Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-03 / 244. szám

Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 244. (12,484.) szám. Szombat, október 3 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyen szám­ára helybe-*, vidéken és pályaudvaron 12 t. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 20-ik oldalon olvasható. PESTI SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 1 Telefon József 52 - 96. Mindenki legyen orvos. Most pedig, hölgyek és urak, akik nem mehettünk a csatatérre, talán ideje lesz, hogy mellékfoglalkozást változtassunk. Eddig, akár­mik legyünk polgári foglalkozásunk szerint, a háború idejére azt a mellékfoglalkozást vállal­tuk, hogy katonák vagyunk, térképeket bújunk, harctéri jelentéseket olvasunk, kritizálunk, lel­kesedünk és búsulunk, sőt álmainkban is oda­szállunk, ahol fiaink és testvéreink harcolnak, hogy valami álombeli zseniális hadművelettel segítségükre legyünk e.-­ az ellenséget pozdor­jává törjük. Ezt a mellékfoglalkozásunkat, melylyel az ellenségben nem sok kárt tehettünk, változtas­suk meg. Ne legyünk annyira katonák, amihez nem értünk és legyünk inkább orvosok, amihez egy kicsit úgyis mindenki ért. Legyünk orvosok mert az orvosainkat, legalább a túlnyomó ré­szét, elvitték a háborúba s mert orozva jön a kolera s ezt a lopva járó ellenséget mi, népföl­kelő orvosok, ha akarjuk és összefogódzunk, magunk is ártalmatlanná tehetjük. Nem­ arról van szó, hogy felcsapjunk kuruzslóknak. Ci­gányasszony, javasasszony, ráolvasó egyikünk se legyen. De a kolera, mely kileste orvosaink távollétét és ezt az időt alattomos betörési kísér­letre akarja felhasználni, szerencsére olyan el­lenség, melyet nem nehéz visszaverni, elszige­telni. Csak két fegyver kell hozzá: tisztaság és bátorság. Ezt a két fegyvert pedig m­i, népföl­kelő orvosok, nem kérjük, a hatóságtól. Velünk­­született. Mindenki legyen orvos. Nemcsak a maga orvosa, hanem azé az egész kis társadalmi ré­tegé, melyet fölényesebb intelligenciájával nor­mális időkben is vezetni szokott. Követeljen tisz­taságot, önmagától és másoktól. És követeljen bátorságot is. Az elsőt könnyű lesz követelni. Mert hiszen az csak nem nagy sor, megérttetni mindenkivel, hogy miután a kolera-bacillus egy­általán csak a szájon keresztül férkőzhet a szer­vezetbe, mossa meg a kezét mindenki, mielőtt étellel vagy itallal az ajkához emeli. A tiszta kéz, mint az erkölcsi világban, a kolera ellen való védekezésben is kitűnő szövetséges. Nehe­zebb munka lesz a második: bátorságot köve­telni. Pedig ez talán még fontosabb. Meg kell érttetni mindenkivel, hogy a kolerától, még ha szembe kell is vele állanunk, nincs ok megijed­ni. Nem bánthat, ha el merünk vele bánni. Az elbánásnak pedig az a módja, hogy a kolera­gyanús beteget épp oly kevéssé rejtegessük, mint ahogy nem rejtegetnénk ellenséget a hajlékunk­ban. Minden gyanús beteget azonnal be kell je­lenteni, akár valami kémet vagy ellenséget. Addig peddig, amíg bejelentettük, hathatósan fertőtleníteni és elszigetelni kötelességünk. Bát­ran és félelem nélkül. Hriszen a beteg nem fer­tőzhet meg bennünket, csak tiszták legyünk és vigyázzunk. A kolera-barakkokban az orvosok és az ápolónők körülbelül a legnagyobb bizton­ságban vannak. Ezer közül egy ha megkapja a betegséget. Mindenki legyen orvos. A katonák helyett, akik harcolnak, akadnak még elegen, akik itthon dolgozzanak. Az orvosok helyett, akiket elvittek, az egész intelligenciának kell dolgoznia. Vala­hogy olyanformán, mint a régi jó vagy rossz időkben, mikor még alig voltak orvosok. Mint akkor, legyen ismét orvos a pap, a tanító, a hi­vatalnok, az ügyvéd, az író, az intelligencia egész tábora. A harcba vonult orvosok helyét vegyük át mi, népfölkelő orvosok. És ha meg­teszszük kötelességünket, akkor a kolerát, mely még nem talált utat a polgári lakosságba, nem is engedjük járványnyá kifejlődni. Az intelli­gencia magas Kárpát-láncolatán még egy uzsoki szorost se fog találhatni, melyen át som­polyogva betörhessen. Csak nem szabad meg­ijedni és nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kolera olyan ellenség, mely­ ellen a tisztaság egymagában is elegendő és biztos fegyver. Csak nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kolera széruma a tiszta víz, ami nem drága, amit nem kell patikából kérni, amit minden népfölkelő orvos is bátran praescribálhat. A kormány egyenesen felhív rá bennünket. Készüljünk tehát fel erre a szebb, üdvö­sebb és szükségesebb mellékfoglalkozásra. Ne legyünk műkedvelő katonák, hanem legyünk népfölkelő orvosok. S a kolerával, ha jön, mi népfölkelő orvosok is el fogunk bánni . . . Harcok a Kárpátoknál. Ungban, Beregben nincs orosz. - Máramarosban vissza­szorítjuk őket. - Frigyes főherceg és a trónörökös a csapatá­nál. - Ek szerb hadsereg összeomlása. - El­fogtunk egy szerb zászlóaljat. - Kluck hadseregének sikerei. A mai nap négy hivatalos jelentést ho­zott az északi és a déli harctérről. Az északi harctéren ujjaibb eseményről egyelőre nincs hi­vatalos hír, azon felül, hogy az oroszokat Ökör­mezőnél mem­erítik és a Toronyánál betört el­lenség rendelettül vonul vissza a határra. Vacs­ban és Beregben már nincsen orosz katona. Kő­rösmezőnél azonban még céll a harc. A galíciai harctéren támadásra készen állanak csapataink. Frigyes főherceg és a trónörökös, mint hivatalosan jelentik, a leg­utóbbi időben naponkint a csapatoknál időztek és alkalmuk volt meggyőződniük arról, hogy seregünk harci kedve és egészségi állapota ki­tűnő. A harmadik jelentést a hadsereg főpa­rancsnoksága adta ki és ez a szerb sajtó hazug híreivel szemben konstatálja hogy a szerbek koholt győzelmi hírei csak az egész szerb had­sereg közeli összeomlását akarják leplezni. S hogy Szerbiában tényleg milyen eredményesen halad előre offenzívánk, azt a mai nap egy ne­gyedik hivatalos jelentése bizonyítja, melyet Potiorek táborszernagy adott ki Potiorek jelentése szerint Szerbiában két nap óta ismét támadó harcban állunk és lassan, de biztosan megyünk előre. A szerb sajtó Boszniát nyugtalanító bandabetörésekkel igye­kezett hangulatot teremteni saját hazájában és a külföldön. Nos, Potiorek erre is megfelelt. Tegnap Boszniának egy ilyen szerb és mon­tenegrói katonaság, valamint irreguláris csapatok által nyugtalanított részét sikerült radikálisan megtisztítania: csapataink egy tel­jes szerb zászlóaljat bekerítettek, lefegyvereztek és foglyul ejtettek. (Egy szerb zászlóalj a szerb hadszervezeti szabályzat szerint 22 tisztből és 1028 közlegényből áll.) * A német n­agyvezérkar legutóbbi jelen­tése után a francia-belga harctérről ismét újabb német sikereket lehet följegyeznünk. A sikerek közül kétségtelenül az a legjelentősebb, amit Kluck serege ért el A Noyontól ész­ak­nyugatra eső Roye és Fresnoy magaslahncal a németek kiragadták a franciák kezéből: így szól a nagyvezérkar jelentése. Ez az eredmény pedig azt mutatja, hogy immár Kluck is áttért az offenzívára. Miután sikerült a franciák el­keseredett bekerítő támadásait Bapaumenél, majd Albertnél meghiúsítania, megszállta fíz Alberttől délkeletre 35 kilométerre fekvő roye-i és fres­now-i magaslatokat. A német jobbszárny­nak­ ezen a részen Féronne-tól Roye-ig operáló frontja eleddig sík terepre volt utalva, a jel­zett magaslatok elfoglalásával a németek kitű­nő pozícióhoz jutottak A vezérkari beszámoló ezenfelül még a franciák Taioból való kitörésének visszaveré­sét és az Antwerpen elleni támadás eredmé­nyes előrehaladását jelenti a francia-belga harctérről. Azok után, hogy Kluck serege a franciák minden bekerítő kísérletét meghiúsította, a né­met és bajor trónörökösök pedig a verdung­touli vonalon szinte naponként megismétlődő kétségbeesett kitöréseket rendre visszaverik, joggal állapítja meg most már a Tem­ps is, hogy az Aisne melletti tizenhét nap óta folyó küzdelem a kimerültség csatája. De csak a franciákra nézve az Mert míg egy stockholmi jelentés szerint a németek megengedhetik ma­guknak, hogy a fronton küzdő csapataikat pi­hentessék és állandóan friss tartalékkal cserél­hessék föl, addig a franciák ugyanazzal a vég­sőkig kimerült sereggel dolgoznak már tizen­hét nap óta; nekik nincs,több tartalékuk, ők az utolsó fegyverfogható férfit is a frontba vitték már s mindenüket az Aisne melletti offenzíva ütőkártyájára tették föl. Ha ezt is el­vesztik — és minden jel arra mutat, hogy el fogják veszíteni — akkor a német-francia há­ború alapjában véget ért Mert ami utána kö­vetkezik, az már katonailag csak tizedrangú tömegek hadbavitele lehet, tehát kiképzés szem­pontjából ugyanolyan fedezetlen munka a harctér­y, mint aminő fedezetlen lépésre ké­szül a francia kormány a gazdasági élet terén A Festi Hírlap mai­száma 20 oldal.

Next