Pesti Hírlap, 1914. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1914-06-03 / 128. szám
1914. június 3., szerda. _______Pesti Hírlap____ tesz ki az Ausztriából és Németországból beözönlő ipari termékek értéke, mert nincs önálló vámterületünk . . . Vázsonyi Vilmos a magyar iparosokat tömör sorakozásra szólította fel vasárnap: csatlakozzanak bárhová, de kettőből: az általános választójogból és az önálló vámterületből ne engedjenek soha, mert az első jelenti a szabadságot, a második a kenyeret. „Szégyen volna — mondta Vászonyi — ha akadna magyar város, ahol más ember lehetne képviselő, mint az, aki az önálló vámterület becsületes szolgálatára felesküdött!“ Az iparosok gazdaságpolitikai szempontból nagyjelentőségű zászlóbontása is mutatja, hogy az ország végre megmozdul. Közelednek a képviselőválasztások, valóban elkövetkezetta tettek ideje. A zentai gyűlésről és az Iparosok Országos Szervezetének megalakulásáról mellékletünkön adjuk a tudósítást. * A munkapárti Ház pénteken összeül — folytatni a dicső munkát, melyet a delegációban elhagyott. Változatosság okából ezúttal inkább alkotmányos és erkölcsi javakban készül országdúlásra. Balogh miniszter megint négy törvényjavaslatot terjeszt be, Sándor János pedig a közigazgatás államosítását fogja a Ház asztalára letenni. Amit lehet, elvégeznek belőle még a nyári szünet előtt, őszre aztán újra folytatják, de már Jankovich-csal súlyosbítva, aki a népoktatási törvények revíziójára készül az egész vonalon, azzal a nyílt vallomással, hogy a közigazgatás reformjával junkum kell megreformálni a népoktatást is. De míg a közigazgatás reformja valójában a közigazgatás államosítását jelenti, addig a népoktatás bejelentett reformjánál kissé ábránd volna arra gondolni, hogy Jankovich talán a népiskolák államosítására gondolt. Nem,csak az iskolafelügyelet centralizársálására és a tanítók főispáni kinevezésére. Szóval, miután a pártpolitika szolgálatába állították a közigazgatást, ugyanezt akarják megtenni a közoktatással is. „A nyelv csak kis részét teszi a kultúrának“ — állapította meg klasszikus tömörséggel a magyar közoktatásügy minisztere. De a tanító s az iskola bezzeg nagy részét teszi a pártpolitikának — állapíthatná meg ezt is ismert őszinteségével Jankovich. * Szernint tehát magas rendjellel tüntette ki a román király. Nehogy azonban bárki is téves következtetést vonjon le ebből, a magyar kormány lapja, bukaresti információ alapján, siet konstatálni, hogy Czernin csupán azért kapta meg ily rövid követi működése után e szokatlan kitüntetést, mert az orosz cár közeli látogatása alkalmából az orosz követet ugyanezzel a rendjellel fogja kitüntetni a román király. A helyzet tehát az, hogy Czernin valójában orosz kollegájának köszönheti a kitüntetést. Van hát ebben az ordó találkozásban valamivel több is, mint a monarchia esetleges féltékenységének a lefegyverzése, van ebben egy jó adag szatíra is Czernin és a Ballplatz rovására! A kitüntetés után egyébként Czernin gyorsan fölpakkolt és Bécsbe utazott. Persze! — hiszen az orosz cár jön. Ellenben a mi oláh nemzetiségeink nem olyan szégyenlősek, mint Czernin. Úgy értesülünk, hogy a komité hármastagú küldöttséget meneszt az orosz cár elé Konstanzába. Nem azért, hogy visszakérje tőle • Besszarábiát• Gyulafehérvárott a román nemzetiségi párt vasárnap népgyűlést tartott. A szónokok: Mihályi, Vajda és Vlad voltak, tehát ugyanazok a román agitátorok, akikkel Tisza paktál. És a népgyűlést a szónokok véresszájúsága miatt csendőrökkel kel ........ •’ ’mni: Mangra már megmondta, hogyan zsarolják a román nemzetiségi agitátorok folytonfolyvást a bukaresti kormányt. Mangra tehát már rávilágított a zsebükre. A gyulafehérvári népgyűlés megmutatta, hogy a pénzért, amit Romániából kapnak, micsoda munkát végeznek a szájukkal, micsoda lazítást a magyar állam ellen. És Tisza paktáit velük lefüggönyözött ablakok és hangfogó ajtók mögött, akik kint, a szabadban, úgy beszélnek, hogy miattuk csendőrökkel kell szétoszlatni a felizgatott tömeget. Nem elég. A csendőrök a tömegből több román nemzetiségű katonát is elfogtak. Sőt, elfogtak és átadtak a katonai hatóságnak egy tartalékos tisztet is, aki uniformisban jelent meg a népgyűlésen . . . Bukarestben, a kulturliga gyűlésén, katonák lázitottak Erdély fegyveres megtámadására. Gyulafehérvárról most megjött rá a visszhang. Nem adna a román király Tiszának is rendjelet? Tanácskozás gróf Andrássy Gyulánál. Az ellenzéki pártok megállapodása a választásokra. Gróf Andrássy Gyula budai palotájában kedden délután tanácskozásra ültek össze az ellenzéki pártok vezérei: gróf Károlyi Mihály, gróf Zichy Aladár, Vázsonyi Vilmos. Részt vett a tanácskozásban gróf Apponyi Albert is, aki már családjával eberhardi birtokán tartózkodik és akit táviratilag kértek Budapestre, hogy vegyen részt a tanácskozáson. A megbeszélésen értesülésünk szerint az ellenzék országos szervezkedéséntek munkájáról, az ellenzéki pártok együttes választási harcáról és az ezzel kapcsolatos taktikai kérdésekről volt szó. Tanácskoztak az ellenzék vezérei arról is, hogy minő álláspontot foglaljon el az ellenzéki pártok szövetsége az újonnan alakító radikális párttal szemben is. A tanácskozásról, amely négy órakor kezdődött és hat óra után ért véget, a résztvevők semminemű közlést vagy nyilatkozatot nem tettek, mivel a megbeszélés szigorúan bizalmas jellegű volt, annyi azonban kiszivárgott, hogy az összes ellenzéki pártok egységesen mennek a kormány ellen a választási harcba. * A radikális pártalakulás. Vázsonyi nyilatkozata, ’A „Magyarország“ vasárnapi számában „Munkapárti aknák“ címen heves támadást intézett az új radikális pártalakulás ellen. A cikk a radikálisokat arra késztette, hogy a munkapárttal való minden közösség gondolatát visszautasítsák — a cikk névtelen szerzőjének támadásával egyetemben. Most azután ugyancsak a „Magyarország“-ban Vázsonyi Vilmos a következő „nyilatkozatban“ felel a radikálisoknak: „Négy radikális szervező szigorú hangon kutatja, vajon ki írta a Magyarország „Munkapárti aknák“ című cikkét. Nos hát, inkvizitor urak, a szerző azonos azzal az emberrel, akit önök vagy másfél év előtt forró szerelmi vallomásokkal a liga egyik elnökének választottak meg. Megfogadván sűrű könnyhullatással, hogy őt soha többé meggyőződésében meggyanúsítani nem fogják. Azonos azzal az emberrel, akit a Désy—Lukács-per befejezése után a reformklubban szeretettől csöpögő szónoklatokkal ünnepeltek. Azonos azzal az emberrel, akinek még most is, néhány nap előtt, gróf Andrássy Gyula és gróf Károlyi Mihály utján kegyesen fölajánlották a „progresszió díszvezérségét.“ Azonos viszont azzal az emberrel is, akinek a múzeum lépcsőjéről egykoron nyakravalót ígértek. Hála istennek, hogy a nyakravalóhoz szükséges pántlikát újra sikerült a torkukból kihúznom. Az ilyen őszinte hangokat szeretem. Hogy miért nem írtam alá a nevemet? Ugyebár köztudomású, hogy mikor közöl egy lap cikket név nélkül? De ha más okot keresnek, kétség nélkül, mert reszkettem önöktől. Nem hallják, hogy fogaim most is hangosan vacognak ? Lássák, tisztelt inkvizitor urak, semmiféle gorombáskodás nem változtat azon a tényen, hogy alakulásuk puszta tervével is csak a kormánynak használtak. Olvassák el a kormánypárti sajtót. Mind örül a tervnek. Vészi József vasárnap újra megáldotta zászlójukat és az ő aranyos keze verte be rudjába az első szöget. A veterán-darabont, akinek kormányához fűződik a szedősztrájk, a nyomdák erőszakos ostroma az általa