Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-10 / 251. szám

A cár ( feltsége tegnap, negyedikéig, el­utazott a harctérre. A cár át fogja vonni az orosz csapatok fővezetését és főhadi­szállását 13 resz­bito­vskban helyezi el. Szárnysegéde a hadügyminiszter, Luohom­linov lesz. Nikolajevics Miklós nagyherceg az északi seregek parancsnokságát veszi át. Bécs, okt. 9. A Reidisnost jelenti Baselből. Francia­­lapok tudni vélik, hogy Miklós cár Brest-Li­tovakba érkezett. Hindenburg — Klelcébeu. Bécs, okt. 9. Hir szerint Hindenburg tábornok ez idő szerint Kielcében tartózkodik. Ur Weisskirch­ner bécsi polgármester táviratára, amelyben az­ ik születésnapja alkalmából üdvözölte, táv­iratban válaszolt. 800.000 ember az oroszok vesztesége. Seriül, okt. 9. Az Utro Rossiji című pétervári újság hivatalos adatok alapján közli, hogy az orosz hadsereg vesztesége ezideig nyolcszázezer em­ber kerek számban. Ebben a szaruban benne •vannak a foglyok, a halottak, a sebesültek és a harcképtelenek közül azok is, akik legalább a—10 napon át a háború alatt akcióképtelenek •voltak. Az oroszok Ivangorod felé visszavonulnak. Krakó, okt. 1) A Nova Reforma jelentése szerint az oro­szok Dunajedöl­feld felé vonulnal­ vissza. A szövetséges osztrák és magyar és német seregek offenzívája a Visztula balpartján föltartóztat­hatatlanul halad előre. Az oroszok pánikszerű­en menekülnek Ivangorod felé. Csapataink stratégiai előnye. Krisztiánia, okt. 9. A Dagblatt katonai munkatársa így ír a keleti hadszíntérről: Az a körülmény, hogy a németek és az osztrák-magyarok háta mögött sokkal több vasút áll rendelkezésre, melynek segítségével a csapatokat egyik helyről a másikra szállíthatják, magában fog­lalja az oroszok legyőzetésének csíráját. A kurdok megverték az oroszokat. Konstantinápoly, okt. 9. A Tasviri Efkiar értesülése szerint Kurt Fak Yem­iro perzsa kurd f­őnük önkéntesek élén megtá­madta a Mavatában (Unnia) levő orosz okkupációs csapatokat. Két orosz tiszt és számos orosz katona elesett, a többiek menekültek. A kurdok az oroszok üldözése közbiüs eljutottak Unnia közelébe és két órányira voltak már a várostól. Az oroszok erősíté­seket küldtek ki tüzérséggel, de anélkül, hogy megtámadták volna a magaslatokat elfoglaló kurdo­kat, visszavonultak a városba. A közel­jövőben rend­kívül nagyjelentőségű események várhatók. Taha Said hírhedt, kurd vezér, aki a törük­—perzsa hatá­ron a legutóbbi időkben zavargásokat idézett elő, most megadta magát a lebrezi török konzulá­tusnak. Az oroszok kímélték a galiciai nafta forrá­sokat. Bécs, okt. 9. — Saját tudósítónktól. — Iparos körükből közlik, hogy a boryslawi és chodnicai gazdag galiciai naftaforrásokat az oroszok — Mire való neked az a muszka? — kér­dezte a parancsnok. — Hát ő puccol, én meg köpök hozzá! — válaszolt hetykén a baka. A satanowi véres eset után történt, hogy egy huszárkapitány, végigmustrálván száza­idát, megelégedéssel konstatálta, hogy csak­­egyetlen embere hiányzik. A huszárok egymás között elparentálták­­társukat s a tisztek is sajnálkozással emlékez­tek meg a­ derék fiúról. Csak a kapitány dü­höngött s erősködött, hogy, ha élve előkerül, köbe löveti a gazembert. Hogy mer hiányozni? Egyszerre csak látják, hogy messziről í­gy huszár gyalogosan közeledik a század felé. Majd felismerik, hogy ez a hiányzó ember. A kapitány — mit