Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-11 / 252. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ — „ Negyedévre 8 „ »-„ Egy hóra 2 „«0„ Egyes szám ára helybe"1, vidéken é­s pályaudvaron 12 f. Az apró­hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ils oldalon olvasható. xmi. évfolyam, 252. (12,492.) szám. Vasárnap, október 11. SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26—40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút­­ Telefon: József 52-96. P­romis* Károly román király elhunyta békés időben se volna csupán Romániának lokális gyásza, akkor is közelről érdekelne minket; de most, hogy mesterségesen szövik az entense­hatalmak a bonyodalmakat, ezt a halálesetet is a világháború perspektívájából fogják min­denütt tárgyalni .Királyok ravatalát nemcsak a részvét állja körül, hanem megjelenik már ott a kerítő számítás is, mely hálójába akarja csábítani az utódot. Még el se földelték az öreg királyt s már kelettől nyugatig az egész harc­tér széles horizontján föltámad a kérdés, va­jon ez a haláleset nem jelenti-e Románia sem­legességének is sirbatételét? S mi is vagyunk annyira önzőek, hogy a gyász és részvét első szavaiba már belekapcsoljuk a biztos reménye 7séget, hogy az utód, Ferdinánd király, is kö­vetni fogja azt a bölcs politikát, meylyel az elhunyt fejedelem megerősítette és nagyra nö­velte a mai Romániát s amelylyel biztosította, hogy a középeurópai két nagyhatalommal kar­öltve járjon a diplomácia örvényei között. Nemcsak a románok, hanem minden kulturnemzet mélyen gyászolhatja Károly ki­rályt. Hazáján belül és kívül egyaránt minta­fejedelemnek tarthatták. Midőn közel negyven esztendeje mint ismeretlen porosz tiszt még álruhában először tette lábát út,során túl ro­mán földre. Európában sok­an csak kétes ka­landnak tekintették a sigmaringeni Hohenzol­lern-ház e sarjának fejedelmi próbálkozását. Az európai uralkodóházak atyafiságából sok herceg ment már el idegen országokba feje­delemnek Hohenzollern Károlytól Wied Vil­mos hercegig, de csak kettő tudott igazán gyö­keret verni s nemzeti dinasztiát alapítani: a most elhunyt Károly király és Koburg Fer­dinánd, a bolgár cár. Mindkettőnek az volt az uralkodói programmja, hogy európai mű­veltséget, erkölcsöt és rendet kell bevinni a balkáni népek közé, de nemzeti kormányzást kell inaugurálni és a belső megerősítést olyan külpolitika pilléreivel kell körültámogatni, amely Ausztria-Magyarország és Németország barátságára támaszkodik. E barátság árnyé­kában erősödött meg Románia ép úgy, mint Bulgária. Károly király egy területre, gazdaságra ás kulturára kicsiny, erőtlen országot talált Romániában, mely még a török szultán fen­hatósága alá tartozott. S az ő érdeme, hogy abból kifejlesztette a mai erős és önálló román nemzeti államot. De része volt ebben Bis­marcknak és Andrássy Gyulának is, kik a szláv árada­ba be akarták ékelni az önálló román államot. S ezért az elhunyt király so­hasem felejj­tte el, hogy úgy a dinasztiája, mint az országra mit köszönhettek a mi monar­chiánknak és Németországnak. Az a semle­gességi politika tehát, amelyhez Károly király igazán utolsó lehelletéig ragaszkodott, egyrészt a hálából fakadt a múltért, másrészt annak az érdeknek fölismeréséből, hogy a mai ro­mán dinasztia léte és Románia függetlensége a jövőben is elválaszthatatlanul össze van forr­va a monarchiánkhoz és Németországhoz való szövetséggel. Népek életében lehetnek pillanatnyilag uralkodók egyes szimpáthiák vagy túlhevített vágyak, miket a politikusok pártérdekből is szítanak. De az uralkodóknak nemcsak a né­pek, hanem a pillanatnyi áramlatok fölött is kell uralkodniok. S minden okunk megvan arra, hogy Ferdinánd királyban a Károly király bölcs politikájának folytatását lássuk. Nem­csak arra az újságnyilatkozatra alapítjuk e meggyőződésünket, amelyben nemrég kijelen­tette, hogy más politikával nem is vállalná a trónt, mint aminővel azt elődje és nagybátyja megerősítette. Mert hiszen ebben a háborús világban sok mindenféle újságnyilatkozat lát­hat napvilágot. Hanem főképen arra a kény­szerűségre, melybe az új román dinasztiát a saját érdeke hajtja. Ferdinánd király érett ember, abban a korban van, amelyben a hig­gadt ász uralkodik az emberen, tehát őt üres ígéretek nem csábíthatják el s kalandorpoli­tikára nem kaphatja meg őt Oroszország. Azt Ferdinánd király is tudja, hogy a bukaresti Hohenzollern-dinasztia inkább