Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-10 / 282. szám
1914. november 10., kedd. PESTI HÍRLAP Friss erőben, kitűnő szellemtől áthatva, testben és lélekben egy majd három havi hadjárat által edzve, egy kimerült ellenséggel állunk szemben, aki már rég megbánta könnyelműségét, melylyel arra kényszerített, hogy kardot rántsunk! Törjük immár meg az ellenség utolsó erejét és fejeszüik be még a tél beállta előtt ezt a hadjáratot, amely reátok oly súlyos következményeket ró. Katonák! Legfelsőbb Hadurunk által oly sok izben elismert vitézségtek biztosit, hogy ez alkalommal is mindannyian az esküt és a katonai kötelességteket szem előtt tartva, a csatatéren elesett Hőseink példájához híven, az ellenség legyőzésére mindent el fogtok követni — életet és vért áldozva — Istennel, Császárért, Királyért és Hazáért! Kelt . . . 1914. évi november hó 5-én. Potiorek s. k., táborszernagy. Az ötvenéves férfiak behívása Szerbiában. Szaloniki, nov. 9. Monasztiri híradás szerint a szerbek folytatják az ötvenéves férfiak behívását katonai szolgálatra, sőt behívnak olyanokat is, akiknek látható testi fogyatkozása van. Nem egyszer zsarolási szándék lappang e mögött, mert azt akarják, hogy az illető háromszáz dinár lefizetésével szabadítsa ki magát. A sebesült katonák közül azokat, akik járni tudnak, házi tűzhelyükhöz bocsátják, mert ápolásukra sem hely, sem orvos nincsen. Diadalmi hírek keltésében a szerbek fantáziája még mindig nagyon termékeny, így például Monasztirban azt a hírt terjesztették, hogy a szerbek Sarajevot bevették s ezt az eseményt örömmel ünnepelték. Koronatanács Nisbetu Szófia, nov. 9. — Saját tudósítónktól. — A szerb skupstina Nisben összeült. Az ülés megnyitása után azonnal titkosnak jelentették ki. Pasics expozét tartott a helyzetről, mire Sándor trónörökös elnöklete alatt koronatanács ült össze, amelyen Montenegró külön meghatalmazottja és Oroszország jelenlegi ügyvivője a szerb udvarnál, is részt vettek. A francia kormány, hír szerint, újabb ötven millió frank előleget adott Szerbiának és ez a pénz állítólag aranyben Szalonikin át már meg is érkezett Nisbe. Péter király, akinek az egész As @r©$2 harctér. Német hivatalos jelentés. Berlin, nov. 9. (Wolff-ügynökség.) A nagy főhadiszállás közli november 9-én délelőtt. Keleten erős orosz haderőnek a vusztyii tótól északra ellenünk intézet támadását, az ellenségnek súlyos veszteségeket okozva, visszavertük. Több mint 4000 oroszt foglyul ejtettünk és tíz géppuska jutott kezünkre. Haderőnk új csoportosulása. Bécs, nov. 9. A Sonn- und Montagzeitung haditudósítója jelenti: Haderőnknek jelentett új csoportosulása megtörtént, miután teljesedésbe ment az a cél, hogy az orosz hadseregeket felfejlődésre kényszerítsük és visszatartsuk attól, hogy Németország ellen nyomulhassanak. Most a harcoknak ismét új fázisa következik. Az osztrák-magyar csapatok harcmodora iz, hogy inkább feladjanak már megszerzett kisebb előnyöket, semminthogy döntő lépések megkezdésének időpontját az ellenségtől diktáltassák maguknak. Hadseregünk ezidő szerinti állapota kitűnő. A bölcs, minden hatásvadászatot megvető hadvezetés a végleges sikerre a legjobb reményeket kelti. Kaucsuk-stratégia." Berlin, nov. 8. A Vossische Zeitung „Kaucsuk-stratégia Keleten" cím alatt a következőket írja: A Svenska Dagbladed november 4-i kelettel a keleti hadszíntérről következőket írja egy