is tehetett volna egye­bet? — eléje sietett s örömtől repeső szívvel ölelte keblére elveszettnek hitt huszárját. Szkeptikusok, akik előtt semmi sem szent, ha azt hallják, hogy egyik-másik har­cosunk idegrázkódást, c­ócot, szenvedett, a terített asztal vagy barátságos kandalló mellől ,lenézően legyintenek gondosan ápolt jobbjuk­kal. Sőt akad olyan is, ki kategorice kijelenti, hogy az idegd­oc és a gyávaság identikus fo­galmak. S hogy nagyobb súlyt adjanak vak­merő kijelentésüknek, associátióra s egyéb folyamatokra hivatkoznak nem csekély nagy­képűséggel. Felesleges bizonyítgatni, hogy a dolog­ nem így áll. A tények egészen mást mondanak. Máramarossziget, aki. 9. A Máram­arosszigetről kivert ellenség há­rom irányban menekült. Egy része a Visó-völ­gyébe délkeletre kanyarodott, a másik Nagy­bocskó felé, a harmadik pedig a Nagyág-völ­gyébe szorult. Ezt az utóbbi töredéket csapata­ink tegnap Majdánkáig szorították vissza. Az oroszok az üldözés közben nagy veszteséget szenvedtek. Az orosz sereg zöme Nagybocskóitól helyezkedett el. Ezt a­­sereget csapataink táma­dása máris hátrálásra kényszerítette, úgy, hogy az oroszok Lomhánál próbáltak védekezni. Ka­tonáink egyre több tért nyernek, folyton győ­zelmesen haladunk előre. Az oroszok Loukánál sem tudták megtartani pozíciójukat és csapa­taink sok veszteséget okozó támadásai elöl Ha­hóig vonultak vissza. Seregeink nyomukban vannak s kétségtelen, hogy hamarosan innen is ,­ kiverik őket. A Máramarosba betört orosz sereg az ed­digi megállapítások szerint körülbelül egy had­test lehetett, amely négy helyen jött be az or­szá­gba, nem a rendes utakon, hanem a nehe­zebben járható szorosokon és csempészutakon. Debrecenbe kétezer orosz foglyot vittek. Egy kozák­ ezredes, aki Királyházán súlyosan megsebesült, haldoklik. Álljon itt a következő adat ennek illusztrá­lására: Egy tartalékos hadnagy a déli harctéren küzdött. Bátran, vitézül s oly kiválóan, hogy­­mindjárt a legelején kitüntetést kapott. Pa­rancsnokai nem győzik eléggé dicsérni s épen­séggel nincs kizárva, hogy a háború végével a vaskoronarend fogja hősi mellét disziteni. Más ember az esőt nem állja úgy, mint ő a golyózáport s ha a feje fölött shrapnell sivít, vagy gránát robban a közelében, oly nyuga­lommal eregeti szivarja füstjét, akár csak az otthoni tarokkpartiknál. A csaták minden bor­zalmait végigszenvedte, anélkül, hogy idegzete eddigelé csak egyetlenegyszer is felmondta volna a szolgálatot. A legutóbbi harcok egyikében véletlenül szemtanúja volt, amint a szerbek egy domb­oldalon visszamaradt sebesültjeinket, kik nem tudtak elég gyorsan biztonságba helyezkedni, szuronynyal egyenként leöldösték. A rémes lát­vány oly borzalmas hatással volt rá, hogy esz­méletét vesztette. Súlyos idegrázkódás érte. A gyávaság talán mégis csak más valami. Egy itteni kórházban négy sebesült ka­pitány fekszik egy szobában. Három huszár és egy tüzér. Megfontolt, komoly úri­emberek mindannyian, kik megadással viselik sorsu­kat. Csak az egyik zúgolódik néha, hogy miért nem adnak sört és bort a betegeknek. Mert, mondja, a gyomrának meg a torkának semmi baja nincsen. A panasz eljutott a professzor fülébe, ki azonnal elrendelte, hogy az illető kapitánynak kivételesen bort is, sört is adjanak. A bort szó­dával. Hogy ne mondhassa, ha majd felgyó­gyul, hogy nem viselték eléggé gondját. Minap, a délelőtti vizitnél, a professzor kérdi a kapitányt, megkapja-e pontosan a ba­rát­ sörét? — Meg, — mondja a kapitány, — de keveset. Mégis, mennyit? — érdeklődik a tanár. — Tegnap nyolc üveg sört és tizenkilenc fröcsösöt kaptam, — hangzik a válasz. A professzor kábultan támolygott ki a szobából.