Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-05 / 277. szám

10 PESTI HÍRLAP "1914 november 5., csütörtök­. N múljanak a sivatagban. Angol hadihajók ké­szen állanak, hogy a támadást viszonozzák, ha a törököknek sikerül a suezi csatornáig elő­nyomulni Esti level — Foglyaink. — Oly sok foglyunk van már, hogy gondot okoz az őrzésük és sokba kerül az eltartásuk. De a harcoló felek kulturfokát jelzi a bánásmód, amiben a foglyokat részelteti. E mérték szerint mi a kultúra magas fokán állunk. Ne sajnál­juk tőlük a pénzt és a jó bánásmódot. Már csak önzésből se. Mert hiszen az úri modorunk­nak hire megy kerülő úton az ellenségeink or­szágaiba is s ott egy kis erkölcsi pressziót gya­korol rájuk, hogy a mi katonáinkkal is jól bánjanak. Ezen a hivatalos humanizmuson kívül is — úgy érzem — kellene foglalkozni a mi foglyainkkal s ezek között is főként az oroszok­kal. Nem katonai, hanem inkább társadalmi foglalkozást értek. Végre is körülbelül százezer idegen ellenség él most közöttünk. Ez nem lehet teljesen közömbös reánk A háború végre csinált nálunk idegenforgalmat. Ebből persze anyagi hasznunk nincs, mert ezek az idegenek nem hagynak itt pénzt, sőt a mi pénzünket fo­gyasztják. De talán meg lehetne tenni a kísér­letet arra, hogy valami erkölcsi haszna legyen a tömeges fogolyvetetésnek. Az nevezetesen, hogy ebből a százezer fogolyból az intelligen­sebb rész majd a foglyok kölcsönös kicserélésé­nél, ne mint ellenségünk távozzék innen, hogy megismerjen minket Ellenségeink túlnyomó részét, főként az orosz katonákat, úgy küldi ránk a cári ukát, hogy azok azt se tudják, kik ellen s miért harcolnak? A szerb elvadult ellenségként tört ránk, tehát a vadrác foglyokból a legjobb bánásmód sem csinál szelíd galambot. De az oroszok túlnyomó része a tájékozatlanság s a tudatlanság fásult­­közönyével harcolt elle­nünk, mert muszáj volt neki s boldog volt, mikor elfogták. Ezeknek körében nem hullana meddő talajra a fölvilágosítás termé­­magja. Elég baj volt, hogy a Magyarországon élő kis­oroszokkal se törődtünk. S végre a nagy­oroszok szomszédaink. Hagyományos hibánk és mulasztásunk, hogy egyik szomszédunkkal se törődtünk soha, mindig csak a nyugatot bújva, nem ismertük a keletet és a szultánt, azzal se foglalkoztunk, hogy minket megismer­jenek. Így nőtt aztán nagyra az ellenséges áramlat ellenünk a most naivul csodálkozunk, hogy a szerb a magyart is „svábá"-nak mondja s az orosz is csak most a háborúban ismerte meg, hogy van a világon „magyarszki" is, mikor ezt az ethnográfiai ismeretet a magyar huszár a kardjával verte sok ezer muszka fejéba Talán lehetne oly módon foglalkozni fog­lyainkkal, hogy a magyar nemzet helyes meg­ismerésével és megszeretésével, Magyarország különállásának tudatával s kulturánk s faji tulajdonságaink tiszteletével távoznának majd körünkből. Nem arra gondolok, hogy Concha vagy Kmetty egyetemi professzorok rendsze­res előadásokat tartsanak a fogolytáborokban. Hanem a kormány támogatásával oly sok nyelvű újság jelenik meg, talán ezek közül le­hetne találni olyat, amelyet szét lehetne osztani közöttük fölvilágosítás céljából. Vagy az is megérne egy kis költséget, hogy egy kis füze­tet adnának a kezükbe, amelyből megtanulhat­nák az oroszok és szerbek ennek a háborúnak igazi történetét, az uralkodóik álnokságát meg­ismernék , azt a magyar nemzetet, amelynek most kenyerét eszik s amelyet megtámadtak. Annak semmi értelme sincs, hogy a fo­golytáborokat mint látványosságot látogassák a magyarok. Ez gyöngédtelenség. Az pedig, hogy cigarettákkal s más ajándékokkal kedves­kedjenek az ellenségeinknek, fölösleges gyön­gédség. De az nem volna fölösleges, hogy ha például a foglyok közül az írókat és hírlapíró­kat a mi újságíróink, a tanárokat pedig a mi professzoraink fölkeresnék s egy kis nemzetközi kollegiális figyelem tanúsítása mellett infor­málnák. Mert ez a két fajta ember készíti elő a