Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
PEST MEGYEI világ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP,A II. ÉVFOLYAM, 1. SZámára 50 fim.fr 1958. JANUÁR 1. SZERDA SZÁMVETI Irta: SZÁNTÓ MIKLÓS Egy orvos ismerősömmel beszélgettem a napokban. Művelt, széles érdeklődésű, hivatását rajongásig szerető kitűnő szakember, akivel 1956 keserves karácsonyán késhegyig menő vitákat folytattunk. Akkor politikai és erkölcsi válságba került; a revizionizmus szellemi fertőzése ellen nem véd meg az orvosi hivatás és úgy látszik gyenge volt az elméleti és gyakorlati védőoltás. Tartozom az igazságnak azzal, hogy annak idején leperegtek róla érveim, nem sikerült őt meggyőznöm. Most, hogy összehozott bennünket a véletlen, feltettem a kérdést, hogyan látja a helyzetet, egyetért-e a párt politikájával? „Nehéz nem egyetérteni” — mondta kicsit elvörösödve és sietve hozzátette: „Az egyetértés persze csak a fő kérdésekre vonatkozik, mert a kisebb jelentőségű dolgokban, módszerekben sok minden van, amit véleményem szerint, másképp kellene csinálni.” És azután emlékezve múlt évi összecsapásainkra, még ennyit mondott: „Nem hittem volna, hogy egy év alatt itt fogunk tartani." Ezek a gondolatok kimondva, vagy kimondatlanul ismétlődnek ma ezer és ezer ember fejében, üzemben és falun, laboratóriumban és hivatalban. A ,,nem hittem volna” refrénszerűen tér vissza. Elhangzik örömteli elismeréssel barátaink szájából, hallhatjuk ellenséges hangszerelésben, képtelen és ostoba álmagyarázatokkal fűszerezve. A nyugalmat a jólétet, a csendes alkotó 'munkát áhító milliók egyszerre, és zömmel tudomásul vévk a helyzetet. Hálásak érte és legtöbben csak mint súlyos betegségre, lázálomra, ,,politika, óii kívület” érthetetlen rohamaira emlékeznek Vissza az ellen.. . Iradalom atét napjaira. Van ebben is, rossz is. A népek általában gyorsan felejtenek, a mi népünk meg különösen egészséges, fiatal nép. Van ereje. Milyen hamar kiheverte a nemzet a két világháború szörnyű csapásait, veszteségeit is! De az ellenforradalom utáni azonnali talpraállás úgynevezett csodája elsősorban annak köszönhető, hogy a szocialista rendszer iránti bizalom lényegében egy pillanatra sem ingott meg. Az elégedetlenség, a bizalmatlanság egy hibás irányzatnak szólt és ez adott alapot arra, hogy a másik irányzat, az árulók egy csoportja egy időre félrevezesse, szembeállítsa a dolgozók széles rétegeit önmaga létérdekeivel. A tények logikája, a helyes politika láttán azért kerekedett felül a józan belátás olyan hihetetlenül rövid idő alatt, mert ez a politika fejezte ki a magyar dolgozó nép mindig vallott igazi akaratát, hitét a torzítások nélküli szocializmus építésében. És azért tért olyan gyorsan napirendre népünk a veszélyes betegség felett, mert megtalálta önmagát, az évek óta keresett helyes utat. A feledés az egészséghez tartozik, ez a népekre is áll, nemcsak az egyes emberekre. De a túlgyors feledés már az emlékezet megromlása. Nem elég tehát tudomásul a venni a helyzetet. Az embert gondolkodó megértés, „miértek” kutatása és a válaszoknak a gyakorlatban való kipróbálása, a világ arculatának megváltoztatása tette emberré. Az új esztendei számvetést ezért nemcsak a hagyomány követeli meg, kötelességünk is. Minek köszönhető tehát az ellenforradalom utáni gyors talpraállás? Elsősorban és mindenekelőtt az újjászületett pártnak, amely a külső és belső ellenség elleni harcot, az élet csatáját szervezte és vezette. Párt nélkül nincs proletárdiktatúra, nincs szocializmus. Ezt jól tudta az osztályellenség is, ezért fordult olyan állati gyűlölettel, pusztító dühvel a párt, a kommunisták ellen. Az ellenforradalom rohama akkor indult meg, amikor a pártot már aláaknázták, belülről szétrobbantották az árulók- Az egészséges kibontakozás útját akarjuk megrajzolni? Kezdetben volt a párt. Az erőforrást keressük, amely olyan mélyről ilyen rövid idő alatt felhozott egy már-már elesett nemzetet? A párt volt a motor. A nemzet első eszmélése a párt eszmélésével indult. párt volt a szív, amelynek dobogása megindította az álélt test vérkeringését. Az MDP-t széjjel marták az egymással harcoló szélsőséges csoportok, de nemcsak a baloldali túlzók és a jobboldali árulók élethalálharca tette tehetetlenné pártot. Emlékeznünk kell arara, hogy