Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-08 / 219. szám

ellenség vasúton érkezett tetemes segélycsapa­tokat vonultatott föl. A Kesztranek altábornagy parancsnoksága alatt álló hadseregcsoportunk azonban az oroszoknak egy erős támadását vé­resen visszaverte és a harcokban hatszáz­ fog­lyot ejtett. Az északi szintéren tehát, Lublin alatt, nem pihennek a fegyverek. Valahányszor meg­csördülnek, új diadalok lelkesítő ütemét verik ki a szívünkben... * Az orosz harctérnek egy érdekes szen­zációja érkezett az éjjeli órákban: a novosieli­cai ütközet után sok orosz katona román terü­letre lépett. Az orosz katonákat Romániában lefegyverezték. Románia semlegességének szá­munkra megnyugtatóbb jelét képzelni sem lehet. * Egy harmadik nagyfontosságú hír is ér­kezett ma az orosz harctérről: a németek még augusztus 29-én megszállták Radomot. Radom helyzete a Visztula balpartján megfelel Lublinénak, a moha a Visztula jobb­partján fekszik. Körülbelül ugyanolyan messze van a galíciai határtól, mint Lublin. A háború kezdetén a mi csapataink egyszerre indultak el a Visztula két partján, Lublin és Radom felé, csakhogy Lublin ostroma előtt, mint a jelentés mondta: „Dankl magához vonta a Radom felé haladó erőket". Úgy látszik, ezeknek helyét fog­lalták el most a németek. . ..A német birodalmi kancellár az amerikai közvélemény számára tájékoztatót írt, mely­ben Vilmos császár békeszeretetét és Anglia perfid harckeverését ékes, meggyőző szavak­ban tárja az Unió elé. A német becsületesség és morális érzés egész súlyával csap le Angliá­ra, mely a szabadság és jog előharcosának jel­mezében szeret tetszelegni s ezalatt kezet fog a legborzalmasabb deszpotizmus képviselőjé­vel, Oroszországgal s nem átallja a fehér fajok kulturközösségét meggyalázni azzal, hogy Ja­pánt rablóhadjáratra ösztönzi Kiaocsan ellen, hogy továbbá az afrikai négereket föllázítja a német gyarmatokon s hogy végül a hazugsá­gok áradatát indítja meg a sajtóban a németek kegyetlenkedéséről. Németország végső győzel­mét és igazságát ugyan a legnagyobb hazugsá­gok sem lesznek képesek elhomályosítani, — írja a birodalmi kancellár, de azért szükséges­nek látja, hogy az U­niót már most meggyőzze az angol hadviselés bestialitásáról és pedig nemcsak szavakkal, hanem egy kis csomag­gal is, melyet tájékoztató írásához mellékelt. A birodalmi kancellár elküldte Ameriká­nak eredeti csomagolásban azokat a dum-du­m golyókat is, melyeket a franciák és az angolok használnak a németek ellen a civilizáció szent nevében. « A francia újságok s közöttük már a „Temps" is — mint ahogy azt a nyugati harc­térre küldött haditudósítónk a minap jelentet­te — arról kezdettek írni, hogy Franciaország külön békét is köthet Németországgal, Anglia és Oroszország megkérdezése nélkül. Úgy lát­szik, a francia közvélemény szószólóinak ez a nyugtalankodása is siettette azt, hogy London­ban az entente diplomatái nyilatkozatot írjanak alá, melyben a közös békekötésre tesznek köl­csönös ígéretet egymásnak. Ezzel a londoni nyilatkozattal egyébként vezető helyen foglal­kozunk. ... A francia kormány úgy vonult be, oly mélységes csendben Bordeauxba, mintha már a saját temetését kísérte volna. S ezalatt Páris is készül a maga temetésére. Egy ve­gyésztanár cikket ír arról, hogy ne dobják a szemétre a csonthulladékokat, mert a friss ál­latcsontnak foszfát, káli és nitrogén-tartalmá­ban nagy a táplálék­erő! A szocialisták azon­ban, úgy látszik, nem akarnak berendezkedni ilyen életre: m­a híre jött annak, hogy a