Népszava, 1975. augusztus (103. évfolyam, 179–204. sz.)

1975-08-23 / 197. szám

4 Lehetne egyszerűbben is... Tortúra a rokkantaknak Harminc évvel a hábo­rú után 170 ezer rokkant­­nyugdíjas él az országban. Csupán a fővárosi Funtor József Gyógyintézetben 1969 és 1971 között hat és fél ezernél­­több alsó- és felsővégtag-amputálást vé­geztek. A Központi Bal­eseti Rehabilitációs Osz­tály évente 16—20 ezer baleseti sérültet kezel. Az ország 21 szociális foglal­koztatójában és 9 „célvál­lalatánál’’ tizenkétezer korlátozott munkaképes­ségű embert foglalkoztat­­nak. Háborús rokkantak. Szü­letett testi hibásak. Üze­mi és közúti balesetesek. Nincs róluk összesített adat. De számok nélkül is nyilvánvaló, hogy tetemes gondot jelentenek társa­dalomnak és családnak, munkahelynek és közvet­len hozzátartozónak. Ki-ki a maga módján próbál könnyíteni, segíteni nekik. Naponta ezren A két bottal, két műlá­bon járó S. Györgyöt öt éve érte a végzetes villa­mosbaleset. Munkahelyére nincs panasza. Kollégái mindent megtesznek érte A család kissé nehezebb ügy. De mióta megtanult járni, önellátó és csak ap­róbb dolgokban igényli a segítségüket. Saját lelké­vel is elrendezte a dolgo­kat. Ha nem kellene éven­te műlábcserére mennie, nem is panaszkodna. De egy-egy szükséges csere annyi tortúrával, mászká­­lással, idegeskedéssel jár, amit nehezen tud elvisel­ni. S ráadásul csaknem fél esztendőt vesz igénybe, amíg a sárga kartonra írt javaslattól elérkezik az új művégtag átvételének per­céig. A Gyógyászati Segéd­eszközök Gyárának beteg­­forgalmi részlege, rende­lője foglalkozik S. György­­gyel, s minden olyan be­teggel, akinek a gyógybe­­téttől a művégtagig, a ge­rincfűzőtől a gyógycipőig valamilyen ortopédfelsze­­relésre szüksége van az országban. De mivel egyet­lenegy van belőle Buda­pesten, a Dózsa György úton, meglehetősen túl­zsúfolt. Átlagos napi be­tegforgalma megközelíti az ezret. Jogos panaszok S. György panaszait a rendelő vezető főorvosa, dr. Plesa István, egyetlen fejbólintással helyben hagyja, mert az efféle pa­naszok nem túloznak és nem torzítanak. Fedik a valóságot. A betegellátás a Gyógyászati Segédesz­közök Gyárának­ minden törekvése ellenére is prob­lematikus. Mert körülmé­nyes. Mert igen hossza­dalmas. És mert nem „komplett”. S hogy miért? Egyrészt azért, mert nincs szakem­ber. Ami nem is csoda, hi­szen 1949 és 1960 között úgyszólván szünetelt az országban az ez irányú — például ortopédműszerész — iparitanuló-képzés. De akik azóta végeztek, azok­nak is elment időközben a fele. Babramunka, kevés pénz — mondták s el­mentek. Meg hát, a mun­kát a nehézsége ellenére sem honorálják megfele­lően! A másik ok az ipari hát­tér gondja. A GYSGY ugyanis különféle üze­mektől kapja használati anyagait. És mivel egyet­len gyárnak sem „főpro­filja” e termékek gyártá­sa, s még csak anyagilag sem valami kifizetődő vál­lalkozásról van szó, vagy szállítja idejében, vagy nem. Márpedig, ha nincs anyag, nincs mivel mű­végtagot, ilyen-olyan gyógyeszközt készíteni. Reményt keltő újítás Az is előfordul, hogy fontos, külföldről besze­rezhető „kellékek” késnek. Bár végső soron ez okozza a legkevesebb gondot. Az elmondottak miatt lassú a „termelés”. Ezért van a féléves várakozás egy-egy végtagcserére. De az ellátó orvos gond­ja nem ér véget ezen a ponton. Márcsak azért sem, mert hiszen a GYSGY-be járó betegek — emberek! Örökös figyelmet, törődést igényelnének. Joós Márta doktor a re­habilitáció címszóval illeti az „egyéb”, de annál lé­nyegesebb orvosi tevé­kenységek sorát. Hossza­san és lelkesen beszél új eljárásokról. Ennek az a lényege, hogy minden csonkolt beteggel egy szer­vezett munkacsoport szak­emberei foglalkoznak. Vagyis az orvos, az orto­pédműszerész, a gyógy­tornász és a pszichológus külön-külön, de egymás tevékenységét erősítve. A rendszer lényege az, hogy nem hagy magára egyet­len sérültet sem. (Élete vé­géig „felügyelet” alatt tartja.) Sem abban a traumá­ban, ami sérülésével élt, abban a gondban, hogy mi módon lehet be­illeszkedni akár veleszüle­tett, akár szerzett testi de­formitással az életbe, a vi­lágba, a családba, és a munkahelyi környezetbe. Hosszas élőmunkák után Joós doktornő veze­tésével, a GYSGY-ben végre helyet kap az új rendszerű rehabilitáció Magyarországon. A hét különböző napjain más és más megyék betegeit fo­gadják komplex ellátásra a Dózsa György úton né­hány átalakított, hangula­tosan berendezett helyi­ségben, októbertől. Az­ új rendszerű rehabi­litációnak rendkívül fon­tos szerepet szán orvoslá­sunk. Emberi és társadal­mi jelentőségét mi sem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy a 170 ezer rokkantnyugdíjasból kö­rülbelül 100 ezret munká­ba lehet majd állítani. Dr. Plesa a szakma kiválósá­gát idézi, aki néhány év­vel ezelőtt meglepő té­nyekkel ejtette ámulatba hallgatóságát: „Egy olyan sérült — mondta —, aki 40 éves korában szabadon választhat a rokkantsági nyugdíj, vagy a rehabili­tált körülmények közötti továbbdolgozás között, az 60 éves koráig két és fél millió forintot jelent a népgazdaságnak. Népgazdasági haszon ... Újabb munkaerők. Mind­ez rendkívül fontos! De ami ennél is fontosabb: a rehabilitált sérült vissza­nyeri derűjét, életkedvét, és annak tudatát, hogy szükség van rá ... S. Györgynek sem cso­da, sem orvostudomány nem növesztheti újra a hiányzó lábait. Amit tenni lehet érte — s a hozzá ha­sonló ezrekért —, azt egyetlen szóval megnevez­hetjük: könnyítés. Gyorsabban, egyszerűbben A rendszeres gondozás­sal, amely szem előtt tart­ja az egyént is, meg a tár­sadalmi érdeket is. A gyorsabb, kevesebb tortú­rával járó protéziscserével. S talán — épp ezért — nem túlzó igény a rég megálmodott átmeneti be­tegszállás megépítése sem. Hogy helyben, két-három hét alatt lehessen például egy-egy művégtagcserét megoldani az önmagukat egyébként ellátni tudó vi­déki és fővárosi amputál­­takon. Egy ötven férőhe­lyes részleggel ugyanis el­kerülhető lenne az, hogy félesztendős tortúra elé nézzen minden olyan em­ber, akinek — állapota miatt — egyébként is ne­hezebb, keservesebb az élete. (szabó) Meghalt Horváth János mohácsi népművész Mohácson 70 éves ko­rában elhunyt Horváth János fazekas népművész. Nevét leginkább az általa alkotott mázatlan fekete „török korsók” tették is­mertté itthon és külföl­dön. Családja nemzedé­kek óta agyagművesség­­gel foglalkozik, s ő volt a legtehetségesebb képvise­lője a neves keramikus dinasztiának. Lakóházá­ban valóságos kis múzeu­mot rendezett be saját ■műveiből és ajtaja mindig nyitva állt az érdeklődők előtt. A több mint négy­száz kerámiából álló nagy értékű gyűjtemény hű ké­pet ad Horváth János életművéről. Az illetékes szervek védetté nyilvání­tását kérik. Horváth János 1961-ben kapta meg a Népművészet mestere címet. 