Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-10 / 282. szám
Budapest, 1014. XXXVI. évfolyam, 282. (12,522.) szám. Kedd, november 10. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 .,80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 121. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG : Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—46. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút . Telefon Józse 62 — 96 . . Szerbia végnapjai. Potiorek tábornok lelkesítő hadi parancsot intézett katonáihoz, melyben vitézségüket dicsérve, új rohamra tüzeli őket, hogy még a tél beállta előtt döntő csapást mérhessünk Szerbiára. S ime, a hadvezér szózatára már visszhangot ad a táviró, mikor újabb nagy győzelmeket jelent a déli harctérről. Egyszerre indult erős offenzívánk a Szávától és a Drinától Szerbia belseje felé s alig hogy megtisztítottuk a két folyó szögét, az úgynevezett Macsvát, az ellenségtől, már szorították győztes csapataink a szerbeket egyfelől Belgrád, másfelől Valjevo felé. Sabactól Lesnicáig s Lesnicától Krupanjén keresztül Ljubovicáig terjed az a kettős harcvonal, amelyektől kergetjük őket. Mindenütt magas hegyek és betonsáncok állanak mint erős várak katonáink előtt s a szerbek ide koncentrálták jóformán egész erejüket. A stratégiájuk irányával is mintegy jelezni akarták a politikai irányukat: Bosznia és Horvátország felé intézték a leghevesebb támadásaikat s e harcvonalakra raktak legtöbb katonát. Annál nagyobb jelentőséggel bírnak azok a győzelmek, amiket e harctéren csapataink elérnek. Kitűnik ez a mai hivatalos jelentésből is, mely elmondja, hogy Krupanje vidékén három napi kemény harc után teljesen megvertük a szerbek két hadseregét, összesen 120.000 embert! Ha tekintetbe veszszük, hogy a szerbeknek már a két balkáni háború alatt is mennyire megfogyatkozott a hadserege , hogy mi menynyit megöltünk és harcképtelenné tettünk belőlük, akkor láthatjuk, hogy itt a szerbek főseregét futamítottuk meg, amelybe végső reménységüket vetették. Csapataink elfoglalták e környék legmagasabb hegyét, a Sokolska Planinát is. S hogy megmérhessük e győzelem nagyságát, tekintetbe kell vennünk, hogy Szerbiában minden megerősített hegy mint egy namuri vagy maubeugei erőd áll ellen minden támadásnak. Minden szikladarabot, minden bokrot külön kell bevenni, mert mindegyik búvóhelye a szerbnek. S el kell ismernünk ez ellenségünkről, hogy hazáját vad fanatizmussal védi, hogy halálmegvetéssel tud harcolni s támadását vagy védekezését ezerféle fortélylyal erősiti. A mi katonáink vitézségét és győzelmeink nagyságát tehát növelik ellenségünknek e tulajdonságai és a terepviszonyok, a különleges nehézségek, amelyekkel csapatainknak odalenn meg kell küzdeniök. Bizonyára ezek a különös területi viszonyok is befolyásolták Potioreket, mikor a tél beállta előtt döntő győzelemre sarkalta katonáit. A magas hegyek között kényelmetlenebb a téli hadjárat, a hó és a hideg külön ellenség, amelylyel külön meg kell küzdeni. Azért a legtöbb háborúban télen rendesen elsáncolják magukat a harcoló felek s a kisebb előőrsi puskázásokon kivül nagyobb csaták nem szoktak lenni. Az ilyen téli besáncolás is hidegebb azonban Szerbia magas hegyei között. Nagyon racionális stratégia nyilatkozott meg tehát Potiorek hadi parancsában, mely tél előtt akar végezni Szerbiával. S e stratégiának fényes győzelmét, 120.000 szerbnek Valjevo felé kergetését, örömmel üdvözöljük. Hozzánk, polgári közvéleményhez, a türelem illik s mi nem követelünk vitéz hadseregünktől záros határidőre döntő győzelmeket. Potiorektől se fogjuk számon kérni, hogy a tél előtt, a tél alatt vagy a tél után végezünk-e Szerbiával? Ez a hadvezér dolga, aki okosan be tudja osztani, hogy mikor lehet minél kevesebb saját vérpazarlással az ellenségben minél több kárt tenni. De az összes ismert körülményekből azt lehet következtetni, hogy Potiorek hadi parancsában a jövőnek előre festett képét láthatjuk s Szerbia valóban végső napjait éli. Az a büntető expedíció, amit Szerbia ellen indítottunk, megindítója volt ugyan a világháborúnak, de azért ennek mindig külön epizódja marad, amelyet nekünk magunknak kell elintéznünk. Szerbiát segíti ellenünk Montenegrón kívül Oroszország és Franciaország; ágyukat, lőszereket, élelmet, sőt még katonákat is kapott az entente hatalmaktól. Mi nemszorultunk rá, hogy idegen segítséget vegyünk igénybe a déli harctéren, nem terheltük szövetségesünket e feladat megosztásával s még a Balkán-félsziget déli harctérről kiadott legújabb hivatalos jelentés a Szerbia ellen viselt háborúnk minden eddigi