milyen szakadék tátongott tömegei a vezetők és a párt között is. A pártdemokrácia elsorvadása sokszor tehetetlenségre kárhoztatta a lelkes aktivistákat is. Hovatovább ismeretlen fogalom lett a rendszeres pártmunka. Aki pártot mondott, rendszerint apparátust értett. Ezt lehetetlen helyzetet nyergelhették meg azután az árulók. Az MSZMP kisebb, de erősebb, mert harcrakészebb, egységesebb párt, mint a régi volt. Nemcsak azért, mert a revizionizmus lelepleződött, nemcsak azért, mert a szektarianizmus megbukott, nemcsak azért, mert helyes politika mellett nincs talaja a frakcióharcnak. A személyi kultusz elvtelen korszakának egyik fő bűne az, hogy közömbössé tette a tagságot az elmélet iránt. Minek tanulmányozni a tényeket? Miért kell vesződni a materialista dialektika alkalmazásával? Minek kell napról napra éberen figyelni a gyakorlati élet tényeit és mérni rajtuk az elmélet igazságát, ha egyszer úgy is csalhatatlanok a vezetők, akarnak, tesznek, gondolkodnak és határoznak a szürke tagság helyett? Az MSZMP vezetői talán kevésbé látványos elméleti koponyák, de gyűlölik a szubjektivista zsonglőrmutatványokat. Az elméletet arra használják, amire kell. Nélkülözhetetlen szerszám, műszer és harci fegyver az elmélet és őszintén akarják, hogy a párttagság egészének kollektív bölcsessége vezesse az országot. Olyanná akarják tenni, olyannak álmodják a mi pártunkat, amely a tömegek valódi, igazi vezetője. Nem ura és parancsolója, hanem a dolgozó nép esze, szíve, becsülete és lelkiismerete. Talán nem tekintik ünneprontásnak, ha azt is hozzáteszem: ettől a helyzettől még sok munka választ el bennünket. Előttünk van még a feladat oroszlánrésze. Az új esztendőben kell megoldanunk — e nélkül nem lehet komoly előrehaladás —, hogy minden párttagnak legyen az alapszervezetétől kapott, ellenőrzött állandó pártmegbizatása. Az elméleti elmaradás felszámolása terén is csak az első lépéseket tettük meg. A magyar munkásmozgalomnak sohasem volt erős oldala az elmélet. És a felszabadulás után sem sikerült pótolnunk az elméleti lemaradást, amely egyik fő oka lett politikánk eltorzulásának. Az ellenforradalom leverése után tagságunk nagy érdeklődéssel fordult az elméleti munka felé. De az utóbbi idők tapasztalatai nem a legmegnyugtatóbbak. Nagy a lemorzsolódás és bizony sok helyen az elemi ismeretek is hiányoznak. A mai taglétszám parancsolóan követeli tőlünk, hogy az egyes párttagok önállóan tájékozódjanak, kezdeményezzenek munkaterületeiken. Ezt a feladatot megoldani csak elméletileg erős, képzett tagsággal lehet, amely éppen képzettsége révén helyesen töltheti be az élcsapatszerepből adódó vezetés feladatait. Megerősödött a tömegek bizalma a párt iránt. Ezzel a bizalommal, a legértékesebb tőkével azonban sok helyen nem tudnak mit kezdeni szervezeteink. A tömegszervezetekkel való foglalkozást valamiféle ráadás feladatnak tekintik. Az új esztendőben el kell érnünk azt, hogy szervezeteink tagságunk számára a tömegszervezetek hetetlen rosszat ne nélkülözjelentsenek, hanem a tömegmunka természetes terepét, a kommunisták életelemét. A párt — a dolgozó nép szíve, de nem maga a test. A nemzet testét a széles tömegek jelentik és a szív feladata, hogy életadó vérrel, a szocialista építés iránti lelkesedéssel, kezdeményező erővel, energiával tel s test minden rostját. " ' ÍH és él a magyar projett tárdiktatúra.. A munkáshatalom nélkül nem szilárdíthattuk volna meg a helyzetet. Az ellenforradalom a munkáshatalom karhatalmi szerveit, állami apparátusát igyekezett szétverni, felbomlasztani, szétzülleszteni. Az árulók segítségével a szakadék legszélére vitték a magyar munkáshatalmat. De abban, hogy az események idáig fajulhattak, része van a proletárdiktatúra eltorzításának is. Az újjászületett proletárdiktatúra vaskézzel töri le az ellenség minden próbálkozását, az árulók aknamunkáját és ugyanakkor mindent elkövet a torzítás nélküli, a tömegek bizalmára épülő munkási hatalom megszilárdítására. Az élet minden területén meg kell valósítanunk a lenini alapelvet: a proletárdiktatúra akkor erős, ha a dolgozó tömegek magukénak érzik, ha mindenről tudnak és mindenről megvan a véleményük. Az ellenforradalom a nacionalizmus feszítővasával fordította ki síneiből fejlődő életünk vonatát. Hosszú évek, sőt évtizedek