fran­cia szocialista párt kettészakadt. Ezalatt a harctéren a németek újra he­vesen ostromolják Belfort-t és elfoglalják a belga Termonde-t, úgy, hogy Antwerpent most már két irányból, Mecheln é­s Termonde irá­nyából támadhatják. A tengerparti Boulogne-t maguk a franciák ürítik ki, a calais-i prefek­tus pedig hirdetményt tesz közzé, melyben a lakosságot arra inti, hogy h­a a németek meg­jelennének, ne meneküljön. Úgy látszik, a bar­bár németek a békés lakosság ellen mégsem használnak — dum-dum golyókat. Anglia alkonya. Irta: SZÁSZ ZOLTÁN. Ez a háború Angliára nézve az összes viaskodó nagyhatalmak érdekeihez viszonyítva is a legsorsterhesebb. Nagybritannia számára ez a hábború majdnem biztosan fordulópontot jelent, míg se Franciaország, se Németország számára, sem pedig reánk nézve, hallatlan horderejűsége mellett sem ilyen nagy jelentő­ségű. Franciaország fejlődésének vonala het­ven-­hetve­negyben tört meg végzetesen, most legfölebb egy győzelem, tehát valami, ami im­már kizártnak tekinthető, idézhetne elő szá­mára jelentősebb fordulatot. A vereség, melyben majdnem kétségtelenül része lesz, csak erősíteni fogja azt a hanyatlási irányzatot, melyre ha a francia nem­zet nem is, de a francia állam hetvenegy óta reátsodródott. Hetven előtt Franciaország az első szárazföldi nagyhatalom volt, a mostani háború le fogja szorítani a negyedik, sőt eset­leg még az Olaszország után jövő, az ötödik helyre. Németország viszont nagyszerű diada­laival s előrelátható győzelmével szintén csak a már megkezdett negyvenéves irányzatban marad; még a levezetés is csak a stagnálást jelentené számára, nem irányvonalának leko­nyulását. Ellenben Anglia! Itt igenis egy lekonyu­lást, egy fejlődési irányvonal lefelé törését, egy elsőrendű hatalmasság fényének alkonyo­dhat fogjuk tapasztalni. Bárhogy bontako­zódjék ki Nagy-Britannia új helyzete a há­borús bonyodalmaikból, bizonyos, hogy a splendyd isolation-nak s a vezető világpoliti­kai helyzetnek egyszer s mindenkorra­­ vége lesz.. Mert még ha győzne is Oroszország — ez persze tisztán csak elméleti föltevés — még ak­kor is Anglia nagysága fog csorbát szen­vedni: régi, s csak a legutóbbi időben baráttá szelídített vetélytársa, kerülne ezzel a világ ormára, ami Angliára nézve megint barát­ból vetélytárssá tenné Oroszországot. Ha pe­dig Németország s a monarchia győz, akkor Anglia, ha nem is letiportan, de mindenesetre presztízsben is valóságos hatalomban megfo­gyatkozva fog a küzdelemből kikerülni. Bizo­nyos tehát, hogy Anglia csillaga halványul, ha talán nincs is még gyors le­bukóban. Nem akarom most e hanyatlás politikai előzményeit s várható formáit részletezni. Kü­lönben is, ha csak az angol állam fölött söté­tednék a mostani politikai konstellációk köze­pette a láthatár, akkor merészség volna ha­nyatlásról beszélni. Lehet azonban ezt igenis tenni azért, mert az egész angol társadalmi élet, az angolság szellemi és társadalmi élete az utóbbi időkben oly változásokon ment át, melyek ezt a szót alkalmazhatóvá tesziik. Per­sze nem szabad a hanyatlást abban a regé­nyes és tragikus formába fölfogni, amilyen­ként előttünk a császári Róma, sőt akár csak a mai Franciaország hanyatlása lebeg; a kul­túrnépek hanyatlása különben sem olyan gyászos és gyötrelmes, amilyen például egy barbár nép leigáztatása egy másik által, s gyakran nem is jár az illető ország boldogság­mennyiségének csökkenésével. Ha tehát egy nemzet hanyatlásáról beszélünk rs, gondoljunk mindig arra, hog sok szempontból ennek a nemzetnek nem