Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-12 / 284. szám

Budapest, 1914. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „— „ Egy hóra 2 „80. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirn­eiésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24-ik oldalon olvasható. I • I­ XI 1. évfolyam, 281 /2,524.­ szám. Csütörtök, november 12. SZERKESZTŐSÉG : Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár-út 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút . Telefon stízvei 52—90 togn­a fájó tyúkszem®. Még nem kopott el régi érces és félelmetes hangzása a burok nevének. Ismét a harci zaj zúgása hat hozzánk abból a messze, messze tar­tományból, ahonnét már egyszer ámulattal hal­lottunk mesés híreket a legendás hősiességről, a csodás szabadságszeretetről, ismeretlen nép­küzdelmekről és nem sejtett néperényekről. Alig több egy évtizednél, hogy a művelt világ közvéleménye jóformán először vett tudomást a búrok létezéséről. Mégis ennek a kis népnek akkori kétségbeesett védekezése az angol impe­rialisztikus önösség betörése ellenében nyom­ban a legintenzívebb érdeklődést és a legmele­gebb rokonszenvet keltette az európai száraz­föld nemzeteiben. A majdnem hároméves küz­delem folyamán mindenütt megtanulták, hogy tisztelettel adózzanak az ekeszarva mellől került szabadsághősöknek. Annál fájdalmasabb rész­véttel kísérték végül a tragikus elbukást, Oranje és Transvaal, a búrok két szabad államának vesztét, amelyet a hasonlíthatlan angol túlerő zúdított reájuk. Ez az általános rokonszenv, amelyet a föld túlsó sarkán az ő kis hazájukért nemesen küzdők iránt éreztünk, akkor csak ideális ter­mészetűnek mutatkozott, olyasnak, amilyennel a polgárisult szívek az igazság és szabadság ügyét mindenkor körülölelik. Most újra jönnek hírek a búrok új szabadságküzdelméről, újra fölvillámlanak előttünk a régi dicső nevek, és bár figyelmünk szétszóródik a világháborúnak roppant eseményei között, most is a régi va­rázslattal hatnak reánk. De most, épen az az összefüggés, amelybe a búrok küzdelme a világ­háborúval jutott, az irántuk való érdeklődést közvetlenebbé, egészen reális természetűvé ala­kítja át. Abból a körülményből, hogy ebben a világküzdelemben a búrok a mi oldalunk mellé, azaz monarchiánk és Németország pártjára ke­rültek, megismerjük azt az eszmei és kulturai közösséget, amelyben az ő nemzeti ügyük és szabadságtörekvésük a mi nemzeti harcainkkal és létfeltételeinkkel áll. Ameddig a búrok egy távoli zugban egymaguk viaskodtak és buktak az ő szent igazságukért, a világ mindenféle nemzete egyetértően juttatta eszményi elismeré­sét hozzájuk. De ma a világ szinte egyetlen csa­tatérré változott és a föld összes népeinek két pártra kellett oszolniok. És a búrok újra feltá­masztott szabadságharcukkal sietnek tanúságot tenni­ arról, hogy a mi részünkön van a kultú­rának és a haladásnak igazsága. Milyen más képet láttunk a búrok első honvédelmének dicső elbukása után, amikor az agg Krüger, az elveszett köztársaság elnöke, Európába vitte száműzetése kesergő fájdalmát. Vilmos császár akkor egy emlékezetes távirat­ban fejezte ki meleg együttérzését a búrok ügyével és helyeslését dörögte hozzá az egész német közvélemény. Még sokkal tüntetőbben viharzott a közrészvét Krüger személye körül a franciák között, amikor Parisba érkezett. Még a köztársaság hivatalos tényezői is angol­ellenes érzelmeik nyílt kijelentésével üdvözöl­ték. Az angol világpolitika, amelynek kétségte­lenül vannak fényes vonásai is, akkor mutat­ta meg önzése legcsúnyább arculatát, amikor semmikép nem tudta megtűrni egy szomszéd­ságában élő kis fehér népnek szerény, csendes, de független életét. Úgy látszott akkor, hogy a közös megbotránkozás Anglia politikáján ké­pes leszen áthidalni a franciák és németek kö­zött folyton tátongó­ ellentéteiket. Chamber­lain, Angliának akkori vezérlő politikusa, ez okból találta is fel nemzetének vigasztalására a „splendid isolation" jelszavát. Azóta bebizo­nyult, hogy az elfajult nemzeti önzések, ha természettől még oly féltékenyek is egymásra, az adott pillanatban egymásra tudnak találni, még a szoros cinkosság szövetségét is tudják kötni. Elszörnyedve látjuk a francia-angol­orosz szövetség irtózatos monstrumát, ahogyan három fejével és számtalan karmaival a világ fölé terpeszzkedik. De a kis búr nép megmu­tatta, hogy a világnak általános kavarodásá­ban is meg tudja találni megillető helyét. Most bizonyítja be a világnak, hogy hiába tiporták el állami létét, nemcsak hogy változatlanul megóvta a nemzeti függetlenség hitét, egyéni­ségeiben is töretlenül