­­Most megszólalt a legöregebb kapitány. — J­u, Heinrich, mióta nem ittál vizet? — Mióta tiszt vagyok — Mennyi ideje annak? A másik gondolkozik egy pillanatig, majd kivágja: — Huszonnyolc esztendeje. Máramarosi menekülők kaftános hada érkezett a nyugati pályaudvarra. Egy érdek­lődő megszólítja őket s a közelebbi körülmé­nyeket tudakolja. — Láttak muszkát? — kérdi — Nem. — Kozákot sem" — Azt sem. — Hát akkor miért menekültek? — Man lauff, man lauft . . . feleli ke­délyesen a kérdezett. Az ember fut, fut , , , , Diplomata, PEST! HÍRLAP megkímélték, .­ drohobyci nagy petróleumfiluimi­lál sem pusztították­ el. A boryslawi sz­abadulcai nattabányák tulajdonosai legnagyobb részben ango­­­lok és franciák és igy nem lehetetlen, hogy ezek diplomáciai úton kieszközölték az oroszoknál, hogy a galiciai naftakerületet kíméljék meg. A betört oroszok kiűzése. Hahóig kergettük az ellenséget. Máramarosszigeten már m­int­s az éld. Minden sértetlen maradt, a hatóságok most igyekeznek felkutatni azt a garázda népséget, mely az orosz uralom alatt a külvárosokban a kisebb-nagyobb fosztogatásokat elkövette. Ezt a csőcseléket példásan fogják megbüntetni. A bí­róságok minden valószínűség szerint már hol­nap megkezdik működésüket. A már a ma­rossz­i­geti törvényszék elnöke felhívást tett közzé, melyben felszólítja a vezetése alatt ál­ló bírósá­gok bíráit és hivatalnokait, hogy szolgálati he­lyeiket haladéktalanul foglalják el. Mint érdekes dokumentumot közöljük az alábbi hirdetményt, melyet az oroszoknak Má­ramarossziget­re való bevonulása után Z­oltay Sándor polgármester-helyettes ragasztatott ki a városban: Máramarossziget város közönségéhez! A jelenleg fennálló hadiállapotokból ki­folyólag, tudatom, hogy városunkban csupán három szálloda (Korona, Központi, Kispipa) tartható nyitva. A többi szállodák és italmére­sek legszigorúbb tilalom mellett zárva tartan­dók". A katonaságnak alkoholos italokat, bort, sört, pálinkát adni tilos, még­pedig a­ legszi­gorúbb büntetés terhe mellett. Polgári egyéneknek este 9 órától reggeli 8 óráig az utcákon járni, tartózkodni tilos. A katonai parancsnokság kijelentette, hogy a város lakossága irányában ellenséges indulattal nem­ viseltetik,­­ viszont elvárja, hogy a közüsség is jóindulattal legyen a ka­tonaság iránt,­­ annál inkább, mert az­ ez el­len előforduló viselkedés a város közbiztonaá­gának rovására nagyon veszélyessé válható mó­don fog megtoroltatni. Feln­voni a t. kereskedőket, különösat; azokat, akik ételneműekkel kereskednek, hogy üzletüket zárva ne tartsák­, erre ok nincs és a boltok megnyitása által a közrend szükséges helyreállítása célozta­tik. A rubel alakt­ pénzek közforgalomba át­veendők, ők is átveszik a mi pénzeinket. Egy rubel három korona harminchárom fillér, har­m­inc képek egy korona, három rubel tíz korona. Mindezekhez szigorú hozzáalkalmazkodásra a város lakosságát Ugy saját maguk, mint a vá­ros­­ élete és épsége érdekében újólag felhívom. Máramarossziget, 1911 október hó 3. Dobay Sándor.. . a polgármester helyett, 3

Next