Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-24 / 265. szám
• 2 . PESTI HIRLAP 1914. október 24., szombat volt, negyven kilométerre fekszik keletre, Varsó külső erődeitől pedig már csak 7 kilométernyire van. » Az ország örömére ismét megszólalt Potiorek táborszernagy. Ezúttal nem cáfolt. Erélyesen és keményen hangzik ez a jelentése, minden szava úgy pattog, mint az ostorcsapás. Jelenti Potiorek táborszernagy, hogy azokat a nagy szerb és montenegrói erőket, amelyek Kelet-Boszniába betörtek, e hónap 22-én csapataink három napig tartó harc után megverték és gyors visszavonulásra kényszerítették. Ez a jelentés megmagyarázza egyúttal azt is, hogyan vált lehetségessé a szerbeknek és a montenegróiaknak Boszniába való betörése: hadműveleteink célja tette szükségessé erőinknek erről a vonalról való elvonását. A szerbek és montenegróiak erre fölhasználták az alkalmat, hogy nagy erőkkel törjenek be Boszniába. Egy ízben már vereséget szenvedtek, de úgy látszik újra visszamerészkedtek. Most Potiorek véres leckében részesítette őket, hogy örökre elmenjen a kedvük a boszniai kalandoktól. A szerb-montenegrói vereséget a jelentésnek az a passzusa illusztrálja a legélénkebben, hogy az ellenséget több, egymás mögött fekvő, megerősített állásaiból kergettük ki ismételt szuronyrohamokkal. Az ütközet a Mokro és Rogatica között fekvő úton folyt le. Mokro és Rogatica Sarajevo és Visegrád között feküsznek, a Sarajevo előtti Románia fensiktól kezdődőleg, körülbelül 35 kilométernyi vonalon. Az ütközet részletei a hadviselés érdekében most még nem közölhetőek, de Potiorek táborszernagy jelzi, hogy legközelebbi jelentésében ezekről a részletekről is beszámol. Ellenségverő kardjának új diadalait óhajtva várjuk. * A belga tengerparton folyó harcokban a németek tegnap, mint a német főhadiszállás jelenti, sikereket értek el. Dixmuidentől délre a német csapatok előnyomulnak. Dixmuiden a belga tengerparton fekvő Nieuporttól húsz kilométernyire fekszik és ugyanilyen távolságra van a délre fekvő Yperntől, ahol napok óta erős harc folyik az egyesült seregek ellen. Az a körülmény, hogy a németek Ypern felé nyomulnak előre, arra enged következtetni, hogy a Nieuport körül folyó harcokat eldöntve látják és hogy most újabb csapataik avatkozhatnak bele az yperni harcokba. Nem hivatalos jelentések különben bővebben számolnak be a belga tengerpartmenti harcokról. A németek a tengerparton fekvő Nieuportot (Ostendétől nyugatra) már bombázzák és a bombázás következtében sokat szenvednek a tengerparton fekvő Middelkerke és Westende városok is. A harcok eredményét érdekesen illusztrálja az a jelentés, hogy az Yser csatornamenti döntő ütközetben résztvevő belga katonák százai menekülnek Franciaországba, Páris felé, hogy ott ismét jelentkezhessenek és belépjenek ezredeikbe. Ez a körülmény a németek igen nagy sikerét jelenti; jelenti azt, hogy a németek annyira szétugrasztották a belga sereg egyes csoportjait, hogy ott fölbomlott minden rend, úgyannyira, hogy a harctéren ezeknek a csapatoknak rendbeszedése teljes lehetetlenség volt. El kell vándorolniuk Parisba, hogy ott a szó szoros értelmében újra mozgósítsák őket és újra beoszszák az ezredeikhez a katonákat. Olyan hadsereg, amelyben ilyen rettenetes arányú a bomlás és a szétesés, nem tanúsíthat ellentállást. A hozzá még igen sok veszélyyel is jár.. Igaz ugyan, hogy számos világítótorony, világítóhajó, úszó és szemafor szolgál ezekn a vizeken útmutatóul, mégis ködös és viharos időben, továbbá erős hullámverésnél, ami pedig ezeken a