Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-03 / 244. szám

2 is. Genfi lapok jelentése szerint ugyanis Bordeauxban azt tervezik, hogy a parliment három milliárdnyi fedezetlen bankjegyet fod kibocsátani, miután minden hitelkérő szándéka hajótörést szenvedett. Ide jutott Oroszország bankárja ! Végül a francia-belga harctér eseményeiről szólván, lehetetlen mosoly nélkül fogadni, hogy Franciaország titkos szövetségesének, Belgiumnak végromlását, Antwerpennek közeli elestét Albert belga király és Miklós cár mint akarják megédesíteni egymásnak táviratváltásokkal. A cár Szent György-rendjét adományozta Albertnek, aki a belga hadsereget „dicsőségre vezette". Mi csak annyit tudunk, hogy Albert király a családját Londonba vezette és csöpp hajlandóságot sem mutat arra, hogy serege élére álljon. Ama bizonyos Szent Györgynek ezek után aligha telhetik öröme új lovagjában. Harc a Kárpátoknál, Ökörmezőnél megvertük az oroszokat. A Magyar Távirati Iroda jelenti Nyíregyházáról . Máramaros vármegye főispánjától ideérkezett értesítés szerint csapataink Ökörmező tájékán győzelmes csatában megverték a Máramarosba betört oroszokat. Az ellenség rendetlenül visszavonult a határon. Ökörmezőn és környékén a rend és a forgalom rendbejött. Kőrösmező környékén összegyűjtött csapataink szintén fölvették a küzdelmet az orosz hadakkal, amelyeknek kiűzése rövidesen meg fog történni. Bereg megyében nincs orosz katona. Nyíregyházáról jelentik a Magyar Távirati Irodának. Buttykay Ferenc beregmegyei főispántól ma este hivatalos telefonértesítés érkezett ide, amelyben a főispán közli, hogy vármegyéje területén ma már egyetlen egy orosz sincsen. Az összes hivatalok zavartalanul működnek. A lakosságnak az a része, mely az orosz betörési kísérletek hírére elhagyta lakhelyét, kezd visszatérni. Nyíregyháza, okt. 2. (Föladatott este 8 óra 35 perckor.) — Saját tudósítónktól. — Máramaros és Bereg vármegyékből tegnap és ma igen sok menekült érkezett ide, akik arra a hírre hagyták el otthonukat, hogy az orosz csapatok a Kárpátokon betörtek és előnyomulóban vannak. Ma este telefonon beszéltem a máramaros megyei és a beregmegyei főispánnal, akik fölhatalmaztak arra, hogy nyugtassam meg az oda érkezett menekülteket. A lakosság mind a két, megyébe visszatérhet, a baj elmúlt. Beregben, ahol sehol sincs ellenség, minden hivatal zavartalanul működik. Máramaros megyében igen nagyarányú csapatösszevonások történtek és a mieink több ütközetben megverték és visszaszorították az ellenséget, amely nagy rendetlenségben menekül. Csak Kőrösmező tájékán tart még a harc. Az eddigi ütközetekben az oroszok rengeteg embert vesztettek. Sem Máramarosmegyében, sem Beregmegyében nem szenvedett egyik község sem jelentékenyebb kárt.. Ujabb ütközet az oroszokkal a Kárpátoknál. Szatmár, okt. 2. — Saját tudósítónktól. — A Kárpátokon betört orosz haderő legjelentékenyebb részét, amely Kőrösmezőnél lépte át a határt, csapataink nem zavarták a kifejlődésben. A mi határvédő seregünk pénteken megütközött az orosz sereggel és harcot kezdett vele. Az ütközet még folyamatban van, de az eddigi jelentések szerint az ellenséges csapat egyes részei már megkezdték a visszavonulást és a mi győzelmünk kétségtelenül bizonyos. A máramarossszigeti hatóságok Huszton.