Népszava, 1973. március (101. évfolyam, 50–76. sz.)

1973-03-15 / 62. szám

2 Biszku Béla a Blszku Reld, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára Somogyi Sán­dornak, a budapesti párt­­bizottság­ titkárának kí­séretében szerdán láto­gatást tett a III. kerü­letben. Meglátogatta a Magyar Selyemipar Vál­lalat kikészítő gyárát. 121. kerületben anul találkozott a gyár munkásaival, a­­ szocia­lista brigádok vezetői­vel, majd a délutáni órákban a III. kerületi pártbizottság székházá­ban a kerületi politikai, állami, gazdasági élet ve­zetői részére időszerű belpolitikai kérdésekről tájékoztatót tartott. (MTI) Népfront vezetők találkozása egyházi vezetőkkel Kállai Gyula, a Haza­­fias Népfront Országos Tanácsának elnöke szer­dán fogadta a magyar­országi egyházak vezető főpapjait és felelős tiszt­ségviselőit. A találkozá­son részt vett Bencsik István, a Hazafias Nép­front főtitkára, S. Hege­dűs László és Szentist­­ványi Gyuláné titkárok. Az Állami Egyházügyi Hivatal, részéről megje­lent dr. Miklós Imre ál­lamtitkár, elnök, vala­mint Balla István elnök­­helyettes. Kállai Gyula rövid tá­jékoztatót adott a legfon­tosabb bel- és külpoliti­kai kérdésekről. Ismer­tette a népfront-mozga­lom eddigi tevékenységét az általános tanácstagi választások előkészítésé­ben. Beszélt az állam és az egyházak kapcsolatá­­­nak mai helyzetéről és annak további távlatai­ról. Hangsúlyozta, hogy a Hazafias Népfront to­vább munkálkodik a po­litika egység megszilár­dításán, a szocializmus teljes felépítésére moz­gósítva legszélesebb tö­megeket, és ebben a tö­rekvésében számít az egyházi emberek, a hí­vők közreműködésére. A tájékoztatót követő beszélgetésen felszólalt dr. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar kato­likus püspöki kar elnöke; dr. Bartha Tibor, a ti­szántúli református egy­házkerület püspöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke; dr. Káldy Zoltán, a magyarországi evangé­likus egyház elnök-püs­pöke; dr. Horváth Ri­chard templomigazgató, a Katolikus Szó főszer­kesztője; dr. Ferencs Jó­zsef, a magyarországi unitárius egyház püspö­ke ; Palotay Sándor, a szabad egyházak tanácsa elnöke és dr. Timkó Im­re, a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye káptalani helynöke, a hit­­tudományi akadémia pro­fesszora. N­É­PSZAVA • • Ünnepségek 18 jegyében (Folytatás az 1. oldalról) vátáink szívében, tudatá­ban, A bizottság tagjai­hoz­Az 1848-as szabadság­­harc 125. évfordulója tiszteletére, szerdán­­több megyében megkezdődött a forradalmi ifjúsági na­pok eseménysorozata. A Magyar Néphadsereg kiskőrösi — Petőfi Sándor nevét viselő laktanyájá­ban rendezett ünnepsé­gen átadták a költő élet­nagyságú ércszobrát —, rászólásukban rámutat­tak egyes kiadványok, művészeti alkotások, tu­dományos ülések és a ve­télkedők jelentőségére. Kiss József szobrászmű­vész alkotását —, a Hon­védelmi Minisztérium ajándékát. Az ünnepsé­gen részt vett Kálazi Jó­zsef vezérőrnagy, honvé­delmi miniszterhelyettes. Szalkszentmártonban a 112 Petőfi-vers falujában egész napos ünnepséget rendezett a kalocsai járá­si KISZ-bizottság. Két­száz békéscsabai úttörő és KISZ-fiatal szerdán kerékpár-emléktúrát tett Mezőberénybe, ahonnan 1849 júliusában Petőfi Sándor utolsó útjára in­dult Komáromban ünne­pélyesen felavatták a Pe­tőfi-ligetet. Vácott, a Petrovics-család egykori házában tartottak