Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-08 / 280. szám

Nemzeti kölcsön. Pénzt kér az állam a nemzettől, hogy megvédje az országot. Nem ajándékba, csak kölcsön. F­izet érte hatos kamatot, amekkorát még államkölcsön után sohase űzettek. Hadi célokra kell a költség, tehát az államköl­csön jegyzése mindenkire, kis- és nagy­emberre, milliomosra és parasztra egy­aránt hazafias kötelesség. De hogy nem puszta áldozathozatalról van szó, azt jelzi az a körülmény, hogy ez a hazafiság jó kamatot hoz. A modern háborúhoz nem elég a kato­nák egyéni bátorsága. Ahhoz pénz, pénz és harmadszor is pénz kell. A mi testvéreink har­colnak a véres csatamezőn; föl kell őket jól ruháznunk, el kell őket látni kitűnő élelmezés­sel, elegendő puskával, ágyúval, lőszerrel s mindenféle hadi fölszereléssel. Mindehhez sok millió kell s ezt a sok milliót nem vonhatjuk el az állam rendes szükségéteitől; rendkívüli for­ráshoz kell fordulni, kölcsönt kell fölvenni. És amikor Magyarország területi épségének meg­védéséről, amikor a magyar nemzet szabadsá­gának és létének biztosításáról van szó, kihez lehetne inkább fordulni, mint magához a nem­zethez? S a kormány, amely nagyon sokszor tévedt rossz útra, most megtalálta ezt az egyet­len utat, amelyen sikert lehet elérni: magához a nemzethez fordul, hogy vegyen a publikum hatszázalékos új állampapírt. Ezt az utat kö­vette Németország is, midőn hadikölcsönét az ország területén helyezte el s a német nemzet hazafiságának és közgazdasági erejének oly fé­nyes bizonyságát adta, hogy rövid idő alatt öt és fél milliárd márkát írt alá. Most íme, a magyar nemzetre került a sor, hogy hasonló módon bizonyítsa be haza­fiságát és közgazdasági erejét. Ez egy erő­próba, melyet, nem kételkedünk benne, Ma­gyarország is szép eredménynyel ki fog állni. Az egész világ szeme rajtunk csüng, tehát — magyarán szólva — ki kell vágnunk a garast, hogy szégyenben ne maradjunk. A nemzeti be­csület és az ország érdeke követeli, hogy minél több milliót jegyezzen a közönség az új állami kölcsönből. E lap fönnállása óta még nem tör­tént meg, hogy ezen a helyen bármiféle érték­papírnak vásárlását ajánlottuk vagy­­ pláne kí­vántuk volna olvasóinktól. Első eset, h­ogy erre lelkesítünk. De egyetlen alkalom ez a histó­riánkban, midőn a vér- és pénzáldozatnak minden formáját igénybe kell vennünk s egyet­len eset, hogy az állam képviseletében egy kor­mány minden nyerészkedő közvetítő kizárásá­val egyenesen a nemzethez fordul papírok el­helyezéséért. Az új kölcsön kötvények vásárlásá­nál minden egyes polgár egyenesen a hazának adja kölcsön a pénzét. S az ilyen fölhívás elől nem zárkózhatik el senki. Itt nem spekulációról van szó. S arról rám is beszélünk, hogy jó tőkebefektetést is le­het csinálni, mert hiszen az előnyös árfolyam 6,2 százalékos kamatozást nyújt s az állam öt év múlva még az esetleges árfolyamveszteség elenében is biztosítja a névértéket. Nem mint üzletről, hanem mint hazafias kötelességről kí­vánunk megemlékezni e helyen az aláírásról. Ha Magyarország milliárdos jegyzést produ­kál erre a nemzeti kölcsönre, ebben mi egy oly politikai tényt látunk, amelynek következmé­nyei nemcsak a háborúnk financírozásában, a győzelmi esélyeink biztosításában, hanem a magyar nemzetnek és államnak nemzetközi politikai értékelésében is meg fognak nyilat­kozni Erőnket mutatja meg ez a nemzeti köl­csön. Ah­hoz az egyéni vitézséghez, amit kato­náink a harctéren tanúsítanak, hozzá kell csa­tolni azt a közgazdasági bátorságot és önbizal­mat, mely milliók aláírásában nyilatkozik meg. Amidőn a hazának adunk kölcsön, tulaj­donképen minden aláíró önmagának ad. Va­lamennyien látjuk hasznát, mert hiszen ezeket a jegyzett milliókat itt bent a hazában költjük el és mert e milliókból a győ­zelem és a gazdasági föllendülés fog ki­nőni. Mindenkinek meg kell találnia a szivét s az elrejtett pénzét "is. Sok meddő vagyon de­Szerbiai offenzivánk ujabb jelentős sike­reiről kaptunk ma hivatalos beszámolót. Sá­báétól délre támadásaink lassan előrehalad­nak, itt egy hadászati szempontból fontos ma­gaslatot elfoglaltunk és eközben 200 szerbet el­fogtunk. Hosszú idő óta a krupanji magasla­toknál való harcokról is érkezett hír. Maga a hivatalos jelentés mondja, hogy a Krupanjnál most megkezdett támadás összhangban van a Macsvában való előrenyomulásunkkal. Kru­panjnál tehát nyilván azért szüneteltek eddig a hadmozdulatok, mert előbb a sabácslesnicai vonal áttörését akarta a hadvezetőség bevárni, hogy