Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-02 / 243. szám

PESTI HÍRLAP 2 1914 október 2„ péntek­­ nak vége: a területünkön való osztozkodás el­lenségeinknél elhatározott dolog; ami belőlünk megmaradna, az legfölebb kegyelem kenyéren tengődhetnék tovább. Vajon át van-e hatva az egész magyar közvélemény ennek a helyzetnek tudatától? Ha igen, akkor nem értem azt a magyar embert, akinek ebben a világtörténel­mi órában más gondolata van, mint az, hogy győznünk kell és más hangulata, mint az, hogy győzni fogunk. Ez a hit önmagában fél győzelem; hála az égnek, hogy indokolt. A világháború eseményei. A francia balszárny újabb veresége. - Antwerpen vég­napjai. A szerb ellenállás végső erőfeszítései. -Zeppelin-légharc orosz földön. - Az Sziám föltámadása az angol és orosz elnyomatás ellen. - A görög külügy­miniszter expozéja. A német főhadiszállás szeptember har­­­mincadikán a késő éjszakai órákban fontos je­lentést­ tett közzé. A német sereg jobbszárnyá­nak újabb győzelmét publikálta a jelentés. Kluck csapatai Albert várostól északra vidéz a ee­verték a túlsúlyban levő francia haderőt. Ez­zel a győzelemmel a francia átkarolási kísérlet nyilván véglegesen meghiúsultnak tekinthető. A francia hadvezetés mindenáron ezen a vo­nalon akarta a végső döntést kiforszírozni, ez azonban teljesen megtört a német hadak SZÍ­VÓS és energikus ellentállásán. Albert városa, ahol ily súlyos kudarc érte a francia balszár­nyat, Perronetól északnyugatra van , Amiens­től északkeletre. Ennyire tolták északra ope­ráló csapataikat a franciák, de oldaltámadási terveik a német hadvezetés előrelátásán és óva­tos taktikáján megtörtek. A jelentés további része azt publikálja, hogy Antwerpen előtt két erődöt foglaltak el a német csapatok. A német offenzíva nagy erő­vel vetette most magát az Antwerpen erdeit védő belga csapatokra, s hogy három nap alatt már két erőd jutott a németek kezére, ez azt bizonyítja, hogy a belga csapatok ellentállása mihamar véres kudarcba fog fúlni. A német offenzíva egyébként, az egész harcvonalon fokozatosan tért hódít és így ala­pos kilátásunk van arra, hogy a döntés arány­lag rövid idő alatt be fog következni. • A szerb harctér eseményeiről ma újabb hivatalos jelentés nem érkezett. Egy tegnapról kelt szófiai távirat azonban­ azt adja hírül, hogy a szerb sebesültek ezrei járkálnak a kü­lönböző városokban ápolás és orvosi segítség nélkül. A pusztulás a szerb­ föld belsejében tel­jes. A szerbek végső, elkeseredett erőfeszítéssel készülnek a harc újabb fölvételére s utolsó vé­delmi front gyanánt a novibazár—kragujevác —pozsareváci vonalat jelölték ki maguknak. Ide küldik most még megmaradt seregük ép részét, hogy a nagy­ erővel előrenyomuló csa­­pataink térhódítását megakadályozzák. Erre azonban sem Putnik vajda orosz rendjelál sem a komitácsik hordája nem képesíti a megbom­lott szerb erőket, se­mmi harctér. A Kárpátok védőereje. Cholnoky Jenő nyilatkozata. Kolozsvár, okt. 1. — Saját tudósítónktól. — Hogy csakugyan milyen jelentéktelen a vi­lágháborúban a mi helyzetünkre nézve az oro­szok betörési kalandja és hogy mennyire bizha­tunk a Kárpátok védőerejében, arra megdönthe­tetlen tényekkel fog rámutatni dr Cholnoky Jenő a kolozsvári egyetem nagyhírű, tudós professzo­ra, aki a legalaposabb ismerője a Kárpátok geo­lógiai alakulatának és stratégiai ellentálló ere­jének. A Pesti Hírlap tudósítója előtt a követ­kezőket mondotta: — A harc, az igazi harc Galíciában fo­lyik. Amíg itt hadseregünk ellentáll és nincsen legyőzve, addig