ílusnt, okt. 2. — Saját tudósítónktól. — A náramarosi orosz betörésről, a hivatalosan kiadottjelentésekkel szemben nyugtalanító hírek terjedtek el. Ezekre a híresztelésekre vonatkozólag jól értesült helyről a következő értesülést kaptuk: — Csapataink a Máramarosba betört orosz haderőt véresen visszaverték az Ökörmező melletti ütközetben. Az ellenség minden irányban futva menekült, de a sziklás, erdős vidéken kisebb csapatoknak alkalma nyílt több helyen elrejtőzni, ahonnan újabb betöréseket kíséreltek meg. Noha több ilyen elrejtőzött csapatot megsemmisített már a Kárpátokat védő seregünk, a környék lakosságának egy része a hadműveletek színterét önként elhagyta. Célszerűnek mutatkozott továbbá azoknak a hatóságoknak az áthelyezése is, amelyek utasításukhoz képest ellenséges betörés esetén azonnal kötelesek hivatalukat és okmánytárukat biztonságba helyezni Ezért a máramaros megyei főispánságot, a vármegyei hivatalokat, a máramarosszigeti városházát, továbbá a királyi törvényszék, a telekkönyv és a pénzügyigazgatását) hivatalait ideiglenesen Husztra helyezték át. A közigazgatási hatóságok az egész megyében talpon vannak, hogy a lakosság semminemű veszélynek vagy károsodásnak ne legyen kitéve. A felsőmagyarországi vármegyékben. Sátoraljaújhely, okt. 2. Zemplén megye főispánja falragaszokon a következő hirdetményt tette közzé: Felkérem a közönséget, hogy a terjesztett álhíreknek semmi hitelt nem adva, bízva hadvezetésünk és hadi erőnk hivatásának megfelelő intézkedéseiben és lelkesült vitézségében, nyugodtan várja be az események lefolyását, melyeknek kedvező voltára nézve indokolt kételyek nem lehetnek. Azért legyünk nyugodtak és minden csüggedést, annál inkább félelmet, félretéve, bizva-bizzunk a jövőben, mindenki maradjon helyén s teljesítse polgári és hazafiúi kötelességét. A félelmet és rettegést okozó álhírekterjesztői ellen a legszigorúbb törvényes eljárás fog alkalmaztatni. Sátoraljaújhely, 1914 szept. 29. Meczner Gyula, főispán, Beregszász, okt. 2. A Beregi Hírlap írja: Hivatalos jelentések beigazolták azokat, a híreket, amelyek egyes orosz csapatoknak a határon át betöréséről szóltak. 1? jelentésekből azonban az is nyilvánvaló, hogy ezek a csatározások csak kisebb jelentőségűek, nem tervszerű orosz támadásról, hanem csak egyes csapatoknak bekalandozásáról van szó, amelyeket a mi elhelyezett erőink véres menekülésre kény döntettek s részben megsemmisítettek. Jegyzetek. Bájos jelenetnek voltam tanúja minap. A körúton, botra támaszkodva, egy sebesült baka biceg a Rákóczi-út felé. Éltesebb parasztasszony kíséri, kinek aggodalmas, gyöngéd nézésén meglátszik, hogy a fiúnak az édesanyja. De nemcsak aggodalom és szeretet tükröződik az anya szeméből: büszkeség is, mely hirdetni szeretné az utca járókelő népének, hogy a hazáért lett nyomorékká magzata. Amint így lassacskán haladnak, egy könyvkereskedés elt érnek, melynek kirakatában a harcok színhelyének térképe függ. Megállnak és a fiú, hosszasan szemlélődve, keres valamit a térképen. Bizonyosan a helyet, ahol sebét kapta. Végre megtalálja. Egészen lent van, úgy, hogy le kell guggolnia, hogy jobban szemügyre vehesse. Már rajta van az ujja is s most mutatja az édesanyjának. A gyámoltalan, tudatlan parasztasszony lehajol s miközben szemei fiának ujját követik, tájékozódni próbál az ismeretlen labyrintusban s eligazodni a sokféle vonalak tömkelegében. Életében talán most látott először térképet. Lemberg alól vonultak vissza csapataink. Három nap óta szüntelen tűzben állottak s minden talpalatnyi