Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)
1914-09-12 / 223. szám
1914 szeptember 3., szerda. PESTI HÍRLAP Háromszázötvenezer zsidó az orosz hadseregben. Bécs, szept. 11. Azoknak a tárgyalásoknak kapcsán, melyeket orosz városok képviselői Moszkvában folytatnak a háborúval kapcsolatos kérdésekben, kitűnt, hogy az orosz hadseregben 350 ezer zsidó vallású katona szolgál. Orgyilkos orosz tiszt. Berlin, szept. 11. Egy berlini tartalékod a következő levelet küldte haza keleti Poroszországból: ,,. . . az oroszok az ütközetben kétszáz halottat és sebesültet vesztettek. Az utóbbiak között volt egy orosz hadnagy is, aki a bal karján sebesült meg. Nem vizsgálták meg elég pontosan és nála felejtették a revolverét. A sebesültek között tartózkodott egy német ezredes, aki az orosz sebesülteket kérdezte ki egy és más felöl. Ezt az ezredest az orosz hadnagy hátulról lelőtte. Meg is lakott orgyilkos cselekedetéért. Magamagának kellett megásnia a sirját és amikor készen lett, a sír szélére állítottuk és őt lövéssel agyonlőttük, ugy, hogy belezuhant a sajátkezűleg ásott sírba." A szerb harctér. A vezérkari jelentés. A Magyar Távirati Iroda jelenti. (Hivatalos jelentés. Kiadatott szeptember 10-én este.) A délkeleti hadszíntérről érkező hírek arra mutatnak, hogy mialatt mi a Drinán átkeltünk, a szerb hadsereg egyes részei a Szerémségbe betörtek, ahol a támadás elhárítása megindult. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az albánok foglyul ejtettek egy szerb zászlóaljat. Konstantinápoly, szept. 11. A Jeune Turc elönti Szalonikiből: "Az albánok az egész vonalon folytatják előnyomulásukat Szerbia felé. A dibrai területeken az albánok a rendes szerb sereg egy zászlóalját foglyul ejtették és egy ágyút, valamint sok habszert zsákmányoltak. A Skutari területen a malisszorok a határon több fontos pontot megszállottak. Háromezer albán Issza Boljetinac vezetése alatt Koszovó ellen nyomul. A szerb feledett parasztfiuk, mesterlegények, dobogva, dübögve s egyszerre csak játékra ébredve, a tudatlan legénység marsba lép. Csak úgy magától, ösztönből, virtusból, egy perc alatt összetanultan és már egy böles tömeggé váltan . . . Végig a városon, a magas házak alatt, a gránitkockákon s egy-egy hang kacag fel a világos, de még párás, szines reggelen. — Minden népnek csak a magyar földre fáj a foga . . . — Kellene nékik a födünk ... a városunk . . . — Fáj rá a foguk . . . — A mi városainkra . . . — Arra fáj a foguk . . . — Jó a gusztusuk ... Csak nem adjuk ... S taktusra vágják a csizmát, a cipőt, mint a bakkancsot s a lelkükbe isszák „a mi városunkat . . ." Az ő városukat, ahol mindig megnyúzták őket, ha vásárra jöttek . . . Akitől úgy féltek, mint a tűztől, a bírótól, adótól ... Az ő kevély, büszke, derék városukat s a bakkancs úgy pergett, még a dobszó is hallatszott mellé.. Katonával teleöntve a reggeli piac, a kaszárnyák félelmes környéke, ahová eddig úgy nézett a magyar ii, mint a vártömlöcök felé ... vidám kékbeliek és hetyke sasszürkék szítják a meleg port a friss reggelen . . . Feltűzött szuronynyal a vidám örök a kapukon, cigarettázva ácsorgó önkéntesek, piros arccal és vidáman, csinos zászlósok, ugy csörtetik a kardot, mint a huszárhadnagyok, vastag rezervtisztek, hájasan és kigombolt blúzzal, pompás tüzérkadetecskék, vadonatúj sárga cipőben s felcsatolt sárga bőr-lábszárban, ragyogó arccal mind a fiatal reggelen. Kék bakák helyőrségek nem képesek az albánoknak ellent állani és mindenütt meghátrálnak. Szerbia nem ad ágyút Montenegrónak. Róma, szept. 