él az a független lélek, amely mindig képes a nagy elhatározásra, mindig kész a hősi tettre. Persze igaz, hogy a búr nép csak kis pont ott déli Afrika végső fokán, amelyet el­borít szemeink előtt a világesemények mérhet­len sodra. Az angol kormány úgy mutatja is, hogy akármi rohamosan terjed a búr fölkelés, az ő világhatalmuk testén az legfölebb csak tyúkszemfájdalom. De nyilvánvaló már, hogy a tyúkszembaj a vérbe hatolt bele és az egész lábat bénává teszi. A volt transvaali és oranjei köztársaságok ma az angol fenhatóság alatt a régi fokföldi gyarmattal egységes állami és alkotmányos szervezetté vannak egybeolvaszt­va és mert lakosságuk is legnagyobbrészt egy­ségesen holland fajbeli, a búrok fölkelése is az egész Fokföldnek Angliától való elszakítására irányul. A Fokföld pedig Anglia világhatalmi állásának egyik legfőbb támaszpontja, az indiai óceán nagy őrkapuja. És rettenetes fátummá teljesedhetik Angliára nézve, hogy ugyan­akkor, amikor a fokföldi felkelés veszedelembe ejti az angol hatalom régi útvonalát India felé, ugyanakkor Törökország támadó fellépése el­vágni készül másik újabb vonalát, Egyiptomon és a Szuezi-szoroson át. Könnyen válhatik belőle a világhatalom mindkét lábának kegyetlen amputációja is. DismurcSati a németeké, illóbb @8é532f©muiásuFik Szerbiában. — Safeáctó! délre elfoglaltuk a misari magaslatokat. - állandó eSónyomu-Sásunk a Lozsnica - Krupani-vonaltól keletre.-4300 szerb fogoly és 28 zsirómányolt ágyú négy nap alatt. — 3500 fogoly a Dixmuiden-Ygr-9m­ vonalon.—Ypern lángokban. Zátonyon az „Esőben." Przemysl ismét körül van zárva — je­lenti ma az osztrák-magyar vezérkar. A sza­vak újak, de aki a vezérkari jelentésekből olvasni tudott, arra maga a tény nem hathat újságként. Galíciai és lengyelországi új csopor­tosulásunknak, amit a vezérkari jelentések napok előtt bejelentették, természetes folyomá­nya volt, hogy Przemysl alól is el kellett vonulnunk. K­özép-Galiciának bizonyos részeit önként ürítettük ki, hangsúlyozza a mai hiva­talos jelentés is. Az orosz előnyomulás tehát minden ellenállás nélkül mehetett végbe s hogy a modern stratégiában az ellenállás nélkül át­engedett terület mennyire nem jelent még tényleges területhódítást, azt a francia harc­tér ismert eseményeire való utalással is elég­séges volna bizonyítanunk, ha nem szolgál­tatott volna erre bizonyítékot épen a mi harc­terünk, Przemysl első ostroma is. De emlékez­hetünk még, hogy a Przemysl felmentésére első ízben elindult seregünknek, továbbá más galí­ciai haderőnknek, sőt a távolabb álló egyesült német—magyar-osztrák seregeknek Lengyel­országban történt puszta felállása után is mily rohanvást vonultak vissza az oroszok Przemysl alól. Az önként átengedett terület tehát még csak azt sem jelenti, hogy később nagy áldozatok árán kelljen visszahódítani, hanem jelenti egyedül azt, hogy a taktikai okok, melyek az ideiglenes kiürítést kívánták, a helyzet megérlelődése után az ellenség szá­mára teszik szükségessé a visszavonulást, sőt a modern stratégiában épen az önként el­hagyott területek azok, amelyek sokszor nem­csak rohamos visszavonulást tartogatnak az ellenség számára, hanem csapdát, amiből már nem is lehet menekülni. Przemysl uj körülzárását is ebből a tisztán katonai szempontból kell megítélni s akkor semmiképen sem lesz nyugtalanító a vezérkari jelentésnek az a passzusa, amely arról ad számot, hogy az oroszok Rzeszovon át és Liszko környékén előrenyomultak. Mert ez az előrenyomulás sem jelenti azt, mintha minket hátranyomtak volna, hiszen magunk ürítettük ki azokat a vonalakat is, amelyek Rzeszov és Liszko felé vezetnek. Rzeszov egyébként mintegy 60 kilométerre van Przemysltől észak-nyugati, Liszko pedig ötven kilométerre tőle délnyugati irányban. A Rzeszovon át való orosz előnyomulás kétség­telenül Tarnov felé irányul, a liszkói pedig esetleg a Keleti Beszkidek felé is. De Nyugat-Galíciában álló nagy haderőnk, melynek zöme az oroszokra legfélelmetesebb magyar katona­ságból áll, hihetőleg nemcsak hogy meg fogja akadályozni az oroszok előnyomulását azon a vonalon túl, amelyen megállást parancsol nekik új haditervünk,­­ hanem alkalmas pillanatban ismét elindulhat Przemysl felmen­tésére is, melynek huzamos ellenállása külön­ben is biztosítva van. Hiszen a hadvezetőség az első ostromból minden tanulságot alaposan levonhatott; felbecsülhetetlen az a gyakorlati lecke, amit egy tényleges várostrom nyújt. Ami hiány vagy hiba Przemyslben az első ostrom alatt mutatkozott, az máig bőven pótol­tatott vagy kikü­szöböltetett, új, modern ágyuk. A Festi Hírlap mai száma 24 oldal

Next