Népszava, 1975. augusztus (103. évfolyam, 179–204. sz.)
1975-08-23 / 197. szám
4 Lehetne egyszerűbben is... Tortúra a rokkantaknak Harminc évvel a háború után 170 ezer rokkantnyugdíjas él az országban. Csupán a fővárosi Funtor József Gyógyintézetben 1969 és 1971 között hat és fél ezernéltöbb alsó- és felsővégtag-amputálást végeztek. A Központi Baleseti Rehabilitációs Osztály évente 16—20 ezer baleseti sérültet kezel. Az ország 21 szociális foglalkoztatójában és 9 „célvállalatánál’’ tizenkétezer korlátozott munkaképességű embert foglalkoztatnak. Háborús rokkantak. Született testi hibásak. Üzemi és közúti balesetesek. Nincs róluk összesített adat. De számok nélkül is nyilvánvaló, hogy tetemes gondot jelentenek társadalomnak és családnak, munkahelynek és közvetlen hozzátartozónak. Ki-ki a maga módján próbál könnyíteni, segíteni nekik. Naponta ezren A két bottal, két műlábon járó S. Györgyöt öt éve érte a végzetes villamosbaleset. Munkahelyére nincs panasza. Kollégái mindent megtesznek érte A család kissé nehezebb ügy. De mióta megtanult járni, önellátó és csak apróbb dolgokban igényli a segítségüket. Saját lelkével is elrendezte a dolgokat. Ha nem kellene évente műlábcserére mennie, nem is panaszkodna. De egy-egy szükséges csere annyi tortúrával, mászkálással, idegeskedéssel jár, amit nehezen tud elviselni. S ráadásul csaknem fél esztendőt vesz igénybe, amíg a sárga kartonra írt javaslattól elérkezik az új művégtag átvételének percéig. A Gyógyászati Segédeszközök Gyárának betegforgalmi részlege, rendelője foglalkozik S. Györgygyel, s minden olyan beteggel, akinek a gyógybetéttől a művégtagig, a gerincfűzőtől a gyógycipőig valamilyen ortopédfelszerelésre szüksége van az országban. De mivel egyetlenegy van belőle Budapesten, a Dózsa György úton, meglehetősen túlzsúfolt. Átlagos napi betegforgalma megközelíti az ezret. Jogos panaszok S. György panaszait a rendelő vezető főorvosa, dr. Plesa István, egyetlen fejbólintással helyben hagyja, mert az efféle panaszok nem túloznak és nem torzítanak. Fedik a valóságot. A betegellátás a Gyógyászati Segédeszközök Gyárának minden törekvése ellenére is problematikus. Mert körülményes. Mert igen hosszadalmas. És mert nem „komplett”. S hogy miért? Egyrészt azért, mert nincs szakember. Ami nem is csoda, hiszen 1949 és 1960 között úgyszólván szünetelt az országban az ez irányú — például ortopédműszerész — iparitanuló-képzés. De akik azóta végeztek, azoknak is elment időközben a fele. Babramunka, kevés pénz — mondták s elmentek. Meg hát, a munkát a nehézsége ellenére sem honorálják megfelelően! A másik ok az ipari háttér gondja. A GYSGY ugyanis különféle üzemektől kapja használati anyagait. És mivel egyetlen gyárnak sem „főprofilja” e termékek gyártása, s még csak anyagilag sem valami kifizetődő vállalkozásról van szó, vagy szállítja idejében, vagy nem. Márpedig, ha nincs anyag, nincs mivel művégtagot, ilyen-olyan gyógyeszközt készíteni. Reményt keltő újítás Az is előfordul, hogy fontos, külföldről beszerezhető „kellékek” késnek. Bár végső soron ez okozza a legkevesebb gondot. Az elmondottak miatt lassú a „termelés”. Ezért van a féléves várakozás egy-egy végtagcserére. De az ellátó orvos gondja nem ér véget ezen a ponton. Márcsak azért sem, mert hiszen a GYSGY-be járó betegek — emberek! Örökös figyelmet, törődést igényelnének. Joós Márta doktor a rehabilitáció címszóval illeti az „egyéb”, de annál lényegesebb orvosi tevékenységek sorát. Hosszasan és lelkesen beszél új eljárásokról. Ennek az a lényege, hogy minden csonkolt beteggel egy szervezett munkacsoport szakemberei foglalkoznak. Vagyis az orvos, az ortopédműszerész, a gyógytornász és a pszichológus külön-külön, de egymás tevékenységét erősítve. A rendszer