gyűlölt koalíció későbbi berlini bizalm embere, Lukács kuriális választójogának lelkes dalnoka, Tisza rendszerének alázatos hárja ez a szent atya örömkönnyeket hullat ifjú tükre. Még most sem eszmélnek? Még most se látják be, hogy milyen meggondolatlanság ne is aktuális, nem is megérett kérdések elevonszolásával zavarni az egységet, ilyen után mesterséges indokot keresve új alakulásukra. Ezt mondta meg önöknek a cikk, kegyetlen nyíltsággal nem ál-ellenzékieknek, hanem csak rövidlátó politikai dilettánsoknak tartva önöket. Még durva támadásuk — amely engem már nem érinthet, mert ezen túl vagyok — sem tarthat viszsza a cikk értelmének ilyen megállapításától. Mert lássák, itt van a különbség kettőnk között. Én kiporoltam önöket, de atyai szeretettel, hogy a jó útra térjenek. Mert hiszen én nemzettem önöket, míg önök a rossz gyermek izzó gyűlöletével támadnak, aki nem győzi megvárni, míg meghal az apja, hogy mielőbb örökölhessen utána.“ Károlyi Mihály a radikális pártról. A radikális párt alakulásáról megkérdeztük gróf Károlyi Mihályt, aki a következőket mondotta: Az alakulóban levő radikális párt és Vázsonyi Vilmos között támadt sajnálatos öszszeütközésbe némely oldalról személyemmel együtt bele akarják vonni a függetlenségi pártot is, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy így az ellenzék különböző árnyalatai között visszavonást kelthessenek. Hogy ennek a kútmérgező munkának a hiábavalósága egyszer s mindenkorra nyilvánvaló legyen, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy nekem — habár mint már máskor is mondottam, az időt a becsületes választójogi reform kiküzdése előtt új pártalakításra egyáltalán alkalmasnak nem találtam, ha a tervezett új ellenzéki párt mégis megalakul, ez ellen természetesen észrevételem annál kevésbbé lehet, mert annak alapitói az ellenzék eddigi küzdelmében teljes erejükkel harcoltak és így bizvost remélhetjük, hogy az új párt az egész, ellenzéknek a kormány elleni együttes harcát fogja erősíteni, aminek egyik legfőbb "feltétele az, hogy az ellenzék egyes pártjai a közös cél eléréséig egymás ellen ne forduljanak. Ennek a közös célnak az eléréséért folytatott harcban viszont Vázsonyi Vilmos oly sok és nagy szolgálatot tett az ellenzéknek, hogy én és a függetlenségi párt, úgy mint eddig, ezentúl is legális fegyvertársai leszünk. Mindezek folytán meg vagyok győződve, hogy az ellenzéki pártok szolidaritásának megbontására irányuló kormánypárti törekvések összetartásunkon hajótörést fognak szenvedni. Épen ezért az új ellenzéki párt alakulása körül keletkezett kavarodásnak az ellenzék együttes küzdelme szempontjából is tulajdonítok mélyreható jelentőséget, és az egész ellenzéken csak örülni tudunk rajta, hogy a kormánypárti lapok hangos uszítása üres lármának bizonyult. Az Erdélyi Szövetség a délkeleti határ megerősítéséért. Az Erdélyi Szövetség e hó 7-én, vasárnap, délután Marosvásárhelyen nagygyűlést tart, melyen megismerteti s elfogadásra ajánlja a Szövetségnek az alakuló gyűlés óta összeállított programmtervezetét. A nagygyűlésen az elnöki megnyitó beszédet Ugrón Gábor nyugalmazott főispán mondja, a Szövetség programját báró Kemény Árpád főrendiházi tag, a Szövetség szervezetét Thorma Miklós nyugalmazott alispán ismerteti. Gróf Bethlen István országgyűlési képviselő határozati javaslatot terjeszt elő. A nagygyűlésre Erdély minden részéből számosan bejelentették részvételüket. A Szövetség programmtervezetét dr Apáthy István, dr Kenéz Béla, dr Pósta Béla és Thorma Miklós készítették. A tervezet Erdély katonai védelme tekintetében a következőkben jelöli meg a Szövetség álláspontját: Mivel szövetkezésünknek egyik első indító oka védtelenségünk érzete, annak látása volt. ________________________3