Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-08 / 249. szám
% 4 A PESTI HÍRLAP I 1914. október 8. csütörtök. 4 Galiciát kiürítik az oroszok. Berlin, okt. 7. A Vossische Zeitungnak jelentik Bécsből. A galíciai vasúti tisztviselők, akik Tarnovban, Rzesovban és Jaroslauban végezték régebben szolgálatukat, felszólítást kaptak, hogy rögtön jelentkezzenek ismét szolgálattételre. A lembergi vasúti tisztviselőkkel tudatták, hogy a szolgálat újra megkezdésére legyenek készen. Ezzel összefüggésben híradás érkezik, hogy nagy gyújtogatás volt, alighanem orosz részről Lembergben, amiből szintén arra lehet következtetni, hogy az oroszok visszavonulnak Galíciából, azai a Przemystől északra lefolyt harcok diadalmas fordulata után könnyen érthető. A csata ott szerdán kezdődött. A cár a táborba utazott. Berlin, okt. 7. Rotterdamból és Pétervárról érkezett távirat szerint, amikor a cár a táborba elutazott, a tömeg ezt kiáltotta: — Berlinbe és Bécsbe! A cár egyik adjutánsa erre azt válaszolta: — Nincs az az emberi erő, amely nekünk cillentállana! . Berlin, okt. 7. A „Morning Post" jelenti Pétervárról. A cár Carskoje-Seloból teljes csöndben a galíciai harctérre utazott. Csak kis kísérete volt, melyben egyetlen udvari hivatalnok sem volt. A harctérre való érkezése egyáltalán nem jelenti Nikolajevics Miklós nagyherceg cselekvési szabadságának korlátozását. Megjelenésével e°ak a katonáinak harci kedvét akarja feltüzelni. Milánó, okt. 6. A cár Lublinba érkezett. Az oroszok vesztesége a lembergi csatában. — Apétervári hivatalos jelentés beismerése. — Bécs, okt. 7. Hogy mekkora lehetett az oroszok vesztesége a lembergi csatában, az abból a körülményből is kiderül, hogy a hivatalos orosz jelentés kénytelen óriási veszteségeket bevallani. Kerülő utakon sikerült megszerezni a legutóbb megjelent lembergi lakókat, amelyeket kényszerítenek arra, hogy a hivatalos pétervári távirati ügynökség hadi jelentéseit közzétegyék. A pétervári hivatalos a következőket jelenti azokról az eseményekről, amelyek Lembergben csapataink elvonulása után történtek. Szeptember 3-án, csütörtökön, reggel jelentek meg Lembergben az első, katonatisztek által vezetett kozák járőrök. Egy nagyobb járőr megjelent a főtéren a városháza előtt, ahol a lembergi községtanács tagjai várakoztak. A parancsnok felszólította a községi képviselőtestületet, hogy menjen a város kapui elé az érkező orosz csapatok fogadására. A Lembergbe bevonuló első orosz csapatot frode tábornok vezette, aki néhány nap múlva a grodeki ütközetben elesett. Keletgalicia főparancsnokává Rudski tábornokot nevezték ki. Gróf Szeremetyev mint Lemberg kormányzója különféle ukázokat bocsátott ki. Az ukázok egyike elrendelte, hogy minden fegyvert ki kell szolgáltatni Az elmenekült lakosság lakásait feltörték, átvizsgálták és azután hivatalosan lepecsételték. A városban kihirdették az ostromállapotot. A grodeki ütközet után oly nagyszámú sebesültet hoztak Lembergbe, hogy a középületek nem voltak elegendők az orosz katonák elhelyezésére. Az orosz hadsereg, sajnos, óriási veszteséget szenvedett katonákban és ágyukban. Igen sok ágyú a mocsarakban rekedt, nem lehetett őket onnan kihúzni és az osztrák-magyar hadsereg katonáinak kezébe estek." Német léghajó Varsó fölött. Krakó, okt. 7. A Karrier Varsavszki jelentése szerint szeptember 25-én hajnali öt órakor ismét egy Zeppelin jelent meg Varsó felett. A tüzérség lövöldözni kezdett a