Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-25 / 236. szám

1914. szeptember 24., csütörtök. PESTI HÍRLAP tüzelése nem volt képes a székesegyház tornyá­ban levő és tisztán felismerhető ellenséges meg­figyelő állomást eltávolítani. Berlin, szept. 24. — Saját tudósí­tónktól. — Mint Genfen át jelentik, a francia sajtó már nem vonja kétségbe Rheims bombázásá­nak német beállítását. A Matin azt írja, hogy a németek pénteken délután fölfedezték a fran­ciák ütegeit s ezért voltak kényszerítve a szé­kesegyház mögül tüzelni. Amikor szombaton ágyúgolyó érte a templom tetőzetét, a francia tüzérség elvonult a térről. A franciák nem ismerték föl a német kato­nákat. Berlin, szept. 24. A párisi lapok nagy felháborodással em­lékeznek meg egy mulatságos esetről, amely né­met dragonyosokkal történt. Egy dragonyos sza­kasz bejárta Fontainebleau, Compiegne és Sois­son városokat, miután előzőleg az előcsapatokat már visszavonták onnan. A dragonyosok elju­tottak egészen a párisi védőművekig és különö­sen az éjjeli órák­at használták föl arra, hogy alaposan kikémleljenek mindent. Az említett he­lyeken angoloknak nézték a német katonákat és készségesen megadták nekik mindenről a kívánt felvilágosítást. Sőt Meulan városkában maga a polgármester üdvözölte őket, de a német katonák egy tekintettel sem árultták el meglepetésüket. A dragonyosok egyike angol nyelven köszönte meg a Páristól mintegy hatvan kilométernyi, tá­volságra levő városka polgármesterének üdvöz­lését. Csak több napig tartó üldözés után jutot­tak a franciák a dragonyosok nyomába. A fon­tainebleaui erdőben végre rajta ütött egy francia lovasszakasz a dragonyosokon. Kettőt közülük megsebesítettek, a többi elmenekült. Megsebesült az uralkodócsalád egyik rokona. Berlin, szept. 24. A Lokalanzeiger jelenti, hogy Waldeck-Pyr­mont György gróf, az uralkodó család egy­ mellék­ágának tagja, a Chalons melletti ütközetben egy srapnell-lövéstől csípőjén súlyosan megsebesült, Páris, a rengeteg kórház­ érkezett meg. Nemcsak az összes nyilvános ál­landó kórházak, hanem a Vörös Kereszt által felállított szükségkórházak is már tömve van­nak sebesültekkel. A magánházakban is vannak sebesültek elhelyezve. Erre a hírre vonatkozó­lag Rotterdamból azt jelentik, hogy a franciák céltudatosan szállítják a rettenetesen nagyszámú sebesültet Párisba, ahol lépten-nyomon a kitű­zött Vörös Keresztes zászlót látni. Ezt azért te­szik, hogy Páris bombázásakor a Vörös Keresz­tes zászlókkal megjelölt épületek megkíméltes­senek. Mint tudvalevő, a Louvre legfelső emeletét a háború kitörése után azonnal kórháznak ren­dezték be, hogy így a nagy m­értékkel bíró mú­zeumépület ne szenvedhessen nagy károkat. (N. T. H.) Az asszonyokat és aggokat kiköltöztetik Párisból. Páris, szept. 24. (Rómán­ál.) Páris teljesen fölkészülve várja a német sereg ostromát. A repülőgépekről történő bom­bázásoktól eltekintve, a városig nem hatolt el még semminemű csatazaj, a háború közvetlen közelségének kellemetlenségeit még nem érzik. Gallieni tábornok hivatalos nyilatkozatban közli a város lakosságával, hogy elegendő élelmiszer van felhalmozva, bár egyelőre jó ideig nem fél­nek attól, hogy Páris ostrom alá kerül, sőt az ide koncentrált csapatok egy részét a harcba küldték. Hónapokon át állhatják szerinte a né­metek ostromát a kiéheztetés veszélye nélkül. Az állapotok most sokkal jobbak, mondják a ható­ságok, mint 44 év előtt voltak. A védelem is sok­kal erősebb és fölkészü­ltebb s a vízvezetékvona­lakat olyan erős őrizet alá veték, hogy sehogy­sem férkőzhetnek hozzá a németek. Adrien Mi­thonard, a városi tanács feje, kiáltványt intézett a lakossághoz és mindenkit, aki nem