meg­emlékezést. Nyírvasvári­ban, Rétságon. Pécsett szintén megkezdődött az eseménysorozat. Békés­csabán, a Lékai János kö­zépiskolai kollégiumban munkásmozgalmi emlék­szoba nyílt, körülbelül másfél millió forintot — a Vasmű böl­csődei alapjára fizetik be. Ünnepélyes zászlófelvonás Az 1848—49-es szabad­ságharc és forradalom 125. évfordulója tisztele­tére szerdán a kora esti órákban a Parlament előtti Kossuth Lajos té­ren ünnepélyes külsősé­gek között, katonai tisz­teletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. Szoboravatás Kiskörösön Akcióba léptek a csepeli fiatalok A forradalmi ifjúsági napok rendezvénysoroza­tát a csepeli fiatalok tu­lajdonképpen már már­cius 13-án megkezdték, és akcióik — tovább, mint általában az országban — április 20-ig tartanak. Március 13-án a csepeli munkásotthonban Petőfi Sándor a munkásfiatalok között címmel rendeztek műsort, tegnap délután pedig a kerületi KISZ-bi­­zottság és a Csepel Vas­és Fémművek 300 fiatal­ja megtartotta nyitóün­­nepségét. A több száz fia­tal a Csepel Vas- és Fém­művek 1-es számú kapu­­jától, a Lenin-szobortól a Sportcsarnokig vonult, ahol műsoros ünnepi gyű­lésen vettek részt. Mint arról Tóth Mihály, a Csepel Vas- és Fémmű­vek KISZ-bizottsága ágit. prop.-titkára beszélt: a csepeli ifjúsági napokon nem a látványosságra tö­rekszenek, inkább gazdag tartalommal akarják ki­tölteni. A legfontosabb célkitűzéseik, hogy a Cse­pel Vas- és Fémművek 1973. évi gazdasági tervé­nek teljesítésére mozgó­sítják a fiatalokat. A Cse­pel Vas- és Fémművek pártbizottsága kiadta a jelszót: legyen 1973 a nagy fellendülés éve! Egy-két villanás a gaz­dag programból: csütör­tökön 10 órakor a Mú­zeum parki Petőfi-nagy­­gyűlésen 250 munkásfia­tal vesz részt. Ezenkívül a XXI. kerületben megko­szorúzzák Petőfi szobrát. A munkásotthon ifjúsági klubjában rendezvényt tartanak. Holnap, 16-án 200 kerületi gimnazistát fogadnak a Csepel Vas­es Fémművek fiataljai, ahol megismertetik őket a gyár történetével, és megmutatják nekik a Csepeli Munkásmozgalmi Múzeumot, valamint le­vetítik a Csepel 80 éves fennállása című filmet. Március 16. és 23. kö­zött 90 szovjet komszomo­­listát fogadnak. Sor kerül a kerületi VIT-vetélkedő döntőjére. Megünneplik a Tanácsköztársaság kikiál­tásának évfordulóját és a KISZ újjászervezésének, évfordulóját is. Az MHSZ-szel közösen kiírt vetélkedőn mintegy 7­­8000 fiatal vett eddig részt. Március 28-án vitát in­dítanak az Ifjúsági Tör­vény végrehajtásáról; áp­rilis 4-én 800 munkásfia­tal megy a Hősök terén rendezett nagygyűlésre. Április 14-én kommunista szombatot tartanak, amelyben mintegy 13 000 ember részvételére számí­tanak. Csepelen minden grandiózus — így a kom­munista műszak is. A fia­talok munkabérüket — Vályi Péter hazaérkezett észak-amerikai útjáról Vályi Péter, a Minisz­tertanács elnökhelyettese szerda délután hazaérke­zett észak-amerikai útjá­ról. Az Amerikai Egye­sült Államokban Frede­rick B. Dent kereskedel­mi miniszter. Kanadában Mitchell Sharp külügy­miniszter meghívására tett hivatalos látogatást Ugyancsak hazaérkezett Nagy János külügymi­niszter-helyettes, dr. Sza­lai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes és Fe­kete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhe­lyettese, akik a m­inisz­terelnök-helyettest észak­amerikai útjára elkísér­ték. Fogadásukra a Ferihe­gyi repülőtéren megje­lent dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, dr. Gál Tivadar, a Miniszterta­nács titkárságának veze­tője, Hollai Imre kül­ügyminiszter-helyettes. Jelen volt Alfred Puhan, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagy­követe és R. B. Edmonds, Kanada budapesti nagy­­követségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) Földreform — 1945­­ E­gy apró ügy periratai mellett nem tudom, vajon , hány vonatszerelvényt töltene meg az a papír­tömeg, ami — ha feljegyezték volna — az ezer­éves per anyagát tartalmazná. Vajh ki győzte volna sorra jegyezni a parasztság elnyomottságáról, kisem­­mizettségéről szóló történeteket, amelyek az ősi juss­ról, a föld utáni vágyról szóltak. Éppen ma, március 15-én 28 esztendeje, hogy Deb­recenben az Ideiglenes Nemzeti Kormány elfogadta a Magyar Kommunista Párt földreformtervezetét, amely az igazi agrárforradalmat kívánta Magyaror­szágon megvalósítani és végleg a történelemköny­vekbe száműzni az igazságtalan nagybirtokrendszert. Azon a csodálatos tavaszon az ország nagy része már felszabadult, s ahol az emberek mélyet lélegez­hettek a friss, szabad levegőből, ott megindult a pa­rasztság a határba. A kommunisták által előterjesz­tett és törvényerőre emelkedett javaslat híre futó­tűzként terjedt el az országban, mintha a legjobb tömegkommunikációs eszközök álltak volna már ren­delkezésre. A parasztok ezrei szorgoskodtak a földe­ken — sokan közülük ünneplő ruhában, kezükben fejsze és cölöp. A cölöpön kinek-kinek a neve bizo­nyította, hogy a földosztó bizottság melyik darabot hasította számára az addig úri kényelmet szolgáló földből. Az agrárforradalom során ősi jussként vet­ték birtokba az ország szántóterületének 35 százalé­kát. Összesen 3 260 000 holdat osztottak fel akkor a nincstelen parasztok között, akik közül 608 ezren ju­tottak földhöz. A régi kincstári birtokokból állami gazdaságok alakultak. E történelmi idők szereplői elszánt buzgalommal, nagy lelkesedéssel kezdtek munkához. Most már a sa­játjukon kellett gazdálkodni, arról árut juttatni a vá­rosi lakosságnak. Voltak, akik nyomban a szövetke­zést választották — a ma is nagyszerűen működő sarkadi Lenin Tsz volt az első, ahol a parasztság a közös útra lépett. A parasztság egésze évek múlva követte az úttörő­ket, hogy továbbra is a saját földjén, de közösen, kor­szerűbb eszközökkel, többet és jobbat termelhessen Egymillió parasztember társult önként, hogy a bir­tokba vett földön tudását, szorgalmát kamatoztathas­sa és új életének kibontakoztatása mellett szilárdítsa a munkás-paraszt szövetséget.. Nagy vállalkozásba kez­dett ekkor parasztságunk: új szervezeti formát alakított ki az árutermelés egyidejű növekedésével. Elért ered­ményeik napnál világosabban bizonyítják, hogy az 1945-ben elvetett mag jó talajba hullott — termése egész népünk javát szolgálja. Lendvai Vera A fővárosi választási elnökség ülése A fővárosi választási elnökség szerdai ülésén megtárgyalta az eddig megtartott jelölőgyűlések eredményeit. A főváros­ban kedden estig 583 je­lölőgyűlést tartottak meg. A jelölőgyűlések a törvé­nyes előírásoknak meg­felelően s a korábbi évekhez viszonyítva na­gyobb érdeklődés mellett zajlottak le. A választó­polgárok a jelölőgyűlések többségén a lakosság ügyeit jól képviselő régi tanácstagokat újra jelöl­ték. Átadta megbízólevelét az új kínai nagykövet Losonczi Pál, a Nép­­köztársaság Elnöki Taná­csának elnöke szerdán fo­gadta ru Ce-vang rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövetet, a Kínai Nép­­köztársaság új magyaror­szági nagykövetét, aki át­adta megbízólevelét. A megbízólevél átadá­sánál jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Marjai József külügyminiszter-helyet­tes, Nagy Lajos, a Kül­ügyminisztérium proto­­kollosztályának vezetője és Pesti Endre vezérőr­nagy. Li Ce-vang nagykövet, megbízólevelének átadá­sakor beszédében a többi között elmondotta: A kínai kormány és a kínai nép mindig nagyra értékelte a kínai és a ma­gyar nép hagyományos barátságát, következete­sen kitart a két ország közötti baráti kapcsolatok megőrzése és fejlesztése mellett. Jóleső érzéssel látjuk, hogy az utóbbi esztendőkben a két fél kö­zös erőfeszítéseinek kö­vetkeztében országaink kapcsolatai fejlődtek, ke­reskedelmi forgalmunk évről évre növeksz­ő, mű­szaki-tudományos együtt­működésünk eredménye­sen folyik, a kölcsönös látogatások száma egyre növekszik. Mindez meg­felel a kínai és a magyar nép óhajának és érdekei­nek. Meggyőződésünk, hogy népeink barátsága és a két ország kapcsola­tai a jövőben tovább fog­nak fejlődni. Losonczi Pál a nagykö­vet beszédére válaszolva a többi között hangsúlyozta: " A Magyar­ Népköz­társaság és a Kínai Nép­­köztársaság kapcsolatai fejlesztésének, és a né­peink közötti barátság ápolásának szándékát, amelyet beszédében az imént kifejezett, a Ma­gyar Népköztársaság ré­széről viszonozzuk.­­ Örömmel állapítom meg én is, hogy kapcso­lataink fejlődése sok ked­vező jelet mutatott az utóbbi időkben. A napok­ban aláírt árucsere-forgal­mi megállapodás gazdasá­gi kapcsolataink új fejlő­dését ígéri. Ezt mi fontos­nak tartjuk. — Küldötteink Párizs­ban a Vietnam ügyében tartott nemzetközi konfe­rencián közös megállapo­dást írtak alá a vietnami fegyverszünetre és a bé­ke helyreállítására irá­nyuló egyezmény garan­tálásáról. Országainknak ez az új és közös nemzet­közi felelősségvállalása a kétoldalú kapcsolataink javítását is megköveteli. A megbízólevél átadá­sa után a nagykövet be­mutatta Losonczi Pálnak a kíséretében megjelent Cheng Shao-liang nagy­követségi tanácsost, Szu Ho-ta katonai és légügyi attasét, Ken Tyien keres­kedelmi tanácsost, Hszin Csun-hsziu nagykövetségi másodtitkárt, Csen Csi-liu és Szun Pao-li nagykövet­ségi harmadtitkárt, Csen Kuo-jen és Chu Ho-ling nagykövetségi attasét A nagykövet ezt köve­tően a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hő­sök emlékművét. (MTI) NÉVNAP Új magyar bemutató a József Attila Színházban Kevés az igazi dráma­író ebben az országban — már az olyan, aki szín­padi művét egyből annak fogalmazza, olyan, akinek üzenete nem előbb a ro­kon műfajok valamelyi­kén, hanem rögtön a színpad látomásában je­lenik meg. Kevés a szín­padi szituációban gondol­kodó. Karinthy Frigyes 40 000 titkos drámaírója úgy látszik kihalt — be­szakadt alattuk a Duna jege — s aki kimászott az költő lett, vagy novellista. Ez a mű is novellaként született — és írója, Ker­tész Ákos a „Makra” cí­mű kisregénye színpadi- és filméletén felbuzdulva — ezt is feldolgozta drá­mai műnek. A „Névnap” jó novella, kitűnő írás, s ami jó ebben a színda­rabban az változatlanul a novella varázsa. Pedig jól szerkesztett színpadi mű — az író első drámá­jánál, a sokkal súlyosabb mondandójú Makránál — kerekebb egész. S rá­adásul kitűnő előadás. Nagyszerű