Népszava, 1923. február (51. évfolyam, 25–47. sz.)
1923-02-09 / 31. szám
1923 február 11. NÉPSZAVA 9 A nyomdai munkások bérmozgalma. * A bizalmiférfiértaceslat határozata. Csütörtök este összeült a nyomdai munkásság bizalmiférfiértekezlete, hogy állást foglal.103- a hetek óta mesterségesen elhúzódó bértárgyalások kérdésében. Amikor még a nehézipari munkáltatók is kénytelenek voltak tudomásul venni az újra megindult drágulást, ugyanakkor a nyomdaipari munkáltatók, alig leplezett tendenciával, a bérkérdéstől idegen, egyúttal a fönnálló kollektív szerződés betűjébe s szellemébe ütköző módon olyan követelésekkel állottak elő, amelyek a magyarországi nyomdaipari munkásság exisztenciáját fenyegetik. A nyomdaipari munkáltatók mindenképen igyekeznek elhárítani maguk felől azt a súlyos vádat, hogy a bérkérdés elhomályosításával hatalmi érdekből harcot provokálnak. Újságközleményeikben azzal állanak a közvélemény elé, hogy azért nem tudnak magasabb munkabéreket fizetni, mert a munkások nem hajlandók több munkát végezni. Ez a teljesen hamis beállítás, nem lehet alkalmas a közvélemény megtévesztésére, mert nem igaz az, hogy a munkások több munkabért követelnek. Arról van csak szó, hogy az eddig fizetett munkabérek vásárlóereje az újabb drágulás miatt csökkent, a munkásság nem többet kér, csak annyit, amennyi megfelel az eddigi bérek eredeti vásárlóerejének. A nyomdaipari munkáltatók „álláspontja" annál kevésbé őszinte, mert a munkabérek legutolsó megállapítása óta a nyomdaipari termékek árát a munkáltatók fölemelték. A bizalmi férfiértekezlet a helyzet komolyságának teljes fölismerésében hallgatta és vitatta meg a tárgyalóbizottság, jelentését. Hosszú és szenvedélyes vita után az értekezlet határozati javaslatot fogadott el, amely a mesterségesen közbevetett idegen kérdések aktualitásának megszüntetésével lehetővé teszi a bérkérdés sürgős megoldását a főnöktestület részére, föltéve, hogy az nem áll a mindenáron provokálandó harc álláspontján. A bizalmi férfiértekezleten Gyürey Rudolf elvtárs- elnökölt. A tárgyalóbizottság jelentését Wiesenberger Vilmos elvtárs terjesztette elő. Részletesen beszámolt a főnöktestülettel folytatott számos tárgyalás eseményeiről. Az utóbbi évtizedek nyomdásztörténetében párját nem lelő azzal a jelenséggel találkoztak, hogy — úgymond — a munkáltatók egyoldalú, merev álláspontja Mvet&tieten • a, Usanatásitíf •any lépéssel sem haladtak előre. A ígíSktecitölt f a bárki Wié'sek elé helyezte az árszabályravízió kérdését és azt követelte, hogy a munkásság az árszabályok rendelkezése ellenére tekintsen el a szerződés háromhavi fölmondásától, tagadja el elsősorban a munkáltatók 70 pontból álló diktátumát, ami után hajlandók tárgyalni a bérkérdésről is. A munkásság megbízottai a jog álláspontjáról kiindulva ragaszkodtak az immár égető drágulási probléma elintézéséhez, ennek megoldása után lehet csak szó a felvetett egyéb kérdések tárgyalásáról. Folytonos zajban ismertette az előadó az árszabályrevízióra vonatkozó munkáltatói követeléseket. A tárgyalások — úgymond — ismételten eredménytelenül megszakadtak. A bizottság álláspontja az volt, hogy amikor a munkáltatók hetekig készítették elő a maguk követeléseit, a munkásság se intézheti el alapos előkészítés nélkül e követelések kritikáját és azok demokratikus tárgyalását, ezzel szemben a bérkérdés elintézése sürgős. A legutolsó tárgyaláson a munkáltatók kijelentették, hogy amennyiben a munkásság ragaszkodik az alapos előmunkálatokhoz, módot nyújtanak ehhez, bevárják, amíg a munkák bevégződnek, kérik, hogy gyorsn intézzük el, hogy minél gyorsabban következhessen a bérkérdés... Óriási fölháborodással és gúnyos derültséggel fogadta az értekezlet ezt, a munkáltatói „előzékenységet.". Előadó fölhívta a bizalmi férfitestületet, hogy s, további lépéseket illetően álláspontját nyilvánítsa és a bizottság részéről elfogadásra ajánlotta az alábbi határozati javaslatot: A budapesti nyomdai munkásság bizalmiférfitestületének 1923 február 8-án megtartott értekezlete megállapítja, hogy a nyomdai munkásság megélhetése a folyton fokozódó drágaság következtében olyan súlyossá vált, hogy az érvényben lévő munkabérekből megélni nem tud, amiért a drágaságot ellensúlyozó munkabéremelésnek már be kellett volna következnie. Megállapítja, hogy a nyomdatulajdonosok abbeli magatartása, amely szerint a bérkérdés rendezéséről csak abban az esetben hajlandók tárgyalni, ha a munkásság képviselői elsősorban az ázszabályrevízió tárgyalásába belemennek, a kollektív szerződés tételes rendelkezésébe ütközik, mert annak 23. pontja akként intézkedik, hogy a fönnálló szerződés csak három havi előzetes fölmondással bontható föl. Megállapítja továbbá, hogy a nyomdatulajdonosok az árszabályt nem mondották föl és mégis kényszeríteni akarják a munkásságot, hoggy enélkül menjen bele az árszabály revíziójába, mert mindaddig, amíg az elintézve nincs, bérkérdést ismerni nem akarnak. A bizalmi férfiértekezlet megállapítja, hogy a nyomdatulajdonosok magatartása semmivel sem indokolható, mert a nyomdai munkásság három hónap óta nem részesült béremelésben, amíg a többi, szakmák munkáltatói a drágaság hatása alatt ez elől nem zárkóztak el A bizalmi férfiértekezlet ezek megállapítása után kimondja, hogy a vezetőség eddigi magatartását helyesli és aagalasodtatja magát. Megbízza a tárgyalóbizottságot, hogy erről sürgősen értesítse a Főnökegyesületet és kérje föl még egyszer a bérkérdés haladéktalan tárgyalására. Fölhatalmazza az értekezlet: a tárgyalóbizottságot, hogy a bérkérdés rendezése után a kollektív szerződés fölmondása nélkül is, belemenjen a munkaadók kívánságainak, tárgyalásába, kikötvén a maga részéröl azt, a jogot, hogy ez alkalommal a munkásság kívánságai is előterjeszthetők legyenek. A bizalmi férfiértekezletnek az a felfogása, hogy állásfoglalásával elment az engedékenység szélső haláráig és elvárja, hogy a munkáltatók ezzel szemben nem zárkóznak el a munkásság legelemibb életszükségleteinek kielégítése elől. Abban a nem várt esetben, ha a Főnökegyesület a bérkérdés sürgős rendezése elől továbbra is elzárkózna, a bizalmi férfitestület a bekövetkezendő eseményekért a felelősséget magától elhárítja és fölhatalmazza a vezetőséget, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye, hogy ezáltal a nyomdai munkásság az újabb drágaság szerint őt jogosan megillető béremeléshez hozzájuthasson. A határozati javaslat fölolvasása a legnagyobb zaj közepette fejeződött be. A javaslat indokolásában Wiesenberger elvtárs kifejtette, hogy meg kell tenni az utolsó kísérletet a nyomdaipar érdekében. Mia csak a legcsekélyebb lehetőség van még hátra, hogy a munkásság jogos kívánságainak kielégítése harc nélkül megtörténhet, e kísérlet elöl kitérni nem szabad. A főnöktestület most megismeri a vezetőségen hit a munkásság álláspontját és elkeseredett hangulatát. A vita során a munkanélküliek megbízottai hangsúlyozták, hogy amennyiben a munkáltatók a munkanélküliekre spekulálnak, rosszul számolnak. A felszólalók egyöntetűen megállapították, hogy a munkáltatók a harcot provokálják. A határozati javaslat ellenzői sáros határidő kitűzését követelték, amelyen belül a bizottság újabb tárgyalásainak eredményeiről a bizalmiférfitestületnek jelentést tegyen. Azok is, akik változatlan elfogadásra ajánlották a határozatijavaslatot, ezt azzal az indokolással tátták, hogy taktikai kérdésekben, nem kívánják megkötni a bizottság kezét. " . Az előadó zárszava után a legnagyobb izgalom közepette történt meg a szavazás és a bizalmi férfitestület szótöbbséggel, a záros határidő mellőzésével, elfogadta a határozati javaslatot. kiszite!@ Törökországgal. * A sántáni még síinkig hajtardó tér olyasni a t^rSk&kfeel. — íh görögöse meg vanRele ©Ségesívjs a lausanarei erajífwéirasffiJíh®?. (London, február 1.) Lausanneból jelenlik: Izmed basát, aki a török küldöttség főbb tagjaival elutazott, ma a török küldöttség többi tagja is követi. Izmed basa távozása előtt a következő kijelentést tette: — Nekem azt, mondták, hogy az értekezletet nem szakították meg, hanem csak fölfüggesztették. Én magam nem tekintem megszakítottnak az értekezletet. Három hét alatt visszajöhetek. Poinearé miniszterelnök előző nap táviratot küldött Izmed basának, amelyben közölte vele, hogy a francia kormány a brit kormány hozzájárulásával fenntartja a szerződés gazdasági határozmányai tekintetében azokat a módosításokat, amelyeket"Bompard vasárnap előterjesztett. Egyben tudatta, hogy a szövetségesek bármikor hajlandók az értekezletet folytatni, ha a kezdeményezés a törököktől indul ki. (Szaloniki, február 7.) A miniszterelnök kijelentette a sajtó képviselői előtt, hogy a görög kérdésnek Lausanneban elért megoldása őt kielégíti. Az újból magához tért. Görögország ki fogja használni a békét arra, hogy virágzó állam legyen és belépjen a kisántantba. A mi békeszeretetünk, fejezte be a miniszterelnök, őszinte. Ha azonban a törökök konfliktust idéznek elő, nem késlekedünk és teljesítjük kötelességünket. Akkor azután Görögország csak a szövetségesekkel egyetértésben jár el. (Newyork, február 1.) A Fehér Házban tegnap értekezlet volt, amelyen a Törökországgal kötendő különbéke előkészítéséről tárgyaltak. A szerződésben biztosítani fogják a Törökországban élő amerikaiak védelmét, továbbá a tengerszorosok szabadságát, úgyszintén a vallásgyakorlatot és az oktatást. HÍREK. *. .* .*: Világok sirja mellett• * Hetek óta egy misztikus eseményről közöl tudósításokat a világsajtó. Egyiptomban, Luxorban, Fáraók sirboltjára bukkantak és az ősi idők óta pihenő király körül az emlékek, tárgyak olyan gazdagságát találták, hogy a tudomány számára valósággal földerítik az elsüllyedt világot, amelyről még mindig hiányosak az ismereteink. A fölfedezésnek egyik nagyon érdekes jelensége, hogy a kultúrnemzetek vetélykedve érdeklődnek a Fáraó-sírok iránt, a kormányok, testületek tudományos expedíciókat küldenek Luxorba, valósággal zarándoklás indul meg a kitárult egyiptomi csuda felé és a napilapok, folyóiratok a legaprólékosabban számolnak be az eseményről. Az emberek mindent tudni akarnak, hogy milyen volt a világ 3 —4000 év előtt. Nem győzik fölsorolni, mennyi minden beszédes tárgyat találtak Tutánkhámen fáraó sírja körül. A király n.-.ellett két ébenfából faragott figura feküdt, bálványok, akiknek vezetésével járták be allásvilági injukat a Fáraók. A kutatás nagy szenzációja volt egy kisebb szekrénynek a fölfedezése, amely ébenfából készült, sziliarany berakásai jeleneteket ábrázoltak és a hozzáértők azt mondják, hogy a szekrényke az iparművészeti kultúrának legtökéletesebb mestermunkája. Mámorosodva jelentik azt is, hogy a sírboltban alabástromvázákat találtak, amik megint fogalmat nyújtanak az eltűnt világ színvonaláról. Egy másik távirat, büszkélkedve újságolja, hogy elefántcsonttal berakott székeket, drágakövekkel díszített ruhadarabokat is fölfedeztek a fáraó sírjában. És így megy ez a beszámolás napról-napra, izgatott lelkendezés a fölmerült objektumokról, amikből visszakövetkeztethetünk az összedőlt időkre. Nemes földerítő munkájában, ott a Fáraók sírja mellett, milyen különös az ember! Hangyaszorgalommal, tiszta, önzetlenséggel igyekszik elővarázsolni az ősi élet képét és amikor megfújja a harsonát, hogy megtalálták Tutánkhámen király papucsát is, a nomok kiteregetése közben — összedönti a maga világát. A művelődött nemzetek expedíciókat küldtek Luxorba, hogy Egyiptom arculatát földerítsék és ugyanezek a művelődött nemzetek küldték a dreadnoughtokat, a tankokat, a Bertákat is a más területekre, hogy tenger, föld összeverekedjék, kő kövön ne maradjon. A nagy folyóiratok most klasszikus fotográfiákat ,közölnek az egyik fáraó trónt I.-járól, sőt a sétabotjáról is és ugyanezek a folyóiratok közöltékannak idején a nagyszerű csatajeleneteket is, amik tulajdonképen a mai világ sírbaszállását ábrázolták. Milyen gyermeteg bestia az ember! És milyen előrelátó! Ha majd egyszer, a késő unokáink, bennünket is fölkutatni fognak... * & & -- A közmunkatanács és Wolffék. A köz- munkatanácsról már régebben olyan hírek keltek szárnyra, hogy meg fogják szüntetni. Azt látjuk azonban, hogy ez a testület, amely ellentétben a nevével, soha semmiféle komoly közmunkát nem produkált, még mindig létezik. Most úgy hírlik, hogy a városháza lipicai törzsfőnöke, von Wolff és a közmunkatanács között némi nézeteltérés támadt és a nagyhatalmú kurzusvezér most szintén amellett foglal állást, hogy szüntessék meg a közmunkatanácsot. Bizonyos, hogy ehhez a szervezethez semmi jó emlék vagy komoly ténykedés nem fűződik, egy alkalmatlan, elaggott, fölösleges intézmény, amely ha talán komolyan vette volna hivatását, tudott volna valamit csinálni, de így, abban az összetételben és azzal a mentalitással ennek a szegény, agyonnyomorított fővárosnak csak — hogy úgymondjuk — a vakbele volt. A törzsfőnök urat azonban nem ezek az okok késztették arra, hogy ő is a közmunkatanács ellen foglaljon állást, hanem egyszerűen azért, mert úgy látja, hogy ez is az útjában van. A közmunkatanács ugyanis mint legfőbb építési fórum, szerepel a fővárosban. Miután pedig Wolff úr maga körül egyáltalában nem akar nálánál nagyobb hatalmat eltűrni, meg akarja szüntetni a közmunkatanácsot a jelenlegi formájában és helyette úgynevezett építési tanácsot akar fölállítani. Ide természetesen az ő kis kreatúráit ültetné be, hogy azután minden az ő legszemélyesebb intenciói szerint történjék itt is. Valószínű, hogy a törzsfőnöknek ebben a törekvésében van valami, nem éppen ok nélküli félelem a jövőtől és így akarja előkészíteni az utat, ha letűnik uralmuk csillaga, a búvóhelyek felé, úgy számít, hogy talán sikerül majd meghúzódniok elvonultabb helyeken és onnan tovább lehet majd kellemetlenkedni, ha már a hatalom nem is lesz a kezükben. Nekünk is az a véleményünk, hogy szünjék meg a közmunkatanács, de Wolffékkal együtt és minél hamarabb, mert a főváros népe már rég betelt velük. — Meghalt a mentőkocsiban. A Karpfenstein-utcában csütörtökön délután összeesett egy 56—55 év körüli nő. A mentők kivonattak és a kórházba akarták szállítani. A nő anélkül, hogy eszméletre tért volna, a mentők kocsijábpa meghalt. A rendőrség kutatja a kilétét.