képes a fegyverfogásra, felszólított, hogy hagyja el a fő­várost, Páris, úgymond, könnyen körülsáncol­ható város és exisztenciális érdeke, hogy csak azokat kelljen a fővárosnak élelmeznie, akik a védelemben részt vehetnek. Kívánatos tehát, hogy a még itt maradt asszonyok, gyermekek és öre­gek azonnal hagyják el a nehéz megpróbálta­tások előtt álló Parist. Szeptember 25-ig kell az asszonyoknak, öregeknek és gyermekeknek el­utazniok­ s minden család csak annyi málhával utazhatik, amennyit kezében magával vihet, mert a vonatok amúgy is túl vannak zsúfolva. A rö­vid határidőből arra lehet következtetni, hogy a német sereg közeli megjelenésére is számíta­nak a francia vezérkarban. — Nos, küldöd-e már a tartásdíjat an­nak a fattyúnak? Egy ilyen alkalommal Szende elhatároz­ta, hogy beadja felesége ellen a válókeresetet Nyár közepére, július hónap végére esett épen a dolog. Nemcsak az ő otthonukban volt ekkor feszült és izgalmas a levegő, hanem másutt is, mindenütt, az egész világon. Egyszerre háborús zaj dübörgött végig az egész földkerekségen. Vészes hírek tűzoszlo­pai csaptak fel, mint felhőterhes, viharos ég­boltozaton a villámlások. Az országok és nem­zetek sikerítő robajjal rohantak ki a harcme­zőkre. Mindenkinek életébe ököllel csapott be­le a háború démona. A fűszál, amelyet robogó ágyutalpak és lovasezredek tapostak el, és úgy megérezte, mint a családi otthonok boldog em­bere, akit a háború szélvihara kisodort a harc­terekre. Szende Győző a katonai parancsnokság­tól behívót kapott, hogy huszonnégy órán belül jelentkezzék az ezredénél. Szende póttartalékos volt, harminckét éven aluli s a katonai protkla­máció az elsők közt szólította be hadi szolgálat­ra. A hivatalban sápadt arccal mutatta meg behívóját kollégáinak­. A legtöbbjük hasonló behívót kapott. Egyszerre, egy pillanatról a másikra ké­pet változtatott a világ. A csöndes hivatalok, a kereskedések, gyárak, műhelyek felrajzottak, mint a méhkasok, a munka szerszámai gaz­dátlanok lettek, egy új, szokatlan, izgalmas cselekvés láza borított el mindent. A férjek, apák, családfők, fivérek, akiket a legfelsőbb parancs fegyverfogásra szólított, vergődő szír- Páris — hadikikötő. Berlin, szept. 24. — Saját tudósítónktól. — Genfből jelentik a Berliner Tageblattnak, Párisból hadikikötő lett. Néhány nap óta a III. Sándor-hídnál kis flotillát lehet látni, mely a Grand Palaisnál horgonyoz. A flotilla öt von­tatógőzösből áll, amely vaslapokkal van páncé­lozva és fölfegyverezve. A kormányos házikókat páncéllapok segítségével valóságos kis megerősí­tett őrházakká alakították át a parancsnokok ré­szére. Fegyverzetül kis revolverágyuk és gép­fegyverek szolgálnak. Egy napra összeül a francia parlament. Genf, szept. 24. Ribot egykori nagy pénzügyi tervének, az új rendszerű jövedelmi adónak megvalósítása cél­jából a francia parlament egy napra össze fog ülni. A francia üzleti élet nehézségei. Paris, szept. 24. (Berlinen élt.) A Petit Parisienne szerint Gavreban a hó 20-án Thomson kereskedelmi miniszter jelenlétében a város praefektusának és a hatóságok, képviselőinek, valamint a ke­reskedelmi kamara tagjainak részvételével ta­nácskozás volt, melyen Siegfried képviselő ki­jelentette, hogy az üzleti élet rendes mederbe tereléséhez feltétlenül szükséges a posta és a távíró forgalom megkönnyítése. Továbbá szük­séges, hogy a kereskedők váltóikat forgathas­sák. Ehhez pedig az szükséges, hogy a francia bank az egészséges kereskedelemmel szemben ne legyen szűkkeblű. A miniszter rámutatott arra, hogy a bankjegyek elértéktelenedését meg kell akadályozni és megígérte a postai forgalom megjavítását. London, szept. 