szereplehetősé­geket teremtő mű, azokat hálásan kihasználó, jó színészeknek. S mégis ... De kezdjük az elején. Ez a színpad a mai valóság, az egyszerű, természetes, ahogy szokás mondani szürke hétköz­napi valóság színpada, ahogy az író mondja: „... ahol a színész nem tételeket képvisel, nem hirdet igét, nem testesít meg elvont személyeket, ideálokat, hanem a való életet játssza el a közön­ségnek ... Úgy is mond­hatnám, hogy a valóságot szeretném odavarázsolni a színpadra..” S az író meg is fogadta saját alko­tási hitvallását, ettől unalmas vagy pontosab­ban kevés, amit látunk — de szerencsére nem egé­szen tudta teljesíteni a ki­tűzött célt, s ezért van benne annyi, ami azért megér egy estét, s amiért, azért a kritikus bátran mondhatja a közönség­nek: tessék csak megnéz­ni ezt a hitelesen mai, ró­lunk fényképezett zsáner­képet. Ha ugyanis valaki a valóságot egy az egybe színpadra teszi, ha időben s térben pontosan rögzít, szinte sűrítés nélkül, egy más időben s térben ugyanúgy lejátszódott eseményt, történést stb. akkor, — ha az még rá­adásul nem hordoz va­lami lényeges jelentésű üzenetet sem — nem lesz más, csak színpadi hely­zetgyakorlat. „Az igazat mondd, ne csak a való­dit” szól Vojtina ars poeticájában Arany. A valóság varázslata epikában is, drámában is a művészi sűrítés fokától, az írói üzenet hiteles meg­formálásának szintjétől függ, vagyis a legjobban eljátsszott helyzetgyakor­lat sem színpadi szituáció még, s a legkelkáposzta­­szagúbb konyha és gang sem a valóság, ha nem az egyéniben kifejezett, de általános tanulság értékű írói üzenet megjelenítője, ha nem a drámai jelle­mek konfliktusának ter­mészetes környezete. Persze Kertész Ákos te­hetséges író — nagyon tehetséges — foglalkozá­sa, filmdramaturg és ő is pontosan tudja, hogy a valóság és a művészi va­lóság nem azonosak. Az életszerű abszolutizálása lényegében itt is — mint minden Kertész Ákos írásban — az ábrázolt vi­lág hitelességéért van. Az „elhiggyétek és megértsé­tek, amit mondok”, az ,,eljusson hozzátok, akik­hez beszélni szeretnék” szimpatikus írói szoron­gás, görcsös igyekezete szüli ezt. Csakhogy, a nem hang­súlyozott, nem az üzenet érdekében helyesen szer­kesztett valóság a színpa­don jelentéktelenné válik. S az az írói üzenet, ami­nek helyesen tulajdonít Kertész Ákos oly nagy fontosságot — s ami már a Maki’ában is jelen volt — az életforma-változás­sal lépést nem tartó tu­datváltozás, a kettő oly­kor tragédiát is okozó összeütközése, hitelesen élhetne, s biztosan át­­ütőbb erővel szikrázna fel emlékezetbe tapadóbb történettel. Berényi Gábor rendezé­se, a novellához hűen — elsősorban a lokalitást, s az abból szagló atmoszfé­rát hangsúlyozza, vagyis kevesebb ügyet vet, a rendkívüli, az ünnepi, a jó, lélekváltoztató, tudat­­formáló lehetőségére — az ebből fakadó emberi lázadás humánumának hangsúlyozására. Vagyis — minthogy dramatur­­giailag nincs kiérlelve, — a jellemek megírt képét hangsúlyozza és nem vi­szonyukat a szürke meg­szokásból való kitöréshez. Holott ebben a műben, ennek színpadi megjele­nítése emelkedhetett vol­na fel addig a konfliktu­sig, melynek tisztító vi­harja adhatta volna mindnyájunknak az em­lékezés művészi élményét. Mindenesetre a novellá­ban megírt figurák szín­padi képe — a rendezőt is dicsérő kiváló színészi munka eredményeként — pontosan sikerült. Horváth Sándor játsz­­sza a férjet, akinek