Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-10 / 251. szám
ellenük. Az uzsoki szorosból visszakergetett ellínség üldözésében már Tarkát is áthaladtuk — Tarka a Sambor felé vivő úton Uzsoktól huszonkét kilométerre van; — a Beszkideken át már tíz kilométerre a magyar határtól Slavkóig jutottunk s végül a vereckei szoroson való előnyomulásunk elérte Tucolkát, mely szintén tíz kilométerre van a magyar határtól a Stryj felé vivő úton. Offenzívánk most már az egész galíciai harctéren, nyugatról a San felé, délről pedig a Dnyester felé föltartózhatatlanul halad előre. * A német-orosz harctérről a német nagyvezérkar október Siki jelentése azt a hírt közli, hogy egy Lomzától előhaladó orosz hadoszláp elérte Lycket. Lyck Kelet-Poroszországban a határtól mintegy huszonöt kilométerre fekszik. Az oroszoknak ez a városnév a közelmúlt emlékei után már eléggé rossz hangzású lehet. Érthető, hogy Bennenkamp tábornokot arra a helyre, ahol már oly súlyos kudarcot kellett szenvednie, a szégyen és a boszú vegyes érzése űzi vissza. A jövő fogja megmutatni, hogy csak egy elszigeteltebb orosz támadásról van-e itt szó, vagy pedig az orosz főerő Kelet-Poroszországban a harcot ismét a Mazuri-tavaknál akarja-e fölvenni, amelyek Hindenburg tudomása szerint azóta még nem száradtak ki. óriási, a világtörténelemben még soha nem látott tömeg gomolyog az orosz harctéren, a fegyvertechnika minden raffinált találmányával fölszerelten, hogy a végső leszámolást elintézze. Négy millió ember, oroszok, németek, magyarok és osztrákok készülődnek most a háború lázában, hogy harcba szálljanak egymás ellen. Az óriásméretű harctér egyes pontjai felé most kezdődik tulajdonképen a fölvonulás. Mindaz, ami most történik, akármilyen méretű harcok kísérik is csak előcsatározás a készülő rengeteg harcban. A mi fölvonulásunk gyors és győzelmes fölvonulás, az oroszoké pedig ijedt, kapkodó és nehézkes. Hiszen Hofer vezérőrnagy is bejelentette a minap, hogy az oroszokat meglepte az egyesült seregek fölvonulása. Ami elég a mi javunkat szolgálja: offenzívánkkal folytonosan zavarjuk a visszavonuló orosz sereget az elhelyezkedésben, az a terep pedig, amerre most az oroszok kénytelenek visszavonulni, (mert a visszavonulási útjukat mi szabjuk meg) a lehető legrosszabb, egy nagy sereg számára a képzelhetően legalkalmatlanabb. Emlékezzünk Daukl napiparancsára, aki erről a terepről jött vissza: kiemelte a terep nehézségeit. Most az oroszok kénytelenek itt operálni. Az óriás csatamező négymillió embert követel magának. A .Times" már föl is becsüli az erők szétoszlását, elég közel jár az igazsághoz, amikor a tömeget értékeli. Mi pedig tegyük hozzá: a mozgási szabadságunk, ami a háborúban a legfontosabb, sokszorosan nagyobb, mint az, amit az oroszok tudnának kifejteni, még akkor is, ha nem volnának így rettentő terepre szorítva. A vasúti vonalaink tökéletesebbek, a hálózatuk sűrűbb, mint az ellenségé; a mi seregünk gazdagabb erekből táplálkozhatik. ... A világtörténelem legnagyobb csatája előtt állunk. Óriásibb arányok fognak elénk kerülni, mint amilyeneket a francia csatatér mutat föl. Minden előny a miénk, emberanyagban, stratégiai elhelyezkedésben. Elfojtott lélekzettel, dobogó szívvel várjuk a négy milliós embercsatát, azzal a hittel és reménynyel, hogy a vérzuhatagból a mi győzelmünk, a mi igazunk fog kisarjadni. Jegyzetek: Derék honvédjeinknek egyik vitéz kapitánya beszéli, hogy a déli harctéren fáról ette a kompótot. Persze, így első hallásra nagy túlzásnak vélné ezt az ember, ha nem követné nyomon a magyarázat. A nagy forróságban, naptüzésben a fákon maradt szilva annyira túlérett, hogy majd olyan volt, álnt a befőtt gyümölcs. Így történt, hogy a mi kapitányunk fáról ette a kompótot. A harctéren küzdő egyik századparancsnok roppant babonás ember, mely tulajdonság azonban nem akadálya a vitézségnek. Kellő pillanatban a bátorságból háttérbe szorul a babona. Ütközet előtt volt. A kapitány egy terebélyes fa tövében magyarázza a kiküldendő járőröknek és előőrsöknek a teendőket. — Ha embert láttok, — mondja, — le kell lőni . . . Ebben a pillanatban a fa tetejéről megszólalt egy kuvik. Vészes, csontig ható hangon. A kapitánynak torkán akadt a szó és elsápadt Néhány másodperc múlva azonban némileg visszanyerte önuralmát s meredt szemekkel, kissé még remegő hangon így fejezte be lágyan mondandóit: — ... ha madár, el kell zavarni .... A legénységnek szigorúan meghagyták, hogy a civilektől beszerzett minden szükségletért készpénzzel kell űzetni, az elharácsolt javakért pedig utalványt kell adni, melyet a katonai hatóságok beváltanak. Ezeket az utalványokat harácsoló cédulának hívják. Egy somogyi baka elhajt egy tehenet s a sopánkodó