1972-ben Budapesten önálló kiállí­táson mutatkozott be a főváros közönségének. Mestersége fiára szállt át. Az 1967-ben szabadult Horváth László és felesé­ge, valamint egykori ta­nítványa — az ugyancsak Mohácson élő Lakatos László — folytatja a híres népművész munkásságát. Építkezés a vízen Hévízen újjáépítik a gyógytó már kiöregedett fürdőházait. Az Általános Épülettervező Vállalat ter­vezői az épületek jellegé­ben megőrzik a hagyomá­nyokat. A kivitelezést a Balaton-vidéki Építőipari Szövetkezetre bízták. Már le is bontották a tófürdő strandrészén levő faépüle­teket. A betoncölöpökön rövidesen megkezdik a ví­zi építkezést. Koszorúzások a román hősök sírjánál Ioan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Alexandru Matcau keres­kedelmi tanácsos és Ioan Puscas ezredes, katonai és légügyi attasé a román nemzeti ünnep alkalmá­ból pénteken megkoszo­rúzta a rákosligeti teme­tőben nyugvó román hő­sök sírját. A koszorúzá­son jelen voltak a Kül­ügyminisztérium, a Hon­védelmi Minisztérium, a Fővárosi Tanács és a XVII. kerületi tanács kép­viselői. Az ünnep alkalmából a román nagykövetség kép­viselői az ország kü­lönböző részein koszorút helyeztek el a hazánkban nyugvó román hősök sír­jain. . . NÉPSZAVA 197­5. augusztus 2 . Antiimperialista szolidaritási akcióprogram A Hazafias Népfront Szolnok megyei bizottsá­ga elkészítette a szeptem­ber 2-án kezdődő őszi antiimperialista szolidari­tási akció programját. A sorozatot augusztus végén megyei békeaktíva-ta­­nácskozás vezeti be, majd szeptemberben Abádsza­­lókon szolidaritási napot, politikai nagygyűlést tar­tanak a VDK és a Dél­vietnami Köztársaság képviselőinek részvételé­vel. Jászboldogházán, Kun­hegyesen és Szászbereken lengyel napokat szervez­nek, Túrkevén a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának munkatársaival rendez nőtalálkozót a népfront városi bizottsá­ga. Törökszentmiklóson, Tiszasason és Tiszaroffon magyar—bolgár barátsági napok lesznek. Búcsú Kisfaludi Strobl Zsigmondtól A magyar szobrászat nesztorát, a XX. századi képzőművészet kiemelke­dő alkotóját, a példamu­tató művészetpedagógust, Kisfaludi Stróbl Z­sig­mond szobrászművészt búcsúztatták pénteken a Mező Imre úti temetőben. Családtagjai, barátai, pályatársai, sokoldalú művészetének tisztelői, megrendülten állták, kö­rül a kegyelet, az emlé­kezés virágaival övezett ravatalt, ahol a szívéhez közel álló emberek olda­lán díszőrséget álltak po­litikai, kulturális és mű­vészeti életünk jelentős személyiségei is. A vég­tisztesség óráján a család, a művésztársadalom gyá­szában osztozott az MSZMP KB, a Kulturális Minisztérium, a Fészek Klub, s lerótták kegyele­tüket a művészeti szövet­ségek, valamint a kultu­rális intézmények képvi­selői is. Koszorúval emlékezett az elhunytra a