Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-24 / 265. szám

• 2 . PESTI HIRLAP 1914. október 24., szombat­ volt, negyven kilométerre fekszik keletre, Varsó külső erődeitől pedig már csak 7 kilo­méternyire van. » Az ország örömére ismét megszólalt Potiorek táborszernagy. Ezúttal nem cáfolt. Erélyesen és keményen hangzik ez a jelentése, minden szava úgy pattog, mint az ostorcsapás. Jelenti Potiorek táborszernagy, hogy azokat a nagy szerb és montenegrói erőket, amelyek Ke­let-Boszniába betörtek, e hónap 22-én csapa­taink három napig tartó h­arc u­tán megverték és gyors visszavonulásra kényszerítették. Ez a jelentés megmagyarázza egyúttal azt is, hogyan vált lehetségessé a szerbeknek és a monte­negróiaknak Boszniába való betörése: hadmű­veleteink célja tette szükségessé erőinknek erről a vonalról való elvonását. A szerbek és monte­negróiak erre fölhasználták az alkalmat, hogy nagy erőkkel törjenek be Boszniába. Egy ízben már vereséget szenvedtek, de úgy látszik újra v­isszamerészkedtek. Most Potiorek véres lecké­ben részesítette őket, hogy örökre elmenjen a kedvük a boszniai kalandoktól. A szerb-monte­negrói vereséget a jelentésnek az a passzusa illusztrálja a legélénkebben, hogy az ellenséget több,­ egymás mögött fekvő, megerősített állá­saiból kergettük ki ismételt szuronyrohamok­kal. Az ütközet a Mokro és Rogatica között fekvő úton folyt le. Mokro és Rogatica Sarajevo és Visegrád között feküsznek, a Sarajevo előtti Román­ia fensiktól kezdődőleg, körülbelül 35 kilométernyi vonalon. Az ütközet részletei a hadviselés érdekében most még nem közölhe­tőek, de Potiorek táborszernagy jelzi, hogy leg­közelebbi jelentésében ezekről a részletekről is beszámol. Ellenségverő kardjának új diadalait óhajtva várjuk. * A belga tengerparton folyó harcokban a németek tegnap, mint a német főhadiszállás jelenti, sikereket értek el. Dixmuidentől délre a német csapatok előnyomulnak. Dixmuiden a belga tengerparton fekvő Nieuporttól húsz kilométernyire fekszik és ugyanilyen távolság­ra van a délre fekvő Yperntől, ahol napok óta erős harc folyik az egyesült seregek ellen. Az a körülmény, hogy a németek Ypern felé nyo­mulnak előre, arra enged következtetni, hogy a Nieuport körül folyó harcokat eldöntve lát­ják és hogy most újabb csapataik avatkozhat­nak bele az yperni harcokba. Nem hivatalos jelentések kü­lönben bővebben számolnak be a belga tengerpart­menti harcokról. A németek a tengerparton fekvő Nieuportot (Ostendétől nyugatra) már bombázzák és a bombázás következtében sokat szenvednek a tengerparton fekvő Middelkerke és Westende városok is. A harcok eredményét érdekesen illusztrálja az a jelentés, hogy az Yser csatornamenti döntő ütközetben részt­vevő belga katonák százai­­ menekülnek Fran­ciaországba, Páris felé, hogy ott ismét jelent­kezhessenek és belépjenek ezredeikbe. Ez a kö­rülmény a németek igen nagy sikerét jelenti; jelenti azt, hogy a németek annyira szétug­rasztották a belga sereg egyes csoportjait, hogy ott fölbomlott minden rend, úgyannyira, hogy a harctéren ezeknek a csapatoknak rendbe­szedése teljes lehetetlenség volt. El kell vándo­rolniuk Parisba, hogy ott a szó szoros értelmé­ben újra mozgósítsák őket és újra beoszszák az ezredeikhez a katonákat. Olyan hadsereg, amelyben ilyen rettenetes arányú a bomlás és a szétesés, nem tanúsíthat ellentállást. A hozzá még igen sok veszély­yel is jár.. Igaz ugyan, hogy számos világítótorony, világító­hajó, úszó és szemafor szolgál ezekn a vizeken útmutatóul, mégis ködös és viharos időben, továbbá erős hullámverésnél, ami pedig eze­ken a