11. Nisből Bukaresten át a következő hír érkezik: A montenegróiak a szerbektől nehéz ágyú ütegeket kértek, a Lovcsen védelméhez, de a szerbek megtagadták e kérés teljesítését, mert nekik maguknak is szükségük van tüzérségükre és mert a szállítás nagy nehézségbe ütközik. A francia harctér. Német lovasság Troyes-ben. Berlin, szept. 11. A Vossische Zeitung Rotterdamon át azt a hírt kapta, hogy a német lovasság már bevonult a Szajna mellett fekvő Troyes-be.Troyes (ejtsd: Troá) az ugyanily nevű járás, Aube département, azelőtt Champagne fővárosa, püspöki székhely, a csatornázott és több ágra oszlott Szajna mellett, vasutak találkozásánál fekszik. Lakosainak száma 70— 80.000 ember. A kanyargós utcákból álló óvárost, melyben még sok a renaissance-korból való faház, nagyobbára boulevardok fogják körül. Ezeken kívül, a délkeleti részt kivéve, minden oldalon külvárosok fekszenek. Troyes, eltekintve nagy kereskedelmi és ipari forgalmától, igen jelentékeny kultur-gócpont is: sok iskolája, múzeuma, kép- és könyvtára van. Az ókorban a kelta trecassi törzsnek volt a fővárosa. A tizenegyedik század elején a champagnei grófok birtokába jutott, akik nagyon felvirágoztatták. Franciaország történelmének több jelentős mozzanata kapcsolódik e városhoz: Troyesban kötötte meg 1420-ban VI. Károly azt a szerződést, amely szerint V. Henrik angol király Franciaország jövendő királyának elismertetik s a dauphin (a későbbi VII. Károly) a trónöröklés jogától elesik. V. Károly 1531 május 21-én a város kétharmadát fölégette. 1814-ben Troyes volt Schrwarzenberg hadi műveleteinek egyik főtámasztéka.) A Marne melletti harcok. — Saját tudósítónktól. — Rotterdam, szept. 11. Ideérkezett francia és angol hivatalos jelentések szerint a németek jobbszárnya a Petit Marin és Marne folyókon át visszavonult. A centrumban változó szerencsével folyik a harc. A német balszárny Reims irányába tért veszít. A csata már két nap óta folyik, ömlenek előre-hátra, egy-egy etig már rukkol s vígancsörtetnek a rendetlen, szines tömegen át. Félreszorulva asszonynépnek nagy serege a rácson kívül, vizsga szemmel lesi a sok egyforma közt a maguk emberét. — János! — kiált fel egy menyecske, mint a sirály. Megismerte az urát a kimasírozók közt. — Eredj haza! — Gyere csak — és könnyet ereszt, mint a sajtolt szőlő, a szive. — Eredj haza! . . A csapat tovamegy, az asszony a szeméhez kapja a kötényét, leül a kerítés sarkára és fuvogatja az orrát s vár, vár, elvár még egy napot, kettőt, csakhogy lássa az urát s hallja tőle a rákiáltást: — Eredj haza! . . . s nem tud hazamenni, már a többi asszony mind elszivárgott erre-arra, mintha a homok inná el őket, ő még itt áll s elnézi, hogy ezek a kemény emberek elveszik a kis elemózsiás pakkokat és haza kergetik a némbereket ... és nem félnek . . . dalolnak . . . nevetnek ... s az asszony pityergésére nincs más szavuk, csak az örök: — Eredj haza . . . Juhász ember, nagyorrú, sovány legény, botján támaszkodik, az öcscsét várja, kettőt... Civilt nem eresztenek be, ki nem hivják, igy vár, elvár, hozzászokva a váráshoz, boton lógáshoz.. mint a nyáj után... Ha megkérded tőle, hova való, azt mondja: — Hogy is hívják azt a falut . . . tudja a guta . . . A faluját se tudja és kidülledt szemmel nézi, majd benyeli a katonaságot, aki védi a Még a 42-es ágyukat is lehazudják. — Saját tudósítónktól. Berlin, szept. 