lényege az, hogy nem hagy magára egyetlen sérültet sem. (Élete végéig „felügyelet” alatt tartja.) Sem abban a traumában, ami sérülésével élt, abban a gondban, hogy mi módon lehet beilleszkedni akár veleszületett, akár szerzett testi deformitással az életbe, a világba, a családba, és a munkahelyi környezetbe. Hosszas élőmunkák után Joós doktornő vezetésével, a GYSGY-ben végre helyet kap az új rendszerű rehabilitáció Magyarországon. A hét különböző napjain más és más megyék betegeit fogadják komplex ellátásra a Dózsa György úton néhány átalakított, hangulatosan berendezett helyiségben, októbertől. Az új rendszerű rehabilitációnak rendkívül fontos szerepet szán orvoslásunk. Emberi és társadalmi jelentőségét mi sem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy a 170 ezer rokkantnyugdíjasból körülbelül 100 ezret munkába lehet majd állítani. Dr. Plesa a szakma kiválóságát idézi, aki néhány évvel ezelőtt meglepő tényekkel ejtette ámulatba hallgatóságát: „Egy olyan sérült — mondta —, aki 40 éves korában szabadon választhat a rokkantsági nyugdíj, vagy a rehabilitált körülmények közötti továbbdolgozás között, az 60 éves koráig két és fél millió forintot jelent a népgazdaságnak. Népgazdasági haszon ... Újabb munkaerők. Mindez rendkívül fontos! De ami ennél is fontosabb: a rehabilitált sérült visszanyeri derűjét, életkedvét, és annak tudatát, hogy szükség van rá ... S. Györgynek sem csoda, sem orvostudomány nem növesztheti újra a hiányzó lábait. Amit tenni lehet érte — s a hozzá hasonló ezrekért —, azt egyetlen szóval megnevezhetjük: könnyítés. Gyorsabban, egyszerűbben A rendszeres gondozással, amely szem előtt tartja az egyént is, meg a társadalmi érdeket is. A gyorsabb, kevesebb tortúrával járó protéziscserével. S talán — épp ezért — nem túlzó igény a rég megálmodott átmeneti betegszállás megépítése sem. Hogy helyben, két-három hét alatt lehessen például egy-egy művégtagcserét megoldani az önmagukat egyébként ellátni tudó vidéki és fővárosi amputáltakon. Egy ötven férőhelyes részleggel ugyanis elkerülhető lenne az, hogy félesztendős tortúra elé nézzen minden olyan ember, akinek — állapota miatt — egyébként is nehezebb, keservesebb az élete. (szabó) Meghalt Horváth János mohácsi népművész Mohácson 70 éves korában elhunyt Horváth János fazekas népművész. Nevét leginkább az általa alkotott mázatlan fekete „török korsók” tették ismertté itthon és külföldön. Családja nemzedékek óta agyagművességgel foglalkozik, s ő volt a legtehetségesebb képviselője a neves keramikus dinasztiának. Lakóházában valóságos kis múzeumot rendezett be saját ■műveiből és ajtaja mindig nyitva állt az érdeklődők előtt. A több mint négyszáz kerámiából álló nagy értékű gyűjtemény hű képet ad Horváth János életművéről. Az illetékes szervek védetté nyilvánítását kérik. Horváth János 1961-ben kapta meg a Népművészet mestere címet. 1972-ben Budapesten önálló kiállításon mutatkozott be a főváros közönségének. Mestersége fiára szállt át. Az 1967-ben szabadult Horváth László és felesége, valamint egykori tanítványa — az ugyancsak Mohácson élő Lakatos László — folytatja a híres népművész munkásságát. Építkezés a vízen Hévízen újjáépítik a gyógytó már kiöregedett fürdőházait. Az Általános Épülettervező Vállalat tervezői az épületek jellegében megőrzik a hagyományokat. A kivitelezést a Balaton-vidéki Építőipari Szövetkezetre bízták. Már le is bontották a tófürdő strandrészén levő faépületeket. A betoncölöpökön rövidesen megkezdik a vízi építkezést. Koszorúzások a román hősök sírjánál Ioan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Alexandru Matcau kereskedelmi tanácsos és Ioan Puscas ezredes, katonai és légügyi attasé a román nemzeti ünnep alkalmából pénteken