Pesti Hírlap, 1914. október (36. évfolyam, 242-272. szám)
1914-10-24 / 265. szám
1914. október 24., szombat. PESTI HÍRLAP " Az orosz harctér. Vezérkarunk jelentése. Hivatalos jelentés. (Kiadatott okt. 23-án délben, érkezett este 6 óra 30 perckor.) A Budapesti Tudósító jelenti: Mialatt tegnap a Przesny sítől délre folyó csatában főkép az ellenség támaszpontjai ellen felállított nehéz tüzérségünk vitte a szót, a San alsó folyásánál heves harcok fejlődtek ki, amelyek során az ellenséget több helyen a folyó nyugati partjára engedtük átkelni, hogy megtámadhassuk és megverhessük. Az átkelt orosz csapatokat immár mindenütt egészen a folyóhoz szorítottuk. Zarzece mellett több mint 1000 foglyot ejtettünk. Hadseregünk egyes részei váratlanul Ivangorod alatt termettek, ott két ellenséges hadosztályt megvertek, 3600 oroszt elfogtak, egy zászlót és 15 gépfegyvert zsákmányoltak. Hofer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, okt. 23. (Wolff-ügynökség.) A nagy főhadiszállásról jelentik október 23-án délelőtt. A keleti hadszíntéren Augusztávtól nyugatra orosz támadásokat visszavertünk és ez alkalommal több gépfegyvert zsákmányoltunk. A délkeleti hadszintérről érkező jelentések még nem szólnak befejezett eseményekről. Hét kilométernyire Varsó előtt. iliK Krakó, okt. 23. — Saját tudósítónktól. — A Glas Naroda jelenti: Német léghajók felderítő útjain megállapították, hogy az orosz csapatok a varsói hidon át túlzott sietséggel a — Huszár Lencsés, — mondja az őrmester ur, megtudnád-e mondani, hogy mi a térkép? — Őrmester urnák alásan jelentem, mikor az inzsellér ur hol kikukkint, hol bekukkint. — Szamár! Huszár Csajkás, mi a térkép?. — Őrmester urnák alásan jelentem: nappa! — Nappa az öreganyád . . . — Abreten! Mára elég volt. Huszár Káposztás, kiből most lett káplár, alajcsurban vezényel: — Serit! IV — Schritt! — javítja ki a hadnagy ur,. .. Megint vezényel a káplár: M — Tarabb! i p — Trabb! — javítja ki a hadnagy ur, — Glopp! — vezényel a káplár. 3? — Galopp! — javítja a hadnagy ur. — Semmit sem tudok a hadnagy ur kedvére tenni. —a mormogja elkeseredéssel káplár Káposztás. A legénységi iskolában eljutnak a szolgálati szabályzat azon pontjához, mely azt mondja, hogy a katona óvakodjék a beteges nagyravágyástól. — Hát fiuk, — szól az őrmester úr,— mit kell ez alatt érteni? Persze, senki sem tudja. — Ez alatt azt kell érteni, — magyarázza türelmét vesztve az őrmester úr, — hogy nem kell minden bolondságért malódit jelenteni, i- ' * Visztula jobbpartjára vonulnak vissza. Ebből azt következtetik, hogy az oroszok azt hiszik, hogy a varsó—ivangorodi vonalon nem tarthatják magukat és így az a szándékuk, hogy Varsót feladják és a Visztulától keletre kedvezőbb hadállásokba vonuljanak vissza. A varsó—bécsi vasút Pruskov állomását, mely Varsó külső erődeitől hét ScHomdhenwre fekszik, a szövetséges csavarok már megszállották. Varsó parancsnokát visszahívták. Krakó,, okt- 26. A „Rozwoj" jelenti: Néhány nappal ezelőtt ismét megjelent Varsó felett két léghajó, és bombát dobott a városra. Az egyik bomba a vasúti állomás épületében tett kárt, azonkívül megrongált, több vasúti kocsit. A lap értesülése szerint Varsó, parancsnokát, Silitskij tábornok hadseregfelügyelőt, visszahívták Pétervárra és valósain üteg felmentik állásától. Helyét Ensen