így a Száván és a Drinán érkezett csapa­taink között a közvetlen összeköttetést megte­remtse. A szerbek viszont ezalatt igyekeztek Krupanjnál hadállásaikat a lehető legjobban megerősíteni. De hiábavalónak bizonyult min­den munkájuk, mint a jelentés mondja, csodá­latraméltó hősiességgel küzdő csapataink a szerb sáncok egész sorát rohammal bevették s ezen a vonalon 1500 szerbet ejtettek foglyul és 4 ágyút zsákmányoltak. A hivatalos jelentés szerint ezekről a harcokról részletek még nem közölhetők. Az a három hely azonban, amelyet a jelentés ujabb előnyomulásunk szinteréből megemlít, a Sá­báétól délre eső magaslatok, a Lesnicától dél­keletre fekvő Ger nevű fensik s végül a kru­panji magaslatok, arra mutatnak, hogy elő­nyomulásunk iránya Valjevo, mint a nevezett helyeket összekötő körszeletnek a központja. A Kolo fölött három orosz lovashadosztály átkelt a Warta-folyón, ezeket a német csapatok megverték és a folyó túlsó partjára vetették vissza, — ezt közli a mai német hivatalos je­lentés. A kalisi tartományban fekvő Kolo vá­rosa a német határtól mintegy hatvanöt kilométernyi távolságban fekszik. Ide, a határ mentére irányult a varsói visszavonulás után a német csapatok koncentrálásai, hogy újra olyan stratégiai fölvonulást produkáljanak, vel Magyarországon. Ezt hívja most ki a haza­fias kötelesség rejtekhelyéből. A főpapoknak, az arisztokratáknak, a nagytőkéseknek, az inté­zeteknek ép ugy részt kell venniök a kölcsön­nyújtásban, mint­ azoknak a kisembereknek, akik harisnyákban és szalmazsákban tarto­gatták kamatozatlanul az összegyűjtött pén­züket. A pénz az a horog, amivel a háború vértengeréből a győzelmet ki lehet halászni. Bele kell tehát dobni s a győzelmen kivül a pénzkölcsön külön haszna is kijön belőle, amelynek eredményekében ott vegyék föl a mi seregünkkel együtt a harcot, ahol az a szövet­séges hadaknak kedvező. És hogy az orosz seregnek mennyire nem sikerült e fölvonulás megzavarása, azt a mai kudarc is bizonyítja, annál is inkább, mert hiszen hosszú napok óta most történt meg első ízben, hogy az ellenséges seregek közt érintkezés támadt és ezt is az orosz lovasság, veresége vezette be. • A francia-belga harctéren napról-napra előrehalad a német előnyomulás. A német se­regek offenzívájának lassú, de fokozatos, lépés­ről-lépésre történő térhódításánál meg kell gon­dolni, hogy a harcok mostani folyamán sok apró részletmunka teljesítésére van szükség, amelyek bevezetői a nagyobb akciónak. A nyugat-flandriai harctéren, mint a német hivatalos jelentés közli, Ypres körül újabb előrehaladás történt. Ez alkalommal ezernél több francia foglyot ejtettek. A foglyok nagy száma arra mutat, hogy nemcsak a né­met hadvezetés céltudatossága különb a ve­gyes belga, francia és angol seregek vezetésé­nél, hanem arra is, hogy a német csapatok vasfala megingathatatlan, míg ellenben az el­lenséges vonal több ponton is meggyengült. Figyelemreméltó, hogy a részletmunkák során a harc, amely a jobbszárny északi front­ján kezdődik, lehúzódik Noyonon keresztül egé­szen Soissonsig. Noyonnál is és a Soissons mel­lett levő Vailly-nél és Charenne-nál visszaver­ték a francia támadásokat, az ellenségnek nagy veszteségeket okozva. A franciáknak itt, a minapi német sikerek után, nem sikerült pozícióik visszafoglalása, amiből azt az örven­detes következtetést lehet levonni, hogy a né­metek szilárdan megvetették a lábukat a meg­hódított földön és így alkalmuk van ahhoz, hogy az újabb akciókat nyugodtan előkészítsék, míg a franciák sehol sem juthatnak lélegzethez. Az, hogy két jelentéktelen helységet ki kellett üríteniük a németeknek, eltörpülő epizód. Las­ ECropansnál is megkezdtük a támadást. — 17©0 szerbet ELátományo­stunki — A németek orosz lovashadosztályt Lengyel-Német sikerek az egész francia fronton. A Pesti Hólap mai száma 44 oldal. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn, november 9-én a rendes időben jelenik meg. 1 . Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 280. (12,520.) szám. Vasárnap, november 8. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egész évra 12 K — 1 félévre 16 „ — „ Negyedévre ... 8 „ — „ Egy bóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 t. Az apró híráriásokra vonatkozó minden tudnivaló a 44-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos csász­ár-út 78. Telefon 26 -45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26 -40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút . Telefon József 52—96

Next