vizeken igen gyakori, ezek a partok úgyszólván megközelíthetetlenek. A viharos és ködös idők most már javában uralkodnak ezeken a vizeken és így ott a hajózás is naprólnapra nehezebb lesz. Nagyobb hadihajók ezeket a partokat csak3—8 kilométerre közelíthetik meg. ily távolságokról pedig az alacsony fekvésű part csak igen nehezen látható és a cél csak igen nehezen állapítható meg. Erősebb hullámverés alkalmával, ami most ott állandó, a hadihajók tüzérsége tehát csak igen csekély szolgálatot tehet a parton operáló hadseregnek. A partot megközelíteni csak csekély merülésű hajókkal lehet, ezeknek viszont az a hátrányuk van, hogy páncélzatuk igen gyenge, tüzérségük csak kis kaliberű és így csak igen csekély harcértékűek. Az angol hajóraj mindezek után tehát csak igen kis mértékben segítheti a szárazföldi hadsereget a tenger felöl. * A német jobbszárny újabb sikeréről számol be a mai német hivatalos jelentés. Mindössze egyetlen mondat és mégis jelentős: „Lillétől nyugatra harcaink sikerrel jártak." Harmadik napja már, hogy a német jobbszárny átlépett a támadásba és ezt a támadást következetesen folytatja, amit abból a szempontból érdemes értékelni, hogy a francia balszárnyat, amely ezen a ponton állandóan támadta a németeket, folytonos visszavonulásra kényszerítik, ha ez a visszavonulás lassú is. A németek, akik olyan pontosan dolgoznak, mint a legtökéletesebb gép, most, miután a stratégia minden raffinériáját kiparírozták, nyilván annak az előkészítésén dolgoznak, hogy a francia visszavonulást gyorsabb tempóra késztessék. Ez pedig bizonyára akkor fog elkövetkezni, amikor a belga tengerparton folyó harc sorsa már eldőlt és amikor az itt felszabadult német csapatok akcióba léphetnek a német jobbszárnyon. Jegyzetek. Az idegek szerepéről a háborúban érdekes dolgokat mondanak el a visszatért harcosok. Egy huszárkapitány beszéli többek között, hogy a puskagolyónak, srapnellnek oda se néztek az embereink, annyira megszokták idővel. Egyedül a gránát az, mely mély impressziókat kelt s maradandó hatással van a küzdök lelkületére. Félelmetes búgása, melybe mintha emberi hangok vegyülnének, a legedzettebb idegzetet is megviseli. A pusztulás, amit okoz, még fokozza e hatást. Borzasztó volt, mondják, éjjeli meneteléseknél a körös-körül égő falvak látása, a vérvörös lángkévék játéka. Mindezt, úgy ahogy, csak elviseli az ember, de mikor rövid éjjeli pihenésemből — meséli a kapitány — emberi hang riasztott fel, azt hittem és olyant éreztem, mintha valaki a tíz körmével kaparná végig az idegeimet. Szinte elviselhetetlen fájdalmat okozott. Egyszer egy mellettem heverő huszár, a lovával álmodván, elkiáltotta magát, hogy — ..nye!" Felugrottam s jó időbe telt, mig az idegeknek feszültsége engedett , ismét lehajthattam fáradt fejemet. Egy tüzértiszt teljes biztonságot nyújtó fedezetben állott. Bárhonnan jön rá az ellenséges loveg, benne semmi esetre sem ejthetett volna kárt. Maga ez a tudat fölényes biztonságérzetével tölti el a tisztet. Egyszerre, miközben épen messzelátóval kémleli az ellenség állásait, néhány ölnyire tőle egy gránát csap le. A két karja automatice megrándul s a gukker a homlokához csapódik. A fájdalmas ütés tanúskodott idegzetének önkéntelen játékáról. Pedig hát olyan helyen állott, ahol baj abszolúte nem érhette. A tengermenti harcokba, mint arról már érkezett jelentés, az angol flotta is beavatkozott és ma is hír szól arról, hogy a nieuporti ütközetben a németek tüzelését az angol hadihajók viszonozzák. Ez a tenger felől való beavatkozás azonban nem