földért véres küzdelem folyt, mely örökkévalónak tetszett. Az ágyuk szakadatlanul bömböltek, shrapnellek, gránátok rémesen süvítettek s még a legenyhébb akkordokat a gyalogsági fegyverek ropogása szolgáltatta. Pihenésről, alvásról szó sem lehetett. Az oroszok előszeretettel éjjel támadnak, a kozákok ilyenkor vannak igazán elemükben. Mikor az agyongyötört, elcsigázott, holtra fáradt ellenséget a végletekig lehet sanyargatni, nyugtalanítani. Egyik szárnyunkon egy tüzérüteg fedezte a visszavonulást. Lelkes hangulatban, mert az ellenség mind távolabbra maradozott el, ágyúi lassacskán elnémultak, lovassága elmenekült. Hősies munkának volt ez az eredménye s derék tüzéreink valóban rászolgáltak a pihenésre. Az országút mellett, alkalmas helyen állapodtak meg. A tábori konyha működni kezdett, de az eledele nem kellett senkinek. Nem gondolt itt senki evésre, csak alvásra, pihennésre. Lefeküdni, végignyújtózkodni: ez az egy gondolat tartotta az emberekben a lelket. A biztonsági intézkedéseket megtették, kiállították az őrszemeket, s nemsokára mély álomban hevertek a tüzérek. Három nap óta első ízben. A kapitány, a kadét és az önkéntes legszélről, közvetlen az árok mellett, a tábori konyha mögött. Egy rakáson, mert így melegebb. A harctér csöndje borult rájuk. Egyszerre csak, úgy éjfél tájban, puskaropogás hallatszik, ledobogás, zaj és kiáltozás. Egy szotnya kozák tört az alvókra. Az árok mellett, az országúton száguldottak végig, egy másik csapatuk pedig oldalról támadt az ütegnek. A nagy zajra és lövöldözésre egy sereg tüzérlő, a szomszédos ütegből, elszabadult s keresztül-kasul vágtatott a sötétben. Az előbbi csöndet pokoli lárma váltotta fel. A tüzérek egy pillanat alatt talpon voltak s elriasztották az ellenséget, mely inkább nyugtalanítani akart, mint komolyan támadni. A lovakat összefogdosták, az őrséget , megkettőztették s a tüzérek ismét lepihentek, hogy tovább aludjanak e zajos intermezzo után. Pírkadáskor, indulás előtt, a kapitányt költögeti a legénye. Az ütegparancsnok feltápászkodik, fátyolos szemmel körültekint s csodálkozva látja, hogy a szolgájának be van kötözve a karja. — Hát téged mi lett? — Megsebesültem, — mondja egyszerűen a legény. — Mikor? Hisz' az este még kutyabajod sem volt! — szól a kapitány. — Aludni tetszett a kapitány úrnak, — feleli a legény. A bámuló ütegparancsnok mondatrólmondatra igy értesül szép sorjában, hogy muszkák rontottak az ütegére s hogy mialatt lövések dördültek, kozákok száguldottak, ijedt lovak vágtattak, a harcosok dühkiáltásai harsogtak: ő nyugodtan, csöndesen, édesen aludt. Az emberek csak lepihenhetnek, de a kettesével fogott tüzérlovaknak éjszakára is hámban kel állni, minden pillanatban indulásra készen. Még ha akarnának, sem tudnának lefeküdni, mert a szerszám gátolja őket ebben. Kölcsönösen. Ha az egyik mozdul vagy helyzetét változtatja, a másik rögtön a megfelelő ellenmozdulatra kényszerül. — Szegény lovak! — sajnálkozott egy puhaszívű hölgy, aki egy tüzérkapitány harci élményeit hallgatta. — Nincs eshetőség, hogy mégis lefeküdhessenek? — kérdezte. — Egy eshetőség volna, asszonyom, — felelte a kapitány, — ha összebeszélnének. És elmesélte, hogy mindezek dacára gyakran megesik, hogy a lovak lefekszenek. — Hogyan lehetséges ez mégis? — kérdezte a csodálkozó dáma. — Igen egyszerűen tényleg összebeszélnek. — válaszolta a kapitány. PESTI HÍRLAP 1914. október 3., Szombat.