név­napját ünnepük kollégái, barátai. Kedvesen, sok­színűen alakítja ezt a há­zi­­oroszlánt, a részegség jelenetben félelmetesen pontosan jelenítve ős- és közös férfikorlátoltságo­kat. Feleségét, Szemes Mari kelti életre. Az ő jelleme lenne a mű kata­lizátora, s ő képes is meg­birkózni, a meg nem írt feladattal. Előttünk válik a káposztaszagú házi sárkányból lírai indulatú, szépségű szerelmessé, s még többé­ mindent értő és megértő hús-vér asz­­szonnyá. Olyan lénnyé, akinek gyönyörű szépsége bemelegíti a színpadot, s világánál a díszlet ajtórá lép elő. Jelentős művész emlékezetes alakítása. És emlékezetes marad még két ragyogó karakter ala­kítás is. Az egyik Soós Lajos korlátolt , ön hi­ti, fontoskodó s félművelt erőszakossága, a másik — az est talán legérdeke­sebbre sikerült figurája — Kállai Ilona felesége Ez utóbbi alakítás réte­geiről pszichológiai kötet­sorozatot lehetne írni. Kedves mai lány figurát játszott Margittay Ági, s ,jó volt Makay Sándor, Örkény Éva házaspárja is, Szalontay Mihály. 1973. március 1­5. A HÉT FILMJEI A család őrangyala A téma nem vész el — legfeljebb csak módosul. Ezt bizonyítja az új NDK filmvígjáték is, Ro­land Oehme munkája. Mert ugye a harminc­ötven esztendős vígjá­­tékocskákban a tettre­­kész ifjú ember azért „vállalja fel” a háztartás gondját a híres művész­házaspár otthonába, hogy kifürkéssze a családi élet titkait vagy esetleg így lelje meg az utat a kar­riert ígérő pódiumhoz. És íme a téma mai va­riációja. Graffunda — a csinos és agilis fiatal­ember — napszámra mossa a pelenkákat be­vásárol, főz, takarít Pisold művészek boldog­fontos otthonában. S miért?! Hogy adatokat gyűjtsön doktori disz­­szertációjához, amelynek témája: „a háztartási munka szerepe a szocia­lista családok életében”. Ezek után csak azt kell megállapítanunk, hogy mi a különbség a harmincegynéhány esz­tendős és a mai vígjáték között. Nos, csak annyi, hogy akkoriban a film­ipar (a gyártás és a for­galmazás) kötelezte a rendezőt a vígjáték sza­bályok betartására, a könnyű, jóízű mulatság prezentálására. Manap­ság viszont ez a tényező — mármint a jóízű mu­­lattatás — elhanyagol­ható, lényegtelen. Ki tö­rődik vele? Legfeljebb csak a néző, aki kese­rűen mérgelődik az ol­csó, bevált ötleteken. Megteheti. A pénzéért­­ akár sírhat is. A hölgy az autóban szemüveggel és puskával Rejtély­­, de minek? Ez a kérdés motoszkál állandóan a fejemben, miközben végigunatko­­zom a módfelett titokza­tos, ám,­de végtelenül hosszadalmas történetet Rejtély, hogy miért ál­cázza lélektani drámá­nak olcsó krimijét Ana­­tole Litvak rendező. S az is rejtély, hogy a szép Dany (a nemzetközi rek­lámügynökség angol rész­legének titkárnője), miért furikázik az országutakon a hatalmas túrakocsival, a csomagtartóban egy hullával. Továbbá: rejtély az is, hogy miért kell nekünk forgalmazni ezt a felet­tébb lassú, tudathasadá­sos, szerény sex-szel fű­szerezett, unalmas fran­cia filmet. Talán oku­lásként a magyar filme­seknek: íme így lehet ,,szakmailag eladni” a hitvány, semmitmondó történeteket. G. I. — Dél-dunántúli ama­tőr és országos néprajzi filmpályázatot hirdetett meg a Tolna Megyei Ta­nács Művelődési osztálya, a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ és a dombóvári Városi Műve­lődési Központ. A pályá­zók filmjeiket a dombóvá­ri Városi Művelődési Köz­pontba október 15-ig küld­­hetik­­be.

Next