megkoszorúzta a rákosligeti temetőben nyugvó román hősök sírját. A koszorúzáson jelen voltak a Külügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Fővárosi Tanács és a XVII. kerületi tanács képviselői. Az ünnep alkalmából a román nagykövetség képviselői az ország különböző részein koszorút helyeztek el a hazánkban nyugvó román hősök sírjain. . . NÉPSZAVA 1975. augusztus 2 . Antiimperialista szolidaritási akcióprogram A Hazafias Népfront Szolnok megyei bizottsága elkészítette a szeptember 2-án kezdődő őszi antiimperialista szolidaritási akció programját. A sorozatot augusztus végén megyei békeaktíva-tanácskozás vezeti be, majd szeptemberben Abádszalókon szolidaritási napot, politikai nagygyűlést tartanak a VDK és a Délvietnami Köztársaság képviselőinek részvételével. Jászboldogházán, Kunhegyesen és Szászbereken lengyel napokat szerveznek, Túrkevén a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának munkatársaival rendez nőtalálkozót a népfront városi bizottsága. Törökszentmiklóson, Tiszasason és Tiszaroffon magyar—bolgár barátsági napok lesznek. Búcsú Kisfaludi Strobl Zsigmondtól A magyar szobrászat nesztorát, a XX. századi képzőművészet kiemelkedő alkotóját, a példamutató művészetpedagógust, Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművészt búcsúztatták pénteken a Mező Imre úti temetőben. Családtagjai, barátai, pályatársai, sokoldalú művészetének tisztelői, megrendülten állták, körül a kegyelet, az emlékezés virágaival övezett ravatalt, ahol a szívéhez közel álló emberek oldalán díszőrséget álltak politikai, kulturális és művészeti életünk jelentős személyiségei is. A végtisztesség óráján a család, a művésztársadalom gyászában osztozott az MSZMP KB, a Kulturális Minisztérium, a Fészek Klub, s lerótták kegyeletüket a művészeti szövetségek, valamint a kulturális intézmények képviselői is. Koszorúval emlékezett az elhunytra a Herendi Porcelángyár, melynek évtizedeken keresztül művészeti tervezője, világhírének kovácsolója volt, s több hazai város, amelyek alkotásait büszkén vallják magukénak. A hála virágait helyezte a koporsóhoz a mester legismertebb történelmi emlékműve, a Budapest jelképévé magasztosult Felszabadulási emlékmű megszemélyesítője is. Részt vett a gyászszertárson a szovjet, s több más, hazánkban akkreditált diplomáciai képviselet vezetője is. Az Operaház énekkara Verdi Requiemjével adózott az elhunyt emlékének, majd a Kulturális Minisztérium nevében Garamvölgyi József miniszterhelyettes búcsúzott Kisfaludi Strobl Zsigmondtól. A Magyar Képzőművészek Szövetsége, a Képzőművészeti Főiskola, a Hazafias Népfront, a Művészeti Alap, a Fészek Művész Klub, egykori tanítványai, a művészetbarátok gyászát Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész, a szövetség elnöke, a főiskola rektora tolmácsolta. Kisfaludi Strobl Zsigmondot gyászzene hangjai mellett kísérték utolsó útjára, s a magyar művészet halhatatlanjai között helyezték végső nyugovóra. (MTI) Az „érv“: a lakat Előfordul, hogy ..enyveskezűvé” válik az alkalmazott, mint például Babenyecz László, a gyömrői Jóbarát vendéglő volt üzletvezetője, akit a bíróság elítélt sikkasztásért. Érthető, hogy kiszabadulása után a Pest megyei Vendéglátó Vállalat nem kívánta vele megújítani a szerződést. S az is, hogy a vendéglő továbbra is a házában maradt , de más vezeti már. A 79 éves Schóber Ödönné azért nem akarta megengedni, hogy húsbolttá Találkozó dél-vietnami békeharcosokkal Vendégül látták péntek délelőtt — a népfront székházában — az Országos Béketanácsnál azt a 14 tagú békemozgalmi delegációt, amely három hét óta tartózkodik gyógykezelésen Magyarországon s a napokban utazik el fővárosunkból. A baráti öszszejövetelen az OBT alelnökeivel és elnökségi