Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-24 / 265. szám

1914. október 24., szombat. PESTI HÍRLAP " Az orosz harctér. Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. (Kiadatott okt. 23-án délben, érkezett este 6 óra 30 perckor.) A Bu­dapesti Tudósító jelenti: Mialatt tegnap a Przesny sítől délre folyó csatában főkép az ellen­­­ség támaszpontjai ellen felállított nehéz tüzérségünk vitte a szót, a San alsó folyásánál heves harcok­­ fejlődtek ki, amelyek során az el­lenséget több helyen a folyó nyu­gati partjára engedtük átkelni, hogy megtámadhassuk és megver­hessük. Az átkelt orosz csapatokat immár mindenütt egészen a folyó­hoz szorítottuk. Zarzece mellett több mint 1000 foglyot ejtettünk. Hadseregünk egyes részei vá­ratlanul Ivangorod alatt termettek, ott két ellenséges hadosztályt meg­vertek, 3600 oroszt elfogtak, egy zászlót és 15 gépfegyvert zsákmá­nyoltak. Hofer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, okt. 23. (Wolff-ügynökség.) A nagy főhadiszállásról jelentik októ­ber 23-án délelőtt. A keleti hadszíntéren Augusz­távtól nyugatra orosz támadásokat visszavertünk és ez alkalommal több gépfegyvert zsákmányoltunk. A délkeleti hadszintérről érke­ző jelentések még nem szólnak be­fejezett eseményekről. Hét kilométernyire Varsó előtt. iliK Krakó, okt. 23. — Saját tudósítónktól. — A Glas Naroda jelenti: Német léghajók felderítő útjain megállapították, hogy az orosz csapatok a varsói hidon át túlzott sietséggel a — Huszár Lencsés, — mondja az őrmes­ter ur, megtudnád-e mondani, hogy mi a tér­kép? — Őrmester urnák alásan jelentem, mi­kor az inzsellér ur hol kikukkint, hol bekuk­kint. — Szamár! Huszár Csajkás, mi a tér­kép?. —­ Őrmester urnák alásan jelentem: nappa! — Nappa az öreganyád . . . — Abreten! Mára elég volt. Huszár Káposztás, kiből most lett káplár, a­­lajcsurban vezényel: — Serit! IV — Schritt! — javítja ki a hadnagy ur,. .. Megint vezényel a káplár: M — Tarabb! i­ p — Trabb! — javítja ki a hadnagy ur, — Glopp! — vezényel a káplár. 3? — Galopp! — javítja a hadnagy ur. — Semmit sem tudok a hadnagy ur ked­vére tenni. —a mormogja elkeseredéssel káplár Káposztás. A legénységi iskolában eljutnak a szolgá­lati szabályzat azon pontjához, mely azt mond­ja, hogy a katona óvakodjék a beteges nagyra­vágyástól. — Hát fiuk, — szól az őrmester úr,­­— mit kell ez alatt érteni? Persze, senki sem tudja. — Ez alatt azt kell érteni, — magyaráz­za türelmét vesztve az őrmester úr, — hogy nem kell minden bolondságért malódit jelen­teni, i- ' * Visztula jobbpartjára vonulnak vissza. Ebből azt következtetik, hogy az oroszok azt hiszik, hogy a varsó—ivangorodi vonalon nem tarthat­ják magukat és így az a szándékuk, hogy Var­sót feladják és a Visztulától keletre kedvezőbb hadállásokba vonuljanak vissza. A varsó—bécsi vasút Pruskov állomását, mely Varsó külső erődeitől hét ScHomdhenwre fekszik, a szövetsé­ges csavarok már megszállották. Varsó parancsnokát visszahívták. Krakó,, okt- 26. A „Rozwoj" jelenti: Néhány nappal ezelőtt ismét megjelent Varsó felett két léghajó, és bom­bát dobott a városra. Az egyik bomba a vasúti ál­lomás épületében tett kárt, azonkívül megrongált, több vasúti kocsit. A lap értesülése szerint Varsó, parancsnokát, Silitskij tábornok hadseregfelügye­lőt, visszahívták Pétervárra és­ valósain üteg fel­mentik állásától. Helyét Ensen tábornokkal fog­ják betölteni. Orosz védelmi munkálatuk Lemberg előtt. Krakó, okt. 23. A lembergi lakosságot az orosz katonai parancsnokság sáncmunkálatok végezésére kényszerítik. Lövészárkokat és egyéb védelmi földmunkákat is létesítenek. A lembergi hely­őrséget pedig nyolcvanezer főnyi létszámra emelték.