támas­kodha­tik a vele rokon berlini Hohenzollern-dinasz­tatwerpen összes erődei a németek ke­zére­­jutottak és Przemysl alól fidva hátrálnak az oroszok: a nyugati és keleti harctérnek ez a két nagy eseménye jelzi a leghívebben a kettős szövetség döntő fölényét. Höfer vezérőrnagy legújabb jelentése az oroszok Galíciából való futásának mindjárt egész sorozatával örvendeztet meg. Tegnap még azt jelentette Hofer, hogy előnyomuló oszlo­painkkal erős ellenség szállott szembe Lancut­nál, mely a Jaroslai­ felé vivő útvonalon fek­szik. Ma már azt lehet jelentenie, hogy ez az erős ellenség, mely öt-hat hadosztályból állott, menekülésszerűen fut a San folyó felé. Teg­napelőtt még azt jelentette, hogy Barycnál, a Przemysl felé vivő műút mentén, Dynovtól nyugatra, sikerült visszavernünk az ellensé­get. Ma már azt jelentheti, hogy egy kozák­hadosztályt és egy gyalogdandárt a Dunovtól keletre elfoglalt megerősített állásaikból is le­vertünk, megfutamítottunk s mindenütt a nyo­mukban üldözzük tové­bb. Ezekkel a Przemysltől nyugotra elő­retolt seregekkel tulajdonképen a Przemysl alól való visszavonulásukat akarták fedezni az oroszok Hogy orosz-lengyelországi és galíciai hadműveleteink gyorsasága meglepte az oroszo­kat, azt már szintén a minap közölte Hofer. De ma már nemcsak azt közli, hogy ez a vá­ratlanul gyors előrenyomulásunk meglepte az oroszokat, hanem azt is, hogy egyenesen meg­zavarta őket Hogy pedig egy visszavonulásá­ban megzavart ellenség üldözése milyen siker egymagában is és milyen sikert rejt tovább a jövendőre, azt nem kell bővebben magyaráz­ni. Az oroszok visszavonulása Galíciából nem az a visszavonulás, mint aminő például a franciáké volt, mikor a Belgiumból előtörő Kluck serege elöl hátráltak minden pánik nél­kül. Az oroszok visszavonulását nekünk sike­rült megzavarnunk és óriási tömegeknél már fiára, mint a Romanovokra. Mert a Romano­voknak az volna az érdekük, hogy Románia az ő hűbéres államuk s a román király az ő béresük legyen. Ferdinánd király elődjétől a trón mellett azt a biztosítást is örökli, hogy a mi szövetségünk az ő trónját védeni fogja. Bizonyá­ra meg fogja becsülni ezt az örökséget is. Ha pedig netalán Károly király halála után erősebbé válnék Bukarestben az az áram­lat, mely Romániát ki akarja ragadni a ve­lünk való békés haladás útjából, akkor elég lesz az oroszok Erdélyből való kiverésének híre is arra, hogy a fölhevült aspirációkat ismét le­hűtse az okos semlegesség sokáig, maga a megzavart hátrálás is fölér­ egy vesztett csatával. Az oroszok futnak Lancuttól, futnak Dynovtól és futnak már Przemysltől is. Prze­myslnél még emyszer megpróbáltak egy kétség­beesett rohamot délkeleti irányból, de Przemysl a maga adóját ismét megkövetelte. Súlyos veszteségekkel kellett az ostromlóknak ismét visszavonulniok, s most már a vártól való hát­rálásuk is fidássá vált. A vár nyugoti oldalá­ról végleg el kellett takarodniuk és a mi lovas­ságunk már oda is érkezett a vár nyugoti ol­dala alá, ahol a minar még az ostromlók állot­tak. A gyűrűnek, mely Przemyslt körülzárta, nyugoti láncszemei szétpattantak s ezzel végle­ges kudarcot vallott Przemysl egész ostroma. A várat ostromló seregre nézve nincs megsemmisítőbb kudarc, mint amikor gyűrű­jét a fölszabadító csapatoknak sikerül megsza­kítaniok. És nincs haszontalanabb vérpazarlás háborúban, mint az, amelyet az olyan vár­ostromló seregnek kell szenvednie, melynek végezetül föl kell adnia a további ostromot. Sok német vér folyhatott Antwerpennél is, de ebből a vérből kisarjadt Antwerpen elestének diada­la. Az a tenger orosz vér azonban, melyet Przemysl követelt meg az ostromlóktól, hiába ömlött ki, mert az oroszoknak most szégyenlete­sen kell menekülniök a vár alól. S ha háború­ban a vérvesztésen felül még azt a vereséget is keressük, mely a hadviselő prestige-ét is sújtja, akkor ezt az erkölcsi vereséget a hiába vívott várostromr­ál találhatjuk meg a leginkább, melynek demoralizáló hatása elmaradhatatlan. Antwerpen megvétele a világtörténelem egyik legnagyobb német diadala lesz mindig. De Przemysl ellenállása is Magyarország és Ausztria hadifényeinek legfényesebb lapjaira kerül. Antwerpen elesett, Przemysl áll: a ket­tős szövetség diadalát a háború két hónapja után ennek a két várnak a sorsa fogja hirdetni A Pesti Hírlap mai száma a 40 oldal. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn, október 12-én a rendes időben jelenik meg.

Next