Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-14 / 286. szám

« 1914. november 14., szombat. PESTI HÍRLAP­ lálkoznék a nemzetközi jog tanárainak helyeslé­sével, de minthogy Németországnak az egész vilá­gon sehol sincsen kobozmányi birósága, amely elé Müller kapitány zsákmányát vihette volna, ez nyilván mentségül szolgál eljárására. Az Emden kapitánya — angol? Stockholm, nov. 13. Az angol lapok azt a mesét találták ki, hogy Müller kapitány, az „Emden" hősi parancs­noka, tulajdonképen nem is német, hanem angol. Azt írják, hogy Müller rokona Lloyd George­nak, a kincstári kancellárnak, Walesből szárma­zik és felesége is angol nő. Angol rágalmak egy német kórházhajóról. Berlin, nov. 13. A Wolff-ügynökség jelenti: Ismételten rá­mutattunk arra, mily megvetendő eszközökkel kí­sérlik meg angol részről a német hadvezetést a nagyvilág előtt meggyanúsítani és megrágalmazni s ezzel egyidejűleg saját túlkapásaikat leplezni. Különösen kirívó eset e tekintetben az Ophelia­kórházhajó ügye, amely hajót azzal a feladattal küldték ki, hogy az október 17-én rommá lőtt né­met torpedók menekültjeit felvegye. E hajó elkob­zása a legflagránsabb megsértése a nemzetközi jog­nak és indokolására gyanús viselkedést, orvos hiá­nyát, drótnélküli távírókészülék jelenlétét, akna­lerakó készülékek rejtegetését, a hajó kórházhajói minősége bejelentésének elmulasztását hozták fel. Miután mindezeknek az állításoknak alaptalansá­ga sorra kitűnt, az angol sajtó nem átallja most azt a hírt terjeszteni, hogy az Ophelia fedélzetén tetemes mennyiségű robbanószer volt. Megállapít­juk, hogy ez a híresztelés újabb hallatlan rágalom, mely a sorozathoz méltóan csatlakozik. Angol vádaskodások. Berlin, nov. 12. A Nordd. Alig. Ztg. a következőket írja: Az angol sajtónak, amint erre már ismételten rámu­tattunk, nincs szíve a német sikereket teljes mér­tékben elismerni. Mindig megkísérlik, hogy titok­zatos kisegítő erőket fedezzenek fel, amelyekhez a németek meg nem engedhető módon jutnak hoz­zá és ezzel akarják megmagyarázni az angol ku­darcokat. Németországban már elfoglalták azt az egyedül helyes álláspontot, hogy a német sajtónak méltóságán alul van ezekre a szemrehányásokra válaszolni. Másként áll azonban a helyzet, amikor az angol sajtó gyanúsításait a semleges államokra is kiterjeszti és pedig oly célból, hogy Németor­szág ellen bizalmatlanságot keltsenek. Igy pl azt írják, hogy német hajók semleges államok zászló­ja alatt aknákat helyeznek el, továbbá, hogy Né­metország svéd hajókat zsákmányolt és ezekkel he­lyeztet el aknákat, stb. Pedig az angolok eddig mindössze egy hajóra bukkantak, mely aknákat helyezett el, a Königin Louisere, amely német ha­dizászlót viselt. Angol lapokban igen gyakran le­het olvasni, hogy a németek kereskedelmi hajókon vékony szénréteg alatt aknákat szállítanak, de hogy hogyan tudják ezeket az aknákat elhelyezni, arról nem szólnak. Mindig csak szavak, tények nélkül. A semleges államokban is észre fogják ven­ni, hogy mi ezeknek a lapjelentéseknek a célja és hogy végeredményében mindez csak a gyöngeség bizonyítéka. A Nigger ágyúnaszád elsülyedése. London, nov. 13. A Nigger nevű brit ágyúnaszád elsülye­désével kapcsolatban jelentik: A Nigger épen S­eal előtt horgonyon volt, mikor a német táma­dás történt, a kapitány megparancsolta a víz­hatlan részedőnyök lebocsátását. Közvetlenül utána a torpedó találta­ a Niggert. A hajó fe­délzetén történt robbanást a parton észrevették. Az ágyúnaszád húsz perc alatt elsülyedt. Anglia és az olasz ércszállítás. Washington, nov. 12. (Reuters) Az