Népszava, 1975. augusztus (103. évfolyam, 179–204. sz.)

1975-08-23 / 197. szám

197­5. augusztus 2­3. Nemzetközi kön­yvkiá­llí­tás­­ Moszkvában Leonyid Brezsnyev üdvözlete Pénteken Moszkvában nemzetközi könyvkiállítás nyílt. L. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára üdvözletet kül­dött a könyvkiállítás rész­vevőinek és vendégeinek. A Szovjetunió kész arra, hogy minden módon elő­segítse a kulturális cse­rék kibővítését, amely hozzájárul a béke erősí­téséhez, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez — hangsúlyozta üdvözleté­ben. A moszkvai nemzetközi könyvkiállításon 25 ezer különböző kiadványt mu­tatnak be, több mint két­harmad részüket külföldi részvevők állítják ki. A kiállításon kereken 40 or­szág vesz részt, a szocia­lista országokon kívül többek között Ausztria, Anglia, Argentína, Bel­gium, Kanada, az Egye­sült Államok, Francia­­ország, az NSZK, Finnor­szág és Japán is. • Magyarország 1200 ki­advánnyal képviselteti magát a kiállításon, és részt vesz a különböző kategóriákban meghirde­tett versenyben is. A kiál­lítási anyagot a Kiadói Főigazgatóság és a Ma­gyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesü­lése közösen állította össze.­­ KÖZELET Duschek Lajosné, az MSZBT Országos Elnök­ségének tagja péntek dél­előtt a Barátság Házában fogadta és az elnökség ne­vében üdvözölte a Buda­pesten vendégszereplő uk­rán jégbalett művészeit és vezetőit. A török kormány ajándéka A Pécs belvárosában helyreállított Jakováli Hasszán dzsámiban és a hozzá csatlakozó helyisé­gekben ősszel nyíló Ma­gyarországi török emlé­kek című állandó kiállítás számára dzsámi felszere­lési tárgyakat adományo­zott a török kormány Ba­ranya megyének. Az értékes ajándék megérkezett a pécsi állo­másra és onnan a közeli napokban végleges helyé­re kerül. Az 1600 kilo­gramm súlyú küldemény­ben többek között érté­kes szőnyegek, a dzsámi mihrábja — imafülkéje — előtt felállítandó kan­deláberek, kéziratos ko­rán és dís­zesen faragott korántartó állványok ta­lálhatók. Szolgáltatás Pécsett és Zuglóban „KÉTLAKI” IPAROSOK Pécs I. kerülete — tarka szőttes. A 46 ezer itt élő embernek a vidék dimbes­­dom­bos szépségén kívül a bányászkolóniák, a csatolt falvak, a gyárvárosi üze­mek és a húszéves új vá­rosrész emeletes házai je­lentik ezt a közigazgatási egységet. Mert település­­szerkezeti egységről alig­ha beszélhetnek. Maguk a legilletékeseb­bek is elismerik: mosto­hán kezelt területe ez Pécsnek. Közművesítés dolgában elhanyagolt, la­káskörülményeiben elma­radott, a nagy távolságok még a központtól is elsza­kítják. És lakói avval sem dicsekedhetnek, hogy jó náluk a szolgáltatás. Amikor Házi Bertala­­nék megvették a tv-t, vagy amikor Kristóf Lajosék hazahozatták az automata mosógépet, és mikor be­állt Sára Ignác az udvarra az új Trabanttal, egyikük­nek sem jutott eszébe: mi lesz, ha ezeket a civilizá­ciós masinákat javíttatni kell? A nyugdíjas Sümegi házaspárnak még az is gondot okoz, ha sarkaltat­ni kéne a cipőt. Osztoznak is rajta, ki a soros, aki be­furikázik 16 kilométert a városközpontba, műhelyt, mert abban az emeletes épületben, ahol ő lakik, lehetetlen lett vol­na ... Pécs másik két kerüle­tében nem ennyire „vé­szes” a lakossági szolgál­tatás helyzete. A belváros­ban jól működik a