vizeken igen gyakori, ezek a partok úgy­szólván megközelíthetetlenek. A viharos és ködös idők most már javában uralkodnak eze­ken a vizeken és így ott a hajózás is napról­napra nehezebb lesz. Nagyobb hadihajók eze­ket a partokat csak­­3—8 kilométerre közelít­hetik meg. ily távolságokról pedig az alacsony fekvésű part csak igen nehezen látható és a cél csak igen nehezen állapítható meg. Erősebb hullámverés alkalmával, ami most ott állan­dó, a hadihajók tüzérsége tehát csak igen csekély szolgálatot tehet a parton operáló hadseregnek. A partot megközelíteni csak cse­kély merülésű hajókkal lehet, ezeknek viszont az a hátrányuk van, hogy páncélzatuk igen gyenge, tüzérségük csak kis kaliberű és így csak igen csekély harcértékűek. Az angol hajó­raj mindezek után tehát csak igen kis mér­tékben segítheti a szárazföldi hadsereget a ten­ger felöl. * A német jobbszárny újabb sikeréről szá­mol be a mai német hivatalos jelentés. Mind­össze egyetlen mondat és mégis jelentős: „Lillétől nyugatra harcaink sikerrel jártak." Harmadik napja már, hogy a német jobbszárny átlépett a támadásba és ezt a támadást következetesen folytatja, amit abból a szempontból érdemes ér­tékelni, hogy a francia balszárnyat, amely ezen a ponton állandóan támadta a németeket, foly­tonos visszavonulásra kényszerítik, ha ez a vis­szavonulás lassú is. A németek, akik olyan pon­tosan dolgoznak, mint a legtökéletesebb gép, most, miután a stratégia minden raffinériáját kiparírozták, nyilván annak az előkészítésén dolgoznak, hogy a francia visszavonulást gyor­sabb tempóra késztessék. Ez pedig bizonyára akkor fog elkövetkezni, amikor a belga tenger­parton folyó harc sorsa már eldőlt és amikor az itt felszabadult német csapatok akcióba lép­hetnek a német jobbszárnyon. Jegyzetek. Az idegek szerepéről a háborúban érde­kes dolgokat mondanak el a visszatért harco­sok. Egy huszárkapitány beszéli többek között, hogy a puskagolyónak, srapnellnek oda se néz­tek az embereink, annyira megszokták idővel. Egyedül a gránát az, mely mély impressziókat kelt s maradandó hatással van a küzdök lel­kületére. Félelmetes búgása, melybe mintha em­beri hangok vegyülnének, a­ legedzettebb ideg­zetet is megviseli. A pusztulás, amit okoz, még fokozza e hatást. Borzasztó volt, mondják, éjje­li meneteléseknél a körös-körül égő falvak látá­sa, a vérvörös lángkévék játéka. Mindezt, úgy ahogy, csak elviseli az ember, de mikor rövid éjjeli pihenésemből — meséli a kapitány — emberi hang riasztott fel, azt hittem és olyant éreztem, mintha valaki a tíz körmével kapar­ná végig az idegeimet. Szinte elviselhetetlen fájdalmat okozott. Egyszer egy mellettem he­verő huszár, a lovával álmodván, elkiáltotta magát, hogy — ..nye!" Felugrottam s jó időbe telt, mig az idegeknek feszültsége engedett , is­mét lehajthattam fáradt fejemet. Egy tüzértiszt teljes biztonságot nyújtó fedezetben állott. Bárhonnan jön rá az ellensé­ges loveg, benne semmi esetre sem ejthetett vol­na kárt. Maga ez a tudat fölényes biztonság­érzetével tölti el a tisztet. Egyszerre, miközben épen messzelátóval kémleli az ellenség állásait, néhány ölnyire tőle egy gránát csap le. A két karja automatice megrándul s a gukker a homlokához csapódik. A fájdalmas ü­tés tanús­kodott idegzetének önkéntelen játékáról. Pedig hát olyan helyen állott, ahol baj abszolúte nem érhette. A tengermenti harcokba, mint arról már érkezett jelentés, az angol flotta is beavat­kozott és ma is hír szól arról, hogy a nieuporti ütközetben a németek tüzelését az angol hadi­hajók viszonozzák. Ez a tenger felől való be­avatkozás azonban