folytatta Vladivosztokig. Utazásá­ról könyvet irt, amely „Szibéria, a jövő or­szága" címen most jelent meg. Az alábbi cikket ebből a könyvből vesszük át: Kék ég alatt, szép napsugaras délelőtt! Pom­pás dolog a fedélzeten kinyújtózva feküdni, a meleg napsugárban. Dél felé a fák észrevétlenül sűrűsödtek és most valóságos erdő van előttünk. Kissé ritkás ugyan és nagy fák nélkül, de még­is erdő. Na­gyobbrészt vörös fenyő, közben azonban je­genyefenyők és bükkfák, amelyek már egészen megsárgultak. Itten korán kezdődik az ősz. Ez az erdő, amelybe most lassan kint behato­lunk, a világ legterjedelmesebb erdeje. Innentől kezdve megszakítás nélkül terül el messze a Bajkál-tavon túl délre levő megművelt terüle­tekig és sivatagokig — egyenes vonalban 2000 kilométernél hosszabban nyúlik északdéli irány­ban — és azonkívül több mint 6000 kilométer­nyi szélességben terjed nyugatról, az Uraitól keletig, egészen a Csendes-óceánig és Kam­csatka félszigetig. Egyetlen, összefüggő erdős terület, amelyet csak a széles vízfelületek és a lassan folydogáló folyók szakítanak meg. Ez a­ szibériai Taiga. Micsoda végtelen egyforma, gyengén emel­kedő síkságok, lapos, alacsony völgyekkel a fo­lyók és a patakok mentén. Eleinte többnyire csak puszta fölületek, azután moha és egy kis fa következik, amoda fönn északon a kietlen Tundra; azután imitt­ amott egy kis legelő, az­után égerfák és néhány bükkfa s tovább semmi a végtelenségig. De ekkor azután megint erdő kezdi borítani a­ síkságot; ritkás erdőség; ez mindegyre sűrűbb és magasabb lesz, a föld azonban csak egyhangú marad. És mégis valami sajátos bája van. A messze látó határ magához vonzza a gondolatunkat és vágyat érzünk, hogy a nomádokat kövessük ezen a határtalan síksá­gon, korlátlanul szabad életükben. A Tundrának és a Taigának is megvan a maguk költészetük, búskomorságuk és könnyű álmuk, nagy egyszerű vonásokban, az örökös hullámokban; nyáron, amikor minden zöld; az ősz vöröses aranysárga színében, kék tavaival és a náddal benőtt partokkal; télen a csillogó napsugárban elterülő végtelen fehér takaróban, a csípős hidegben és a porzó hóban és azután a hosszú, téli éjszakában, mialatt a hold csöndes nyugalomban vonul el a nagy hófelület fölött; de tavasszal is, amikor újra ébred az élet, a ta­vak mormogni kezdenek a hó alatt, itt-ott eltisz­tul a­ hó és a m­adárseregek húznak dél felől, vadludak és kacsák, fenyvesmadarak és halya­tyúk ezrei és milliói. Potapovszkojetól északra a magas hegyol­dalon egy ház áll az erdőben. Egy száműzött gonosztevő lakik ott. Évek óta lakik ott, egy dolgán nőt vett feleségül és több gyermeke van. Egy vöröskaftános férfi futott le a házból a partra. Itt megállt és intett, hogy kössünk ki , bizonyára levelet akart föladni vagy talán maga akart velünk jönni, de sajnos, nem ér­tünk rá megállni. A nyugati part sima, és zöld felületén né­hány csapat nagy fehér madár pihent, mesz­szebb északra tőlünk szintén egy csapat; föl­kerekedtek és előrenyújtott nyakkal, hosszú sorban röpültek tova. Dél felé vonuló hattyúk voltak. A folyó mindkét oldalán lassan kint zöld ré­tek mutatkoztak, amelyeken a­ lekaszált füvet nagy szénakazlakká hordták össze; a széna valószínűleg úgy marad itt, amíg majd a télen el nem hordják. Sajátságos látvány, mert itt a nagy erdőség és annyi fát vághatnak, am­eny­nyit akarnak, hiszen nincsen értéke. Az itt­lakóknak télen tulajdonképen nincsen sok dol­guk. Helyes volna tehát, ha néhány fát vágná­nak ki és félszereket építenének, ahelyett, hogy a szénát kazlakba rakják, amelynek nagy részét tönkreteszi az őszi nedvesség és a téli hó. Este kilenc órakor, koromsötétségben kötött

Next