Pesti Hírlap, 1914. szeptember (36. évfolyam, 212-241. szám)

1914-09-06 / 217. szám

Hadállásunk ereje. A harctér sakktábláján véres tömegekkel játszanak, a fővezérek, hátul pedig a polgá­rok milliói szorongva, lelkesedve, bízva vagy aggódva lesik,a mozdulatokat s türelmetlenül várják az utolsó húzást, mely ezt fogja jelen­teni: sakk a cárnak! Türelemre kell intenünk a közönséget. A játszma hosszú és nehéz, de a végső győzelemre biztos a kilátásunk, mert a két országrészre kiterjedő sakktáblán had­állásunk kitűnő. Szűkszavú, de őszinte hadi jelentések mo­zaikkockáiból kell kiraknunk a helyzet képét , ebből az­ az igazság domborodik ki, hogy az oroszok ellen harcoló seregünk balszárnya el­­lenségeinknek óriási veszteségeket okozva, nyo­mult be Oroszország belsejébe, jobbszárnyunk lekötve tart egy túlnyomó erőt, centrumunk pedig Lemberget kiüritette, hogy e nyilt vá­rost megmentse a bombázástól s egy ránk n­ézve kedvezőbb terrénumon folytassa a harcot. A kávéházi tábornokok hibájába esnénk, mig innen, a távolból nyomdafestékbe mártott tanácsokkal, akarnánk irányítani a stratégiát, melynek végre is mindenkor­­ az ellenséghez, a­ terepviszonyokhoz s a pillanatnyi helyzethez kell idomulni". De a tények ismeretéből teljes megnyugvással konstatálhatjuk, hogy elért eredményeinkkel meg tehetünk elégedve, had­állásunk ereje jó, harcvonalunk nincs áttörve, holott mi Lublintól Zamoscsig ketté vágtuk orosz seregeket s ellenségünknek ama hangu­latkeltésre szánt manővere, hogy minden ere­jét csak Leicbergre vetette s mi ezt kiürítettük, a harc kimenetelére semmi befolyást sem gya­lot helyes, hogy hadvezetőségünk azon kímélte katonáink vérét és polgár­agyonát s oly vidékre csalja az öro­mél­yen mi vagyunk előnyben, mi eddigi részleges győzelmeink nagy­csapataink erejét legjobban az ellen­•F­okozott károkból számíthatjuk ki s e etben igazán imponáló adatok kerültek onosságra, bár a mi hadvezéreink is úgy nak, mint a franciákat verő németek. És nem érnék rá az ellenség üldözésében i megszámlálni, hogy ezek hány ágyút,­ gépfegy­vert, lőszerkocsit és puskát dobtak el szana-Még a foglyainkat se tudtuk összaszám­pontosan, mert mindennap ezrével öntik natok Magyarországra és Ausztria belse­az elfogott muszkákat. De azt tudjuk. hy a németekével együtt mintegy 150.000 tsz esett fogságba s körülbelül 900 ágyút okmányoltunk. Már most tessék ebből a két­zámból mely holnapra ismét nőni fog, ki­számitani, hogy az ellenünk operáló orosz hadsereg mily mértékben lefogyott és meg­gyengült. Átlagos számítás szerint a halottak év száma háromszorta is nagyobb mint a foglyoké; ebből a tapasz­árra lehet következtetni, hogy sereg oly óriási veszteségeket m­t nem képes többé pótolni sem emperaxi­s­ban, sffma ágyúban és mun­c­óban. Tudjuk a táviratokból azt is, hogy míg a mi csapataink folyton üldözték a visszahúzódó ellenséget, ami csapataink frisseségét és ere­jét bizonyítja, addig az oroszok képtelenek vol­tak támadni a mi katonáinkat, mikor ezek po­zíciót változtattak. Ez is azt bizonyítja, hogy óriási vérveszteséget szenvedtek a Lembergig nyomulással. Részünkről pedig már egészen friss csapatok vonultak föl a harcélbe. Az oroszok a tömegek harcát provokál­ták, tehát nekünk nagy tömegeket kell harc­képtelenné tennünk az ellenség csordáiból. Ez időbe kerül. Hogy a munkát jól végezzük, azt mutatja az eredmény, a rendkívül sok orosz fogoly és zsákmányolt hadiföls­erelés. S elő­nyünkre van, hogy a mi hadvezetésünk a lő­szerek ás élelem szállításáról lelkiismeretesen gondoskodik s a csapatok hangulata lelkes. Mi a keleti harctéren nem a presztízsért harcolunk, mint a németek ás franciák nyu­gaton, ahol tulajdonképen fegyveres verseny­futás folyik Berlintől Párisig. A mi harcte­rünkön nem az dönti el a végső győzelmet, hogy ide vagy oda mikor vonulunk be. Ne­künk az orosz tömegekből egy bizonyos há­nyadot egyszerűen le kell mészárolnunk vagy el kell fognunk s csak ennek a munkának el­végzése után lesz béke. Hogy ezt a munkát részben orosz területen, részben Ganc­ában végezzük, az magára a végső kimenetelre kö­zömbös. A háborúban vannak városok, ame­lyek háromszor-négyszer is gazdát cserélnek. Mühlhausenben a németek és franciák kétszer fölváltották egymást. Németország északkeleti részében is és kisétáltak az oroszok. A harc­vonal kígyózásában a milliós tömegek előre és­hátra való áramlásában az országhatáron be­lül s a határon kívül ide-oda tolódik a küzdő táborok frontja. De a döntést a vitézség, az ügyesség, a harci