Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-21 / 262. szám

4 pl Dünkirchenben és St. Maloban. Az angolok úgy tesznek, mintha Franciaország az övék volna. Az angol tisztek folyton azt hangoztatják: Nélkülünk a franciák el volnának veszve. Ilyen kijelentések a korcsmákban, melyekben legtöbbnyire ittas ango­lok táboroznak, szüntelen verekedéseket idéznek elő. A lapok udvariasan kérik a hadügyi vezetőséget, hogy gondoskodjék az angol katonáknak gyorsabb elszállításáról a harctérre. A francia lakosság ki­csinyléssel és bizalmatlansággal nyilatkozik az an­gol sáskajárásról az angolok vesztesége. Milano, okt. 20. — Saját tudósítónktól. — IA Corriere della Sera jelenti Londonból, French tábornoknak jelentése szerint, amelyet a hadügyminiszternek küldött, az angolok az Aisne melletti harcokban, szeptember 12-től ok­tóber 18-ig halottakban, sebesültekben és eltűn­tekben 561 tisztet és 12.980 katonát vesztettek. Hogyan menekült Albert király? Róma, okt. 20. A „Gaulois" közli, hogy Albert belga király Antwerpenből való távozása előtt egyik katonájá­nak a fegyverét magához vette és abból egy utolsó lövést tett az ellenségre. Hogy a királyi család mily sietve menekült Antwerpenből, bizonyítja az is, hogy a király dol­gozószobájában "egy félig kiürített kristálypoharat találtak, melyben a belga uralkodó reggelije volt. Hasonló gyorsasággal menekültek azok a belga ka­tonák is, kik nem tudtak a holland határra szökni. Éjszaka feltörték a ruhaüzleteket és polgári ruhába öltöztek. Bordeaux, okt. 20. Havreban kiadott belga kormánynyilatkozat megcáfolja azt a hírt, hogy Albert belg király meg­sebesült. A német kormány tiltakozása a franciák vandalizmusa ellen. Berlin, okt. 20. A Reuss Anzeiger hivatalos részében közli a német császári kormánynak azt a memorandumát, amelyben szóvá teszi azt, hogy a genfi konvenciót francia csapatok és szabad csapatok megsértették és amelyben élesen tiltakozik ezen nemzetközi jogelle­nes magatartás ellen. Ez emlékiratot a német kor­mány eljuttatta a francia kormányhoz, valamint a semleges államok kormányaihoz. Az emlékirat kifej­ti, hogy a francia katonaság és szabad csapatok a kezükbe esett német sebesülteket nemcsak nyers bá­násmódban részesítették, de kirabolták, sőt egyes helyeken vadállati módon megcsonkították és meg­gyalázták, megtámadták a német sebesültszállító autójait és egészségügyi kocsijaira lőttek, német hadikórházakat támadtak meg és azok személyzetét, valamint a felszerelést kirabolták. Egy francia csa­pat parancsnoka elfogatta és elhurcoltatta egy né­met egészségügyi csapat parancsnokát. Egy orvost, aki egy társának segíteni akart, francia katonák agyonlőttek. Mind a borzalmakat felháborodva hozza a német császári kormány nyilvánosságra és ünne­pélyesen tiltakozik az összes kulturállamok által megkötött világszerződés­e hallatlan megsértése el­len. A memorandumhoz tizenöt okmány van mellé­kelve bizonyíték gyanánt. Páris százmilliós kölcsöne. Páris, okt. 20. Az Echo de Paris jelentése szerint a párisi községtanács 117 millió franknyi városi kölcsön kibocsátását határozta el, mely összeget a rend­kívüli viszonyok következtében szükségessé vált kiadások fedezésére fordítanak. Elesett herceg: Frankfurt, okt. 20. — Saját tudósítónktól. — Wolvard herceg, Waldegg hercegnek mos­tohafivére. Liliénél, előőrsi szolgálat teljesítése köziben, elesett. A przemysli daliás napok egyik különös ér­dekességű, és jellemző dokumentuma a Tábori Újság, amelyről már szóltunk több ízben is. A vár körülzárásának és ostromának idején, ami­kor a helyőrség teljesen el volt vágva a külső vi­lágtól, valósult meg az az életrevaló eszme, hogy csinálnak egy kis lapot, amelyből a vitéz harco­sok értesülhetnek az őket érdeklő eseményekről. És a lap október­ elejétől fogva megjelent majd­nem minden nap a várparancsnokság jóváhagyá­sával és dr Molnár Kálmán jogakadémiai tanár, tüzérhadnagy szerkesztésében, hogy friss ol­vasnivalókkal szolgáljon a védősereg derék ka­tonáinak. A vasúti állomáson volt a szerkesztő­ség és egy helybeli nyomdában a kiadóhivatal, ahol a lapot is szedték. A hírek szikratávírón jöttek. Minden egyes szám beszédes tanubizony­sága volt annak a lelkes szellemnek és hangulat­nak, amely átlengte az ostromlott várat. Mikor aztán befejeződött a felszabadítás örök érdemű munkája, a vár­őrség sem akart megválni az ő Tábori Újságjától, amely hűséges kísérője volt neki a nehéz napokban és amely ilyenformán megjelenik továbbra is, hadd hirdesse még soká, hogy a mi hadviselésünk ép oly nagyszerű kö­zösséget tart a kultúrával, mint ha szövetsége­seinké. A Tábori Újság egy számát bemutatjuk olvasóinknak is. Ez a szám a hatodik volt, októ­ber tizenegyedikén jelent meg és első helyen a várparancsnokság lelkes hangú napiparancsát hozza, amely az elért fényes siker alkalmából kelt. A vezércikk is ezt a korszakos eseményt méltatja szines szavakkal. PESTI HÍRLAP 1914. október 21., szerda. Kiadóhivatal: Knoller és Fia könyvnyomdája Sie­koszicsig: A vasúti pályaudvarban. Przemysl, 1914. október 11. Ara 10 fillér 1 sz­ft. Megjelenik lehetőleg naponta a cs és kir. várparancsnokság jóváhagyásával. 3 .Kosmanek altábornagy, várparancsnok a következő várparancsnoksági napiparancsot bocsátotta ki október 9-iki keleti... . " 1 " Tisztek és katonák) Három h.1 lelt cs­alája, mióta az ellenség Przemysl táncai elött megjelent i­s neki fogott a Vár körülzárásának. Tö­bb ízben eszköifelt eredi­nyes kili­n­seink m­gly a legutolsó napokig távol tartották az ellenséget a várév erődjeitől Az utolsó napokban azonban a tulentében bizakodó ellenség ké­tségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy a várat — had­­erőnk ezen biztos támpontját - elfoglalja. 72 órás heves harcokban az ellens­get mindenütt nagy veszteséggel visszavertek és ezáltal, eskünkhöz­ hiven szolgáltuk legkegyelmesebb császárunkat, királyunkat és hazánkat BUszki­ntrekinthetünk most vissza erre a 3 hetes Idilszakra, mi alatt megfeszitelt erővel es sok nélkülözéssel — dff lelkisilve'ilágy leirratuik­ altalaz ellenség nagy erein lekőlöllt­k s vi­gre dicsöségesen visszaverjük Nagy fylmömre szolgál, hogy mint az erfld parancsnoka a legfelsőbb szolgálat nevében köszönetet mondhatok az CSZVi­ P­arancsnokoknak és • csapatoknak kitartásukért, önfeláldozó kötelességtudásukért és­ vitézségükért,"amely katonai törények ehez-'Sm­indny­ájunkat boldogitó eredményhez vezettek. Végtt frWffzzoirk-Tnéty-TiKginihitts^egal a­ becsület­enjtt­én''tlesetl*Vllj^liJliik'jcTilWWItglf.'rGtM3k CtfáVgTpScs'éselfél­ik meg legfőbb Haduruk és a Haza ir .nl való hűségüket! Ez a parancs minden tisztnek, valamint a­ legénységnek és pedig utóbbinak anyanyelvén kihirdetendő. 'Przemysl. jPK$,tjij^f­elall iiiiu'ítű c^seudesl Ezt a Jelentést küldheti" a .kiimdeo' oroszok cárjának® az ostromló sereg fíveiíre. . Csakhogy ez a cseud a Sipka szoros eseudje: • A halál némasága fii a vidék felelt Méternyi magasságban fekszenak a 'bullák, amelyeket az elvonuló orosz se­reg visszahagyott. Csend­tani Csak né­hol hallatszik ki a rettenetes halmazból egy-egy haldokló vagy sebesült tompa Csilgfae és elhaló jajkiáltása. Micsoda orkánan, micsoda földet meg. Imegtetti, eget ostromló dübörgéssé erö. •Lödulnek ezek a gyenge hangok, ha vagy Oroazorazig wíuden uj özvegye éa min. i den­ frise örvpj^ egmer.V­­íikottamí tjeié i CDbe a csendbe szívértés 0 fájdalmát! És megjelennek ebben a siralom­­ tölgyében a mi egészségügyi fsatouain­k. Kiássák a hul'ák tömegébül az élüket. Bekötik sebei­ket. GuSloa ápolással igye­keznek visszaadni az életnek azokat, akik életünkre törtek. Ez a" huszadik század! Ka a bozalmak pohisijl « * V*ajj..n mit é'ezhet­eink'IAtfára az'a bifezke orosz fuvezér,­ aki mi (egy. hete ftzjt-n felszólítással küldte le hozzánk adju­nsúl, hogy aljiuk fel a,' w"&fat'! ? Mit érezhet az ara adjutáns, aki a rő­. rfd, de érthető válasz után azzal az el ^szakodott bnC!