Népszava, 1948. március (76. évfolyam, 51–74. sz.)
1948-03-17 / 63. szám
A SZ 0 CI ÁL DE M 0 KRATA PÁRT KÖZP 0 Szerk. és kiadóhivatal: VIII. , Conti ucca 4 Megjelenik hétfő kivételével minden nap NT 1 L A PJA Telefon : 137-562, 137-563, 137-564 A magyar nép hitet tett az 1848-as forradalom eszméit megvalósító népi demokrácia mellett A centenáriumi ünnepségeken munkások és parasztok milliói éltették a szabad márciust — Az országgyűlés ünnepi ülésén törvényben örökítette meg a forradalom és a szabadságharc emlékét 1 C '/'-,•>-, w .f ^ |§B aSa Világszerte ünnepelték a szabadságharc századik évfordulóját .Az országnak száz esztendő után először nyílt társadalmilag és politikailag alkalma, hogy 1848 emlékét hazugság és mellébeszélés nélkül ünnepelje. Kétségtelen, hogy az az ünneplés tökéletesen sikerült, nemcsak azért, mert Magyarországnak száz esztendeje most van először ideje és olyan vezetőrétege, amely 1848 szellemi utódjának, folytatójának és továbbvivőjének méltán vallja magát, hanem mindenekelőtt azért, mert a hivatalos lelkesedés is a nép ösztöneinek megfelelő irányba, Petőfi, Kossuth és 48 igazi nagyjainak irányába fordult, hol 48 kincseit és értékeit a tömegek már régen sejtették. A hiányzó anyagi lehetőségeket pedig az ifjúság tömött sorai és az egész magyar nép lelkes részvétele pótolta és harsogta túl, mind Budapesten mind az ország minden városában és községében. Az ünnepély programja is mindenütt az egyetlen helyes irányhoz tartotta magát, amely nemcsak 48 igazi értékeit összegezte és méltatta — mert Petőfiről, Táncsicsról és Kossuthról volt szó és csak aztán a többiekről —, hanem a tiszteletreméltó és igaz tradíciót tökéletesen összekapcsolta a jelennel, népi demokráciánk szellemi és anyagi képével, amely valóban folytatását jelenti Petőfi hazaszeretetének, Táncsics földosztó hevének és Kossuth a dunai népeket közös egyetértésbe összefogó terveinek. Ez volt a szelleme március 15-nek, amely fölelevenítette a régi márciust és ugyanakkor eleven tartalommal töltötte meg ezt a feledhetetlen mostanit. Koronát reá nemcsak az országgyűlés ünnepi ülése rakott, amely 1848 érdemeit törvénybeiktatta, hanem a magyar nép, amely megértette a feladatot és a vele járó kötelezettségeket, amelyek a népi demokrácia építése és erősítése közben reátáramlanak. Az ifjúság mellett, amely száz esztendővel ezelőtt oroszlánrészt vállalt a forradalomban, monumentális látvány volt Budapesten a a munkásság szokott százezres tömegeinél is nagyobb részvétele, vidéken pedig a parasztságé. A parasztság nagy felvonulása, a számos külföldi, kivált pedig szomszédnépi delegációk mintha jelezték volna, hogy 48-nak nemcsak utódai, de beteljesítői vagyunk; a múlt javait elsajátítva, tanultunk hibáiból is: nem mulasztottuk el a földreformot, mint 1848-ban és soha nem engedünk többé magunk és a szomszédnépek közé éket verni, mint 48-ban, hogy parasztság nélkül a belső, szomszédnépek nélkül a külső ellenforradalom martalékai legyünk. Az ünnepi tömegből, a szónoklatokból, amelyekből okulni lehetett, a szabad sajtókiállításból, az emlék- és ereklyegyüjteményből, az egész felelevenített és eleven múltból, amely biztató jele a jövőnek — minden ünneplésből Petőfi szobra magasodott ki leginkább, ő, aki száz évvel ezelőtt olyan közel állt ehhez az új Magyarországhoz, mintha csak itt élne közöttünk. Ä, valamennyiünk közt a legnagyobb és legigazabb, kapta a legtöbb koszorút. E koszorúk elhervadnak majd, ha most friss esőtől harmatoson is fekszenek mint óriási piros szőnyeg a dunaparti szobor előtt, de nem hervad el a nép hite és lelkesedése, amely forradalmát és költőjét így tudja ünnepelni. Az országgyűlés történelmi Az országgyűlés március 15-i