tábornokkal fogják betölteni. Orosz védelmi munkálatuk Lemberg előtt. Krakó, okt. 23. A lembergi lakosságot az orosz katonai parancsnokság sáncmunkálatok végezésére kényszerítik. Lövészárkokat és egyéb védelmi földmunkákat is létesítenek. A lembergi helyőrséget pedig nyolcvanezer főnyi létszámra emelték. Krakó, okt. 23. A „Nowa Belformá"-nak jelentik Lembergből, hogy amióta az osztrák és magyar csapatok győzelmesen vonulnak előre, különösen pedig Przemysl felszabadítása óta az oroszok nagyon kíméletlenül bánnak Lembergben a lengyel lakossággal. Az egész polgári lakosságot arra kényszerítették, hogy ásson sáncot a város környékén. Az oroszok Lemberget állítólag minden áron védelmezni akarják. A második lembergi csatában az oroszoknak igen nagy veszteségeik voltak, annyira, hogy egy hét alatt öt tábornokot temettek el, akik ezekben a harcokban elestek. Lembergben nagy a drágaság és az élelmiszerhiány, ezért az orosz katonák igen gyakran rabolnak. • Csernovic az orosz kivonulás után. • Bécs, okt. 23. Csernovicba bevonult csapataink megállapították, hogy a városban az összes középületek sértetlenek és a magánházakon sem történt pusztítás. Az oroszok a Prutban átkelve, Mahalla és Baján községek irányában vonultak vissza. A hatóságok most azon fáradoznak, hogy Csernovic és a román határállomás között helyreállítsák a távirati összeköttetést és e célra műszaki csapatok érkeztek. Csernovictól északra fekvő községekből az oroszok, úgy látszik, szinte ks kivonultak, mert a községekből a lakosság már akadály nélkül bejut Csernovicba. Az oroszok Csernovicba való bevonulásának elsősorban politikai okai voltak, viszont azonban az orosz kivonulás Bukovinából és Csernovic kiürítése teljesen katonai okokból történt. Mikor az oroszok Csernovicban voltak, Csernovic város kiürítése a legnagyobb csapás, mely az orosz politikát ez idő szerint érhette. Az oroszok ugyanis a háború elején prepotens hangon kijelentették, hogy Galíciát és Bukovinát annektálni fogják. A pillanatnyi siker, úgy látszik, egészen elvakította az oroszokat. Amikor Repta Vladimír metropolita érsek a város kulcsainak átadása alkalmával a város lakossága számára kíméletet kért, az orosz csapatok parancsnoka ezt megígérte, de hozzátette: — Kérem, mondja meg mindenkinek, hogy Csernovic örökre Oroszországé marad. Az oroszok tényleg igyekeztek, hogy Bukovinában egészen házilag berendezkedjenek. Dr Weisselbergerpolgármester és a községtanácsosok helyére, kiket eleinte állásaikban meghagytak, később azonban mint túszokat Oroszországba internáltak, másokat neveztek ki. A Piskelséget, Iuply díjitegy három Miig általános megelégedésre működött, megszüntették és orosz rendőrtisztviselők vezetésável orosz egyenruhás rendőrséget szerveztek. Minduntalanul meg új hirdetményeket ragasztottak ki. Az egyik hirdetményben Gorejnoff kormányzó felszólítja a lakosságot, hogy hagyjon fel az orosz hadseregek ellen való ellentállással és mindenki szolgáltassa be a fegyvereket. Ez a hirdetés többek közt a következőket is mondja: ,,Az osztrák-magyar hadsereg verve van és nem hozhat már nektek segítséget. Az orosz kormány gondoskodni fog rólatok, ha hűséggel szolgáljátok az orosz cárt." A közönség azonban nem igen bízott az ígéretekben, hanem tömegesen menekült. Miután Bukovina és Magyarország között