készség, a lelkesedés s a ka­tonák bátorsága hozza meg, mindez pedig a mi sorainkban található. A világháborúban a mi hivatásunk tulaj­don­képen az, hogy az orosz tömegeket addig föltartsuk, míg szövetségesünk Franciaország­gal végzett. S ha ezt megtettük, akkor eleget tet­tünk kötelességünknek. De amidőn több he­lyen betörtünk orosz területre, akkor a ránk kiosztott szerepen túl is jó munkát végeztünk Ennek a tudatában s ,erőnk érzetében nyu­godtan várhatjuk­ a jövendőt. I­n Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 217. (12,457.) szám. Vasárnap, szeptember 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK ! Egész évre 82 K — 1 Félévre 16 „ — Negyedévre 8 „ Egy hóra 2 „80„ Egyes szám­ára helybe­n, vidéken és pályaudvaron 12 t. Az apró­hirdetésekre vonatkozó minden tudhivaló a 36 ifo oldalon olvssható. PESTI HÍRLAP­SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Váci-körut 7*. Telefon 16—15. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 74. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATALI Budapest, Erzsébet-körút 1 Telefon: József 62-96. Új hadállásban Lember Auffenberg serege elvágta az orosz sereg nyugati szár­nyát a centrumtól - Taktikai okok kivánták Lemtberg kiürítését. - Az oroszok két nap óta nem harcolnak. -Dankl tábornok erélyesen ostromolja Lublin. - Veszély­ben az oroszu­k ivangorod-varsói fővonala. - A néme­tek 25-30 kilom­éerre vannak Paristól. - Amienst is elfoglalták. - A francia lapok is Bordeauxba költöznek. Az orosz harctérről az a nagyjelentőségű hír érkezik, hogy Auffenberg hadserege elvág­ta az orosz sereg nyugati szárnyát a centrum­tól és a keleti szárnytól. A katonailag szinte jelentéktelen Lemberg város kiürítésének ennek folytán nemcsak hogy semmiféle komolyabb háttere nincs; ellenkezőleg: taktikai okok kí­vánták, hogy a hadvezetőség Lemberg kiürítését elrendelje. S hogy ez a rendelkezés mennyire helyes volt, azt az is mutatja, hogy az oroszok nem tudtak utána mit kezdeni: két nap óta átadták magukat a pihenésnek. Annál kevésbé pihen Dankl serege Lub­linnál, ahol az oroszok végső meg­feszítésével védik az ivangorodi varsói vasúti fővonalat. . . Orosz-Lengyelországban az osztrák-ma­gyar csapatok élelmezése kitűnően folyik. A hadvezetőség által szervezett lengyel hatóságok p­oldásan működnek. A lengyel lövészek pompás terepismerete is igen jó szolgálatokat tesz csa­patainknak. Egyéb fontos hírünk az orosz harctérről Szombat éjfélig nincsen. *­­ Most már nemcsak a német lovascsapa­tok portyáznak el Párisig, most már a német ágyuk dörgését is jól hallják Párisban. Lon­doni jelentés szerint a franciák a Somme-völ­gyét végig feladták s véres csaták után Amiens is a németek kezébe került. Amiens függőleges irányban fekszik Páris fölött a Somm­e part­ján, a tengerparttól pedig — s ez igen fontos — mindössze 65 kilométerre. Újabb londoni je­lentések szerint a német csapatok már Crellnél és Senlisnél vannak. Creil és Senlis Páristól északnyugatra fekszik, Páris külör erődeitől 25—30 kilométerre; ugyanannyira, mint Buda­pesttől Vác vagy Monor. S mialatt a németek Páris felé robognak, a francia kormány Bordeauxban ..berendezke­dik." Csak Briand maradt a kabinetből Páris­ban és persze az új katonai főkormányzó, Gal­lieni, akiről m­ost tudjuk meg, hogy­­ exponált royalista. Mindenki fut a világ fővárosából, az újságok is áttették már székhelyüket Bordeaux­ba, élükön vágtat a Temps ... 1870! Akkor még más idők voltk: akkor még a Temps 1s ott mert maradni Párisban a háború végéig. Most csak az apósok mernek Párisban ma­radni. S az összes, nagykövetek közül egyedül az amerikai. • És az általános vágtatás közepette a fran­cia-angol fegyverbarátságról , derűs szemelvé­nyeket olvashatunk a legújabb francia lapok­ban. Azt írják, hogy a manbougi és charleroii francia vereségekről csak az angolok tehetnek Persze, mert sovének és nem tanultak meg franciául! Az igaz, hogy viszont a franciák sem tanultak meg angolul, s így esett, hogy — az együttműködés nagyobb dicsőségére — mi­alatt az egyik kezökkel harcoltak, a másikban szótárt kellett forgatniok, hogy megérthessék egymást . . . így irják ezt a francia lapok s aztán kimondják — nem többé francia espri­­vel, hanem inkább groteszk angol humorral, hogy jól megértsék odaát is, — hogy „az angol katonák ugy viselkednek a csatatéren, mint ökrök egy Rubens-festmény előtt." /­ Pocs-* ^h­lftp mai ' 'P *"«' A Pesti Hirlap következő száma hétfőn, szeptember 7-én öt rendes időben jelenik meg. •••

Next