Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-08 / 219. szám

srans A világháború véres valósága mellett a 2 m­ai nap a történelem számára egy ördögi szín­játékról is gondoskodott. A szin helye a londoni Foreign Office volt, szereplői az entente diplo­matái, élükön sir Ed­vaus Grey-jel, az angol külügyek államtitkárával. A másik két szereplő Franciaország és Oroszország londoni nagy­követe volt. A három férfiú először is megálla­pította, hogy a bekövetkező aktushoz kormá­nyaiktól kellően igazolt felhatalmazásuk van. Aztán megtörtént a történelmi aktus: mind a hárman aláírtak egy nyilatkozatot, amely úgy szól, hogy Nagybritannia, Franciaország és Oroszország kormányai kölcsönösen megígérik egymásnak, hogy a jelen háború folyamán nem­ kötnek külön békét; a leendő béketárgya­lásoknál pedig egyik szövetséges hatalom sem állíthat föl békefel­tételeket anélkül, hogy erre nézve előzetes megállapodást ne kötött volna a két másik szövetségessel . . . Aláírták mind a hárman a nyilatkozatot s aztán sir Edward Grey elrohanhatott a királyhoz s jelenthette neki, hogy sikerült a zsarolás ördögi műve. Mert hogy az entente e legújabb megálla­podása egyedül angol nyomásra jött létre, az kétséget nem tűrhet. Sir Edward Orew a háború megindulásának pillanatában már megmondta, hogy Anglia ha nem vesz részt a háborúban, csak veszíthet. Most érzi, hogy akkor is csak veszíthet, ha részt vesz benne. S ha már veszí­teni kell, úgy gondolja, hadd veszítsenek mennél többet ellenségei és szövetségesei egyaránt. Ha sikerül megkötnie két szövetségese kezét, hogy a háborút­ addig folytassák, amíg az ő üzleti érté­ke, az egész kontinens végkimerülése ki­váltja,­­ akkor ő maga még mint nyertes kel­het föl utolsónak a játékasztaltól. Ki kell tehát zsarolnia a két szövetséges ígéretét, hogy nél­küle békét kötni nem fognak. Amióta diplomácia, nemzetközi jog és humanitárius érzés van a világon, aljasabb ok­mányt még alá nem írtak, mint ma a londoni külügyi hivatalban. Mert szövetségi szerződé­sek voltak már, melyekben a szerződő felek előre lekötötték magukat védelemre, dacra és együttes békekötésre. A balkáni szövetségesek is együttes békekötésre kötelezték magukat. Csakhogy nem a háború folyamán tették ezt, hanem még a béke idején alkotott eredeti szer­ződésben. Amikor tehát még hihették és joggal is hitték, hogy a békét, mint győzők, ők fogják diktálni. De nem akkor, amikor az egyik szövet­séges társ bukása már meg van pecsételve. Megkötni egymás kezét a háború kitörése előtt, annyit jelent, mint bízni a győzelemben; annyit jelent, mint biztosítani a győzelem gyümölcsé­nek igazságos fölosztását egyik vagy másik győző mértéktelen zsákmányszomja ellenében. Annyit jelent, mint szordinóról gondoskodni, ha a közös győzelemben az egyik társ túlságos har­sányan követelné a maga számára a diadal di­csőségét. I)o az egyik társ biztos veresége tuda­tában,, már magának a háborúnak a folyamán, zsarolni ki a szorongatottól a közös békekötés ígéretét: annyi, mint láncra fűzni a szövetsé­ges kezét, nehogy fehér zászlót ragadhasson föl vele; annyi, mint kivágni a nyelvét, nehogy kegyelemért könyöröghessen valaha. És annyi, mint följogosítani a győztes ellenséget, hogy ő is elfojtson magában minden humanitárius érzést, minden nemzetközi jogot, a hadviselés minden emberséges szabályát, nincs kegyelem még annak sem, aki megadta magát és csak egy szabály van: mindent, amit a kultúra te­remtett, a földdel egyenlővé tenni. Gondolt-e vajon erre is a három diplo­­mata, aki ma Londonban aláírt egy nyilatko­zatot kormánya felhatalmazásából? S gon­dolt-e vajon arra, hogy a kormányok felhatalmazása mögött a nemzetek fel­hatalmazása, csak béke vagy győzelem esetén áll, de nem egy vesztett há­ború u­tán is? Gondolt-e sir Edward Grey arra, hogy százmillió mohamedán alatt­valója a gyarmatokon, — az orosz nagykövet arra, hogy a finnek és ukrajnaiak s Oroszor­szág forradalmár népe; — s a francia nagy­követ arra, hogy egész nemzete rémülete ho­gyan kereszt­ül repesztheti egy pillanat alatt azt a papirost, amit ők a londoni Foreign Office­ban szép kacskaringósan aláírtak?! A francia kormány Bordeauxban székel, ő bizonyára meg fogja tartani azt az ígéretet, melyet a nemzet nevében, a nemzet megkér­dezése nélkül tett, hiszen Bordeaux közel van a tengerparthoz s onnan könnyű a szökés Lon­donba. De a francia nemzet egészséges élet­ösztöne számára a szeptember h­etediki londoni okmány csak papiros és semmi más, csak pa­piros— és Anglia hamar úgy járhat, mint Shylock, aki csak úgy vághatta volna ki a A szerb harctérről fölemelő eseményről érkezik hír. Am­i ott történt, fegyvereink bra­vúrját, csapataink páratlan ügyességét és éber­ségét ünnepli. Mitrovicánál egy nagyobb szerb Csapat betörést kísérelt meg a Száván keresz­tül a mi területünkre. Csapataink nagyszerű hadi­tényt vittek véghez: ötezer szerbet elfogtak és sok lőszert zsákmányoltak. Csapatainknak ez a haditénye olyan je­lentős, hogy frigyes főherceg, az egész fegyve­res erő parancsnoka, hadparancsba foglalta délvidéki katonáink e vitéz bravúrját és elren­delte, hogy a hadparancsot az összes csapatok­kal közöljék. Hadd legyen büszke minden egyes katonánk a bajtársai sikerére. Éjszakára tágabb perspektíváját ismer­tük meg ennek a szerb betörésnek Frank Libo­rius gyalogsági tábornok jelentéséből, amely már arról számol be, hogy szeptember 6-án Mitrovicánál egy egész szerb hadosztály, az elszántságáról hírhedt T­árnok-hadosztály, kí­sérelte meg a Száván át való betörési Csapa­taink nyomban szétszórták az ellenséget; aki nem esett el a szerbek közül, azt elfogták. Az eddigi megállapítások szerint a szerb hadifog­lyok száma ötezer. ... Ezek a jelentések nemcsak azért hat­nak fölem­elően, nemcsak azért keltenek lelkese­dést, mert egy jelentős diadalunkról számolnak be, hanem főleg azért, mert tényekkel demon­dást áldozatából, ha vele ki nem buggyan a vére is. A francia nemzet életösztöne aligha fogja engedni, hogy utolsó csepp vére is kiömöljön inkább, semmint bé­két kérhessen legyőzőjétől, mikor erre az utolsó pillanat is elérkezett És Poincaré magával vi­hette a francia állampecsétet Bordeauxba, át­lophatja akár Londonba is: abban a pillanat­ban, mikor a németek békét fognak diktálni, Franciaországnak meglesz az új felhatalma­zottja, aki nemzete nevében fogja aláírni a békeokmányt és pedig Anglia és Oroszország beleegyezése nélkül, ha kell. 1871-ben Jules Favre kötötte meg a békét Bismarckkal. S mikor nem volt kezénél a res­publika pecsétje, Bismarck azt mondta neki, nyomja rá csak nyugodtan a viaszra azt a pe­csétgyűrűt, ami épen az ujján volt. Azt a pecsétgyűrűt pedig a sors idegrázó véletlenéből az utolsó Bourbon- király, a le­fejezett XVI-ik Lajos fia adta emlékül Jules Favrenak. sírálják, hogy hadvezetőségünk­ milyen helyesen járt el,­ amikor a Szerbiával való defenzívát rendelte el, mindaddig, amíg főseregünket az orosz harctér eseményei kötik le. Megnyugvás­sal olvashatjuk ki ezekből a jelentésekből, hogy a mi hadvezetőségünk úgy járt el Szerbiával szemben, ahogyan az a leghelyesebb: ágyúink, fegyvereink hatalmas vasrácsával zárta körül­ a fenevadak ketrecét. A fenevadak pedig megta­nulhatták most, hogy amikor ragadozó bestia­fejüket ki merik dugni a rácsból, véresen és a fájdalom dühétől ordítva kell visszariadniok... - Hosszú bárdok után az óriás fronton még nyugszanak a fegyverek, de rövid idő mú­l­tán­ ennek a csöndnek a méhéből meg fognak születni az új, izgalmas események: ezt kon­statálják hadvezetőségünk jelentései. A sajtó­hadiszállásról érkező jelentések pedig fürgén hozzáfűzik a prognózist: a hangulat bizakodó és az ú­i esem­énye­k demonstrálni fogják, meny­nyire helyes volt hadvezetőségünk taktikája, hogy aizen a ponton, ahol az oroszok túlerőben voltak, elrendelte hadseregünknek biztosabb bázisra való elhelyezését. A csöndet, amely most az orosz harctéren honol, megtört egy győzelmi hír: Hofer vezér­őrnagy, a vezérkar főnökének a helyettese, je­lentést tesz közzé, amelyben tudatja, h­ogo Dankl tábornok győzelmes hadserege ellen az MSzrevjcánál a szerb Timok-Szadosztánk­ betörést kísérelt Csapataink aysra&ars szétverték az gflensfgiet. — ssett @§, szfc elfogták. — É$zak@s$ verésén &adóm@t. — Ssmánia sefeg^weraite a terüre­Séf© lépett ©r©sz©kat0 — Az entente kötelezi© magát, keimen két békét. — A német kancellár az amerikai i­t Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 219. (12,459.) szám. Kedd, szeptember 8. ELŐFIZETÉS! ÁJUK: Este­z évre ...... 82 K — f Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ ügyes sz­ím ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24 ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci­ körút 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1 Telefon: József 52-96. A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal.

Next