íu­ zúi'ál'"^Hg|ütt itt Iw­líünket: A vistooljitasra Frzdtogalbenli * . 4 Przemysl hös v«Jorsége a teljesített kötelesség felemelő, tudatával tekinthet vissza az átélt küzdelmes napokra. . Különös büszkeséggel^Jelt,^ mjjtifi^ magyarokat az a­rulat'Hogy'a morfar'chia letwfilo^afct^ .er^iljijick ^vdelmekép az orosili'innsz nekünk jutott ^ Nag*.m­egiisíleliiji's ez ránk nezve, de olyan m­eg'. Sítélletet, mely minket törté­neti jogon megillet­éseink vére gyakran önlő­ le ezt a földit s aki közülünk itt • hősi halált halo­ttaz Jik és királyunk­ vedel­m­' ben, aty.'nink &ir)a­­llal megszentelt tűidben alhatja'őrök álmát. A feladat fontosságát és megtisztelő voltát mindenki érezte! A m­. kir honvédsé­g és az m. kir nép­felkel­ő az elmúlt napokban bebizonyí­totta. Hogy­ az ősi­ magyar virtus meg nem halt ki a mai kor magyarjából Az a bátorság és lelkes becsvágy, amely önérzettel és bátorsággal párosulva a magyar katonát a múltban jelemezte, ma is meg van , a magyarban. S ha a bölcs hosszabb korszakai alatt szunnyadtak is a harci erények, amint kitört a vihar, fel­lobbant a hamu alatt pislogó garázs. Gyönyörffs^g/ami.Jhbgfí^p­lgári fog."­lalkozásuktól és cs­aládjuktól elszakított b' kis polgárok milyen '.igazi katonákká" alakultak át. ^rftusákká Uttj íkef­o Wkesert&. a lelkesedés, amely nélkül gyözelmes had­sereget elképzelni nem lehet ' És ugyan ki tudna jobban lelkesedni, .mint a ntagyiv-'1? -r ' ' * c őfelsége ;flé\«ellap­ja . alkalmából » parancsnok^ intézett választávirat\ következő szavakkal végződik : .őfelsége bizik abban, hogy a vár bevehetetlen s a küzdő hadsereg biztos támpontja marad.S örömmel jelenthetjük Őfelségének, hogy bizalma alapos volt. Egyúttal magyar hűséggel é­s apostoli királyunk iránti törhetetlen ragaszkodással azt a kegyet kérjük magunknak, hogy ahol bátor es megbízható katonákra van szükség, állít­sanak oda ezután is mindig minket­, magyarokat !­s . • A­ most folyó világháborúnak egyik vi­res fejezete záródott le a mai nappal. Klio előveszi érd­el­ét, s amit a törté­, nelem márványlapjaira felvés, azt büszkén­ olvashatják majd az unokáink. Vilmos császár a frankfurti egyetem taná­csához. Berlin, okt. 20. A Wolff-ügynökség jelenti: Az e hó 18-án ..­.űvösebb ünnepség nélkül felavatott majna-frank­furti egyetem tanácsa táviratilag közölte "Vilmos császárral a munka megkezdését. Vilmos császártól távirati válasz érkezett, melyben a következőket mondja: — Szívesen szenteltem volna fel szemé­lyesen a mai jelentőséges évfordulón Frank­furt város és polgárainak nemes­­alapítását. Miután imánkul védenünk kell ellenségek nem,­télen támadásai ellen, sürgősebb kötelességek­nek kell eleget tennem. Legmelegebb óhajaim kísérik a német műveltség és tudomány leg­újabb műhelyének működését. Kívánom, hogy ez az intézet, mely ily komoly időben létesült, erőteljes virágzásban fejlődjön és mindig sze­rencsés napokat lásson. Vajha a tanítók buzgó kutatását és az előttük ülő német ifjúság szor­galmát mindenkoron az a főgondolat hatná át, hogy egységes szeretetben forrjanak össze a né­met hazáért. Ez a hazaszeretet az, amely a né­met népet most­ is oly erőssé és legyőzhetetlenné teszi. •

Next