Herendi Porcelángyár, melynek évtizedeken keresztül művészeti tervezője, vi­lághírének kovácsolója volt, s több hazai város, amelyek alkotásait büsz­kén vallják magukénak. A hála virágait helyezte a koporsóhoz a mester legismertebb történelmi emlékműve, a Budapest jelképévé magasztosult Felszabadulási emlékmű megszemélyesítője is. Részt vett a gyászszertár­­son a szovjet, s több más, hazánkban akkreditált diplomáciai képviselet ve­zetője is. Az Operaház énekkara Verdi Requiem­­jével adózott az elhunyt emlékének, majd a Kul­turális Minisztérium ne­vében Garamvölgyi Jó­zsef miniszterhelyettes búcsúzott Kisfaludi Strobl Zsigmondtól. A Magyar Képzőművé­szek Szövetsége, a Képző­­művészeti Főiskola, a Ha­zafias Népfront, a Művé­szeti Alap, a Fészek Mű­vész Klub, egykori tanít­ványai, a művészetbará­tok gyászát Somogyi Jó­zsef Kossuth-díjas szob­rászművész, a szövetség elnöke, a főiskola rektora tolmácsolta. Kisfaludi Strobl Zsig­­mondot gyászzene hangjai mellett kísérték utolsó út­jára, s a magyar művé­szet halhatatlanjai között helyezték végső nyugovó­ra. (MTI) Az „érv“: a lakat Előfordul, hogy ..eny­­veskezűvé” válik az alkal­mazott, mint például Ba­­benyecz László, a gyöm­­rői Jóbarát vendéglő volt üzletvezetője, akit a bíró­ság elítélt sikkasztásért. Érthető, hogy kiszabadu­lása után a Pest megyei Vendéglátó Vállalat nem kívánta vele megújítani a szerződést. S az is, hogy a vendéglő továbbra is a há­zában maradt , de más vezeti már. A 79 éves Schóber Ödön­né azért nem akarta meg­engedni, hogy húsbolttá Találkozó dél-vietnami békeharcosokkal Vendégül látták péntek délelőtt — a népfront székházában — az Orszá­gos Béketanácsnál azt a 14 tagú békemozgalmi de­legációt, amely három hét óta tartózkodik gyógyke­zelésen Magyarországon s a napokban utazik el fő­városunkból. A baráti ösz­­szejövetelen az OBT alel­­nökeivel és elnökségi tag­jaival együtt megjelent Nguyen Phu Loai, a Dél­vietnami Köztársaság ma­gyarországi nagykövete és Luu Kiem nagykövetségi harmadtitkár. Harmati Sándor, az Or­szágos Béketanács alelnö­­ke, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke köszön­tötte a találkozón a ven­dégeket, s kifejezte azt a meggyőződését, hogy Viet­namban a szocialista rend­szer további megerősítése és fejlesztése északon, dé­len pedig a társadalom ha­ladó irányú átalakítása, az újjáépítés mielőbb el fog vezetni — békés úton — az ország újraegyesítésé­hez. Nguyen Trung Tien, a dél-vietnami csoport he­lyettes vezetője meleg, ba­ráti szavakkal mondott köszönetet a találkozón a magyarországi szíves ven­déglátásért, s azért, hogy a magyarországi társadal­mi szervezetek és tömeg­­mozgalmak, a béke- és a szolidaritási munkában részt vevők tömege mind­eddig igen értékes segítsé­get nyújtott a vietnami népnek. A budapesti és a pécsi Nemzeti Színház társulati ülése A hagyományos évad­nyitó társulati üléssel pén­teken megkezdte az 1975— 1976-os évadot a budapesti Nemzeti Színház. A szín­ház — kamaraszínháza időleges kiesésének pótlá­sára — mindent elkövet művészi személyzetének arányos foglalkoztatására. A következő évadban több bemutatót tartanak, mint korábban. Az új színházi évadban hét vagy nyolc