szocia­lista szektor is, meg szép számmal vannak a régi műhelyekkel rendelkező mesteremberek is. Az Uránvárost, mint afféle egyre növekvő, új város­részt, az állami szolgál­tatóipar fejlesztésével kí­vánják ellátni. A városi tanács ipari osztályának vezetője, dr. Pálvölgyi Imre Pécs ellá­tásának összképét nem ítéli rossznak. Azzal a tendenciával is számolnak, hogy a belte­rületen a szocialista szek­tor egyre inkább ki fogja szorítani az iparosokat, vi­szont a perifériákon még jó ideig emelkedni fog az iparigazolványt igénylők száma. Amit nem is kí­vánnak befolyásolni. Hi­szen a szolgáltatás bár­mely módja jobb a sem­minél. Márpedig igen fon­tos feladat, hogy még jobb, még kielégítőbb legyen. „Minden igaz. A városi tanács kerületi kirendeltségén Utasi Eta ipari ügyintéző nagy só­hajtással fogadta a lakók­tól hozott panaszlista min­den mondatát. Válaszának — ,,minden igaz” — szét­tárt karjával adott nyo­­matékot. Pécsnek ebben a régi, munkáslakta kerüle­tében, minden jó szándék ellenére is bajok vannak a szolgáltatással. Ennek okát elsősorban a helyi körülményekben kell keresnünk. Abban, hogy a szocialista szektor fejlet­len, és abban, hogy kis­ipari munkára is csak alig van lehetőség, mert nincs­­műhely. A másik oknak országos ismérvei vannak. A szolgáltatás fejlődése ugyanis nem tartott lépést az igények növekedésével. Egyfajta szükségállapot eredményezte országszerte a „kétlaki” iparosok meg­jelenését. Ez a szükség­­állapot hozta létre a több ízben módosított 1958-as 9. számú törvényerejű ren­deletet is, amely a „két­laki” iparost legalizálta. Hivatalosan úgy mondjuk: munkaviszony melletti en­gedélyt kaphat minden olyan szakember, aki meg­felel az alapkövetelmé­nyeknek, és olyan szakte­rületen kíván tevékeny­kedni, amelyre szüksége van a lakosságnak. Országszerte élnek a szakemberek ezzel a lehe­tőséggel. Pécsett például a 924 iparosból 120 azoknak a száma, akik vállalati, üzemi munkájuk mellett délutánonként, esténként rádiót, mosógépet javíta­nak, tetőt cserepeznek, la­kást festenek vagy cipő­ket sarkalnak. A város el­ső kerületében is akad be­lőlük 39. Kropy György műsze­rész, aki a Pécsi Hőerőmű Vállalat dolgozója, egy bérházban vett ki helyisé­get, azért, hogy műhelyt csinál­jon belőle. Sziklai József kovács — egyetlen munkaviszony melletti iparengedélyes kovácsa Pécsnek, s e szakmát ön­álló iparosként is csak két ember képviseli a város­ban — kénytelen volt a Szülői házban összehozni a Többen is lehetnének „Beleszólnak-e” a mun­kaviszony melletti iparen­gedélyesek ebbe a még jobb, még kielégítőbb szol­gáltatásba? A főváros XIV. kerületében, Zugló­ban. Pál Gáspárné, a ta­nács ipari osztályának ve­zetője adott tájékoztatást. Jelenleg 1074 iparosuk te­vékenykedik a szolgálta­tásban, közöttük 87 az ál­landó munkaviszony mel­lettiek száma. Az osztályvezetőnő meg­ítélése szerint nagy szük­ség van rájuk. Nem is ár­tana, ha többen lennének. De erre senkit nem lehet kötelezni. Még akkor sem, ha maholnap egy nadrág­felhajtással, egy kercbe-­­ étellel, vagy egy sarka­­lással nem lehet kihez for­dulni. Meg aztán, ki cso­dálkozna azon, hogy mond­juk egy asztalos, aki le­tölti a napi nyolcórás mun­kaidejét, és elfárad, nem kíván már este dolgozni? Talán a nyugdíjas réteg az egyetlen, akik közül