az összeköttetés megszűnt, a legtöbben Burdujenin és Predeálon át menekültek. Különösen az erdélyi városokban volt sok menekült. A legtöbbet itt is a zsidóság szenvedett az orosz uralom alatt. Attól tartottak, hogy a nagy ünnepek alkalmából Csernovicban is rendeznek pogromot. Bepta érsek magához kérette a zsidó hitközség vezetőit és azt tanácsolta, hogy a zsidók mondjanak le a zsinagógák tömeges látogatásáról, hanem végezze mindenki otthonában az imát. A zsidók meg is fogadták a bölcs tanácsot és így elmaradtak a zavargások. Csernovic városában egyébként a gazdasági helyzet a lehető legkedvezőtlenebb. Az utolsó napokban a lakosság már élelmiszerekben szenvedett hiányt. Több polgárt, kik a kiadott rendeletekről megfeledkezve, az orosz hivatalnokokat nem köszöntöttték kalapemeléssel, letartóztattak. Az oroszok kivonulása e szerint érthetően megváltást jelent a csernoviciak részére. (Kel Ert.) Csernovic utolsó orosz vasárnapja. Arad, okt. Egy aradi orvos rokona, aki Csernovicban telepedett le, az orosz uralom elöl Aradra menekült. A csernovici orosz napokból ezeket mondotta el: — Bukarestből utaztam Csernovicba.Az első orosz őrs a főúton állt. Bent voltunk, Csernovicban, ahová foglalkozásom köt és vitt vissza. Vasárnap volt. Máskor tolonganak a járdákon. Élénk, talán túlélénk a forgalom az ünnepi, a hangulat. Most azonban egyetlen egy embert sem láttam az utcán. Kihalt mindfia utca. Nem is csoda. Két embernek együtt nem voltszabad járni az utcán. A szigorú megtorlástól való félelem lakásaikban tartotta vissza az embereket. Egy negyedóra alatt csak két embert láttam. .Igazán kihalt városban voltam. (Orosz rémuralmi rendszabályok.) — Nem volt szabad hangosan beszélni s az emberek csak akkor jöttek az utcára,, ha ez egyenesen elkerülhetetlen. Bementem a kávéházakba. Alig volt 3—3 ember belül. Néhány, ismerős, odarohantak hozzám, híreket kértek, mivan a külvilágban, hol állanak seregeink, mi van a harctéren, mi történik, minden pillanatban száz és száz kérdés, mindenki egyszerre akarta hallani a választ. De egy szót sem mertem szólni, barátaim Bukarestben és Csernovicban a lelkemrekötötték, hogy semmit se beszéljek. —i szerettem volna néhány biztató szótmondani, szerettem volna közölni velük, hogy verik azoroszt, hogy közeleg a szabadulás reménye, de az igazat még nem szabad megmondani. Lapok nincsenek és hat hónapi börtönre ítélik" azt, aki becsempészett újságot mer olvasni. Népszemközt bizalmasan azonban elmondtam néhány barátomnak az örömhíreket és egyik barát tovább adta a másiknak. Titokban felcsillant a szemekben a reménykedés sugara, de aztán mindenki egykedvű lett, nehogy elárulja magát és kellemetlenségei legyenek. — Este nyolc órakor nem volt szabad senkinek az utcán tartózkodnia. Régi meghitt lakatomba mentem, amelynek ablakait kitártam, hogy mindenki lássa, mit művelek. Így, kivonta a parancs és így tett mindenki. Korán lefeküdtem, de csakhamar felriadtam, mert a közelben nagy zaj támadt. Azt mondták, ez minden éjjel megtörténik. (A csernovici szent aggastyán.) — A legnagyobb dicséret hangján beszéltek Repta Vladimír hercegérsekről, a görögkeleti egyház bukovinai fejedelméről, a szent aggastyánról, aki elég bátor volt, hogy a hatalmas orosz korifiancióval szemben is ífibeaselje szavát,. Jdlíkor,az ( Diplomata. 3