léghajóra, mely északi irányban tovább repült. Novo Georgiszk erődből is rálőttek a Zeppelinre, mire visszatért a német hadállások mögé és ott szerencsésen kikötött. A galíciai ukrainisták tiltakozása az eloroszosítás ellen. Bécs, okt. 7. A lapok közlik a galíciai ukrainista parlamenti képviselet nyilatkozatát, amely a következőket mondja: Az orosz lapok jelentései szerint az orosz szent szinódus táviratot kapott, amely közli, hogy Eulogius sitomiri orthodox püspök Lembergbe érkezett azzal a misszióval, hogy ünnepiesen bevezesse az orthodox hitet Galíciában. Gróf Septicki metropolitát, a galíciai görög katholikus egyházt fejét, már előzőleg elvitték Lembergből nyilván azért, hogy egyháza jogainak ilyetén brutalizálása ellen ne tiltakozzon. Galícia ukrainista képviselői Oroszország eme gyalázatos erőszakoskodása ellen, melyet Oroszország a nép legszentebb kincse, a vallás ellen követett el, ünnepélyesen tiltakozik.. A tiltakozást dr Levicki, dr Romanczuk és dr Olesnycki írták alá. Epizódok a kelet-poroszországi harcokból. Berlin okt. 7. A Berliner Tageblatt haditudósítója, Lindenberg Pál, táviratozza lapjának a Suvralkiban lefolyt harcokról: Augustovnál gépfegyvereink dolgoznak hatalmasan. Az oroszok visszavonultak, gyalogságunk szuronynyal vetette magát utánuk. Egy hídon túl, ahol egy csili állott, körülbelül harminc orosz katona szorongott. Általános volt a csodálkozás, hogy semmi életjelt sem adnak magukról. Csak azután derült ki a borzalmas valóság — mind halottak voltak. A gépfegyverek zápora érte őket utol és most még ott szorongtak holtan, egymásra támaszkodva. Ez a látvány még a mi a háború borzalmain megkeményedett szivü katonáinkra is irtózattal hatott Merő ellentétben áll ezzel az élménynyel egy másik epizód ugyanazon harcból. Egy tucat foglyul ejtett orosz — bizonyára lengyelek voltak — fegyvert ragadott és tüzelni kezdett az oroszokra, akiknek a soraiban kevéssel előbb még ők maguk is állottak. Később, este, magam is láttam Lyekben, a pályaudvaron, hogy orosz sebesültek beállottak a mi katonáinknak egy csapatába és szigorúan követték a vezénylő altiszt rendelkezéseit. A hős vezérőrnagy: Krakó, okt. 7. A szkareavai ütközetben különösen kitüntette magát Hinke Alfréd vezérőrnagy, aki csapatai élén haladt az ellenség felé s noha két sebből is vérzett, helyét nem hagyta el, amig el nem érte a megparancsolt fontos helyet. A szerb-montenegrói harctér. A szerb koronatanács békét akart kérni. Szófia, okt. 7. Irányadó helyre érkezett jelentések szerint a szerbek a legutóbbi harcokban rendkívüli veszteségeket szenvedtek A Morava-hadosztály majdnem femorzsoltatott, míg a Sumadija-hadosztály állományainak több mint a felét vesztette el. Eddig a szerb hadseregnek legalább negyedrésze esett ki a háborúból, ezek közül tizenháromezernél több a halottak száma. A múlt héten Nisben Péter király elnöklésével koronatanácsot tartottak, amely az Ausztria és Magyarországnak leendő békejavaslat kérdésével foglalkozott. Az egyik orosz nagyherceg, aki a minisztertanácson jelen volt, hatékozottan tiltakozott ez ellen, miért is végérvényes határozatot nem hoztak. A szerb kormány Üszkükbe menekül. Bécs, okt 7. Szófiai távirat szerint a szerb kormány már a legközelebbi napokban Nisbel Üszkükbe költöz." A Karagyorgyevics-dinasztia a felelős. Szaloniki, okt. 7. Péter király kétségtelenül csak a szerbek pártkülönbség nélkül való hazafiságának köszönheti, ha a mostani