a jobb szolgáltatás érdeké­ben toborozni lehetne em­bereket. De hogyan? Pécsett úgy vélik, hogy ennek a toborzásnak az lenne a legmegfelelőbb módja, ha igénybe vennék a vállalatok segítségét. Úgy például, hogy a szol­gáltatás hiányszakmáinak nyugdíj előtt álló szakem­bereivel ismertetné a gyár, az üzem , a város, a ke­rület, a község igényeit. (Ennek csupán egyetlen szépséghibája van. Az, hogy minden gyár a maga számára kívánja elsősor­ban megnyerni a nyugdí­jas szakembert!) Tény viszont, hogy alig akad olyan vállalatvezető, aki szívesen írja alá dol­gozójának a működési en­gedélyhez szükséges ja­vaslatot. Amin, őszintén szólva, nincs mit csodál­kozni. Hiszen a szabó is, a vízvezeték-szerelő is, a szobafestő és az asztalos is véges teherbírással rendel­kezik. Aki egy teljes mun­kanap után még rádolgo­zik a nyolc órára ötöt, ha­tot otthon a műhelyében, az másnapra nem tudja tökéletesen kipihenni ma­gát. Fáradtan kezd el dol­gozni a havi fizetésért. A kontárok ellen igaza van viszont Pál Gáspárnénak is, aki a munkaviszony melletti iparosokkal — ha nem is szolgáltatásunk teljes meg­oldását látja bennük — csökkenthetőnek tartja a kontárok számát. Márpe­dig kontár, a különféle szakmához épphogy csak konyító „mesterember" mindenhol akad bőven. És végső soron szolgáltatá­sunknak nem lehet mind­egy a színvonal sem. Nem lehet mindegy, hogy értő kezek végzik-e azt a mun­kát, amiért esetenként ko­moly összegeket fizetnek az emberek. Félmegoldás hogy igény­be kell vennünk jó szak­embereink plusz energiá­ját szolgáltatásunk héza­gainak pótlására. Közbül­ső forma, amit szükség­­helyzet teremtett. De számtalan községben, kis falvakban, nagyvárosaink perifériáin a kisiparosok mellett szinte egyetlen se­gítségként tartjuk őket számon. Bizonyára még sokáig élniük kell taná­csainknak a rendelet adta lehetőséggel, hogy a la­kossági szolgáltatás ki tudja elégíteni a növekvő igényeket. Szabó Iréné NÉPSZAVA A barátság fesztivál értékelése A lenini Komszomol­­et ifjúsági barátság fesz- Központi Bizottsága a Ma­­tivál — amely az elmúlt gyár Kommunista Ifjúsági esztendők legsikeresebb Szövetséghez címzett táv- ifjságpolitikai tömegfel­­iratban fejezte ki koszo- , . netét azért a szívélyessé­ . „ E­z elérte a vért és vendégszeretetért, kitűzött politikai célokat, amelyben küldötteit az I. A fesztivál jelentős ese­­magyar—szovjet ifjúsági menye volt a szovjet és a barátság fesztivál során magyar nép, a két ifjúság magyar vendéglátóik ré­ a két ifjúsági szövetség szesítették. ,,A lenini Kom­ kapcsolatainak­ barátsága­­számnos nagyra értékeli a nasc fesztivál eredményeit, me­lyek újabb nagyszerű bi­zonyítékai annak a hűség­nek, amelyet országaink fiatal nemzedékei a szo­cializmus és a kommuniz­mus eszméje, az SZKP és az MSZMP politikája, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internaciona­lizmus elvei iránt érez­nek” — hangzik a távirat. Az augusztus 8—16. kö­zött megtartott fesztivált értékelte a KISZ Központi Bizottságának intéző bi­zottsága. Megállapította, hogy az a magyar—szov- Tisztavatás a BM tartalékos­­tiszt-képző iskolán Pénteken avatták tiszt- Egyesült Gyógyszer-­és­zé a Belügyminisztérium Tápszergyár dolgozói­t tartalékostiszt-képző isko- közöttük Hrenk Istvánná Zájának idén végzett hall- zászlóanya, szocialista gatóit. Az ünnepségen brigádvezető s az új Havasi László rendőr ve- ti®ztÍk szülei­ hozzátarto­zórőrnagy képviselte a­zon Re­szt ve­ttek az ün­­nepségén a társ fegyveres belügyminisztert. Ott volt testületek, valamint a ha­tat az iskolának csapat­­zánkban ideiglenesen ál­zászlót adományozó lomásozó szovjet déli had­seregcsoport képviselői. A Himnusz elhangzása után felolvasták a belügy­miniszter díszparancsát, amely tanulmányaik sike­res befejezése alkalmá­ból köszöntötte az új tar­talékos tiszteket. Ezután fogadalmat tet­tek a Belügyminisztérium új tartalékos tisztjei, majd Fekszi László határőr ez­redes, az iskola parancs­noka mondott ünnepi be­szédet. A tisztavató ünnepség az Internacionálé­ hang­jaival ért véget ..... A v­ágatbiztosítás új módszerei Közösen kutatja a­lá- mindkét bányában hason­­gatbiztosítás új módsze­­rénk a geológiai viszonyok reit a Közép-dunántúli és és a vágatbiztosítás mód­­a Dorogi Szénbányák Vál-­szerei is csaknem azono­­salat. Jól összehangolt ki­­sak. A nagy jelentőségű sérleteikben azt vizsgál- kísérletekhez ebben az lak, milyen anyagokkal és esztendőben 2,5 millió fo­­technikai eszközökkel te­­rint támogatást ad az Or­­destk még biztonságosab­­szágos Műszaki Fejlesztési bá a föld alatti munkát. Bizottság, másfél milliót A sikeres együttműkö­ pedig a Magyar Szénbá­­bes alapja az a tény, hogy nyászati Tröszt a Gyorsuló fejlődés, gondokkal . Hogyan alakult a termelés és a munkaerő­helyzet a megyében? — A szocialista ipar ter­melése 1971—1974 között a terv szerint, vagyis 21 szá­zalékkal nőtt, ennek azon­ban csak 69 százalékát fe­dezte a termelékenység ja­vulása, ami bizony elma­rad a tervezett mögött. Az okok közül a legjelentő­sebb az, hogy az új üze­meknek bizonyos időre van szükségük, amíg ter­melésük eléri az előírt színvonalat. A megye me­zőgazdasága is gyorsan iz­mosodott, öt állami gaz­daságunk területi egység­re vetített termelési érté­ke 60 százalékkal, terme­lékenységi mutatója pedig éves átlagban 19 százalék­kal emelkedett.­­ A termelés fejlődésé­vel lépést tartott a fo­gyasztás is. A megye kis­kereskedelmi áruforgalma tavaly meghaladta a 8 mil­liárd forintot, s ezzel az egy főre jutó összes forga­lom tekintetében országo­san is az első helyre ke­rültünk. Ebben természe­tesen nemcsak a munkás­települések jobb ellátása jelentkezik, hanem az ide­genforgalom gyors felfu­tása is.­­ Ami a munkaerő­helyzetet illeti, az elmúlt négy esztendőben sem si­került kialakítani az igé­nyek és lehetőségek össz­hangját. Változatlanul so­kan jönnek hozzánk dol­gozni a szomszédos me­gyékből, a legtöbb válla­lat mégis munkaerőhiány­nyal küszködik. Változat­lanul az a véleményünk, hogy továbbra is töreked­ni kell a teljesítménybér­formák szélesítésére, a nők és a fiatalok bérezési ará­nyainak javítására. Ezért a jövőben a vállalati bér­Veszprém megye az or­szág „komplex” megyéi közé tartozik: egyaránt megtalálható benne a fej­lett ipar, a korszerű mező­­gazdaság, a nagyarányú idegenforgalom. Ez az ösz­­szetettség egyszersmind a gondok, feladatok bonyo­lultságát is jelenti. Erről beszélgettünk Szabó Kál­mánnal, a Szakszervezetek Veszprém megyei Taná­csának vezető titkárával, aki az SZMT tagjaival együtt már a közelgő, szeptemberi megyei