Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-08 / 280. szám
san tért hódítanak a németek az argonnei erdőben is, egyszóval a front egész vonalán. Lassan, de biztosan, gondos előkészítés után érlelődik a döntés, amelynek az elkövetkezése már csak hetek kérdése. A világ második legerősebb várát, Antwerpent, tizenkét napig ostromolta a német és osztrák-magyar tüzérség. Csingtaut, a németek chinai kikötőjét, melynek primitív erődítményei nagyobbrészt csak földhányásból épültek, közel három hónapig tartó ostrom után tudta csak bevenni az egyesült angol-japán flotta és hadsereg. Hat-hétezer ember védte Csingtaut és százezrekre ioant az ostromlók száma. Antwerpen erédítően gyors bevétele a világtörténelem legfényesebb haditettei közé tartozik, de oda tartozik Csingtau hősi elenállása is. Amott a német vas és tűz özönének a páncéltornyok tömkelege két hétig semm tudott ellentállni, emitt közel három hónapig tört meg az ostrom azon a páncélfalon, amit a vár védőinek telke emelt a japánok és angolok elé, míg végül fölalvadt és idegistenült a hazáért hozott áldozat legragyogóbb lángjaiban. * A mai török hivatalos jelentés hitül adja, hogy az angolok újra megkísérelték, hogy Akaidnál csapatokat szállítsanak partra, de ez a kísérletük újra csúfos kudarccal végződött. Akaba Arábiában fekszik, a Vörös-tengerből benyíló akabai öböl partján, a Sinai félszigettel szomszédosan. Az angolok Arábiát akarják nyugtalanítani, hogy a törököknek a Szuezi-csatorna ellen irányuló akcióját megzavarhassák. A török jelentés másik része egészen irónikus hangú. Az orosz flotta két óra hosszat bombázott a Fekete-tenger partján két várost. Az egyik város bombázásának eredménye: elsülyesztettek egy görög hajót; a másik félelmetes eredmény, hogy Zonguklak városban elpusztították a francia negyedet, a francia templomot, a francia konzulátust. Egyéb kár nem történt, jegyzi meg nevetve a török hivatalos jelentés. Az ontente sajtója ma örömmel jegyezheti föl az orosz tengerészet nagyszerű haditengeit és alighanem sürgősen föl fogja világosítani a vitéz orosz flottát, hogy Oroszország nem Franciaország ellen visel hadat, hanem Törökország ellen. A mtrb harctér. Hivatalos j®Ieötés. Érkezett 1914. november 7-én dél-Titán 1 óra 25 perckor ! A déli hadszíntérről hivatalosan jelentik november 7-én. A faágakból készült torlaszok és sodronyakadályok mögött elsáncolt szerbek ellen a Cer Flaninán és a Sábáétól délre fekvő területen intézett támadásaink lassankint előrehaladnak. Tegnap a harcászatilag fontos Misaid-magaslatokat hatalmunkba kerítettük és itt 200 embert foglyul ejtettünk. Ezzel a hadművelettel összhangban tegnap Krupanjnál is megkezdtük a támadást az igen jól megválasztott és megerősített ellenséges hadállások ellen. A részletek még nem közölhetők. Csodálatraméltó hősiességgel küzdő csapataink már tegnap a szerb sáncok egész sorát rohammal bevették és ez alkalommal körülbelül 1500 szerbet fogtak el, 4 ágyut és 6 géppuskát zsákmányoltak. PESTI HÍRLAP, tk 1911. november 8., vasárnap. Csapataink kitűnő szelleme és állapota reményt nyujt arra, hogy ez a nehéz hadművelet is kedvezően fog előrehaladni. Montenegró ismét segélyért koldul. München, nov. 7. Bukaresten át jelentik, hogy a montenegrói kormány Mirkó herceg vezetésével küldöttséget menesztett Bordeauxba, hogy a francia kormánytól újabb katonai és anyagi segítséget kérjen. Látogatta a lövészárítókban. — A Pesti Hirlap alkalmi tudósítójától. — Déli harctér, november. Ha a