súlyos helyzetbenvalamennyi csoport, még az Obrenovics-dinasztia régi hívei is, támogatja. Mindamellett minden párton nyíltan kijelentik, hogy Karagyorgyevics Péter trónralépése óta Szerbia egyik súlyos helyzetből a másikba jutott és hogy a mostani szituációt, amely nemzeti katasztrófa felé halad, elsősorban a mostani dinasztia terhére kell írni. A két montenegrói brigád teljes szétveretése. Sarajevó, okt. 7. A Boszniába betört montenegróiak ellen küzdő csapataink sebesültjei ideérkeztek s elbeszélik, hogy a két montenegrói brigád ellen vívott többnapos harcban sikerült a montenegróiakat jóformán teljesen megsemmisíteni. A magyar honvédcsapatok ezekben a küzdelmekben valóban kitüntették magukat. A Focsa felől jövő montenegróiak serege mintegy huszonnyolc-harmincezer emberből állott és tábori tüzérséggel és gépfegyverekkel volt fölszerelve. Előnyomulásukat megkönnyítette, hogy a határnak ezen a részén csak egész kis csapataink állottak, amelyeknek csak az volt a feladatuk, hogy az ellenség mozdulatait megfigyeljék. A montenegróiak útjukban mindenütt raboltak és gyújtogattak s egyes határmenti községeket teljesen elpusztítottak. Azokat a lakosokat, akik ellenálltak, a legkegyetlenebbül megcsonkították. Zsákmányuknak azonban nem sok hasznát vették, mert vert seregüktől nemcsak boszniai zsákmányukat, hanem az őket kísérő trónt is elvettük. A montenegróiak kedvező hadállásban vették fel a mi csapatainkkal a küzdelmet, azonban nehéz tüzérségünk eredményes működése lehetővé tette, hogy nagyobb veszteség nélkül ezen állásokból kiverjük őket. Visszavonulásuk vad futás volt, amelyet semmilyen csapatuk sem fedezett, úgy hogy üldöztetésük alkalmával óriási veszteségeket szenvedtek. Még megjegyzendő, hogy az igy megvert montenegrói sereg a montenegrói főseregnek magvát képezte s arányigag kitűnően volt fölszerelve. (Südsl. Korr.) Albán seregek győzelmei Montenegróban. Szaloniki, okt. 7. Cettinjéből ideérkezett távirati jelentés szerint az albán hadsereg átlépte a montenegrói határt és Gusina és Piave városokat elfoglalta. A városok előtt véres ütközetek folytak le a montenegrói hadsereggel, amely kénytelen volt számos halott és sebesült hátrahagyásával visszavonulni. Az albán hadsereg sok fegyvert zsákmányolt. Az ifjszerbiai albán forradalmi seregek előnyomulása. Konstantinápoly, okt. 7. Az „Osmanischer Lloyd" mai száma egy beszélgetést közöl, amelyet a lap munkatársa folytatott egy előkelő török diplomatával, aki Durazzóba érkezett Dedeagneson át. A diplomata a következőket mondta: — Új-Szerbiában, Djakovóban, Ipekon és Kacsanikban az albán lakosság között kitört a forradalom.•„ A felkelők három divizió katonaságot alakítottak, melyeknek vezérei Issza Boljetinác, Szwalman Batus és Ramazan Emet. Az új hadsereg mintegy 80.000 főből áll. Kacsaniknál az epyik divízió, amelynek vezére akkor Bajrám Zurs volt, megütközött a szerb hadsereggel és Kacsanik városát elfoglalta. Nagyszámú szerb katonát ejtettek hadifogságba és számos fegyvert zsákmányoltak. Issza Boljetinác seregei Üszküb (Skoplje) felé vonulnak, Bajrám Zura egyelőre Kacsanikban maradt. Az albán sereg egyesült a Petköff bolgár bandavezér vezetése alatt álló sermn, már útrakeltek Monasztir felé, amelyet most fognak támadni. Útjukban számos alkalommal összeütköztek a szerb hadsereggel. Az egyesült seregek több hidat és vasútvonalat robbantottak fel és több szerb város középületeit elpusztították.