kül­döttértekezletre készül. — A IV. ötéves tervben számottevően gyorsult a megye gazdasági fejlődése — kezdte a beszélgetést Szabó Kálmán. — öt év alatt 31 milliárd forint ér­tékű beruházást kellett végrehajtanunk, ami meg­haladja az előző két ötéves terv együttes fejlesztését politika kialakításában a szakszervezeti bizottságok­ra az eddigieknél is na­gyobb feladatok várnak. — Hogyan fejlődött a szocialista munkaver­seny? — A szakszervezetek termelést segítő tevékeny­ségét, a különféle munka­­űrforgalmak szervezését alapvető érdekvédelmi feladatunknak tekintjük. A szocialista brigádok szá­ma négy év alatt mintegy 12 százalékkal nőtt, ők al­kotják a munkaverseny­­mozgalom bázisát. A kong­resszusi munkaversenyben egyébként a dolgozóknak mintegy 80 százaléka vesz részt, örvendetes, hogy köztük nagy számban ta­lálhatók fiatalok, nők, mű­szakiak és értelmiségiek. Az első szakasz eredmé­nyei­­alapján 60­0 megyei­vállalat és szövetkezet ka­pott kitüntető címeket, két szocialista brigád elnyerte a Munka Vörös Zászló Ér­demrendjét, a Pápai Hús­ipari Vállalat Marx Ká­roly brigádja pedig az Ál­lami díj III. fokozatát kapta meg.­­ Még mindig gondot okoz azonban, hogy né­hány helyen nem megfe­lelő tárgyilagossággal és gondossággal segítik és ér­tékelik a szocialista brigá­dok munkaverseny-válla­­lásait. Fel-felbukkan még az a téves szemlélet is, amely a munkaverseny­­mozgalom szervezéséért, irányításáért és értékelé­séért kizárólag a szak­­szervezeteket teszi fele­lőssé. • Mennyiben vesz­nek részt a dolgozók kezdeményezéseikkel, javaslataikkal a munka­helyek irányításában? — Ez a kérdés tulajdon­képpen az üzemi demok­rácia helyzetével függ ösz­is. A megyei új termelési kapacitásai közül legje­lentősebb a csaknem 10 milliárd forintba kerülő péti műtrágyagyár, az Aj­kai Timföldgyár bővítése, korszerűsítése és az inotai 200 megawattos gázturbi­na. Ebben az évben kezd­te meg működését az évi 2500­­ lakáskapacitású új házgyár. A vállalati beru­házások közül kiemelke­dik a Bakony Művek Zsi­­guli-programja, a Pere­­martoni Vegyipari Válla­lat új üzeme, a Pápai Tex­­tilgyár rekonstrukciója, a Nitrokémia fejlesztése, a szén- és bauxitbányák gyors ütemű gépesítése. A mezőgazdaságban elsősor­ban a korszerű termelési rendszerek, az új techno­lógiák és a szakosított ál­lattenyésztési telepek lét­rehozása nagy jelentőségű.­­ Hogyan alakultak a dolgozók élet- és mun­kakörülményei, mit tet­tek ennek érdekében a szakszervezetek? — Megyénkben ma már a munkaképes korú nők­nek 67 százaléka dolgozik, s ez elképzelhetetlen lett volna a gyermekintézmé­nyek nagyarányú fejlesz­tése nélkül. E cél érdeké­ben az SZMT kezdemé­nyezte az azóta megvaló­sult széles körű társadal­mi összefogást, amelynek eredményeként a IV. öt­éves tervben előirányzott 1625 óvodai férőhely he­lyett több mint négyezer épül. Ma már az óvodás korú gyermekek 66 száza­lékát el tudjuk helyezni. Különösen Ajkán, Keszt­helyen és Tapolcán szület­tek szép eredmények.­­ Ma már a megye összlakosságának 41 szá­zaléka városokban él, ezért óriási feladat a lakásépí­tés. A IV. ötéves tervben 23 ezer lakást szerettünk volna felépíteni, jóval töb­bet, mint az előző két öt­éves tervben összesen, de ezt a tervünket az építő­ipar krónikus kapacitás­­hiánya miatt nem tudjuk teljesíteni. A megyében 27 lakásépítő szövetkezet is alakult, s ezek válalati tá­­mogatással több mint ezer lakás felépítését tervezik, s mai napig már 260 csa­szó. Elnökségünk többször is beszámoltatta egy-egy terület felelős vezetőit er­ről a témáról. Szinte min­den esetben megállapít­hattuk: jelentős a fejlő­dés, de nem problémamen­tes. Különösen a termelési tanácskozások előkészíté­se nem kielégítő, szűk a résztvevők köre, nem ala­kul ki érdemi vita, nem mindig válaszolnak a kér­désekre, aminek alapvető . Hogyan fogalmaz­hatnál meg néhány mon­datban a következő esz­tendők szakszervezeti feladatait Veszprém me­gyében? — Eddigi eredményeink forrása az volt, hogy szo­ros együttműködést alakí­tottunk ki a megyei párt­­bizottsággal és a megyei tanáccsal. A dolgozók nagy tömegeit érdeklő kérdése­ket mindig megbeszéltük velük, észrevételeinket, ja­vaslatainkat elfogadták­. A jövőben is csak akkor dol­gozhatunk hatékonyan, ha ez az együttműködés to­vábbra is közvetlen és gördülékeny lesz. — A legfontosabb fel­adatunk a XI. pártkong­resszus határozatainak rád be is költözhetett új otthonába. — Az elmúlt négy esz­tendőben a megye lakos­ságának készpénzbevétele éves átlagban 10 százalék­kal növekedett. A közpon­ti bérintézkedések­ követ­keztében a szocialista ipar­ban és építőiparban a dol­gozók háromnegyede ré­szesült béremelésben. A népgazdasági és vállalati érdekek egyaránt azt kö­vetelik, hogy minden vál­lalat saját anyagi alapjai­ra építve, hosszabb távra dolgozza ki bérpolitikai el­képzeléseit. A nagyobb termelőüzemekben ez már megtörtént, s a tapasztala­tok egyértelműen kedve­zőek. — Javult a megye egész­ségügyi ellátottsága. Ajkán­ elkészült az 550 férőhelyes kórház, s bővítettük a sü­megi kórházat is. A tíz­ezer lakosra jutó orvosok száma 17-ről 20-ra emel­kedett. Változatlan gon­dunk, hogy az üzemorvosi állások 23 százaléka hosz­­szú idő óta betöltetlen, an­nak ellenére, hogy a vál­lalatok gondoskodnak megfelelő színvonalú ren­delőkről, orvosi lakások­ról. Nem kielégítő ma még a j járóbeteg-ellátás, zsúfol­tak a­ szakrendelők. Ezen a területen további, nagyon koncentrált erőfeszítések­re lesz szükség, oka, hogy gyenge a válla­lat belső információja. Sok gondot okoz a válla­latok belső mechanizmu­sának megmerevedése is. Megyénkben sok a gyár­egység, s az érdemi dön­tések zömmel a nagyvál­lalati központokban szü­letnek. Nem általános még az a gyakorlat, hogy a központi döntések előtt ki­kérjék a helyi fórumok vé­leményét, megvalósítása, vagyis a termelékenység, a­­ haté­konyság javítása, a termé­kek korszerűsítése, az ész­szerűen takarékos gazdál­kodás, a vezetés színvona­lának általános emelése. Változatlanul segítjük a beruházási, termelési cé­lok elérését, a területpoli­tika rugalmas alakítását. Mindezt érdekvédelmi kö­telességünknek is tartjuk. Emellett természetesen minden fórumon határo­zottan képviseljük a dol­gozók érdekeit és védjük törvényes jogaikat — fe­jezte be a beszélgetést Szabó Kálmán, a Szak­­szervezetek Veszprém me­gyei Tanácsának vezető titkára. Orbán Attila Lakás, ávuda, keresd L eddi r­edd mi küivfvssvff is fiüldüítertekcalvi dóit­­ megye dolgozóinak érdekében Bcsadgdós Saabéi Biálmánnal. a Saab sav rceaetdi • csap rém ntvyt­vi Tanácsának cvarta titkárával

Next