tagjaival együtt megjelent Nguyen Phu Loai, a Délvietnami Köztársaság magyarországi nagykövete és Luu Kiem nagykövetségi harmadtitkár. Harmati Sándor, az Országos Béketanács alelnöke, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke köszöntötte a találkozón a vendégeket, s kifejezte azt a meggyőződését, hogy Vietnamban a szocialista rendszer további megerősítése és fejlesztése északon, délen pedig a társadalom haladó irányú átalakítása, az újjáépítés mielőbb el fog vezetni — békés úton — az ország újraegyesítéséhez. Nguyen Trung Tien, a dél-vietnami csoport helyettes vezetője meleg, baráti szavakkal mondott köszönetet a találkozón a magyarországi szíves vendéglátásért, s azért, hogy a magyarországi társadalmi szervezetek és tömegmozgalmak, a béke- és a szolidaritási munkában részt vevők tömege mindeddig igen értékes segítséget nyújtott a vietnami népnek. A budapesti és a pécsi Nemzeti Színház társulati ülése A hagyományos évadnyitó társulati üléssel pénteken megkezdte az 1975— 1976-os évadot a budapesti Nemzeti Színház. A színház — kamaraszínháza időleges kiesésének pótlására — mindent elkövet művészi személyzetének arányos foglalkoztatására. A következő évadban több bemutatót tartanak, mint korábban. Az új színházi évadban hét vagy nyolc premiert láthat itt a közönség. A tervek szerint 1976 januárjától minden hónap első hetében premier lesz a Nemzetiben. Az évad első előadását a Budavári Palotában tartják szeptember elsején. Itt játsszák először Kocsis István erdélyi magyar író, valamint G. B. Shaw egyfelvonásosát. Vendégrendezésre meghívták Sik Ferencet és Petites Györgyöt. A színház új tagja Téry Sándor lesz. Előzetes szerződést kötött a színházzal Egri Katalin és Helyei László. Jelentős színházi eseménynek ígérkezik november elején a világhírű szovjet Szovremennyik Színház vendégjátéka. A kiváló együttes Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját és mai szovjet színműveket játszik. A Nemzeti Színház társulata viszonozza az évad folyamán a Belgrádi Nemzeti Színház tavalyi budapesti vendégjátékát. * Pénteken tartotta évadnyitó társulati ülését a Pécsi Nemzeti Színház. Az öt tagozattal működő színház október 10-én Illyés Gyula Orfeusz a felvilágban című új vígjátékénak ősbemutatójával nyit. A Madách Színházzal tavaly kezdett együttműködést újabb csereelőadásokkal folytatják. A kereskedelem gondja: állami üzlet magánházban Vita miatt zárva A vásárlók már megszokták az ilyen feliratokat az üzletek ajtaján: „Leltár miatt zárva”... „Tatarozás miatt zárva.” Ilyen kiírással azonban még senki sem találkozott: „Vita miatt zárva”. Pedig — mint olvasóink szóban és írásban elmondott panaszaiból kiderül : sok üzlet ajtajára fel lehetne akasztani az ilyen szövegű táblát is. Feltűnő, hogy ezek a boltok meg vendéglők mind magánházakban vannak elveCsaknem kétezer ilyen bolt, falatozó van ma Pest megyében, az összes üzlet mintegy 40 százaléka! Az érdekházasságokhoz hasonlíthatók ezek a szerződések, amelyek hamar „válásra” vezethetnek. Hogy miért? — Ha nyugdíjba megy az alkalmazottunk, legtöbbször „nyugdíjaztatni” szeretné a házában levő boltot is — tárja fel az egyik okot Somogyi Ferenc, a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese. — Épp egy ilyen esettel küszködünk most Pilisszentivánon. — Ha az alkalmazott gyermekei felnőnek és megházasodnak, lakás céljára szeretné igénybe venni a boltot — általánosítja a saját helyzetét özvegy Balla Lászlóné Budaörsön. — Ebben a „cipőben” járok én is. Megnősült a nyezve. S hogy miképp kerültek oda? Részben még a múlt rendszerből örököltük őket, vagy pedig már a felszabadulás utáni idők „termékei”. A kérdéses házak tulajdonosai ugyanis szerződést kötöttek valamelyik állami vagy szövetkezeti