21. (Rotterdamon át.) A Daily Chronicle hadi­tudósítója, aki a francia főhadiszálláson tartóz­kodik, azt jelelti lapjának, hogy az egész Páris egyetlen óriási kórház. Töméntelen sebesültet szállítanak folyton Párisba. Az elmúlt héten csak az orléansi pályaudvaron 17.000 sebesült — Nagyon szép, folyékony védőbeszéd volt az, amit előadott, — mondotta. — Még so­ha sem hallottam önt ilyen ékesszólóan beszélni. Még akkor sem, mikor nekem szerelmet vallott, mikor örök hűséget esküdött. És ez a körülmény épen elég arra, hogy tisztában legyek a magam jövőbeli helyzetével. Én el fogok válni öntől! Szenvtelen ridegséggel mondta ki a sú­lyos szót, de ez megrázóbban hatott minden sírásnál, jajgatásnál, szemrehányásnál. Szende Győző házasélete e pillanattól fel volt dúlva. Az elválás ugyan nem következett be, mert erről az asszonyt a szüleinek és egyéb hozzátartozóinak sikerült lebeszélniük, de együttélésük rettenetes volt. A szelidlelkű, jó asszonyt valami konok, keserít, izzó harag töltötte el az urával szem­ben s ettől foszforeszkált egész ideges, szenve­dő lénye. Szendét is hatalmába kerítette a fele­sége elleni haragos, fellázadó érzés. Indokolat­lannak és igaztalannak tartotta az asszony megalkuvást nem ismerő, megértetlen és en­gesztelh­etlen felfogását és nehéz indulattal telt el irányában. Hetek és hónapok sem enyhítettek ezen a szomorú állapoton. Sőt idő teltével valahogy törvényszerűvé kristályosodott köztük e vi­szony, úgy, hogy most már Szende gondolt ar­ra: talán mégis jobb volna egy csapással vé­get szakítani mindennek. Nem élet az ilyen, menjen mindenki a maga útjára. Kiváltkép a hónapok utolsó napjaiban vált pokollá az otthonuk. Ilyenkor Szende min­dig magán érezte az asszony gonosz, vérig zak­lató, kérdő pillantását, amely azt fejezte ki: Krakó, szept. 24. — Saját tudósítónktól — A Nova Reform a következőket jelenti a sieniavai hídfőnél San folyó mellett lefolyt ütközetről. A mi részünkről három zászlóalj gyalogság, három üteggel és kevés lovasság­gal állott két orosz hadtesttel szemben, melyek nehéz tüzérséggel közeledtek felénk. Mi lehető­leg szélesebbre terjesztettük ki arcélünket, hogy azt a hitet keltsük, hogy részünkről több ezred működik és három napig csekély veszte­sel, égő arccal rohantak haza a családjaik kö­rébe, hogy az utolsó huszonnégy órát még együtt töltsék, hogy végrendelkezzenek, intéz­kedjenek s egy utolsó öleléssel még magukhoz szorítsák azokat, akik a legdrágábbak a szi­veiknek s akiktől — úgy hitték — csak a ha­lál fogja őket elválasztani. És íme, most egy egyszerű hivó szó is elválasztja őket. De vajon ez a szó nem maga a halál? A lelkek mélyén nehéz gondolatok szü­lettek s feltörni akaró, fájdalmas sóhajok per­meteztek vissza nehéz könnyek alakjában. Szende Győző is haza sietett. Hova tű­nt most az az elhatározása, hogy elválik a fele­ségétől? Mintha egy merőben idegen ember elhatározása lett volna az, egy idegené, akit tőle a vérnek, gondolkodásnak, érzésnek egész világa választ el. A szívét most túláradó me­legség és gyöngédség árasztotta el a felesége iránt, e szegény, szelid lelkű, gyönge terem­tés iránt, akit, ime, el fog hagyni és talán soha, soha se fog viszontlátni. Melegkönnyes szemmel állított be laká­sába: — Annus, tudod-e? Az asszony a szokatlanul meleg, sze­rető hangra meglepődve nézett az urára. — Miről van szó? — kérdezte még ride­gen, de már bizonytalanul. — Háború van! És mindenkinek, min­den fegyverbíró férfinak menni kell a harctér­re. Nekem is! Huszonnégy óra múlva már indulok. Szendénét készületlenül találta ez a hír. Ilyen elválásra nem gondolt. Egyszerre, mint 3 az orosz harctér. Orosz veszteségek a sieniavai hídfőnél.

Next