Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-10 / 282. szám

Budapest, 1014. XXXVI. évfolyam, 282. (12,522.) szám. Kedd, november 10. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82­­ — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 .,80„ Egyes szám ára helybe­n, vidéken és pályaudvaron 12­1. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG : Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—46. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzséb­et-körút . Telefon Józse 62 — 96 . . Szerbia végnapjai. Potiorek tábornok lelkesítő hadi parancsot intézett katonáihoz, melyben vitézségüket di­csérve, új rohamra tüzeli őket, hogy még a tél beállta előtt döntő csapást mérhessünk Szer­biára. S ime, a hadvezér szózatára már vissz­hangot ad a távi­ró, mikor újabb nagy győzel­meket jelent a déli harctérről. Egyszerre indult erős offenzívánk a Szá­vától és a Drinától Szerbia belseje felé s alig hogy megtisztítottuk a két folyó szögét, az úgy­nevezett Macsvát, az ellenségtől, már szorítot­ták győztes csapataink a szerbeket egyfelől Belgrád, másfelől Valjevo felé. Sabactól Lesni­cáig s Lesnicától Krupanjén keresztül Ljubo­vicáig terjed az a kettős harcvonal, amelyektől kergetjük őket. Mindenütt magas hegyek és beton­sáncok állanak mint erős várak kato­náink előtt s a szerbek ide koncentrálták jófor­mán egész erejüket. A stratégiájuk irányával is mintegy jelezni akarták a politikai irányu­kat: Bosznia és Horvátország felé intézték a leghevesebb támadásaikat s e harcvonalakra raktak legtöbb katonát. Annál nagyobb jelen­tőséggel bírnak azok a győzelmek, amiket e harctéren csapataink elérnek. Kitűnik ez a mai hivatalos jelentésből is, mely elmondja, hogy Krupanje vidékén három napi kemény harc után teljesen megvertük a szerbek két hadseregét, összesen 120.000 embert! Ha tekintetbe veszszük, hogy a szerbek­nek már a két balkáni háború alatt is mennyire megfogyatkozott a hadserege , hogy mi meny­nyit megöltünk és harcképtelenné tettünk belő­lük, akkor láthatjuk, hogy itt a szerbek fősere­gét futamítottuk meg, amelybe végső reménysé­güket vetették. Csapataink elfoglalták e kör­nyék legmagasabb hegyét, a Sokolska Planinát is. S hogy­ megmérhessük e győzelem nagysá­gát, tekintetbe kell vennünk, hogy Szerbiában minden megerősített hegy mint egy namuri vagy maubeugei erőd áll ellen minden táma­dásnak. Minden szikladarabot, minden bok­rot külön kell bevenni, mert mind­egyik búvóhelye a szerbnek. S el kell ismernünk ez ellenségünkről, hogy hazá­ját vad fanatizmussal védi, hogy halál­megvetéssel tud harcolni s támadását vagy vé­dekezését ezerféle fortélylyal erősiti. A mi ka­tonáink vitézségét és győzelmeink nagyságát tehát növelik ellenségünknek e tulajdonságai és a terepviszonyok, a különleges nehézségek, amelyekkel csapatainknak odalenn meg kell küzdeni­ök. Bizonyára ezek a különös területi viszo­nyok is befolyásolták Potioreket, mikor a tél beállta előtt döntő győzelemre sarkalta kato­náit. A magas hegyek között kényelmetlenebb a téli hadjárat, a hó és a hideg külön ellenség, amelylyel külön meg kell küzdeni. Azért a leg­több háborúban télen rendesen elsáncolják ma­gukat a harcoló felek s a kisebb előőrsi puská­zásokon kivül nagyobb csaták nem szoktak lenni. Az ilyen téli besáncolás is hidegebb azonban Szerbia magas hegyei között. Nagyon racionális stratégia nyilatkozott meg tehát Potiorek hadi parancsában, mely tél előtt akar végezni Szerbiával. S e stratégiának fényes győzelmét, 120.000 szerbnek Valjevo felé kerge­tését, örömmel üdvözöljük. Hozzánk, polgári közvéleményhez, a türe­lem illik s mi nem követelünk vitéz hadsere­günktől záros határidőre döntő győzelmeket. Potiorektől se fogjuk számon kérni, hogy a tél előtt, a tél alatt vagy a tél után végezünk-e Szerbiával? Ez a hadvezér dolga, aki okosan be tudja osztani, hogy mikor lehet minél keve­sebb saját vérpazarlással az ellenségben minél több kárt tenni. De az összes ismert körülmé­nyekből azt lehet következtetni, hogy Potiorek hadi parancsában a jövőnek előre festett képét láthatjuk s Szerbia valóban végső napjait éli. Az a büntető expedíció, amit Szerbia ellen indítottunk, megindítója volt ugyan a világhá­borúnak, de azért ennek mindig külön epizódja marad, amelyet nekünk magunknak kell elintéz­nünk. Szerbiát segíti ellenünk Montenegrón kí­vül Oroszország és Franciaország; ágyukat, lő­szereket, élelmet, sőt még katonákat is kapott az entente hatalmaktól. Mi nem­­szorultunk rá, hogy idegen segítséget vegyünk igénybe a déli harctéren, nem terheltük szövetségesünket e feladat megosztásával s még a Balkán-félszige­t déli harctérről kiadott legújabb hiva­talos jelentés a Szerbia