áttekintő cikkben: A németek visszavonulása teljesen tervszerűleg folyik anélkül, hogy az oroszoknak sikerülne súlyos csapást mérni rájuk Ebben az eljárásban egy céltudatos és következetes keresztülvitele rejlik annak a taktikai alapelvnek, hogy a véletlenül gyengébb fél a döntő ütközeteket kikerülje mindaddig, amíg saját segédcsapataihoz közelebb jut és amely abban rejlik, hogy az ellenséget maga után csalja mindaddig, míg az erőviszonyok kiegyenlítődnek és ismét kilátás nyílik arra, hogy sikerrel felvehető a harc. Hindenburg tábornok bizonyára tudja, hogy mit cselekszik. Az oroszoknak előnyomulása Lengyelországban, különösen ami az északi szárnyat illeti, sokkal gyorsabb, semhogy teljesen biztosítva lehetne egy esetleges visszavezetés ellen. A németek mesteri kaucsuk-stratégiája Kelet-Poroszországban, amely minden orosz előnyomulásra elasztikus visszavonulásban nyilvánult és amelyet rövid, heves és sikeres ellentámadások tarkítottak olyankor, amidőn az erőfeszültség elég nagy volt, egyedül áll a maga nemében és alkalmasint az 1914. évi háborúk történetének legszorgalmasabban tanulmányozott lapjai közé fog tartozni. Orosz jelentés a San-menti harcokról. Pétervár, nov. 5. (Rómán át.) Az orosz főhadiszállás a következő hivatalos jelentést tette közzé: A San alsó folyásánál az oroszok akciója folytatódik. Az egész harctéren egyébként jelentősebb ütközet az utóbbi napokban nem volt. Apróbb csatározásokat jelentenek Rozvadovtól északra és Marecnál, valamint Niskovnál. Látogatóban Hindenburgnál. Berlin, nov. y. A Nationalzeitung kiadója látogatást tett Hindenburg tábornagynál s erről az alábbiakat közli: A beszélgetés során, amely napokkal ezelőtt történt, a tábornagy megemlékezett egy győzelemről, amelyet három kelet-szibériai hadtest felett vívtak Varsó közelében. A hadvezér dicsérőleg nyilatkozott az osztrák és magyar csapatokról, mondván: — Ők kitartók, vitézek és szívósak . . . A San és Visztula között az oroszokat a vizbe üldözték. Az orosz tüzérség jó lő, habár Másnap nem is volt egyéb baj, csakhogy sok volt a kolerás. De egy se jelentkezett vele vizitre. Ugyanez a csapat egy hónap múlva, a szerijek betörése után megint keresztül masírozott ezen a falun. Kicsit csendesebbek voltak, kicsit füstösebbek. A puskaporszag már az orrukban volt, kedvükre kiszurmolták már magukat és félelmesen, nyugodtan dobogott a lábuk. A falu még üres volt, mert a szerbek betörése miatt, hogy baja ne legyen a népnek, előre kiürítették s a házak üresen, magánosan állottak. Csak egy-egy ember lézengett, akik hősi önfeláldozással maradtak itt, hogy a marhákat itatgassák. A jószág, amelyet el nem szállíthattak, ott bolyongott az udvarokon, a nyitott istállókban, már amit el nem raboltak s le nem mészároltak belőlük. A katonák megsajnálva nézték a kirabolt falut. Minden ajtó betörve, minden ablak bezúzva. A szobákban minden darabokra zúzva. A fehérnemű szétszórva, taposva, tépve a földön, a legkisebb fiók is feltörve, kiforgatva; a lámpák összetörve, számos ház leégve, marhák és lovak leszúrt tetemei büzölögve meredtek rájuk. Ez volt ám a vad harácsolás Még a rác gazdák házai is teljesen kifosztva, hiába volt fehér lobogó kitűzve rájuk és lakodalmas lakoma az asztalukon. Fáradtan és éhesen néztek szét a gyerekek a szomorú dúlás tanyáján. Nekik itt nem sok maradt. A kapitány is bosszús volt s az adjutánsnak kiadta keményen