fajvonalban fekvő legénységünk a hadtest keze, amelylyel megragadják és időnkint jól megtépázzák az ellenséget s a felettünk kóválygó ballon a szeme, akkor a falu alatti trén az ezred gyomra. Persze kissé nehézkes valami a nagy szekértábor, de hiába, a gyomor fontos szerv, nélküle ellankadnak a még oly erős karok is. Egész kis város a train-parkunk 8. falu közelében. Nagy tarlókon, az úttól jobbra-balral szinte glédában állnak egyes ezredek eleségszekerei. Mint az óramű, pontosan funkcionál az élelemkiegészítés komplikált munkája. Egy határmenti városkában halmozódik fel a sok kávé, liszt, só, s megannyi élelmi cikk nagy mennyiségben. E tábori raktárakból parasztkocsikra, a „Verpflegskolonna”ra osztják szét csapattestenkint a szükséges nyers élelmiszereket és megindul reggelenkint a kocsioszlop, hogy átadja a kocsik tartalmát az ezredeknek. A trainparkon a parasztkocsikról a sárga eleségkocsikra kerül az elemózsia, hogy aztán az eleségkocsik már a konyhakocsiknak vigyék, ahol a szakácsok veszik gondozás alá a süvegcukrokat, babot, kávét, zsírt, főzeléket. A „Verpflegskolonne" ma reggel indul és huszonnégy órára a meleg reggelit és déli mepágsit viszik az ételhordó legények a rajvonalba. Mintha a szerbeknél ez nem menne ilyen pontosan. Ma dolgom akadt a parkplatzon. A négy napos eső csúnyán föláztatta és járhatatlanná tette az amúgy is komisz, utat. Agyig sülyednek a megrakott kocsik, hol itt, hol ott „40 ki" egy ló. Ámde az élelmes szekerészt ez nem hozza zavarba. Szánkót találnak a faluban, abba fogják a lovakat és öröm nézni, mily könnyedséggel siklanak végig a kátyú tetején. A faluban egyébként nehéz már bármit is találni. Megvalósította a train-legénység a szállítható házak problémáját, ha így megy ez soká, ide szállítják csakhamar az egész falut. A faluban található fabódékat, kukoricagórékat, ólakat kocsira rakják tetőstől, mindenestől ide plántálják őket. Jöhet már az eső, fagy, hóvihar, fedél alatt a legénység és a lovak. Úgy tetszik meszsziről, mintha sátoros cigányok országos békekongresszusra gyülemlettek volna össze. A kincstári ponyvás kocsik két vonalban, jobbrabalra a kocsiktól istállók. Gerendákból, fatörzsekből az istálló váza, palánkok, zsindelyes háztetők az oldalfalak és vastag faalmaréteg az istállók és kunyhók teteje. Kampós szögek a gerendákon, ezen lógnak a szerszámok, a legénység szabad része naphosszat fényesíti a natalyákat, pásztázza szijjanatát, fényük a lovak szőre is, mintha valamely szemle volna készülőben. Az élelmezési tisztek épített házakban laknak. Kocsiszámra hordatták a faluból a téglát, vastag sár a vakolat, úgy a földre hányt szalma. Egy vastag gerenda választja el a nagy ágyat a szoba másik felétől, ezt körömrugónak keresstették el a legények. Valami képes folyóirat illusztrációi fedik a csupasz téglát, tarka-barka szerb szőnyegek kerültek elő ágytakaró, asztalterítő gyanánt. Szívesen kölcsönkérték volna a holmikat, vagy megvették volna a falu lakosságától, de nem maradt itt a lakosságból senki Mindössze egy kilencven esztendős asszonyt találtunk a falu elfoglalása után, őt „beabrtikrolták" a hadtestparancsnoksághoz. Menekülésszerű lehetett a lakosság távozása, mert itthagytak mindent. Sőt nagyon sok olyan kincset, amit szívesen elvittek volna magukkal. Csendőrjárőrök gondosan átkutatták a házakat, a falu közötti tanyákat. Csaknem minden padlásról, istálló jászolból előkerült egy csomó fegyver, töltény, tör s egyéb, rendszerint régi, rozoga fegyver. Jó lesz