angol nagykövet közölte Bryan állam­titkárral, hogy Olaszország, amidőn az ércki­vitelt megtiltotta, az olasz területen való átvi­telt nem tiltotta meg. Anglia ennek folytán kénytelen az Olaszországnak szánt ércszállító hajókat feltartóztatni, ha nincs biztosítéka ar­ra nézve, hogy az érc Olaszország részére vagy pedig Svájc részére szól. Amerika­­1 külföldi hajót foglalt le London, nov. 13. A Daily Telegraph jelenti Newyorkból: A háború kitörése óta az augusztus 18-iki törvény értelmében 81 külföldi hajót vettünk fel az ameri­kai hajók lajstromába. Ezek közt van 19 perzsa gőzös. A gyarmatokon. A búrok harca. London, nov. 12. A Reuter-ügynökség jelenti Pretóriából e hó 10-iki kelettel. (Hivatalos.) Nov. 8-án heves harc folyt Croonstad határán, ahol a búrok két nap óta nagy számban gyülekeztek, nyilván azzal a szándékkal, hogy a várost megtámadják. Marie Botha ezredes 12 angol mértföldnyire a várostól­­200 emberrel megtámadta a búrokat, akik 400-an voltak és akik áttörték Botha seregének sorait. Amidőn azonban Botha segélycsapatokat kapott, visszavonultak. A búrok vesztesége egy halott, 1 sebesült és 7 fogoly. Botha seregében a veszteség csak 2 sebesült volt. Hivatalosan jelentik továbbá f. hó 10-éről, hogy Botha Croonstadtól 30 angol mértföldnyire délnyugatra ismét összeütközött a búrokkal, akik közül tizet elfogott, köztük Hendrick Serfortaint, az Oranje folyó-menti kolónia törvényhozó testüle­tének tagját is. Dewett tábornok az angol zsónokságról. München, nov. 13. — Saját tudósítónktól. — A Münchner Neueste Nachrichten jelenti Londonból. Devett egy gyűlésen, miután az oda­hivott angol birót gyorsírói jegyzőkönyv fölvéte­lére hivta föl, a következőket jelentette ki: — Én a lehető legnehezebb fölkelésre vállal­kozom, mert az a célom, hogy Pretoriában levetes­sem az angol lobogót és proklamáljam a dél-afrikai köztársaságot. 1902-ben hűséget esküdtünk az an­goloknak, de ez a nyomorult fajzat végig k­intott bennünket. Nem bírjuk ki tovább a zsarnokságot. Edvárd király oltalmat és nyugalmat ígért nekünk, de nem tartotta be a szavát. Egy zsarnokot helye­zett fölénk, aki valóságos dögrésze lett az or­szágnak. Anglia. Angol félelem a német kémszolgálattól. London, nov. 13. Lord Crawford, az angol felsőházban kije­lentette, hogy a kibocsátott tilalom ellenére Fife grófságban ellenséges államok alattvalói laknak. Éjszakánként fényjeleket adnak és Fife és Német­ország között külön postai szolgálatnak jöttek a nyomára. Lord Haldane kijelentette, hogy vizsgá­latot fog indítani arra nézve, hogy az utolsó 14 napban tényleg vittek-e ki benzint Angliából a ti­lalom ellenére. Törvényjavaslat az általános védkötelezett­ségről ? Kopenhága, nov. 13. Londoni távirat szerint Kitchener lord, noha az országban heves ellenáramlat mutat­kozik, el van határozva, hogy a legközelebbi időben törvényjavaslatot nyújt be az általános védkötelezettségről. Angol jellemrajz az angolokról. London, nov. 12. A Morning Post írja: Van a mi honfitársa­inknak egy osztálya, amely sohasem érezte, hogy mi az a hazaszeretet s nem tudja, mi az az önfel­áldozás. Az ő istenük Mammon. Az ő mottójuk eb­ben a háborúban csak ez: busness as usual. Ezek az emberek béke­időben a hadsereget gúnyolták és úgy beszélnek a militarizmusról, mintha az egy az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény volna. 7 A balkáni helyzet. Bulgrária a válaszúton. Szófia, nov. 13. A félhivatalos Kambana „Hová csatlakoz­zunk?" című cikkében írja: A török-orosz há­ború határainkhoz hozta a tüzet. Érthető nyug­talanság észlelhető hazánkban, mert nem lehet tudni, mit hoz a jövő, nem támad-e meg valame­lyik ellen s nem kényszerít-e bennünket, hogy az egyik nagyhatalmi csoporthoz csatlakozzunk. Ellenszolgálat fejében mindkét oldalról nemzeti vágyaink megvalósítását kínálják, Macedóniát. Az idő, melyben élünk, döntő jövőnkre nézve és akihez csatlakozunk, attól függ egész jövőnk. A semlegesség nem lehet örökös. Gondoljunk arra a lealázásra, melynek ki van téve Macedóniában a bolgár nép. Minden késedelem a határozásban fatális lehet ránk nézve. Csatlakozzunk hát ahhoz, akivel rokonszenvezünk , az meg fogja nagyobbítani országunkat. A kettős szövetség­hez kellene csatlakoznunk, ha testvéreinknek szabadságot akarunk biztosítani. Oroszország, mely fegyverrel támogatta Szerbiát, nem fogja tudni megtagadni ellenszenvét irányunkban. Törökország kétségtelenül egyenlőtlen küz­delembe bocsátkozott bele, mert bízik a bolgárok barátságában. A dolog úgy áll, hogy ha Bulgária a kettős szövetség mellé állna, akkor Németor­szágból segítő transzportok tudnak jönni Berlin —Bécs—Belgrád—Nis—Szófia—Konstantinápoly vonalán keresztül Szerbia megsemmisítése után Románia a német terv szerint három oldalról kapna támogatást, ha Oroszország megtámadná, de három oldalról érné támadás, ha Oroszor­szághoz pártolna. És akkor Románia területe színhelye lesz azoknak a csatáknak, amelyek le fognak játszódni akkor, amikor Oroszország programmjának értelmében Konstantinápoly felé fog iparkodni, hogy Berlint ezzel érzékenyen el­találja. Ha átengedjük viszont az osztrák-német transzportokat területünkön, biztosítjuk magunk­nak az ő komoly haderejük védelmét s támogat­hatjuk seregünk egy részével Törökországot, míg másik része felszabadítja vértestvéreinket és a törököket Szerbiában és Görögországban. Egyet­len veszély, mely fenyegethet, ha Görögország ellen háborút viselnénk, az Aegei-tenger felöl jön, mert ott az angol és görög flotta bombáz­hatja és blokk­ozhatja partunkat. De ez a flotta­akció nem lehet döntő operációnkra és ez még nem akadályozná meg győzelmünket Macedó­niában. Bulgária visszautasítja Szerbia közeledését Szófia, nov. 13. A három nap óta itt időző Marinkovics volt szerb miniszter itteni politikai körökben haszta­lanul fáradozik azon, hogy egy szerb-bolgár kö­zeledés alapjait megteremtse. A bolgár politikai körök a legnagyobb mértékben tartózkodó állás­pontot foglalnak el és a hivatalos körök a leg­teljesebb mértékben ignorálják a volt szerb mi­nisztert. A russzofil Mir a következőképen ir: Ha Marinkovics ma Bulgáriának a szlávsággal szemben fennálló kötelezettségeiről szól, akkor minden megegyezés illuzórius, mert Bulgária a balkán szövetségnek Törökország elleni harcá­ban hiven teljesítette kötelességeit a szlávság iránt és ezért csupán rút hálátlanságban volt része. A monarchia és a háború. Hősök jutalma. A király a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta a hadiékitménynyel díjmentesen az ellenséggel szemben vitéz és eredményes magatartása elismeréséül. Nikics János altábornagynak, a m kir. 41- honv- gy.-k­.idosztály parancsnokának, az ellenséggel szemben Hadtest vezér­kari főnöki minőségükben teljesített kiváló szolgálataik elismeréséül a következő vezérkari testületbeli ezrede­seknek: Demus Nándon­ak az 1., Sallager Árminnak az 5., Hohenrechti Kralowetz Gottlibnek a 10., Gyarmatai Dáni Bélának a 4. és Huber Józsefnek a 6. hadtest ve­zérkari főnökének; a vaskorona-rend 3. osztályát a hadi­ékítménynyel díjmentesen az ellenséggel szemben vitéz és eredményes magatartásuk elismeréséül a következő

Next