Pesti Hírlap, 1914. augusztus (36. évfolyam, 181-211. szám)
1914-08-23 / 203. szám
5014. augusztus 23., vasárnap. PESTI HÍRLAP A hadvezetőség kérése a magyar nőkhöz. . Hadvezetőségünk azzal a kéréssel fordul a magyar nőkhöz, hogy a csatában küzdő katonáinknak magasztos feladataik teljesítésében segítő kézzel támogatására legyenek és könnyítsék meg katonáinknak az északi hideg klíma könnyebb elviselhetését úgy, hogy mindegyikük, amennyire az anyagi tehetsége és ideje megengedi, kézvédőket és hó sapkákat készítsen. Ezeknek mintáit a vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti ügyosztálya készséggel mutatja meg az érdeklődő hölgyeknek s a III. ügyosztály főnöke, elismervény mellett veszi át az elkészített munkákat. A munkákról az elkészilő hölgyek neveinek följegyzése mellett jegyzék készül. Élelmiszerkiosztás. Bárczy István polgármesternél tizennégy tagú társaság tisztelget. Kattler Bánát vezetésével és bejelentette, hogy saját áldozatkészségükből osztanak húst és egyéb élelmiszert a segélyre szorultakról. A hús- és élelmiszerosztás a Központi városháza Gerlóczy utcai földszintjén minden nap d. u. -1 és 0 óra között történik. A jótékony társaság tagjai: báró Hatvany Lajos, Kattler Bernát, Platschek Vilmos, Rédner Samu, Slimler József, Uláser Adolf, dr Krausz Jenő, dr Nágel Ferenc, Stern Alfréd, Paál Zsigmond, Fényes László, Steinhardt Kürt, Rosenwald Oszkár és Liptay fodroly. A függetlenségi párt kórháza. A függetlenségi pártkörben szombaton este értekezlet volt, amelyen gróf Batthyány Tivadar bejelentette, hogy a Vörös Kereszt kiküldötte, dr Farkas László udvari tanácsos, főorvos megtekintette a párt által kórház céljaira felajánlott klubhelyiséget és azt elsőrangúnak találta. Az értekezlet gróf Batthyány Tivadarné, gróf Károlyi Gyuláné, Bakonyi Samuné, Lovászy Mártonné, Sass Istvánné, Kraemer Gézáné, Vikár Béláné, dr Vikár Vera, Aczél Ottóné hölgyekből bizottságot alakított, amely hétfőn megkezdi a kórház céljaira felajánlott adományok átvételét. A társadalom szive. A trónörököspár adománya. Károly Ferenc József főherceg és Zita főhercegnő a behivot katonák családtagjainak segélyekérére fordítandó alap javára 15.000 koronát utaltak át a Magyar Általános Hitelbankhoz. A hadsegélyző hivatal. A hadsegélyző hivatal a napokban kezdte meg műtködését s mintegy hatósági szerve kíván lenni az országszerte szervezetlen jótékonyságnak. A nemes és jó szivek cselekvő ösztönének ujabb lökést adott a sebesültek hazaérkezése. Ujjongva üdvözli a hősöket az utcákat ezrével ellepő lakosság. Ez erkölcsi segítés, lelki vigasz. Ezzel lépést kell tartania annak az akciónak, amely anyagi vigaszt nyújt, a hátramaradottak és elhagyottak ínségét enyhíti. Ezer és ezerszámra vannak szétszórva a jótékony lelkek, akik segíteni kivánnak és ha ezren és ezren összehordják csekély adományukat, abból egyszerre erő és hatalom lesz. Ezt akarja irányítani a hadisegélyező hivatal, amely minden adományt köszönettel fogad. (Váci utca 38.) A katonanap eredménye. A behívott katonák családtagjainak segélyezésére fordítandó alap javára e hó 18-án megtartott katonanap budapesti gyűjtésének eredményeként VI.134 korona folyt be a MagyarÁltalános Hitelbanknál. • A Festi Hírlaphoz a mai nap folyamán a következő adományokat küldték be: A beronnolt katonák családjának: Rosenfeld Rózsika gyűjtése 21 K, Lenarluzzi Tivadar 10 K, Ilárom iskoláslány a vasutas házban : K. Wagner Mária 9.80 K. A Vörös Kereszt részére: Zsivkovits Leposzava Ilok 10 K, Reif Sándor 1 K, Büllős János fodrász 8.20 K. — A magyar kir. operaház & a Nemzeti színház n.