premiert láthat itt a kö­zönség. A tervek szerint 1976 januárjától minden hónap első hetében pre­mier lesz a Nemzetiben. Az évad első előadását a Budavári Palotában tart­ják szeptember elsején. Itt játsszák először Kocsis István erdélyi magyar író, valamint G. B. Shaw egy­­felvonásosát. Vendégrendezésre meg­hívták Sik Ferencet és Pe­tites Györgyöt. A színház új tagja Téry Sándor lesz. Előzetes szerződést kötött a színházzal Egri Katalin és Helyei László. Jelentős színházi ese­ménynek ígérkezik no­vember elején a világhírű szovjet Szovremennyik Színház vendégjátéka. A kiváló együttes Gorkij Éj­jeli menedékhely című drámáját és mai szovjet színműveket játszik. A Nemzeti Színház társulata viszonozza az évad folya­mán a Belgrádi Nemzeti Színház tavalyi budapesti vendégjátékát. * Pénteken tartotta évad­nyitó társulati ülését a Pé­csi Nemzeti Színház. Az öt tagozattal működő szín­ház október 10-én Illyés Gyula Orfeusz a felvilág­ban című új vígjátékénak ősbemutatójával nyit. A Madách Színházzal tavaly kezdett együttmű­ködést újabb csereelőadá­sokkal folytatják. A kereskedelem gondja: állami üzlet­­ magán­házban Vita miatt zárva A vásárlók már meg­szokták az ilyen felirato­kat az üzletek ajtaján: „Leltár miatt zárva”... „Tatarozás miatt zárva.” Ilyen kiírással azonban még senki sem találkozott: „Vita miatt zárva”. Pedig — mint olvasóink szóban és írásban elmon­dott panaszaiból kiderül : sok üzlet ajtajára fel lehetne akasztani az ilyen szövegű táblát is. Feltűnő, hogy ezek a boltok meg vendéglők mind magán­házakban vannak elve­Csaknem kétezer ilyen bolt, falatozó van ma Pest megyében, az összes üzlet mintegy 40 százaléka! Az érdekházasságokhoz hasonlíthatók ezek a szer­ződések, amelyek hamar „válásra” vezethetnek. Hogy miért? — Ha nyugdíjba megy az alkalmazottunk, leg­többször „nyugdíjaztatni” szeretné a házában levő boltot is — tárja fel az egyik okot Somogyi Fe­renc, a Nyugat-Pest me­gyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat igazgató­­helyettese. — Épp egy ilyen esettel küszködünk most Pilisszentivánon. — Ha az alkalmazott gyermekei felnőnek és megházasodnak, lakás cél­jára szeretné igénybe ven­ni a boltot — általánosítja a saját helyzetét özvegy Balla Lászlóné Budaörsön. — Ebben a „cipőben” já­rok én is. Megnősült a nyezve. S hogy miképp ke­rültek oda? Részben még­ a múlt rendszerből örököltük őket, vagy pedig már a felszabadulás utáni idők „termékei”. A kérdéses házak tulajdonosai ugyan­is szerződést kötöttek va­lamelyik állami vagy szö­vetkezeti vállalattal. A háztulajdonos átengedte háza kisebb-nagyobb ré­szét bolt vagy vendéglő céljára, s ennek fejében ő lett a kérdéses üzlet al­kalmazottja: fiam, férjhez ment a lá­nyom, itt vannak az uno­kák, és nincs lakásuk ... — Mint minden „házas­ságnál”, itt is megjelenhet a „harmadik” személy — teszi hozzá az előbbiekhez dr. Szathmáry Sándor, a Pest megyei Vendéglátó Vállalat osztályvezetője. — A mi vállalatunk pél­dául már sok éve szerző­dést kötött Körtvélyesi Mátyás érdi háztulajdo­nossal egy italbolt üzemel­tetésére. Ám tavaly meg­jelent a láthatáron egy tsz, amely jóval magasabb üzletbért ígért a háztulaj­donosnak — és