jövőt. És sohase felejtsük el, hogy nekünk magyaroknak mindig különleges érdekünk, hogy kevesbítsük az ellenségeinket s megis­mertessük magunkat a világgal, amelynek egy része tudatlanságból nem ismer, másik része pedig tendenciából nem akar ismerni minket. Zsolt: Szính­áz és zene. * (A Vígszínház legnagyobb sikere) fenn­állása óta Timár Liza, Bródy Sándor hatalmas darabja volt. Most, amikor a színházi szezon egész teljességében megindult és a közönség im­már a régi megszokott mérvben látogatja a Víg­színházat, az igazgatóság újra műsorra tűzte a Timár Lizát. Némi átdolgozással és új főszerep­lővel, Fenyvesi Emillel az öreg Timár szerepé­ben bizonyára fokozottabb szenzációval fog hatni a­ darab. Tímár Lizát Varsányi Irén játszsza. « (Hangversenyestély a Királyszínházban.) A Királyszínházban ma, csütörtökön, tartandó hangverseny iránt általános nagy érdeklődés nyil­vánul a közönség minden rétegében. Az est beve­zetőjeként Lehár Ferenc nyitányát adja elő a Ki­rályszínház zenekara, utána Verő György vidám egyfelvonásosa, a Leánynéző kerül színre, Fedák Sárival, Verő Mártával, Körmendyvel és Pappal. A darab után a Királyszínház zenekara eljátsz­sza Lehár Ferenc Tökéletes asszonyának az in­termezzo­ját, majd He­gyesi Stefi hangversenyéne­kesnő, Jászai Mari, Fedák Sári, Szemere Árpád és Nyárai Antal magánszámai következnek, végül pedig Molnár Ferenc a „Katona" című dialógusát eljátszsza Fedák Sári Fényes Annuskával. A szá­mok közti szünetben Huszár Károly és Csatai Janka Pufitréfákat adnak elő, amelyeket Gábor Andor­­irt. Jegy mérsékelt áron váltható. * (Nemzeti színházi tagból m­ozidirektor.) Somlay Artúr, a szünetelő Nemzeti színház mű­vésze, kibérelte a Danteon-mozgót és azt legköze­lebb már meg is nyitja. * (Premiere az Omniában.) A Caillaux­eset szenzációja egy érdekes művészi film alko­tására ösztökélte a turini Pasquali filmgyárat, mely a Maitresse c. négyfelvonásos életképben örökítette meg az érdekes részletekben bővelkedő esetet. Serena, a legszebb moziszínész, aki a Quo vadis-ban Petroniust játszotta, adja a ki­tűnő film főszerepét. Az Omnia mai új műsorá­ban mutatja be ezen érdekes felvételt, mely mel­lett külön kiemelendők még Az ingatag férj c. kétfelvonásos vígjáték és egy Max Lindert ki­tűnően parodizáló bohózat és a harctéri felvé­telek. * (A miskolci színházat­ november 5-én, csütörtökön, nyitja meg Palágyi Lajos szín­igazgató. * (Az oroszok Máramarosszigeten.) Ezen a címen a nagyváradi Szigligeti színház ötfelvo­násos alkalmi játékot mutatott be; a darab szer­zője, Tompa Kálmán, a közeli napok izgalmas napjaiból vette tárgyát; hatásos jeleneteivel, jól megválogatott alakjaival nagy sikert aratott. A szereplők között főleg Bihari Ákos, Leövey Leó, Farkas Pál (Kerekes Márton), Tóth Elek (Áron), Retteghy Margit (Rebeka), Sik Rezső, Tompha Béla tetszett, * (Zenekar nélkül.) A Nemzeti Orfeum ze­nekara hétfő óta sztrájkol; a sztrájkra az adott okot, hogy a direkció a kért fizetésemelést meg­tagadta. alapítványnak kamatait, egyenként 512 koronát, a tanács Turcsányi Antalnak és Deutsch­ Lipót­nak adományozta. — Iparhatósági megbízottak. Az iparható­sági megbízottak mandátuma lejárt. A tanács az új iparhatósági megbízottak választását decem­ber 6-ra tűzte ki. A választásokat az egyes ker. elöljáróságokon fogják megtartani. Minden ke­rületben 20 rendes és 5 póttag kerül választásra. — A városi vasút forgalmának javítása. A Budapesti Villamos Városi Vasút igazgatósága abban a mértékben, melyben újonan kiképzett for­galmi személyzetének száma megengedi, igyekszik közlekedését időközönként és a lehetőséghez képest megjavítani. Most, hogy újonan fölvett személyzete egy részének oktatása ismét befejezést nyert, a kö­vetkező előnyös változtatásokat léptette életbe: a 2. számú reláció kocsijai, amelyek a keleti pályaudvar­tól a Tisza Kálmán­ téren és Klauzál­ téren át a Sza­­­badság térig