űízaki személyzetének kör. 50 K, Áprily ,János 50 K, Áprily Cornelia 25 K és Áprily.Amália 25 K, Kovácsy Pálné 12 K. Az Auguszta-Gyorssegély alapja: A magy. kir. operaház és Nemzeti Színház műszaki személyzetének köre 50 K. A vallásminiszteriuma segédhivatalának öt tisztviselője 10 K. A tüdőbeteg gazdaliszt részére N. N. (Pozsony) 5 K. A Vörös Kereszt Egylethez a következő adományok érkeztek: Néhai báró Wodianer Albert százezer koronát hagyományozott a Vörös Keresztnek. Az örökösök a pénzt ma befizették a Vörös Kereszt iénztárába. Adományerő: Pongyelszky, főkefe 5Q.60Q korona, gróf Apponyi Géza 2000 korona, Hessler Adolf 100 korona,, a Rimamurányi Vasmű Részvénytársaság 3000 korona, a budapesti evangélikus főgimnázium cserkészcsapata 100 korona, özvegy Török Józsefné 1000 korona, herceg Metternich Sándorné (Wien) 500 korona, Juhos Gyula és Társa 3000 korona, Brückler Mihály 100 korona, Brückler Mihályté 100 korona, Brückler Arthur és Elemér 300 korona, Meinl Gyula 5000 korona, Boromisza Tibor püspök 4000 korona, Ulhnann Ödön :"14 korona. Kórógy szlavóniai magyar község ref. hitközsége Ágoston Sándor lelkész indítványára 100 koronát, a község elöljárósága ugyanannyit szavazott meg. A hadügyi és honvédelmi miniszter az egész fegyveres erőre kiterjedő önkéntes hadsegélyezést, a „Hadsegélyező hivatal"-ban összpontosították, amely már megkezdette működését a Tiszti kaszinó épületében. A gyűjtésekre a Pesti magyar kereskedelmi bank felajánlotta fővárosi és vidéki szervezetét. A begyűlt összeget hetenként egyszer fogják hírlapilag kimutatni, az adakozók első listáján 1565 korona gyűlt össze. A Pajor-szanatórium húsz sebesült tiszt részére díjmentes betegápolást nyújt. Aschner Márk likőr-, tea- és konyakkereskedő felhívást intéz a hasonló üzletek tulajdonosaihoz, hogy adakozzanak a sebesült katonák részére italokat. Aschner vállalja az adományok helyhez szállítását. ' Takács Menyhért jászóvári prépost '1700 koronát adományozott a behivottak családjának segítéséresötvennyolc ínséges élelmezéséről gondoskodik. . .A Budapesti Asztalosipartestület ezerötszáz korona segélyt utalt ki behivott tagjai családjának. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete a földmivelési miniszternek ötezer koronát adott át segélyezési célra. Az augusztus 18-án Újpesten rendezett katonanapon a bevonultak családtagjainak 4756 korona 83 fillér gyött össze. •Dongyevszky Lázár ötvenezer koronát adott a behívottak családjának, ugyanannyit a Vörös Keresztnek. Gyulafehérvárról jelentik: Gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi római kathólikus püspök kiköltözött nagy rezidenciájából egy kisebb tisztviselői lakásba, s az egész püspöki lakot, átadta a megsebesült katonák s a hadbaindultak hátrahagyottai élrályt, akiknek ellátásáról is