nem igen értékes. A belga és francia tengerpart Blancken­berghétől Gris-Nez fokáig, sőt tovább délre, Bud­ogneig csak igen nehezen közelíthető meg a tenger felől. Ostende, Westende, Nieuport, Gravelines, Dünkirchen, Calais és Boulogne kikötővárosokhoz csak keskeny és kotrókkal állandóan a kellő mélységen tartott csatornák vezetnek be. Az egész part apálynál rendesen egy­­és fél, sok helyen azonban egészen három kilométer távolságra kitolódik a tengerbe. A lapos partok mellett azonkívül még hosszú zátonyok is húzódnak el, úgy, hogy ezeken át a hajózás nemcsak rendkívül nehéz, hanem egy tüzért egy gránátszilánk, míg az ágyú mellett állott, homlokán ért. A tüzér visz­szaült a nyeregbe, célzott s utána holtan for­dult le az ülésről. Koponyarepedést szenvedett, mely feltétlenül azonnali halált okozott. Hogy mégis visszaült a helyére s még célzott is, az idegeknek automatikus s egyéb életfunkcióktól független tevékenységét bizonyítja. A katonák, beszélt egy ezredes, nem azt mérlegelik, meghalnak-e vagy megsebesülnek, hanem lesz-e ennivaló? Ez minden egyébnél jobban érdekli őket. Amit, végre is, nem nehéz megérteni, lévén a létfentartás első kelléke a táplálkozás. Szerb földön, ha erdőhöz közelednek, el­eő kérdésük, vajon szűz-e, az erdő? Azaz, a mieink jártak-e már belnne? Ha igenlő a válasz, elkomolyodnak; ha tagadó, felvidulnak. Ennek az a magyarázata, hogy az elpusz­tult falvakból rengeteg háziállat, kecske, birka, disznó, szárnyas menekül az erdőkbe, mikre a mi embereink bámulatos ügyességgel vadász­nak. Egy baka, például, a szuronyával szívén talált egy szaladó disznót. Igaz, hogy a civil­életben hentes volt a­ derék infanterista. A má­sik a legmagasabb fáról egy kődobással hozza le a tyúkot. A harmadik rejtekéből szolid bé­getéssel édesgeti magához a félénk birkát. Szó­val, nem csak élelem, de szórakoztató mulatság is akad. Persze, akik előbb érkeznek, megelőzik a később jövő csapatot. Ezért kérdik aggódva: szűz-e az erdő? Ziatonyban történt, m­ikor a szerbek a legállhatatosabban­ bombázták a várost. Egy gránát a kávéházzal szemben lecsapott, a jár­dára a ott keringett bősz sistergéssel. Abban a pillanatban a kávéházból karcsú szökelléssel egy foxi iramodott ki, egyenesen neki a gránát­nak s dühös ugatással ugrálta körül az eszeve­szetten forgó, szerencsére fel nem robbant lö­veget. A bátor foxi zajos tapsokat aratott. A galíciai harctérről írta haza egy rutén katona a feleségének Ugocsába: „Kedves Fele­ségem! Én itt jól megvagyok és semmi bajom. Arra kérlek, kérdezd meg a Hárem zsidótól, hogy mit jelentsen az, hogy ,,sémá Izráell" (Ott hallgass meg, Izráelt) A mi zsidó katonáink, mikor legjobban fütyül a golyó, ezt kiáltozzák és bizony, nem is igen fogja őket. Mi itt sokan hullunk el, de ők majd mind megmaradnak. Azért hát kérdezd meg a Három zsidót, mit je­lentsen, hadd tudjam én se." A napokban a bájos X.-nével találkoz­tam, kinek a háború előtt egy tüzér és egy dra­gonyos kurizált egyforma hévvel. Kérdő tekintettel mustráltam az elegáns fekete tojlettet, mire X.-né, rejtett könnyel sze­mében, elbeszélte, hogy a tüzér Rawa Ruskánál elesett, a dragonyos orosz fogságba jutott. — Szegény asszony! S őszinte részvéttel legeltettem szemeüimet csókra termett ajkain. — Borzasztó! — szólt elfojtott zokogással s tovább sietett a reá várakozó huszárral. Hogy a legénység az elméletiekben is kel­lő kiképzést nyerjen, a kapitány ur parancsot ad az őrmesternek, hogy Felddienstből iskolát tartson. Az őrmester ur maga köré gyűjti a hu­szárokat s igy szól: — Most földdiiferibül lesz iskola.

Next