a parancsot, hogy nem bai, ha semmi nincs is, de kenyeret kerítsen a föld alól is. A legény két óra múlva került elő és konokul jelentette, hogy ha főbe lövik is, de kenyér nincs. — Ne a ménkő üssön meg, szőlőt tudtál lopni, mikor nem kellett! Ha te nem lelsz, majd lelek én, — ordította a kapitány s aztán maga látott neki, hogy egy kenyeret zsákmányoljon a faluban, ahol egy hónap előtt egy fürt szőlőért a bőség idején az ajtó sarkára köttette ki az embereket. Felhajtotta az egész falut és minden házba benézett. Mert nehéz a háború, nehéz a főárokban a tüzet állani, nehéz egész éjszakán át egy darab vitorlavászonba burkolózva esőben feküdni, nehéz a derék csapatnak elveszteni felét s nehéz feladni parancsra a kivívott pontokat, de a legnehezebb megenni a komisz kenyeret. Hát ennek most meg kell lenni: a jó házikenyérnek. Nem bírta elhinni, hogy az egész faluban egy kenyeret ne találjon. Dühös volt és ingerült, mint egy gyomorbeteg. Rikácsolva adta ki a parancsot, hogy: — Mindnyájatokat megtizedeltettek, ha kenyér nem lesz! . . . Senki sem tudott szíveskedni vele. A végén aztán, mikor hirtelen haragjában keresztül ment a nagy indulatrohamon, elnevette magát. — Eggyé meg a fene, lesz még rosszabbul is! Mintha ettől a békességtől megjött volna a szerencséje, a legelső házban ahova pihenni bement, egy rettentő nagy félkenyér várta az asztalon. Még a kés is bele volt szúrva a hátába. Ugy maradt félig szegett karéjjal. Aki vágni kezdte, talán maga is le van vágva azóta. — Ha ez már aztán valami! — kiáltott fel örömében s rögtön kiadta a parancsot, hogy erre a kenyérre ugy vigyázzon az ad jut,mínt, de jobban mint az értére . . . Tiz ..anra elég lesz, tíz nap hosszabb a világhistóriánál . . Befalatozott s nagyot sóhijtott. Fáradtan ült a széken, még lepihenni se volt kedve. Egy altiszt jött be valami jelentéssel. Szórakozottan hallgatta s közben lárt, hogy az ember szeme sóvárogva csüng a kenyéren. Jól van, — mondta s nem is tudta mire. — Ott a kenyér, vágj egy darabot . . . Hallotta, hogy kint nagy ujjongás van és moraj, mikor az altiszt a kenyerével kilépett. Másik altiszt jött. Ez is beszélt. — Jól van, jól van, — morogta rá, — szelj kenyeret. Isten tudja, de ma mindenkinek volt jelenteni valója. Az egész sarzsi megfordult a kapitány szobájában. Mind karéj kenyérrel tért vissza, úgy, hogy csak egy sarka maradt a végén. Az abonyi fi már nagyon dünyögött. — Mi bajod? — mordult rá. — Hát mit fogok én már őrözni? Ez már nem kenyér, csak vakarcs. Hu leszünk evvel tiz nap alatt. — Ne fald fel, — rivallt rá a kapitány, — ha úgyse érdemes őrözni, legyen a tied. A legény szemérmetlenül utánanyúlt a kenyérnek, tarisznyájába tette s kiódalgott vele. És aztán mindennap volt még egy falatkája belőle, hol az egyik csizmaszárba, hol a másikba pedig a tulajdon bevallása szerint azonmód bepofázta az egészet. — No te állat. — mondta neki a tizedik napon a kapitány, — ha még egyszer elibém lösz ezzel a büdös, penészes vacak kenyérrel, kiköttetlek, mint a szőlőért! Megértetted" És jóizűen nyelte le a jó, kiszáradt bakinyer véssé morzsáit val'ahol messze bont, tul a hegyeken, Régi állapota ugy látszik rosszabbodott, Ribarskabanjában van orvosi kezelés alatt. Ugy látszik teljesen ki van zárva, hogy a király a kormányügyek vezetését ismét átvegye. György herceg fölépült sebeiből és legközelebb ismét elutazik a frontra # 3