­­ Krakó, okt. 23. A „Nowa Belformá"-nak jelentik Lem­bergből, hogy amióta az osztrák és magyar csapatok győzelmesen vonulnak előre, különö­sen pedig Przemysl felszabadítása óta az oro­szok nagyon kíméletlenül bánnak Lembergben a lengyel lakossággal. Az egész polgári lakos­ságot arra kényszerítették, hogy ásson sáncot a város környékén. Az oroszok Lemberget állí­tólag minden áron védelmezni akarják. A má­sodik lembergi csatában az oroszoknak igen nagy veszteségeik voltak, annyira, hogy egy hét alatt öt tábornokot temettek el, akik ezekben a harcokban elestek. Lembergben nagy a drá­gaság és az élelmiszerhiány, ezért az orosz ka­­­tonák igen gyakran rabolnak. • Csernovic az orosz kivonulás után. •­ Bécs, okt. 23. Csernovicba bevonult csapataink megál­lapították, hogy a városban az összes középüle­tek sértetlenek és a magánházakon sem tör­tént pusztítás. Az oroszok a Prutban átkelve, Mahalla és Baján községek irányában vonul­tak vissza. A hatóságok most azon fáradoznak, hogy Csernovic és a román határállomás között helyreállítsák a távirati összeköttetést és e cél­ra műszaki csapatok érkeztek. Csernovictól északra fekvő községekből az oroszok, úgy lát­szik, szinte ks kivonultak, mert a községekből a lakosság már akadály nélkül bejut Csernovicba. Az oroszok Csernovicba való bevonulásának elsősorban politikai okai voltak, viszont azon­ban az orosz kivonulás Bukovinából és Cser­novic kiürítése teljesen katonai okokból tör­tént. Mikor az oroszok Csernovicban voltak, Csernovic város kiürítése a legnagyobb csapás, mely az orosz politikát ez idő szerint érhette. Az oroszok ugyanis a háború elején prepotens hangon kijelentették, hogy Galíciát és Bukovinát annektálni fogják. A pillanatnyi si­ker, úgy látszik, egészen elvakította az oroszo­kat. Amikor Repta Vladimír metropolita­ érsek a város kulcsainak átadása alkalmával a város lakossága számára kíméletet kért, az orosz csapatok parancsnoka ezt megígérte, de hozzá­tette: —­ Kérem, mondja meg mindenkinek, hogy Csernovic örökre Oroszországé marad. Az oroszok tényleg igyekeztek, hogy Bu­kovinában egészen házilag berendezkedjenek. Dr Weisselberger­­polgárm­ester és a községta­nácsosok helyére, kiket eleinte állásaikban meg­hagytak, később azonban mint túszokat Orosz­országba internáltak, másokat neveztek ki. A P­isk­elséget, Iu­ply d­íjitegy három Miig ál­talános megelégedésre működött, megszüntették és orosz rendőrtisztviselők vezetésável orosz egyenruhás rendőrséget szerveztek. Mindunta­lan­ul meg új hirdetményeket ragasztottak ki. Az egyik hirdetményben Gorejnoff kormányzó felszólítja a lakosságot, hogy hagyjon fel az orosz hadseregek ellen való ellentállással és mindenki szolgáltassa be a fegyvereket. Ez a hirdetés többek közt a következőket is mondja: ,,Az osztrák-magyar hadsereg verve van és nem hozhat már nektek segítséget. Az orosz kormány gondoskodni fog rólatok, ha hűséggel szolgáljátok az orosz cárt." A közönség azonban nem igen bízott az ígéretekben, hanem tömegesen menekült. Miután Bukovina és Magyarország között az