közlekedtek, e hó­n­ika óta a Margit hídfői végállomásig járnak. A tarifát ezen a vonalot oly módon mérsékelte, hogy a Népszínháztól a Mar­git-hídfőig a menet 12 fillér, holott ezelőtt ugyanes az út átszállással 16 fillérbe került. Ezenkívül visz­szaállította az igazgatóság a 20. számú relációt a régi alakjában, amennyiben a viszonylat kocsijai a ferencvárosi pályaudvartól ismét a nyugati pályaud­varig futnak. Ugyancsak visszaállította az igazgató­ság az 50-es relációt is, amely a Rókus-kórháztól egyenesen Szentlőrincre közlekedik. — Sebesült katonák az állatkertben. A fő­város tanácsa legutóbb tartott ülésében megen­gedte, hogy a sebesült katonák az állatkertet in­gyen látogathassák. — Ebzárlatmeghosszabbítás. A IX. ker elöljáróság, mint elsőfokú ál­ategészségü­gyi ható­ság, e hó 26-ig a kerület egész területére az ebzár­latot meghosszabbította. Fővárosi ügyek. — Kiküldetés. Az állatkert működésére felügyelő bizottságban megüresedett egy tag­sági hely. A tanács erre a helyre Füredi Mór bi­zottsági tagot küldte ki. — Orvosi kinevezés. A polgármester újab­ban Obál Ferencet rendelőorvossá nevezte ki a közeljövőben megnyíló Budapest székesfőváros Zita-közkórházához. — Alapítványi kamatok. Néhai Schwartz Lajos alapítványt tett a keresetképtelenné vált szegénysorsu szabóiparosok részére. Ennek az­­ lapi híre: Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyik­nek! Segítsük a hadbavonultak családjait , az elesettek hozzátartozóit! — (A király.) A háború kitörése óta a ki­rály állandóan a schönbrunni kastélyban lakik , ezt, a külsőségektől szigorúan elzárt tartózkodási helyét csak nagyon ritkán hagyja el, leginkább ak­kor, ha a sebesült katonákat akarja meglátogatni. Állapota kitűnő, s­de, vidám, nagyon jó étvágya van és a nála ilyen időtájban rendesen fellépő katar­zusnak a legcsekélyebb nyoma sincs. Minden délben egy és két óra között sétát tesz a kamarakertben s ekkor mindenki, akinek alkalma van őt megfigyel­ni, megcsodálhatja a nagy mozgékonyságát, ma­gas korához képest rendkívül élénk járását. A séta után ismét visszatér dolgozószobájába és elintézi az aktákat, melyeket öt óra tájban egy lovasfutár visz a Burgba. Életmódja a rendes. Reggel nyolc óráig megjelennek nála az uralkodóház kihallga­tásra jelentkező tagjai, azután következnek a szo­kásos előterjesztések, majd egy miniszter vagy osztályfőnök jelenik meg, sokszor pedig a hadügyminiszter egy térképekkel megrakodott ve­zérkari tiszt kíséretében, hogy tájékoztassa a királyt a háborúk legfrissebb állásáról. A mappák többnyi­re kis részlettérképek és vázlatok, melyekre a legap­róbb, a laikus szemére látszólag jelentéktelen rész­letek is fel vannak rajzolva s a királynak igy állan­dóan teljes áttekintése van a harcok mindenkori ál­lásáról. Nagy figyelemmel hallgatja a fejtegetéseket és gyakran megteszi rá megjegyzéseit. Ez az előter­jesztés sokszor két óra hosszat is tart. Délután csak ritkán vannak kihallgatások s ezek is egyes szemé­lyekre szoritkoznak, mint gróf Berchtoldra, Burrián miniszterre vagy nagyon sürgős esetekben Bolfras­ra, a katonai iroda főnökére. — (József főherceg gyermekei Kistapol­csányban.) A háború kitörése óta József főher­ceg családjának tagjai magyarországi birtoku­kon, Kistapolcsányban időznek. József Ferenc főherceg egyetemi jogtanulmányait folytatja. Zsófia főhercegnő felsőbb leányiskolai tantár­gyakat hallgat, László főherceg reáliskolai ta­nulmányait végzi s a kis Magdolna főhercegnő pedig az elemi iskolai ismereteket sajátítja el. Jelenleg dr Nemes Antal püspök, mint a főher­cegi család vendége tartózkodik Kistapolcsány­ban. A főhercegi családnak budavári palotá­jukba való átköltözése némikép attól a körül­­ménytől függ, vajon a sebesült katonák mennyi­ben fogják igénybe venni a kistapolcsányi vár­kastélyt, ahol most is sok sebesült és beteg tiszt élvezi Auguszta főhercegasszonynak vendég­szeretetét

Next