1. Párisból jelentik. A párisi lapok azzal a különös leleplezéssel állnak elő, hogy a német 42 centiméteres ágyuk egyáltalán nincsenek és soha nem is voltak. Az egész csak a német vezérkar bluffje * (Ezzel a hazugsággal a franciák elérték a világrekordot. Namur után hazudják le a 42-eseket . . . Erre a hazugságra azonban hangos és csattanós választ fog adni — Páris előtt a 42-es.) Az angolok és franciák veszteségei. Berlin, szept. 11. A németek elleni harcban a franciák és az angolok eddig hetvenkétezer embert vesztettek. Francia vandalizmus a kórházakban. Berlin, szept. 11. (Wolff-ügynökség.) Egy lotharingiai városból, melyet három napig franciák tartottak megszállva, egy magasabb egészségügyi tiszt levelet irt és közli, hogy a franciák örült, sőt már gyerekesnek mondható dühükben elpusztították a német tisztviselők és tisztek lakásait és mindent reprodukálhatlan módon bepiszkoltak. A kórházból valóságos disznóórát csináltak. A francia betegek maguk panaszkodva mondák hogy a francia orvosok nem törődtek "e››"-k és dáridókat csaptak, mialatt a francia sebrüültek is pokoli kínokat szenvedtek. Egyetlen francia törzsorvos tett dicséretes kivételt. A város lakosai azt mondják, hogy három napi francia uralom többet germanizált, mint negyvenhárom esztendei német agitáció. A sebesültek, a franciák is, hálásak, hogy a németek ápolásban részesítik őket. A német trónörökös szivart kér a katonáinak. Berlin, szept. 11. A „Lokalanzeiger" közli a német trónörökös táviratát, melyben arra kéri a szerkesztőséget, hogy hadserege részére, lehetőleg nagymennyiségű dohányt és szivart gyűjtsön és a gyűjtés eredményét hamarosan szállítsa a csapatokhoz. Milyen erős még Franciaország? Berlin, szept. 10. A „Berliner Tageblatt" katonai szakértője írja: Pontos adatokkal nem rendelkezünk hazát. . . Szomjas áhítattal, kívülről nézi, nekikeseredve, hogy ő kívül rekedt integlik . . . A nagykapu eszi a regrutákat; szakadatlan áradnak befelé a magyar fiúk, a tót legények . . . Mind itt van, mindenki itt van; jönnek, jönnek, védeni a hazát . . . Jönnek lelkesen, bátran, okosan . . Jönnek természetesen, az igazsággal a lelkükben, ahogy a madarak vándorolnak, hazahoznak tavaszszal . . . jönnek, mint a szél az úton, a szívükben a nagy diadal .. S vidáman, isteni jókedvvel csak nekivágnak a munkának, fáradságnak, a halálnak . . . A nagy udvaron állanak estig. A tarisznyából abrakolnak. Ládáikra telepedve falják a szót, ahogy az öreg vitézek kioktatják őket. — Merhogy a muszka, akár az ökör, nagy ügyetlen, csak a magyar baka jó. A francia az kicsi, mint az ujjam annak elég egy döfés, hanem a muszkába ha beleszúrod a szuronyt, meg is kell fordítani benne, mint a disznóba a kést. Mer annak nem elég, ha egy kicsit meglékelik, abból még felépül ... az olyan . . . Nem reglama szerint való a tanítás, de foganatos: ez itt magyar vezényszó . . . Még szalutálni nem tud, de ezt már megtanulta a regruta! . . . S a virágos legény, tele tüdővel áll fel, hisz ezt érti, ez nem kommandó ehbe sziv kell; belenéz a ragyogó fényes kék égbe s felsóhajt bő szívvel: — Szervusz Rozikám, szervusz! . . . Majd haza gyürünk nemsoká, csak Moszkvába megyünk . . . 5__