múzeumok számára Körülsétálok a train-parkon. A kossltábor mögött a kovácsműhely. Tábori kohó fölött dolgozzák ki a patkót, négy-öt lovat hoztak a patkoláshoz. Két katona-bognár a maródi kocsikat, három szíjgyártó a megrongált szerszámrészeket reparálja. Amott kerítésekkel elkészített külön udvaron negyven-ötven vágómarha. Életemben nem hallottam olyan keserves bőgést, mint itt. Egy tehén már órák hosszat sír keservesen, talán érzi, hogy kimondták rá a halálos ítéletet. A nagy istálló mellett még egy pavillon. Bekanditok, három gyönyörű svájci tehén morzsolja a takarmányt. Ezek kegyelmet kaptak, hogy aztán viszontszolgálat gyanánt tejjel lássák el a gazdaságot. Túl disznóólok, birkaak-tok. Van itt minden, ami a legénység élelmezésének eminens érdekeit szolgáltatja. Most párszori sistergés és két ellenséges srapnell csattant szét a kocsisátor felett. Talán a ballont vették célba s akaratlanul találtak ide. Ha nincs is a tűzvonalban a szekerészcsapat, nem életbiztosító intézet a train sem, sőt voltak ők ennél különb tűzben is. Első nap, amint ideérkeztünk, nem jöttünk még rá az eleségszállítás mostani praktikus módjára, társzekerekkel akartuk a rajvonalba juttatni a menázsit. Innen a parkplfztzból ponyvás szekerek szállítják a kenyeret, dohányt s mi egyebet a mozgó konyhákhoz. Első nap elindultak az eleségkocsik, mozgó konyhák együtt és három-négyszáz lépésre a rajvonalunk mögött akartak menázsit osztani. Már a kocsik menetelése is provokáló volt Mély sár, gidres-gödrös út, hát neki kezdte busz kocsis a lármás koncertet. Gyl, gyű! Nagy kiabálás, kocsizörgés, ostorpattogás. Kell ennél több? Hirtelen rohamos tűz érte a kocsioszlop baloldalát. Persze, megállt ebben a kritikus percben minden kocsi. A legénység a kocsi oldalához kuporodott és várt. Zuhogott az ólomeső, csúnyán kopogatták a szerb golyóbisok a kocsik oldalait, kísértetiesen pattogtak a konyhakocsik bádog falain, öt percnyi tüzelés után, amely végtelennek tetszhetett, csend lett. De ilyen a baka, nem elég neki a tanulság egyszer. Alig ezűnt meg a tüzelés, előbújtak és szétosztották a menázsit. Éktelen kiabálás: — Első század, ennyi porció kenyér, ennyi dohány ... Ki veszi át a tiszt urak ebédjét? Olyan lármát csaptak, mintha nem is az ellenség közelében, hanem valami zsibvásáron lennének. Persze újabb, erősebb tüzelés volt a kontra, de most már egynegyed óránál tovább kellett a kocsik mögött kuporodniok. A legértelmesebb érzések egyike trainnel ellenséges tűzbe jutni. Nem látják az ellenséget, nem harcolhatnak, a legtöbbnek az ily kiosztások alatt fegyver© sincs, azt sem tudják, hol az ellenség, csak tartják a hátukat. Nem is lehetett kiosztani mindent, lefektették az út mentén századok szerint a kenyeret, üstökben a meleg ételt, kis dombokban dohányt, szivart, cigarettát. Majd elviszi onnan az ezred legénysége, ha eláll a tűz. Nagy csöndben gurultak vissza a veszedelmes helyről a társzekerek. Lóra ülök, örülök, hogy láttam ezt is. Búcsút veszek az élelmezési tisztektől. — A viszontlátásra! — ez mostanság a legmelegebb üdvözlet. Búcsúzom és indulok hazafelé a sánc-kunyhómba. • Ma látogatóba voltam a szomszédos városban, tudniillik második zászlóaljunk sáncaiban. Bár délfelé járt az idő, a tisztek ép akkor bújtak ki a meleg takaró alól. Vigasztalásul szolgálhat ez a pesti lumpoknak, no lám, hisz a csatatéren is csak akkor kelnek föl az emberek, ha már a gyomrukra süt a nap. Van némi analógia e nevezett urak között és köztünk. Gyakran náia