Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)
1914-12-19 / 347. szám
1911 december 18. NÉPSZAVA —• „Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti". Így mondja ezt legalább az 1848: XVIII. tc. első fejezete. Ennek a törvénynek a megalkotói nagy mulasztást követtek el akkor, amikor megfeledkeztek arról, hogy a székesfővárosnak saját kezelésbe vett hirdetési vállalata is lesz valamikor. Egyedüli mentségük talán az akkori forradalmi idők zavarai lehetnek, amelyek még némileg érthetővé teszik ezt a vétkes mulasztást. A székesfőváros, amikor vállalatát létrehozta, nem lehetett tekintettel a 48-as hagyományokra, szabadságharcra, sajtószabadságra és egyéb hasonlókra. Megcsinálta tehát új vállalatát, amelynek alapelve így szól: „Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon terjesztheti és szabadon közölheti, aki a városi hirdető vállalat által kirótt hirdetési díjakat előre befizeti". Ha tehát, mondjuk, hogy valamelyik politikai párt (és ez csak mi vagyunk) valamilyen népjóléti, mondjuk az élelmiszerdrágaság ellen való ügyben röpirattal akár fordulik a székesfőváros közönségéhez, akkor mi az eljárás ma ? A cenzúrából jóváhagyott röpiratot be kell mutatni a főváros tekintetes hirdetési vállalatánál és a röpirat kiosztására osztogatási engedélyt kell váltani a hivatalos órák alatt. (Vasárnap és ünnepnapokon nincs engedélyváltás.) Egy ilyen engedély írd és mond, 5, azaz öt korona és egy napra érvényes. Ha tehát a főváros közönségével valamit közölni akarunk, akkor ez annyiszor öt koronánkba kerül, ahány forgalmas helyen (és ilyen sok van a fővárosban) röpiratainkat osztogatni akarjuk. Szóbeli kérdezősködésünkre egyszer azt a választ kaptuk, hogy ezt az öt koronát csak azért szedi a város, mert utcaseprőkkel kell az elszórt röplapokat összeszedetni. Úgy tudtuk eddig, hogy a főváros utcaseprői 2.50—3 korona napidíjat kapnak és nem tudtuk, hogy a röpiratok összesöpréséért külön díjazza őket a gavallér főváros. Tehát föl kell szedetni az elszórt papírlapokat, ezért kell fizetni a kitt koronákat. Így már azt is értjük akkor,hogy a hirdetésekkel beragasztott kocsikért is naponta 10 koronát kell fizetni, mert hiszen az ilyen kocsik lovak nélkül, a lovak meg utcaseprők nélkül el sem képzelhető. Miért kell azon az úttesten kifüggesztett zászlókért napi öt koronákat űzetni, azt már igazán nem tudjuk. Ott már sem a lovaknak, sem pedig az utcaseprőknek nincsen dolguk. Most már a főváros tovább mehetne egy lépéssel. Ha megadóztatta az írásban visszaadott gondolatot, ne zárkózzék a gondolat szóval való terjesztésének megadásától. Minden gyűlésre, értekezletre és felolvasásra tessék engedélyt vállalni a szónokoknak és akkor valóra válik majd, hogy az beszélhet, aki letette a garast. A fővárosnak teljesen mindegy az, hogy cipőkrémet hirdet-e valaki vagy elveket. Szerinte, aki elveket akar hirdetni, az is fizesse meg a hirdetési díjakat, mert a sajtótörvény sehol sem mondja, hogy Budapesten a gondolatot ingyen szabad terjeszteni. — Az új bélyegtörvény. Gyakorlati útmutató, irta dr. Pongrácz Jenő, budapesti ügyvéd. 1915 január hó 1-én lép életbe a törvénykezési illetékről szóló új törvény. Az a cél vezette a szerzőt, hogy a törvény fontosabb rendelkezéseit és az összes illetékfokozatokat oly formájú könyvecskében bocsássa a közönség rendelkezésére, hogy az állandóan kéznél lehessen. Ezt a célt, az anyag áttekinthető formában történt feldolgozásával és a könyvecske formájának szerencsés megválasztásával sikerült is elérnie. A könyvecske ára 60 fillér és minden könyvkereskedésben kapható. — A honvédelmi miniszter Bécsben. A „Budapesti Tudósító" jelenti, hogy báró Hazai Samu honvédelmi miniszter pénteken reggel Bécsbe érkezett. — Halál az utcán. Brenner Jakab hatvan éves ószeres a Madách utcában összeesett. A rendőr a VIII. kerületi kapitányságra vitte és a mentőket hívták, mire azonban ezek megérkeztek, Brenner meghalt. Megállapították, hogy végelgyengülésben halt meg. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — Ékszerlopás a vonaton. Kánitz Vilmosné magánzónő följelentést tett a rendőrségen, hogy Bécsből Budapestre utaztában, mialatt az étkezőterembe, ment, barna krokodilbőr táskája, amelyben huszonhatezer korona értékű ékszer volt, eltűnt. A tolvaj valószínűleg egy 30 év körüli, vöröses, angol bajuszú férfi volt, aki Érsekújváron szállt le a vonatról. Ahlers halálra ítéltetése dolgában írja londoni levelezőnk. Az ítélet Angolországban is rémületet keltett. Ahlers, aki angol honpolgárságot szerzett és akit tudvalevőleg azzal vádoltak, hogy mint sunderlandi német konzul a háború kitörése után elősegítette a német tartalékosok hazautazását, védekezésül fölhozta, hogy minden efajta tevékenységét nyomban beszüntette, mihelyt tudomására jutott, hogy Angolország és Németország hadiállapotban vannak egymással. Augusztus 5-én még nem volt erről tudomása, az újságok ezirányú tudósításait nem hitte el. Az esküdtek hazaárulásban bűnösnek mondták ki és a bíró alig leplezhető sajnálkozással jelentette ki, hogy a törvény erre a bűncselekményre csak halálbüntetést ismer. Ablers felesége elájult a tárgyalóteremben. Teljesen kizártnak látszik, hogy a halálos ítéletet végrehajtsák. Felebbezést jelentettek be az ítélet ellen és ha ez eredménytelen lenne, úgy biztosra lehet venni, hogy a kormány királyi kegyelemmel hoszszabb vagy rövidebb börtönbüntetésre változtatja a halálos ítéletet. — Orosz foglyok szállítása. Kassáról jelentik: Két nap óta több mint 4000 orosz foglyot szállítottak Kassán keresztül. Csütörtökön délelőtt több mint 2000 fogoly érkezett a neusandeci és pivnicai ütközetekből. A foglyokat főleg ausztriai fogolytáborokba szállították. — Botfai Hűvös József udvari tanácsos, a Budapesti Városi Villamos Vasút elnökigazgatója 66 éves korában elhunyt. — Az Országos Gyermekvédő Egyesület december hó 23-án, szerdán délután 4 órakor a VI. Bajza utca 35. szám alatt berendezett leányotthonban karácsonyfa-ünnepélyt rendez az oltalmába fogadott szegény elhagyott leányok részére. A pénzbeli adományokat kérjük postatakarékpénztári lapon befizetni vagy Keiner Mihály pénztároshoz (az Adriai biztosító társaság igazgatója IV, Váci utca 20) küldeni. A természetbeni adományokat pedig a VI. Bajza utca 35. szám alatt levő leányotthonba kell juttatni. — A francia kamara elnökének automobilkatasztrófája. Deschanel, a francia kamara elnöke . hó 14-én Nogent le Kotrouban volt. Viszszatérőben autója fölborult és az elnök a fején igen súlyosan megsebesült. Sebeit az orvosok több helyen bevarrták. Állapota nagyon komoly. • — Eltűnt a pénzzel. Himler Mór sajtkereskedő följelentést tett a rendőrségen, hogy D. Sándor nevű szolgája, akinek hétszáz korona értékű árut, adott, hogy különböző helyekre vigye, megszökött. D. el is vitte az árut a pénzt fölvette és azzal megszökött. A rendőrség keresi. — A pékmester, mint fegyverszakértő, Bodor Imre forgópisztolyt akart venni. Sokáig tárgyalt Schneider Imre pékmesterrel, aki azt mondotta, hogy kitűnően ért a fegyverekhez. A múlt év október 17-én Schneider magához hívta Bodort és megmutatta neki a revolvert, amelyet az ő részére szerzett be. A két ember hosszasan nézte a fegyvert, amely Schneider kezében elsült és szíven találta Bodor Imrét, aki nyomban meghalt. A budapesti törvényszék gondatlanságból okozott emberölés miatt Schneider Imrét egy hónapi fogházra ítélte. Ezt most a tábla helybenhagyta . Az angolok a német szocialista csoport magatartásáról. Londoni levelezőnk írja: A Labour Leader közli Haase elvtársnak a német birodalmi gyűlésen december 2-án fölolvasott nyilatkozatát és a következőket jegyzi meg: „Ez a nyilatkozat bizonyítja, hogy a német birodalmi gyűlési szocialista csoport többsége nem vált annyira ingóvá, mint némely angol munkásképviselő, akiket neven is nevezhetnénk. Az annexiós politika ellen való nyilatkozat világos és bátor és arra a reményre jogosít, hogy Németország szocialistái a háború után más országbeli elvtársaikkal egyesülnek az igazságos és tartós béke érdekében." — Az Országos Anya- és Csecsemővédő Egyesület (VII. Thököly út 83. sz.) e hó 22-én (kedden) délelőtt 9—11 óráig a hozzá beérkezett gyermekruhákat és csecsemőkelengyéket szétosztja azon gyermekes anyák között, akik igazolják, hogy férjük hadiszolgálatot teljesít és akik az előbbi kiosztásokkor nem kaptak. 