internacionalista nevelését akarták semmivé tenni. Annak, hogy az ellenforradalom múló epizód lett csupán népünk életében, hogy a helyzet oly gyorsan konszolidálódott nálunk, oroszlánrésze van az internacionalizmus gyakorlattá vált eszméjének. A Szovjetunió és a szocialista országok testvéri segítsége, támogatása révén sikerült elkerülnünk a teljes pusztulást, az infláció rémét, a nyomort. A nacionalizmus maradványainak kiégetése azonban ■szintén a jövő feladata még. ű' elbizakodottak, se tflrelmetlenek nem vagyunk. Büszkék vagyunk arra, hogy ellenségeink bánatára, barátaink örömére,a szakadék mélyéből kivezettük az országot. Nagy eredmények állnak mögöttünk. Van mire építeni. Megérődött httel, szilárd biz orrmat. forradalmi optimizmussal nézünk az új esztendő elé. Iil ® Isi István újévi rádióbeszéde Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a következő újévi rádióbeszédet intézte az ország népéhez: — Kedves Barátaim! — Elvtársak! Te!— Magyarország dolgozó né— Szívből üdvözlöm önöket a most beköszöntő új esztendő alkalmából. — A búcsúzó 1957-es esztendő nagy fontosságú volt hazánk jövő fejlődését, egész népünk életét illetően. Mindannyian élénken emlékezünk még, hogy egy esztendővel ezelőtt milyen nehéz politikai és gazdasági helyzetben köszöntött ránk az új év. Súlyos gondok emésztettek bennünket az ellenforradalom által okozott károk és a termelési kiesés miatt. Erőfeszítéseinket az év elején a termelés beindítására és népgazdaságunk helyreállítására kellett összpontosítanunk. Súlyos volt a helyzet és elmondhatom, hogy mikor a fegyveres harcok véget értek, sok embert bizonytalanság gyötört, hogyan sikerül megbirkóznunk a károkkal és az előttünk álló feladatokkal? Meg kell mondanom, egymagunkban VvOpít: fri ík lettünk volna rá. — De tudtuk? — és ez a tudat erőt adott munkánkhoz —, hogy a becsületes fagyar dolgozók akarata és a SzovitisitHillimwimiiiii jetunió, az egész szocialista tábor segítsége, lehetővé teszi számunkra a gazdasági katasztrófa elkerülését. Mégis számolnunk kellett a kanélküliség, az infláció munfenyegető veszélyével és az elkerülhetetlenül vele járó nélkülözéssel. Bár számítottunk népünk szorgalmára, igyekezetére, ettől a veszedelemtől mégis félnünk kellett. — Egész dolgozó népünk erőfeszítéseit: a munkások, a bányászok, az állami gazdasági dolgozók, a termelőszövetkezeti és az egyéni parasztok és értelmiségi dolgozóink szorgalmas termelő, alkotó munkáját dicséri, hogy a gazdasági bajok nem következtek be. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány történelmi érdeme, hogy eredményesen szervezte és vezette népünk erőit, a nehéz és bonyolult feladatok megoldásában. De az új, 1958-as esztendőbe lépve, nemcsak a sikerekre kell gondolnunk, hanem azokra a tennivalókra is, amelyeket a még meg nem oldott feladatok és a szocialista építés folyamata állít elénk. Erőink megsokszorozására, többtermelésre, az önköltség csökkentésére takarékosságra van szükség ahhoz, hogy teljesen eltakarítsuk az ellenforradalom nyomait, továbbfejlesszük az iparban népgazdaságunkat és a mezőgazdaságban egyaránt. Szélesítsük a népjólét növelését szolgáló árutermelést, emeljük a munka terhelékenységét, növeljük népünk kulturális és anyagi jólétét! E tennivalóik sikeres megoldásának alapját az elmúlt évben leraktuk, további sikereink, biztosítékát pedig dolgos népünk szorgalmas munkája nyújtja. — Továbbhaladásunk alapvető feltétele: a béke biztosítása. Egyes nyugati, realista körök — nem im leszámolva a népek béketörekvéseivel és azzal az erővel, amelyet a Szovjetunióval együtt harcoló egész szocialista tábor képvisel — 1956 őszén a békés Egyiptom megtámadásával és a magyarországi ellenforradalom kirobbantásával veszélybe sodorták a béke ügyét. A béke azonban erősebbeknek hívei bizonyultak. A Szovjetunió és a többi békeszerető ország rendíthetetlen békepolitikájának eredménye, hogy az elmúlt esztendő — a békeszerető emberiség, benne a mi népünk, asszonyaink, leányaink, gyermekeink szerencséjére és örömére — a béke esztendeje volt. — Hazánk az elmúlt 1957-es esztendő folyamán az ellen forradalomban érdekelt nyugati kapitalista vezető körök támadásainak középpontjában (Folytatás a második oldalon) mn<h»nimminimnnnnmnnnnutWMWwmnmtinninma» CÜCSÜ AZ ÓÉVTŐL »