ünnepi ülésének kezdetét jelző csengő megszólalásakor a képviselők és a kormány tagjai már elfoglalták helyüket. A jobboldali páholysor első páholyában foglalt helyet a Szovjet Unió küldöttsége, Vorosilov tábornagy vezetésével, mellette ült Grecsuha, az ukrán szovjet köztársaság legfelső tanácsa elnökségének elnöke, Kuraszov szovjet vezérezredes, valamint Puskin budapesti szovjet nagykövet és Zamercev tábornok. A többi páholyban helyezkedett el a lengyel, román, csehszlovák, bolgár, jugoszláv, albán küldöttség. Ott voltak a parlamentben a Budapesten akkreditált követek is. Nagy Imre elnök pontosan tíz órakor foglalta el helyét, majd utána lépett az ülésterembe az országgyűlés tagjainak hosszas és lelkes tapsától kísérve Tildy Zoltán köztársasági elnök. Nagy Imre nyitotta meg ezután az országgyűlés ünnepi ülését, amelynek napirendjén a 48-as forradalom és szabadságharc emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása szerepelt. Az elnök beszédében utalt arra, hogy a magyar történelemnek gyászos fejezetei mellett olyan ragyogó korszakai is vannak, amelyekre nemcsak mi, magyarok tekinthetünk büszkeséggel, hanem az egész haladó emberiség. Igen gyönyörű fényességgel ragyog felénk száz esztendő messzeségéből is nemzetünk legdicsőbb korszaka, a 48-as forradalom és szabadságharc. Ezután az országgyűlés megkezdte a törvényjavaslat tárgyalását. Révai József előadó hangoztatta, hogy száz esztendővel ezelőtt első esetben forrt össze történelmünkben a nemzeti függetlenség és a népfelszabadítás ügye. Akkor nem tudtuk teljesen megvalósítani a nép és nemzet egységét egy évszázad számára kellett kitűzni a feladatot. A továbbiakban a szabadságharc vezetőinek érdemeit méltatta, kiemelve, hogy nemcsak forradalmi harcosok és vezetők voltak, hanem nevelők és ébresztők is. Foglalkozott Kossuth, Petőfi és Táncsics eszméivel. Kossuth Lajos azt hagyta ránk, — mondotta Révai —, hogy nemzeti függetlenségünk védelmében fel kell áldoznunk minden csepp vérünket. Petőfi Sándor azt tanította, hogy a demokratikus átalakulást nem félig, hanem, egészen kell megcsinálni. Elmondhatjuk — emelte fel szavát Révai József —, hogy a magyar demokrácia vállalta és valóra váltotta Petőfi örökségét. Magyarország köztársaság és az is marad! (Lelkes, hosszantartó éljenzés és taps) — Táncsics Mihálytól megtanultuk, hogy szabad parasztság nélkül nincs fejlődés, de nincs felemelkedés a és munkásság szövetsége nélkül sem. Dinnyés Lajos miniszterelnök emelkedett ezután szólásra. Hangoztatta, hogy 1848—49 törvényes folytatása mi vagyunk, a magyar népi demokrácia, mi folytatjuk azt, amit Kossuth Lajos és nemzedéke megkezdtek, de az akkori nemzetközi viszonyok folytán befejezni nem tudtak. Ezután kiemelte a magyar demokrácia eredményeit, majd arról beszélt, hogy ma a magyar kormány köré tömörült demokratikus pártok egyetértése szilárd. A miniszterelnök beszéde után a képviselők felállva, szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal egyhangúlag elfogadták a törvényjavaslatot. Nagy Imre elnök bejelentette, hogy a külföldi kormányküldöttség vezetői üdvözölni kívánják a magyar országgyűlést és a magyar népet. Amint az elnök befejezte szavait, Vorosilov marsall lépett az ülésterembe. Percekig tartott az éljenzés és a forró taps, amellyel a képviselők és a karzatok közönsége köszöntötte a Szovjet Unió küldöttségének vezetőjét Lenin megbélyegezte a cári kormány bűnös politikáját A tábornagy beszéde elején toleszélt, amelynek árán a Szovjetunió mácsolta a Szovjet Unió kormányát népei kivívták a szabadságukat ésnak és népeinek üdvözletét, majd így közelállnak azok az érzések arról az óriási erőfeszítésről be 1 szívükhöz, amelyeket most a ma- 1 / /