a Kárpátokon keresztül nem nyomulhatnak be az oroszok nagyobb haderő­vel. És miután hadseregünk hatalmas megerő­sítéseket kapott, tehát nem hogy bajban túl­.Hátik, hamm a legnagyobb valószínűség sze­rint a p­orosz sereg ép olyan katasztrófába ro­han, mint Kelet-Poroszországban vagy mint Mukdennél a japánokkal szemben. Nekik min­den esetre eredményre van szükségük, amelyre hivatkozhassanak, hogy a franciák le ne tegyék a fegyvert. Képzelhető, hogy milyen diadalmas táviratokat menesztettek —a persze kerülő úton — Bordeauxba. Nem hihető, hogy a franciák felüljenek ezeknek a hiteknek, mert tudják azt, aiart a mi közönségünk, sajnos, nem tud, hogy ahhoz, hogy az oroszok csakugyan behatolja­nak a Kárpátokon át, legalább egy milliónyi haderő kell muníciókkal és élelmezési felszere­léssel. A hegyekben ilyen hadsereg előretolásá­hoz hónapok kellenek.­­ Valóságos humbug ez a betörés oroszoktól, amelynek értékét tudni fogják az entente hatalmak és aligha ülnek fel többé a muszkáknak, akik különben szörnyű katasztró­fába rántották Franciaországot. Igazi barbár macchiavellizmus volt tőlük a franciával le­­foglaltatni a németet, hogy ez alatt tőlünk ki­csikarják a balkáni hatalmat. Jivelski azt ígér­te Poincarénak, hogy ők Berlin felé fognak gravitálni. No meg is tették néhány hadtesttel, amelyek betörtek Kelet-Poroszországba, de kellő fogadtatásra találtak. Oroszország úgy vélte, hogy ezzel a kísérlettel eleget tett a vállalt kötelezettségének és most minden erejét önző céljainak a kihasználására fordítja, ami a fran­ciákat lehetőleg gyors békeközvetítésre fogja kényszeríteni.­­ Az angolnak nem érdeke az, hogy az orosz győzzön, ő vesztené vele a legtöbbet, ha Oroszország elérné a Boszporust, így tehát valószínű, hogy Oroszország magára fog ma­radni a nagy küzdelemben, amely alighanem igen tragikus lesz rá nézve. Nekünk most nincs más kötelességünk, minthogy az orosz sereget lekötve tartsuk, amíg a német seregek jobban fölszabadulnak. Az orosz előrehaladás megállt és csak ilyen betörési kalandokkal hint port a világ szemébe. Egyáltalán nem kell tőle meg­ijedni és remélhetjük, hogy Lemberg nemsoká­ra ismét a mi kezünkben lesz.­­ A Kárpátok szorosain bevezető utak rendkívül kényelmetlenek a hadseregmozdula­tok számára. Néhány sziklafal leomlasztásával, hidak elpusztításával, a patakmedrek földuz­zasztásával és az országutak elrombolásával pár nap alatt annyira járhatatlanokká lehet tenni ezeket az utakat, hogy hónapokba telik, amig ott muníciós kocsik mehetnek keresztül. Eszünk árjában sincs most elrongálni az utakat, mert mi magunk akarunk rajtuk bejutni Galí­ciába. — A Kárpátok rengeteg erdőségekkel bo­rított lakatlan területe és útjainak nehezen járható volta sokkal, de sokkal nagyobb aka­dályt jelent, hogysem ott nekünk komoly orosz betöréstől kellene félni mindaddig, amíg galí­ciai hadseregünk ellentállásra képes. Ezt a mil­liós hadsereget pedig határozottan fölényesebb vezetésünk tudatában nem kell félteni. Csak amikor már az osztrák-magyar hadsereg egyet­len ágyúlövést sem tehet Galíciában, akkor kellene gondoskodni a Kárpátok útjainak el­rombolásáról és akkor is tízszeres haderőt le­het könnyű szerrel föltifl­tóztatni. A tömösi szo­rosnál háromszáz honvéd két napig tudott föltartóztatni huszonötezer orosz katonát. A mi szerbiai előrenyomulásunk ugyanilyen aka­dályokkal küzdött eleinte. Sokkal okosabb volt ezt az országot bekeríteni és nyugodtan meg­várni, amíg megeszi a fészkes .. . mondjuk, fölkelés. Az oroszok pusztulása a szorosokban.