igen értékes. A belga és francia tengerpart Blanckenberghétől Gris-Nez fokáig, sőt tovább délre, Budogneig csak igen nehezen közelíthető meg a tenger felől. Ostende, Westende, Nieuport, Gravelines, Dünkirchen, Calais és Boulogne kikötővárosokhoz csak keskeny és kotrókkal állandóan a kellő mélységen tartott csatornák vezetnek be. Az egész part apálynál rendesen egyés fél, sok helyen azonban egészen három kilométer távolságra kitolódik a tengerbe. A lapos partok mellett azonkívül még hosszú zátonyok is húzódnak el, úgy, hogy ezeken át a hajózás nemcsak rendkívül nehéz, hanem egy tüzért egy gránátszilánk, míg az ágyú mellett állott, homlokán ért. A tüzér viszszaült a nyeregbe, célzott s utána holtan fordult le az ülésről. Koponyarepedést szenvedett, mely feltétlenül azonnali halált okozott. Hogy mégis visszaült a helyére s még célzott is, az idegeknek automatikus s egyéb életfunkcióktól független tevékenységét bizonyítja. A katonák, beszélt egy ezredes, nem azt mérlegelik, meghalnak-e vagy megsebesülnek, hanem lesz-e ennivaló? Ez minden egyébnél jobban érdekli őket. Amit, végre is, nem nehéz megérteni, lévén a létfentartás első kelléke a táplálkozás. Szerb földön, ha erdőhöz közelednek, eleő kérdésük, vajon szűz-e, az erdő? Azaz, a mieink jártak-e már belnne? Ha igenlő a válasz, elkomolyodnak; ha tagadó, felvidulnak. Ennek az a magyarázata, hogy az elpusztult falvakból rengeteg háziállat, kecske, birka, disznó, szárnyas menekül az erdőkbe, mikre a mi embereink bámulatos ügyességgel vadásznak. Egy baka, például, a szuronyával szívén talált egy szaladó disznót. Igaz, hogy a civiléletben hentes volt a derék infanterista. A másik a legmagasabb fáról egy kődobással hozza le a tyúkot. A harmadik rejtekéből szolid bégetéssel édesgeti magához a félénk birkát. Szóval, nem csak élelem, de szórakoztató mulatság is akad. Persze, akik előbb érkeznek, megelőzik a később jövő csapatot. Ezért kérdik aggódva: szűz-e az erdő? Ziatonyban történt, mikor a szerbek a legállhatatosabban bombázták a várost. Egy gránát a kávéházzal szemben lecsapott, a járdára a ott keringett bősz sistergéssel. Abban a pillanatban a kávéházból karcsú szökelléssel egy foxi iramodott ki, egyenesen neki a gránátnak s dühös ugatással ugrálta körül az eszeveszetten forgó, szerencsére fel nem robbant löveget. A bátor foxi zajos tapsokat aratott. A galíciai harctérről írta haza egy rutén katona a feleségének Ugocsába: „Kedves Feleségem! Én itt jól megvagyok és semmi bajom. Arra kérlek, kérdezd meg a Hárem zsidótól, hogy mit jelentsen az, hogy ,,sémá Izráell" (Ott hallgass meg, Izráelt) A mi zsidó katonáink, mikor legjobban fütyül a golyó, ezt kiáltozzák és bizony, nem is igen fogja őket. Mi itt sokan hullunk el, de ők majd mind megmaradnak. Azért hát kérdezd meg a Három zsidót, mit jelentsen, hadd tudjam én se." A napokban a bájos X.-nével találkoztam, kinek a háború előtt egy tüzér és egy dragonyos kurizált egyforma hévvel. Kérdő tekintettel mustráltam az elegáns fekete tojlettet, mire X.-né, rejtett könnyel szemében, elbeszélte, hogy a tüzér Rawa Ruskánál elesett, a dragonyos orosz fogságba jutott. — Szegény asszony! S őszinte részvéttel legeltettem szemeüimet csókra termett ajkain. — Borzasztó! — szólt elfojtott zokogással s tovább sietett a reá várakozó huszárral. Hogy a legénység az elméletiekben is kellő kiképzést nyerjen, a kapitány ur parancsot ad az őrmesternek, hogy Felddienstből iskolát tartson. Az őrmester ur maga köré gyűjti a huszárokat s igy szól: — Most földdiiferibül lesz iskola.