5 „ Szibéria, a jövő országa*" * A szibériai Taigában. Fridtjof Nansen a mult évben Norvégiából a Kara-tengeren át aTeniszei folyón Szibéria szivéig utazott. Tanulmányútját a nagy szibériai vasúton folytatta Vladivosztokig. Utazásáról könyvet irt, amely „Szibéria, a jövő országa" címen most jelent meg. Az alábbi cikket ebből a könyvből vesszük át: Kék ég alatt, szép napsugaras délelőtt! Pompás dolog a fedélzeten kinyújtózva feküdni, a meleg napsugárban. Dél felé a fák észrevétlenül sűrűsödtek és most valóságos erdő van előttünk. Kissé ritkás ugyan és nagy fák nélkül, de mégis erdő. Nagyobbrészt vörös fenyő, közben azonban jegenyefenyők és bükkfák, amelyek már egészen megsárgultak. Itten korán kezdődik az ősz. Ez az erdő, amelybe most lassan kint behatolunk, a világ legterjedelmesebb erdeje. Innentől kezdve megszakítás nélkül terül el messze a Bajkál-tavon túl délre levő megművelt területekig és sivatagokig — egyenes vonalban 2000 kilométernél hosszabban nyúlik északdéli irányban — és azonkívül több mint 6000 kilométernyi szélességben terjed nyugatról, az Uraitól keletig, egészen a Csendes-óceánig és Kamcsatka félszigetig. Egyetlen, összefüggő erdős terület, amelyet csak a széles vízfelületek és a lassan folydogáló folyók szakítanak meg. Ez a szibériai Taiga. Micsoda végtelen egyforma, gyengén emelkedő síkságok, lapos, alacsony völgyekkel a folyók és a patakok mentén. Eleinte többnyire csak puszta fölületek, azután moha és egy kis fa következik, amoda fönn északon a kietlen Tundra; azután imitt amott egy kis legelő, azután égerfák és néhány bükkfa s tovább semmi a végtelenségig. De ekkor azután megint erdő kezdi borítani a síkságot; ritkás erdőség; ez mindegyre sűrűbb és magasabb lesz, a föld azonban csak egyhangú marad. És mégis valami sajátos bája van. A messze látó határ magához vonzza a gondolatunkat és vágyat érzünk, hogy a nomádokat kövessük ezen a határtalan síkságon, korlátlanul szabad életükben. A Tundrának és a Taigának is megvan a maguk költészetük, búskomorságuk és könnyű álmuk, nagy egyszerű vonásokban, az örökös hullámokban; nyáron, amikor minden zöld; az ősz vöröses aranysárga színében, kék tavaival és a náddal benőtt partokkal; télen a csillogó napsugárban elterülő végtelen fehér takaróban, a csípős hidegben és a porzó hóban és azután a hosszú, téli éjszakában, mialatt a hold csöndes nyugalomban vonul el a nagy hófelület fölött; de tavasszal is, amikor újra ébred az élet, a tavak mormogni kezdenek a hó alatt, itt-ott eltisztul a hó és a madárseregek húznak dél felől, vadludak és kacsák, fenyvesmadarak és halyatyúk ezrei és milliói. Potapovszkojetól északra a magas hegyoldalon egy ház áll az erdőben. Egy száműzött gonosztevő lakik ott. Évek óta lakik ott, egy dolgán nőt vett feleségül és több gyermeke van. Egy vöröskaftános férfi futott le a házból a partra. Itt megállt és intett, hogy kössünk ki , bizonyára levelet akart föladni vagy talán maga akart velünk jönni, de sajnos, nem értünk rá megállni. A nyugati part sima, és zöld felületén néhány csapat nagy fehér madár pihent, meszszebb északra tőlünk szintén egy csapat; fölkerekedtek és előrenyújtott nyakkal, hosszú sorban röpültek tova. Dél felé vonuló hattyúk voltak. A folyó mindkét oldalán lassan kint zöld rétek mutatkoztak, amelyeken a lekaszált füvet nagy szénakazlakká hordták össze; a széna valószínűleg úgy marad itt, amíg majd a télen el nem hordják. Sajátságos látvány, mert itt a nagy erdőség és annyi fát vághatnak, amenynyit akarnak, hiszen nincsen értéke. Az ittlakóknak télen tulajdonképen nincsen sok dolguk. Helyes volna tehát, ha néhány fát vágnának ki és félszereket építenének, ahelyett, hogy a szénát kazlakba rakják, amelynek nagy részét tönkreteszi az őszi nedvesség és a téli hó. Este kilenc órakor, koromsötétségben kötött