sikerét túlszárnyaló diadalunkról ad számot. Egy 120.000 emberből állott szerb haderőt háromnapos csata után sikerült összes hadállásaiból kivernünk és Valjevo irányában visszavonulásra kényszerítenünk. Ez a harc a Drinától keletre a Lozsnica—Krupanj—Ljubovija vonalon folyt le, tehát mintegy 40 kilométeres fronton. A szerbek hadereje itt hat hadosztályból állott s magában foglalta az egész első és harmadik szerb hadsereget, Bojovics Peter és Sturm Pál tábornokok vezérlete alatt. A hivatalos jelentés a részletekről még nem ad beszámolót, de előre jelzi, hogy számos foglyot ejtettünk és hadianyagot is zsákmányoltunk. A legfontosabb eredmény azonban kétségtelenül az, hogy a szerbeket rendkívül előnyös hadállásaikból véges-végig kivertük és a mi hadtesteink megszállották a Lozsnica felett keletről uralkodó magaslatokat és Krupanjtól délkeletre a Sokolska Planina legmagasabb hegyhátát. A hivatalos jelentés megemlékezik még a sabacslesnicai vonalon folytatott előnyomulásunkról is, amely még folyamatban van. Ez a vonal mintegy 35 kilométer hosszú. A szerbek itt a hegyek alján a legszívósabb ellenállást fejtik ki erősen elsáncolt hadállásaikban, de az eredmény ezen a vonalon is minden tekintetben kedvező a mi csapatainkra, hiszen a magaslatok már itt is a mi birtokunkban vannak. Ha déli haderőnk főparancsnokságának mai jelentését a térképen végigkísérjük, megállapíthatjuk, hogy a Valjevo felé vezető összes erek, a műutak éppúgy, mint a Jadar folyó völgye, a mi kezünkben van. S hogy a Sabactól Kjubovijáig terjedő magaslatok birtokát a szerbek is mily nagyra értékelték további defenzívájuk szempontjából, azt ezen a vonalon koncentrált hatalmas haderejük bizonyítja a leginkább Pusztán a Lozsnica—Krupanj—Ljuten se kerestünk fegyvertársat Szerbia ellen. A magunk erejével végezünk e megátalkodott ellenséggel, de használunk Szerbia letiprásával az összes balkáni országoknak s az európai békének. Mi minden nép szabad fejlődésében örömünket tudtuk tarlni s hogy Szerbia teljesen önálló nemzeti állammá fejlődhetett, abban részünk volt nekünk is. De most igaz örömet kelt lelkünkben minden hit, mely Szerbia közeli végét jósolja; mert ki kell irtani azt a dinasztiát, mely a mi dinasztiánk kiirtására szőtt merényletet s a halottak némaságát kell Szerbiára borítanunk, mert csak a végső leveretésnek ez a sir csöndje hozza meg a béke csöndjét. Kovija vonalon 120.000 emberből álló haderőt koncentráltak, hogy Valjevo felé való előnyomulásunkat feltartóztassák. Ellenállásuk azonban teljesen megtört; a Drinától keletre eső összes magaslatokat immár a mi hadtesteink tapodják. A Jagodnja fensik után a Sokolska fensikot is megszállottuk, ámannak legmagasabb pontja 944, emeze 976 méter. Innen az út már rohamosan lefelé vezet Szerbia szívébe. * Míg a szövetséges seregek újonan csoportosulnak Orosz-Lengyelországban és Galíciában, az oroszok Kelet-Poroszország határán újra kísérletet tettek a támadásra. Egy erős orosz haderő a vysztyii tótól északra fekvő területen támadta meg a német csapatokat, amelyek azonban ezt a támadást energikusanvisszaverték és az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztak. Több mint négyezer orosz katonát ejtettek foglyul. A wysztyii tó a Schirwindt—Lyck-vonalnak körülbelül a közepén fekszik, pontosan Kelet-Poroszország határán terül el. A közelében van Szyttkehmen is, amely ellen néhány nappal ezelőtt szintén sikertelenül kíséreltek meg támadást az oroszok, akiknek a Warta-folyón átkelt három lovashadosztályát, a német határ közelében, ugyancsak néhány nappal ezelőtt verték vissza a németek. Mint ezekből az orosz kísérletekből megállapítható, az orosz haditerv főként arra törekszik, hogy Németországra visse magát. Ezért történik most a szövetséges hadseregek új csoportosulása. Természetes, hogy a harcvonalnak egységesnek kell lennie, épen ezért van az, hogy a varsói visszavonulás után ennek a szárnynak a vonalához kellett igazodnia az egész északi haderőnek és ezért történt, hogy az új elhelyezkedés kihatással volt a Galíciában operáló csapatainkra is. Amint vezérkari jelentésünk föl is említette: egyes, már elfoglalt pozíciókat átengedünk a stratégiai fölállás egységességének az érdekében az oro- hadosztály veresé Teljes győzelmünk a Lozsnica-Krupani-Vukovna-vona-Bon. — 12©*$©© szerb visszavonul Watjevo felé. — Török csapatok átlépték az esiyiptomi és az orosz határt. — Hz Marsában ?*arraszállott angol csapatokat megsemmisiítették. — Orosz vereség Kelet-Poroszország határán. — 4000 orosz fogoly. A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal