Népszava, 1948. március (76. évfolyam, 51–74. sz.)

1948-03-17 / 63. szám

A S­Z 0 C­I ÁL DE M 0 K­R­A­T­A PÁR­T K­Ö­Z­P 0 Szerk. és kiadóhivatal: VIII. , Conti ucca 4 M­e­­­gjelenik hétfő kivételével minden nap N­T 1 L A P­J­A Telefon : 137-562, 137-563, 137-564 A magyar nép hitet tett az 1848-as forradalom eszméit megvalósító népi demokrácia mellett A centenáriumi ünnepségeken munkások és parasztok milliói éltették a szabad márciust — Az országgyűlés ünnepi ülésén törvényben örökítette meg a forradalom és a szabadságharc emlékét 1 C '/'-,•>-, w .f ^ |§B aSa Világszerte ünnepelték a szabadságharc századik évfordulóját .Az országnak száz esztendő után először nyílt társadalmilag és poli­tikailag alkalma, hogy 1848 emlé­két hazugság és mellébeszélés nél­kül ünnepelje. Kétségtelen, hogy­­ az az ünneplés tökéletesen sikerült, nemcsak azért, mert Magyar­országnak száz esztendeje­­ most van először ideje és olyan vezető­rétege, amely 1848 szellemi utódjá­nak, folytatójának és továbbvivő­­jének méltán vallja magát, hanem mindenekelőtt azért, mert a hiva­talos lelkesedés is a nép ösztönei­nek megfelelő irányba, Petőfi, Kossuth és 48 igazi nagyjainak irányába fordult, hol 48 kincseit és értékeit a tömegek már régen sej­tették. A hiányzó anyagi lehetősé­geket pedig az ifjúság tömött sorai és az egész magyar nép lelkes rész­vétele pótolta és harsogta túl, mind Budapesten mind az ország min­den városában és községében. Az ünnepély programja is min­denütt az egyetlen helyes irányhoz tartotta magát, amely nemcsak 48 igazi értékeit összegezte és méltatta — mert Petőfiről, Táncsicsról és Kossuthról volt szó és csak aztán a többiekről —, hanem a tiszteletre­méltó és igaz tradíciót tökéletesen összek­apcsolta a jelennel, népi demokráciánk szellemi és anyagi képével, amely valóban folytatását jelenti Petőfi hazaszeretetének, Táncsics földosztó hevének és Kossuth a dunai népeket közös egyetértésbe össze­fogó terveinek. Ez volt a szelleme március 15-nek, amely fölelevenítette a régi márciust és ugyanakkor eleven tartalommal töltötte meg ezt a feledhetetlen mostanit. Koronát reá nemcsak az országgyűlés ünnepi ülése rakott, amely 1848 érdemeit törvénybe­iktatta, hanem a magyar nép, amely megértette a feladatot és a vele járó kötelezettségeket, amelyek a népi demokrácia építése és erősí­tése közben reá­­táramlanak. Az ifjúság mellett, amely száz esztendővel ezelőtt oroszlánrészt vállalt a forradalomban, monumen­tális látvány volt Budapesten a a munkásság szokott százezres tö­megeinél is nagyobb részvétele, vi­déken pedig a parasztságé. A pa­rasztság nagy felvonulása, a szá­mos külföldi, kivált pedig szomszéd­népi delegációk mintha jelezték volna, hogy 48-nak nemcsak utódai, de beteljesítői vagyunk; a múlt javait elsajátítva, tanultunk hibái­ból is: nem mulasztottuk el a föld­reformot, mint 1848-ban és soha nem enge­dü­nk többé ma­gunk és a szomszédnépek közé éket verni, mint 48-ban, hogy parasztság nélkül a belső, szomszédnépek nélkül a külső ellen­forradalom martalékai legyünk. Az ünnepi tömegből, a szónok­latokból, amelyekből okulni lehe­tett, a szabad sajtókiállításból, az emlék- és ereklyegyüjteményből, az egész felelevenített és eleven múlt­ból, amely biztató jele a jövőnek — minden ünneplésből Petőfi szobra magasodott ki leginkább, ő, aki száz évvel ezelőtt olyan közel állt ehhez az új Magyarországhoz, mintha csak itt élne közöttünk. Ä, valamennyiünk közt a legnagyobb és legigazabb, kapta a legtöbb ko­szorút. E koszorúk elhervadnak majd, ha most friss esőtől harmato­son is fekszenek mint óriási piros szőnyeg a dunaparti szobor előtt, de nem hervad el a nép hite és lelkesedése, amely forra­dalmát és költőjét így tudja ünne­pelni. Az országgyűlés történelmi Az országgyűlés március 15-i ünnepi ülésének kezdetét jelző csengő megszólalásakor a képviselők és a kormány tagjai már elf­oglalták helyüket. A jobboldali páh­olysor első páholyában foglalt helyet a Szovjet­ Unió küldöttsége, Vorosilov tábornagy vezetésével, mellette ült Grecsuha, az ukrán szovjet köz­társaság legfelső tanácsa elnökségé­nek elnöke, Kuraszov szovjet vezér­ezredes, valamint Puskin budapesti szovjet nagykövet és Zamercev tábornok. A többi páholyban he­lyezkedett el a lengyel, román, cseh­szlovák, bolgár, jugoszláv, albán küldöttség. Ott voltak a parlament­ben a Budapesten akkreditált köve­tek is.­­ Nagy Imre elnök pontosan tíz órakor foglalta el helyét, majd utána lépett az ülésterembe az or­szággyűlés tagjainak hosszas és lelkes tapsától kísérve Tildy Zoltán köztársasági elnök. Nagy Imre nyitotta meg ezután az ország­gyűlés ünnepi ülését, amelynek napirendjén a 48-as forradalom és szabadságharc emlékének meg­örökítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása szerepelt. Az elnök be­szédében utalt arra, hogy a ma­gyar történelemnek gyászos fejeze­tei mellett olyan ragyogó korszakai is vannak, amelyekre nemcsak mi, magyarok tekinthetünk büszkeség­gel, hanem az egész haladó emberi­ség. Igen gyönyörű fényességgel ragyog felénk száz esztendő messze­ségéből is nemzetünk legdicsőbb korszaka, a 48-as forradalom és szabadságharc. Ezután az országgyűlés meg­kezdte a törvényjavaslat tárgyalá­sát. Révai József előadó hangoz­tatta, hogy száz esztendővel ezelőtt első esetben forrt össze történel­münkben a nemzeti függetlenség és a népfelszabadítás ügye. Akkor nem tudtuk teljesen megvalósítani a nép és nemzet egységét egy év­század számára kellett kitűzni a feladatot. A továbbiakban a szabad­ságharc vezetőinek érdemeit mél­tatta, kiemelve, hogy nemcsak for­radalmi harcosok é­s vezetők voltak, hanem nevelők és ébresztők is. Foglalkozott Kossuth, Petőfi és Táncsics eszméivel. Kossuth Lajos azt hagyta ránk, — mondotta Révai —, hogy nemzeti függetlenségünk védel­mében fel kell áldoznunk min­den csepp vérünket. Petőfi Sándor azt tanította, hogy a demokratikus átalakulást nem félig, hanem, egészen­­ kell megcsinálni. Elmondhatjuk — emelte fel szavát Révai József —, hogy a magyar demokrácia vállalta és valóra váltotta Petőfi örök­ségét. Magyarország köztársaság és az is marad! (Lelkes, hosszantartó éljen­zés és taps­) — Táncsics Mihálytól megtanul­tuk, hogy szabad parasztság nélkü­l nincs fejlődés, de nincs felemelkedés a és munkásság szövetsége nélkül sem. Dinnyés Lajos miniszterelnök emelkedett ezután szólásra. Han­goztatta, hogy 1848—49 törvényes folytatása mi vagyunk, a magyar népi demokrácia, mi folytatjuk azt, amit Kossuth Lajos és nemzedéke megkezd­tek, de az akkori nemzetközi viszonyok folytán befejezni nem tudtak. Ezután kiemelte a magyar demo­krácia eredményeit, majd arról be­szélt, hogy ma a magyar kormány köré tömörült demokratikus pártok egyetértése szilárd. A miniszterelnök beszéde után a képviselők felállva, szűnni nem akaró éljenzés­sel és tapssal egy­hangúlag elfogadták a törvény­javaslatot. Nagy Imre elnök be­jelentette, hogy a külföldi kor­mányküldöttség vezetői üdvözölni kívánják a magyar országgyűlést és a magyar népet. Amint az elnök befejezte szavait, Vorosilov mar­sall lépett az ülésterembe. Percekig tartott az éljenzés és a forró taps, amellyel a képviselők és a karza­tok közönsége köszöntötte a Szov­jet­ Unió küldöttségének­­ vezető­jét Lenin megbélyegezte a cári kormány bűnös politikáját A tábornagy beszéde elején tol­eszélt, amelynek árán a Szovjet­unió mácsolta a Szovjet­ Unió kormányá­t népei kivívták a szabadságukat és­nak és népeinek üdvözletét, majd­­ így közelállnak azok az érzések arról az óriási erőfeszítésről be­ 1 szívükhöz, amelyeket most a ma- 1 / /

Next