gondoskodik ... . .... Háborús országokon keresztül. A háború hírére külföldről hazasiető honfitársaink érdekesebbnél érdekesebb dolgokat beszélnek el utazási élményeikről. A háború vihara ideges villanyáramként rohant át az országok testén: ezekben a napokban, a vulkanikus megrázkódtatások napjaaiban különös erővel nyilvánult meg mindenütt népek lelke. Munkatársunknak szombaton este alkalma volt beszélgetést folytatni dr Sonnenfeld Zsigmonddal, ki három heti utazás után az elmúlt éjjel érkezett haza Párisból, hol teljes huszonöt év óta lakott családjával. Amiket elmondott — úgy magának az elbeszélőnek kiváló egyéniségénél, mint az elmondottakban rejlő finom megfigyeléseknél, néprajzi és néplélektani dokumentumoknál fogva — fokozott érdeklődésre tarthatnak számot . — Ma három hete, augusztus elsején, kezdődött hosszas kálváriánk. A napot malmaisoni villámban töltöttem, mikor híreket kaptunk, hogy Franciaország háborúra készül Németország és a monarchia ellen. Másnap korán reggel első dolgom volt bemenni Párisba, hol fölkerestem a konzulátust: adjanak felvilágosítást, mitévők legyünk. A konzulátuson kijelentették, hogy még semmi pozitív tudomásuk sincsen a készülő eseményekről, mindenesetre azonban azt tanácsolták, hogy váltsuk meg az útlevelet hazafelé. Pénzt akartam a bankokban beváltani, kérésemet azonban mindenütt megtagadták. Délután öt órakor már falragaszok hirdették, hogy az általános mozgósítás el van rendelve. Mondhatom, hogy az első pillanatokban a lakosság valósággal meg volt döbbenve, annyira nem hit senkisem a háborúban. A párisi utca mű lelkesedéséről nem beszélek, sokkal jellemzőbb ennél, amit a falusi lakosságnál láttam. Malmaisonban van a híres Napóleon-kaszárnya, melyben tüzérség állomásozik. A mozgósítási parancs szerint éjfélig kellett a bevonulóknak jelentkezni. Valóságos zűrzavar támadt. Itt a faluban dobszóval tudatták a mozgósítást, melynek hírére a szegény paraszt népet a legnagyobb rémület fogta el. Mindenfelé zokogó, jajveszékelő asszonyokat lehetett látni. Azonban mi sem tűnődhettünk sokáig. Egész Franciaországból kiutazita Mint. idegenekéi, nekünk, iweyAiskftokú osztrákoknak és németeknek pedig huszonnégy óra alatt már az ország határán túl kellett lennünk. Svájcon keresztül szándékoztunk hazajönni. Ebben az irányban azonban vasárnap reggel kilenc órakor indult el az utolsó vonat, mi pedig csak déltájban érkeztünk Párisba, mert a páris—malmaisoni villamosközlekedés is megakadt. Párisi konzulátusunkat úgyszólván megost-romolták a menekülők, mintegy ötezer ember szorongott az épület előtt, melyet rendőrkordonnal kellett megvédeni. Egyetlen vonat állott még rendelkezésünkre — Belgium felé. Ezzel hagytuk el, sok menekülő honfitársunkkal együtt, Párist és ezzel a vonattal utazott tömérdek francia katona is a belga határra. A francia határállomástól, Foenixtől, a belga határállomásig, Quévy-ig, öt és fél kilométer hosszú út vezet. Ezen az úton egyáltalán nem közlekedik most vasút, az utasok legnagyobb része, sok száz ember, gyalog volt kénytelen a közbeeső erdőn átvándorolni. Nekünk nagy nehezen sikerült meg autót szereznünk. Itt érdekes epizódunk játszódott le. Mikor a soffőrjiék át akartuk adni a kialkudott nyolcvan frankot, kijelentette, hogy nem fogadja el a francia papírpénzt, Lajos-aranyakkal kellett kifizetnünk. Útközben, Oscatbon, két csendőr ránkszegezett pisztolylyal feltartóztatta az autót s átkutatta minden csomagunkat, sőt ruhánkat is. Éjjel két órakor érkeztünk meg Brüszszelbe, ahol a Hotel Palage-ban vettünk lakást. A brüsszeli rendőrfőnök, ki egyébként régi ismerősöm, sauve conduite-t adott részünkre. Követségünkön pedig azt mondották, hogy Brüsszelben veszélytelenül tölthetünk akár egy hetet is. A következő napokban a város külön érdekességű látványt nyújtott. Megjött a német hadüzenet híre, majd nemsokára gyors és fantasztikusabbnál fantasztikusabb hírek érkeztek Lüttich ostromáról. Ezekben a napokban borzalmas jelenetek játszódtak le Brüsszel utcáin. A különben nyugodt, és művelt belgák valósággal megvadultak s leírhatatlan kegyetlenkedéseket hajtottak végre 'a teljesen védtelen németeken. Szemtanúi voltunk, amint a hotel előtt' véresre' vertek egy írónőt és egy bankárt, akiket németeknek hittek s akikről később kiderült, hogy a benszülött belgák. A legtekintélyesebb belga lapok pedig a leghazugabb elitekkel kürtölték tele a lakosságot, egymásután nagy francia győzelmekről s a német hadsereg pusztulásáról hoztak lehetetlenebbnél lehetetlenebb híreket. Általános volt a felfordulás s a követségen most már nekünk is azt tanácsolták, hogy a lehető leggyorsabban hagyjuk el Belgiumot, mert ..borzasztó dolgok fognak történni." Az elutazásnál egy belga ismerősünk sajnálkozva, szinte mentegetőzve mondotta: „Nem szoktunk mi, belgák, ilyenek lenni. . .'* •— Nyolcadikán érkeztünk Hágába, Antwerpenen keresztül, ahol át kellett szállnni. Érdekes, hogy Antwerpenben az átszállás alkalmával csendőrök kísértek bennünket az egyik vonattól a másikig és rájnkparancsoltak, hogy nem szabad se jobbra, se balra nézni. Megjegyzem, hogy Antwerpenben már ekkor szintén nagy készülődés folyt s amint a vonatból láttuk, köröskörül az erődítéseken mindenfelé lázasan dollgoztak. Három napot töltöttünk Hágában, hol végre hollandi földön, tehát semleges területen, voltunk. Találkoztunk itten förtasgner volt budapesti , konzullal, kivel réstől fogva jó ismeretségben és állandó érintkezésben vagyok s akinek szives támogatása folytán sikerült értesítenünk családunk budapesti tagjait hegylétünk felől. Az. utazás viszontagságai valósággal betegekké tettek bennünket, si igy kénytelenek voltunk néhány napot Hollandiában tölteni, míg újra zselyre hozhattuk magunkat. E néhány nap alaírt meggyőződést szerezhettünk arról, hogy maga Hollandia is, bár semleges állam, erősen készülődik. Furcsa, kissé komikus volt, mikor a neveningeni tengerparton láttuk hétnyolc, apró ágyúk felvonulását." Tizenötödikén, Utrechtbe s onnan a határenti Emsprichbe utaztunk. Emerich már német város s igy végre nyugodtan fellélegezhettünk: szövetséges földre értünk. II. Németországon keresztül való utazásunk bár — mint az ilyen időkben képzelni lehet — sok fáradsággal járt, oly sok örömet és kellemes meglepetést okozott, hogy szinte kárpótolt minden nélkülözésért. A németek vendégszeretete, kedvessége is Bindenek fölött Bontossága@yglvbstft' lejr_ytadfo.