vállalattal. A háztulajdonos átengedte háza kisebb-nagyobb részét bolt vagy vendéglő céljára, s ennek fejében ő lett a kérdéses üzlet alkalmazottja: fiam, férjhez ment a lányom, itt vannak az unokák, és nincs lakásuk ... — Mint minden „házasságnál”, itt is megjelenhet a „harmadik” személy — teszi hozzá az előbbiekhez dr. Szathmáry Sándor, a Pest megyei Vendéglátó Vállalat osztályvezetője. — A mi vállalatunk például már sok éve szerződést kötött Körtvélyesi Mátyás érdi háztulajdonossal egy italbolt üzemeltetésére. Ám tavaly megjelent a láthatáron egy tsz, amely jóval magasabb üzletbért ígért a háztulajdonosnak — és alkalmazottunknak — annál, mint amennyit — a törvények szerint — mi tudunk fizetni. Körtvélyesi Mátyás erre elpártolt tőlünk. A végén — amikor kiderült, hogy a tsz olyan, mint a sokat ígérő lovag —, viszszatért hozzánk a család, alakítsák át azt az élelmiszerüzletet, amely a diósdi házában van, mert fél már minden változástól, nyugalmat akar. Sokáig sorolni lehetne még a példákat, amelyek mind azt illusztrálják, hogy valóban ingatagok a vállalat és a magánházak tulajdonosai között kötött „érdekházasságok”. S ha az ilyenkor szokásos „válás" elmérgesedik, a helyzetével visszaélő háztulajdonos nemegyszer előveszi „érvként” a lakatot. A gyömrői Jóbarát vendéglő például összesen három, az érdi Filléres italbolt pedig négy hónapig volt zárva ilyen okok miatt. Az előbb említett diósdi élelmiszerboltot is csak háromhónapos késéssel tudták átalakítani, pedig itt nem is vette elő a lakatot a tulajdonos. Bár a tanácsok fellépnek, s ha kell, a bíróság is kiáll a háztulajdonosok esetleges önkényeskedéseivel szemben, mindez nem változtat azon a tényen, hogy a környék lakossága nem tud a szokott helyen vásárolni és panasszal ostromolja a tanácsokat. Mi sem látszik célravezetőbbnek, mint azt mondani: ha ez a helyzet, meg kell szüntetni az, ilyen „érdekházasságokat”! Ám nem ilyen egyszerű az ügy! — Minthogy Pest megyében csaknem kétezer bolt és vendéglő van a magánházakban, több milliárd forintot igényelne a program végrehajtása — mondja Lányi Pál, a Pest megyei tanács osztályvezetője. — Képtelenség enynyit néhány év alatt „elővarázsolni”! Ezért örülnünk kell annak, hogy a negyedik ötéves terv során „csak” mintegy 10 százalékkal csökkent a magánházakban levő boltok, vendéglők aránya ... A csökkenés okait taglalva , dr. Foki László, a Pest megyei Vendéglátó Vállalat vezérigazgatója elmondta: a legtöbbet a KÖJÁL határozata, vagy a tanács döntése alapján zárják be, bontják le, anynyira korszerűtlenek már. Somogyi Ferenc, a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese hozzáteszi: rendkívül körülményes megszervezni a szabad szombatot, bővíteni az áruválasztékot, termelékenyebbé, kulturáltabbá tenni a kereskedelmet a szétszórt, kicsiny boltocskákban. Ingatag „érdekházasság*’ A korszerűsítés korlátai Szinte minden arra készteti tehát a vállalatokat, hogy csökkentsék a magánházakban elhelyezett üzletek számát, s a régi, szatócsszínvonalú boltocskák helyett építsenek korszerű, tágas ABC-áruházakat. 1971—1974 között Pest megyében 51 olyan nagy, modern kereskedelmi létesítményt avattak, mint például a három váci áruház. Ennél gyorsabb ütemű korszerűsítésre azonban még nem futja. Ezért — vágyainkkal ellentétben — még sok évig létezni, működni fognak a magánházakban elhelyezett kis boltocskák. A kereskedelmi vállalatok a vásárlók megértését, türelmét kérik. A vevők viszont azt, hogy ha már valamilyen okból nézeteltérésre kerül sor a kereskedelmi vállalat és a magánház tulajdonosa között, akkor — a tanácsok aktívabb közreműködésével! — szülessen gyorsabban megegyezés. Ne kelljen kiírni az üzlet ajtajára: „Vita miatt zárva”. Magyar László