Papp János (szerk.): Justh Zsigmond parasztszínháza - Bibliotheca Bekesiensis 9. (Békéscsaba, 1973)
Verner László: Látogatás Justh Zsigmondnál
Verner László LÁTOGATÁS JUSTH ZSIGMONDNÁL Az alföldi pusztaság fönséges végtelenjét kívántam látni. Mostanában nagy előszeretettel olvasom az orosz írókat, kik döntötték lelkemben a végtelenség iránt való misztikus rajongást. S mivel éppen ezen állapotomban kaptam postán a vágyaimat megtestesítő levelet, azóta hiszek a predesztinációban. Ugyanis a levelet Justh Zsigmond intézte hozzám, és lekötelező szívességgel hívott magához házának vendégeid. Természetesen nem következett egyéb, minthogy vasútra ültem és - mi tagadás - ágaskodott bennem az újságíró mesterember, mert már régen fúrja az oldalamat, hogy a puszta-szent-tornyai kastély exotikus dolgait, a gányó-színjátszókat lássam és leírjam. Akik engem ismernek, csak természetesnek fogják találni, hogy a puszták csodálata iránt feltámadt rajongásomat „behűtöttem” és főbenjárónak egyelőre azt tartottam, hogy minél több anyagot gyűjtsek egy cikktémára. Az is természetes, hogy most, mikor asztalhoz ülök, hogy amiket láttam, le is írjam, nem az alkotás láza fog el, mert lázam határozottan van, hanem az újságírónak az a kivételes és nagyszabású elragadtatása, mikor sok a mondanivalója s félti, hogy kifeled belőle valamit. Ez ellen pedig legalaposabb óvszer az időszerű rend. Haladjunk hát így. 45