­­ Kolozsvár, okt. 1. » Kolozsvárra kedden érkezett egy ung­megyei úriember, aki az uzsoki szorosnál tör­tént betörésről a következő érdekes részleteket beszélte el : Az első betörő orosz csapat két kozák­járőrje letepert és súlyosan bántalmazott egy fegyvertelen fináncot. A vandalizmus azonban hamarosan megboszulta magát, mert egy, a vidéken cirkáló csendőrjárőr lesből mindkét kozákot leterítette. Az, hogy a kozákok a követ­kezményekkel­­ nem számolva mutatkoztak, vesztét okozta az uzsoki szorosnál betört egész orosz csapatnak, mert a lakosság híradására, gyorsan megfelelő haderőt mozgósítottak s a határtól alig néhány kilométernyire sortűzzel fogadták ők­et. Az uzsoki harcoknak a mi ré­szünkről alig néhány könnyebb sebesültje van. Az Uzsoknál lefolyt máramarosi harcok­ban megsebesült Szallós János és Ferkó István népfelkelőket Kolozsvárra szállították a Taní­tók háza kórházába és a két kolozsmegyei, ér­telmes gazda, egybehangzóan a következőket mondta: — A mieink a legkitűnőbb pozícióban vették föl a versenyt az oroszskal. Úgy látszik, nem erre számítottak, mert első sortüzünk után nyomban megkezdték a visszavonulást. Amíg mi ott voltunk, egyetlen egy ember sem halt meg közülünk és a sebesült is nagyon kevés. A mi sebeink is könnyű természetűek. A kezün­kön sebesültünk meg mindketten. Szerdán este 102 sebesült érkezett Ko­lozsvárra. Valamennyien a felsőm­agyarországi betöréseknél sebesültek meg. Feltűnő, hogy súlyosan sebesült egyáltalában nincs köztük. Valamennyien azt mondják, hogy a betörések­nek nagy jelentőséget nem kell tulajdonítani. Egy sebesülten érkezett százados mondotta: — Azt szeretném, ha legalább egy-két orosz hadtest jönne át a Kárpátokon, mert annyi bizonyos, hogy vissza már nem tudnak menni: tönkre ver­ik őket! Nagyon érdekes egy román katona el­beszélése. A máramarosi harcoknál sebesült meg s azt beszélte el, hogyan tettek tönkre a mieink, egy orosz sereget: — Szembe kerültünk egymással s mi dlö­­nyös pozícióra tettünk szert egy domboldalon, beállítottuk a géppuskákat s irtóztató puszti­­­tást vittünk véghez soraikban. Alig egynéhány maradt meg közülük hírmondónak. Ezeket aztán elfogtuk. Egyesült erővel '^"'"'ik meg az orosz haderőt. Bécs, okt. 1. A Neue Frate Presse haditudósítója jelen­ti: Néhány külföldi hard abból a feltevésből in­. ^u­l ki, hogy a második lemberes csata után a San- és Visztula-vonalra menjü­nk­­vissza, de ezt a hosszú frontot nem tudjuk tartani a túlh­a­talmas ellenséggel szemben. Már Frigyes főher­ceg hadseregparancsa mutatja, ho­gy a külföldi sfn­tó foltpvés^ tévé® volt Had seregfőp­arancsnok­sáorunk eevá'talobmn nem azt a lnripi'ást vá­lasztotta, melyről fönt szó van.. Fndsorertünk arrandna szűk területen stratégiail­­a­­non ked­vező pozícióban ádott. fpl. amely lehetővé tettp,­ hogy a német hadtestek érkezését harc nélkül bevárhassuk és végrehajthassuk. A szövetsége­sek haderői immár vállvetve előnyom­ulnak. „Viribus Unitis." Berlin, szept. 30. A Nationalze­forus „Viribus U­nitis" cím alatt köszönti az osztrák-magyar és német egyesül­ten működő hadseregeket, amelyek a délkeleti harc­téren működnek és hangsúlyozza, ho­gy ahol oly ha­talmas és hős hadsereg, mint az osztrák-maszvar és német a testvériség és a szövetségi hűség oly ben­sőséges kötelékében egyesül, ott nem kell kételkedni a végleges sikerben és győzelemben. Nem túlságo­san merész az a hit, hogy a további harcokban ér­vényesülni fog Ferenc József királynak szép Vi­ribus Unitis jelszava.

Next