kell a sülyedés képét nyújtani. Anglia nagyságának s emelkedésének alapja elsősorban földrajzi helyzete volt. Szi­getország volta, valóban splendid isol a Ilonja, tette őt na­ggyá. Ez fejlesztette elsősorban ten­gerész- és kalmár­ néppé az angolt s ez tette lehetővé, hogy az európai szárazföld háborús viharai inkább c­sak meglegyintették, semmint feldúlták volna földjét. E kivételes helyzet ered­ményeként Anglia hamarabb fejlődött ki nagy­arányú kapitalista társadalommá, mint bár­mely más európai nagyhatalom s kevésbbé vált katonai állammá, mint bármely szárazföldi nagyhatalom. Herbert Spencer, a nagy angol bölcsész, mutatott reá körülményesen az ipari s a katonai társadalmak ellentétére, az ipari­nak adván a fölényt. Ez az alapvető szocioló­giai gondolat kétségtelenül Anglia s a száraz­földi államok nagy ellentétének szemléléséből fakadt. Angla, egészen az északamerikai Unió feltűnéséig, típusa volt az ipari államnak, melyben a hadsereg s a katonai szellem egé­szen mellékes jelenségekké csenevészedtek. Nagyszerű flottája, mint minden flotta, in­kább pénzt von el tőle, mint emberanyagot; az volt épen Anglia szerencséje, hogy az ő igazi ka­tonai szerszáma, a flotta, sokkal inkább gé­pek gyülekezete, mint magának a népnek a harci szervezete. Anglia tehát egészen mostanáig élvezhette azt a csodát, hogy a fegyverek alatt roskadozó, az utolsó épkézláb emberig katonás­kodásra kötelezett népek közepette meglehetett általános védkötelezettség nélkül. Az angol emb­r életéből nem foglalt le a katonaság egy vagy kettő, sőt három évet s az angol ember csak tekintélyes javadalmazás igérésével csábít­ható, de semmi körülmények közt nem kény­szeríthető arra, hogy kitegye magát a harc­téri halálnak. Az angol népnek ez a sajátos földrajzi,,, gazdasági és politikai helyzete aztán kiha­tott az egész angol nép testi és szellemi mi­voltára. A magas anyagi színvonal, párosul­va persze éghajlati s faji okokkal, fedeztette föl mintegy elsőkként az angolokkal a sport, a test­kultúra, az egészség és tisztaság ápo­lásának fontosságát. E kedvező helyzet tette le­hetővé azt is, hogy az angol lélekben kicsi­rázhatott bizonyos bensőséges és meglehető­sen babona­mentes vallásosság s e mellett a gondolatszabadság és tudományos kutatás PESTI HÍRLAP 1914­. szeptember 8., kedd. szerbek nam vereség­e A Magyar Távirati iroda jelenti: A sajtóhadiszállás parancsnokságáról a következő jelentés érkezett: A hadsereg főparancsnoksága szeptem­ber 7-én a következő parancsot adta ki: Örömmel tudatom, hogy egy mintegy négyezer főnyi szerb csa­pat, amely Mitrovicától keletre te­rületünkre betörést kísérelt meg, fogságunkba esett. Ez alkalommal a Délvidéken levő derék csapataink szerb hadiszert is zsákmányoltak. Mindez haladéktalanul az összes csa­patokkal közlendő. Frigyes főh­erceg, gyalogsági tábornok. F­r­a­n­k tábornok jelentése a mitrovicai győzelemről. Zágrábból jelentik a Magyar Távirati Irodának. Az országos kormány sajtóirodája a következő hivatalos jelentést közli. Tegnap, szeptember 6-án, a szerb Timok-hadosztályt, mely Mitrovica mellett lépett át a Száván, az oszt­rák-magyar csapatok nyomban szét­szórták. Aki az ellenség közül nem esett el, azt elfogták. Csapataink ed­dig ötezer foglyot ejtettek és sok hadiszert zsákmányoltak. Frank, gyalogsági tábornok. Szerb-montenegrói kooperáció. Róma, szept. 7. Az Agence Italienne híradása szerint, Jankovics szerb tábornok k­ét szerb alezredes­sel Montenegróba érkezett a szerb-montenegrói kooperáció vezetésére.

Next