összeköttetés megszűnt, a legtöbben Burdujenin és Predeálon át menekültek. Különösen az er­délyi városokban volt sok menekült. A legtöb­bet itt is a zsidóság szenvedett az orosz uralom alatt. Attól tartottak, hogy a nagy ünnepek al­kalmából Csernovicban is rendeznek pogro­mot. Bepta érsek magához kérette a zsidó hit­község vezetőit és azt tanácsolta, hogy a zsidók mondjanak le a zsinagógák tömeges látogatá­sáról, h­anem végezze mindenki otthonában az imát. A zsidók meg is fogadták a bölcs taná­csot és így elmaradtak a zavargások. Csernovic városában egyébként a gazdasági helyzet a lehető legkedvezőtlenebb. Az utolsó napokban a lakosság már élelmiszerekben szenvedett hiányt. Több polgárt, kik a kiadott rendeletek­ről megfeledkezve, az orosz hivatalnokokat nem köszöntöttték kalapemeléssel, letartóztattak. Az oroszok kiv­on­ulása e szerint érthetően megvál­tást jelent a csernoviciak részére. (Kel Ert.) Csernovic utolsó orosz vasárnapja. Arad, okt. Egy aradi orvos rokona, aki Csernovicban tele­pedett le, az orosz uralom elöl Aradra menekült. A csernovici orosz napokból ezeket mondotta el: — Bukarestből utaztam Csernovicba.­­Az első orosz őrs a főúton állt. Bent voltunk, Cserno­vicban, ahová foglalkozásom köt és vitt vissza. Vasárnap volt. Máskor tolonganak a járdákon. Élénk, talán túlélénk a forgalom az ünnepi, a han­gulat. Most azonban egyetlen egy embert sem lát­tam az utcán. Kihalt mindfia utca. Nem is csoda. Két embernek együtt nem volt­­szabad járni az ut­cán. A szigorú megtorlástól való félelem lakásaik­ban tartotta vissza az embereket. Egy negyedóra alatt csak két embert láttam. .Igazán kihalt vá­rosban voltam. (Orosz rémuralmi rendszabályok.) — Nem volt szabad hangosan beszélni s az emberek csak akkor jöttek­ az utcára,, ha ez egye­nesen elkerülhetetlen. Bementem a kávéházakba. Alig volt 3—3 ember belül. Néhány, ismerős, oda­rohantak hozzám, híreket kértek, mi­­van a külvi­lágban, hol állanak seregeink, mi van a harctéren, mi történik, minden pillanatban száz és száz kér­dés, mindenki egyszerre akarta hallani a választ. De egy szót sem mertem szólni, barátaim Bukarest­ben és Csernovicban a lelkemre­­kötötték, hogy semmit se beszéljek. —­i szerettem volna néhány biztató szót­­mon­dani, szerettem volna közölni velük, hogy verik az­­oroszt, hogy közeleg a szabadulás reménye, de az igazat még nem szabad megmondani. Lapok nin­csenek és hat hónapi börtönre ítélik" azt, aki be­csempészett újságot mer olvasni. Népszemközt bi­zalmasan azonban elmondtam néhány barátomnak az örömhíreket és egyik barát tovább adta a másiknak. Titokban felcsillant a szemekben a re­ménykedés sugara, de aztán mindenki egykedvű lett, nehogy elárulja magát és kellemetlenségei le­gyenek. — Este nyolc órakor nem volt szabad senki­nek­ az utcán tartózkodnia. Régi meghitt lakatom­ba mentem, amelynek ablakait kitártam, hogy mindenki lássa, mit művelek. Így, kivonta a pa­rancs és így tett mindenki. Korán lefeküdtem, de csakhamar felriadtam, mert a közelben nagy zaj támadt. Azt mondták, ez minden éjjel megtörténik. (A csernovici szent aggastyán.) — A legnagyobb dicséret hangján beszéltek Repta Vladimír hercegérsekről, a görögkeleti egy­ház bukovinai fejedelméről, a szent aggastyánról, aki elég bátor volt, hogy a hatalmas orosz kor­ifiancióval szemben is ífibeaselje szavát,. Jdlíkor,­az ( Diplomata. 3

Next