ellen viselt háborúnk minden eddigi sikerét túlszárnyaló diadalunk­ról ad számot. Egy 120.000 emberből állott szerb haderőt háromnapos csata után sikerült összes hadállásaiból kivernünk és Valjevo irá­nyában visszavonulásra kén­yszerítenünk. Ez a harc a Drinától keletre a Lozsnica—Kru­panj—Ljubovija vonalon folyt le, tehát mint­egy 40 kilométeres fronton. A szerbek hadereje itt hat hadosztályból állott s magában foglalta az egész első és harmadik szerb hadsereget, Bo­jovics Peter és Sturm Pál tábornokok vezér­lete alatt. A hivatalos jelentés a részletekről még nem ad beszámolót, de előre jelzi, hogy számos foglyot ejtettünk és hadianyagot is zsákmányoltunk. A legfontosabb eredmény azonban kétségtelenül az, hogy a szerbeket rendkívül előnyös hadállásaikból véges-végig kivertük és a mi hadtesteink megszállották a­ Lozsnica felett keletről uralkodó magaslatokat és Krupanjtól délkeletre a Sokolska Planina legmagasabb hegyhátát. A hivatalos jelentés megemlékezik még a sabacslesnicai vonalon folytatott előnyomu­lásunkról­ is, amely még folyamatban van. Ez a vonal mintegy 35 kilométer hosszú. A szer­bek itt a hegyek alján a legszívósabb ellenállást fejtik ki erősen elsáncolt hadállásaikban, de az eredmény ezen a vonalon is minden tekintet­ben kedvező a mi csapatainkra, hiszen a ma­gaslatok már itt is a mi birtokunkban vannak. Ha déli haderőnk főparancsnokságának mai jelentését a térképen végigkísérjük, meg­állapíthatjuk, hogy a Valjevo felé vezető összes erek, a műutak éppúgy, mint a Jadar folyó völgye, a mi kezünkben van. S hogy a Sabactól Kjubovijáig terjedő magaslatok birtokát a szer­bek is mily nagyra értékelték további defenzí­vájuk szempontjából, azt ezen a vonalon kon­centrált hatalmas haderejük bizonyítja a leg­inkább Pusztán a Lozsnica—Krupanj—Lju­ten se kerestünk fegyvertársat Szerbia ellen. A magunk erejével végezünk e megátalkodott el­lenséggel, de használunk Szerbia letiprásával az összes balkáni országoknak s az európai békének. Mi minden nép szabad fejlődésében örömünket tudtuk tarlni s hogy Szerbia telje­sen önálló nemzeti állammá fejlődhetett, ab­ban részünk volt nekünk is. De most igaz örö­met kelt lelkünkben minden hit, mely Szerbia közeli végét jósolja; mert ki kell irtani azt a di­nasztiát, mely a mi dinasztiánk kiirtására szőtt merényletet s a halottak némaságát kell Szer­biára borítanunk, mert csak a végső leveretés­nek ez a sir­ csöndje hozza meg a béke csöndjét. Kovija vonalon 120.000 emberből álló haderőt koncentráltak, hogy Valjevo felé való előnyo­mulásunkat feltartóztassák. Ellenállásuk azon­ban teljesen megtört; a Drinától keletre eső összes magaslatokat immár a mi hadtesteink tapodják. A Jagodnja fensik után a Sokolska fensikot is megszállottuk, ámannak legmaga­sabb pontja 944, emeze 976 méter. Innen az út már rohamosan lefelé vezet Szerbia szívébe. * Míg a szövetséges seregek újonan cso­portosulnak Orosz-Lengyelországban és Galí­ciában, az oroszok Kelet-Poroszország hatá­rán újra kísérletet tettek a támadásra. Egy erős orosz haderő a vysztyii tótól északra fekvő területen támadta meg a német csapa­tokat, amelyek azonban ezt a támadást ener­gikusan­­visszaverték és az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztak. Több mint négyezer orosz katonát ejtettek foglyul. A wysztyii tó a Schirwindt—Lyck-vonalnak körülbelül a közepén fekszik, pontosan Kelet-Poroszország határán terül el. A közelében van Szyttkeh­men is, amely ellen néhány nappal ezelőtt szintén sikertelenül kíséreltek meg támadást az oroszok, akiknek a Warta-folyón átkelt há­rom lovashadosztályát, a német határ közelé­ben, ugyancsak néhány nappal ezelőtt verték vissza a németek. Mint ezekből az orosz kísérletekből meg­állapítható, az orosz haditerv főként arra tö­rekszik, hogy Németországra visse magát. Ezért történik most a szövetséges hadseregek új csoportosulása. Természetes, hogy a harc­vonalnak egységesnek kell lennie, épen ezért van az, hogy a varsói visszavonulás után en­nek a szárnynak a vonalához kellett igazod­nia az egész északi haderőnek és ezért történt, hogy az új elhelyezkedés kihatással volt a Ga­líciában operáló csapatainkra is. Amint ve­zérkari jelentésünk föl is említette: egyes, már elfoglalt pozíciókat átengedünk a stratégiai fölállás egységességéne­k az érdekében az oro- hadosztály veresé Teljes győzelmünk a Lozsnica-Krupani-Vukovn­a-vona-Bon. — 12©*$©© szerb visszavonul Watjevo felé. — Török csapatok átlép­ték az esiyiptomi és az orosz határt. — Hz Marsában ?*ar­raszállott angol csapatokat megsemmisi­ítették. — Orosz vereség Kelet-Poroszország határán. — 4000 orosz fogoly. A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal

Next