alkalma­zottunknak — annál, mint amennyit — a törvények szerint — mi tudunk fi­zetni. Körtvélyesi Mátyás erre elpártolt tőlünk. A végén — amikor kiderült, hogy a tsz olyan, mint a sokat ígérő lovag —, visz­­szatért hozzánk a család, alakítsák át azt az élelmi­szerüzletet, amely a diósdi házában van, mert fél már minden változástól, nyugalmat akar. Sokáig sorolni lehetne még a példákat, amelyek mind azt illusztrálják, hogy valóban ingatagok a vállalat és a magánházak tulajdonosai között kötött „érdekházasságok”. S ha az ilyenkor szokásos „vá­lás"­ elmérgesedik, a hely­zetével visszaélő háztulaj­donos nemegyszer előve­szi „érvként” a lakatot. A gyömrői Jóbarát vendéglő például összesen három, az érdi Filléres italbolt pedig négy hónapig volt zárva ilyen okok miatt. Az előbb említett diósdi élelmi­szerboltot is csak három­­hónapos késéssel tudták átalakítani, pedig itt nem is vette elő a lakatot a tu­lajdonos. Bár a tanácsok fellép­nek, s ha kell, a bíróság is kiáll a háztulajdonosok esetleges önkényeskedé­­seivel szemben, mindez nem változtat azon a té­nyen, hogy a környék la­kossága nem tud a szokott helyen vásárolni és pa­nasszal ostromolja a taná­csokat. Mi sem látszik célrave­zetőbbnek, mint azt mon­dani: ha ez a helyzet, meg kell szüntetni az, ilyen „érdekházasságokat”! Ám nem ilyen egyszerű az ügy! — Minthogy Pest me­gyében csaknem kétezer bolt és vendéglő van a magánházakban, több mil­liárd forintot igényelne a program végrehajtása — mondja Lányi Pál, a Pest megyei tanács osztályve­zetője. — Képtelenség eny­­nyit néhány év alatt „elő­varázsolni”! Ezért örül­nünk kell annak, hogy a negyedik ötéves terv so­rán „csak” mintegy 10 szá­zalékkal csökkent a ma­gánházakban levő boltok, vendéglők aránya ... A csökkenés okait tag­lalva , dr. Foki László, a Pest megyei Vendéglátó Vállalat vezérigazgatója elmondta: a legtöbbet a KÖJÁL határozata, vagy a tanács döntése alapján zárják be, bontják le, any­­nyira korszerűtlenek már. Somogyi Ferenc, a Nyu­gat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese hozzá­teszi: rendkívül körülmé­nyes megszervezni a sza­bad szombatot, bővíteni az áruválasztékot, termeléke­nyebbé, kulturáltabbá ten­ni a kereskedelmet a szét­szórt, kicsiny boltocskák­ban. Ingatag „érdekházasság*’ A korszerűsítés korlátai Szinte minden arra kész­teti tehát a vállalatokat, hogy csökkentsék a ma­gánházakban elhelyezett üzletek számát, s a régi, szatócsszínvonalú boltocs­kák helyett építsenek kor­szerű, tágas ABC-áruhá­­zakat. 1971—1974 között Pest megyében 51 olyan nagy, modern kereskedel­mi létesítményt avattak, mint például a három váci áruház. Ennél gyorsabb ütemű korszerűsítésre azonban még nem futja. Ezért — vágyainkkal el­lentétben — még sok évig létezni, működni fognak a magánházakban elhelye­zett kis boltocskák. A kereskedelmi vállala­tok a vásárlók megérté­sét, türelmét kérik. A ve­vők viszont azt, hogy ha már valamilyen okból né­zetelt­érésre kerül sor a kereskedelmi vállalat és a magánház tulajdonosa kö­zött, akkor — a tanácsok aktívabb közreműködésé­vel! — szülessen gyorsab­ban megegyezés. Ne kell­jen kiírni az üzlet ajtajá­ra: „Vita miatt zárva”. Magyar László

Next