gazdának cserébe harácsoló cédulát ad, melynek ellenében, mint mondja, katonáék megtérítik a tehén árát. A paraszt másnap beállít a legközelebbi katonai parancsnoksághoz, előmutatja a cédulát s követeli a pénzét. A számvivő megnézi az utalványt s nagyot nevet. A cédulán ugyanis ez állott: „Adjon Isten kendnek jó egészséget!" De azért a paraszt megkapta a pénzét. Egy tisztünk beszéli, hogy a sakáci bevonulást követő éjszakán látta, amint az egyik baka pompás matracon feküdt az utcai járdán, selyem paplan alatt, a feje pedig csipkés párnán nyugodott. Az igazak álmát aludta. Mellette, egy pinceablakban, a rácshoz ébresztőóra volt oda támasztva, melynek a weckere reggeli négy órára volt beigazítva. Nem utolsó látvány lehetett. Egy negyvennégyes baka eltűnt a rajvonalból. A társai már azt hitték, hogy elei sem serül többé. Elmaradt talán s golyó érhette valahol. Déltájban a szerb part felöl egy csónak közeledik. A szerbek sűrün lőnek utána s már a mieink is emelik a fegyvert, mikor meglátják, hogy közülünk való, aki benne ül , a golyózáporban parthoz igyekszik. Mikor kiszáll, megismerik. Az eltűnt baka volt. — Hol jártál? — kérdi szigorúan a kapitánya. — Kapitány úrnak alásan jelentem, mikor javában tüzeltünk át a szerbekre, a túlsó parton három libát pillantottam meg. Jó lesz az nekünk is, gondoltam, leoldottam egy csónakot, áteveztem, elfogtam a libákat, kitekertem a nyakukat, magammal hoztam őket s most megint itt vagyok. A kapitány úr egy félórára kiköttette a legényt, de gondoskodott róla, hogy a libából a legízletesebb falatok neki jussanak. Ennyit csakugyan megérdemelt a vállalkozó somogyi üa. Roham! — hangzik a parancs, melyet a trombiták harsogása kísér és szerbek hullása követ. Az egyik somogyi baka kiveszi szájából a kurtaszáru pipát s egy szerb sebesültnek a fogai közé nyomja mondván: — Szíjjad, komám, tovább! Ugyancsak egy somogyi bakával történt, ki mint privátdiener követte harcba a gazdáját, hogy egy jámbor orosz gyalogost foglyul ejtett, kit haza hozott Kaposvárra s testőr gyanánt hurcolt magával napestig, kellően büszkélkedve az élő zsákmánynyal. Végre is az állomásparancsnok tudomására jutott a dolog s ez kérdőre vonta emberünket. Mert a foglyot be kellett volna szolgáltatni. PESTI HÍRLAP 1914. október 10., swwnfiat. A% mm% harctér. Az oroszok visszavonulnak Przemysl mellől. Sikereink az egész vonalon. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Hivatalosan jelentik (Érkezett este 7 óra 30 perckor). Előnyomulásunk kényszerítette az oroszokat, hogy alább hagyjanak Przemysl ellen kifejtett hiábavaló erőfeszítéseikkel, melyek október 8-án éjszaka érték el tetőpontjukat és az ostromlóknak rettentő áldozatokba kerültek. Tegnap délelőtt gyengült a tüzérségi tűz a vár ellen és a támadó megkezdte erői egy részének visszavonását Laneutnál a mi előnyomuló oszlopainkkal erős ellenség szállott harcba. Ez a harc még tart. Rosvadovból az ellenséget már kiűztük. A Kárpátokban is jól állunk. Az ellenségnek Máramaros megyéből való visszavonulása futássá fajult. Bocskónál erős kozák osztagot ugrasztottunk szét. Ezekben a harcokban az ukrajnai önkéntes csapat is kitüntette magát. Saját előnyomulásunk a Beszkideken és a vereckei szoroson keresztül Slavko és Tuocholka irányában előrehaladt. Az uzsoki szorosból visszavetett ellenséget Turkán át tovább szorítjuk. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. A Magyar Távirati Iroda jelenti Berlinből. A nagy vezérkar közli: A nagy főhadiszállás október 8-án jelenti: Keleten egy Lomzától előhaladó orosz hadoszlop elérte Lyeket. Négymillió ember harca. Berlin, okt. 9. — Saját tudósítónktól. — (Kopenhágán át.) A Berlinske Tidende jelenti Londonból e hó 6-iki kelettel. Az orosz seregek már teljesen felvonultak, hogy a Németország elleni kombinált előnyomulást megkezdjék, amire a cárnak a főhadiszállásra való megérkezése fogja megadni a jelt. Az orosz fősereg a Visztula középső völgyének mentén áll. A jobbszárny érintkezésben van Rennenkamp csapataival, a balszárnyat a Galíciában levő seregek fedezik. A németek, osztrákok és magyarok az egész harcvonalon való előnyomulással készülnek a harcra. A Times katonai tudósítója a Keleten álló németek, osztrákok és magyarok számát, az összes tartalékokkal együtt nyolcvan hadosztályra, az oroszok számát száz hadosztályra becsüli. Ezeket szakadatlanul új tartalékokkal erősítik, melyeket a legnagyobb sietséggel szállítanak a frontra. A legközelebbi óriási csatában tehát körülbelül négy millió ember kerül szembe egymással. A cár az orosz csapatok főparancsnoka. Pétervár, okt. 9. (Rómán át.) A Pétervári Távirati Ügynökség október hó 5-én a következő hivatalos kommünikét adta ki: