Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-22 / 294. szám

Budapester Strasse. Magyar trikolórba öltözött a német fővá­roS egyik utcája szombaton. A magyar nemze­tet ünnepelte Berlin. Egyik legdíszesebb útvo­nalát „Budapester Strasse"-nak nevezték el s az ünnepélyes keresztelő alkalmából Berlin fő­polgármestere olyan szövegű sürgönyt küldött a mi polgármesterünkhöz, amelyből a német nemzet „csodálata és rokonszenve" sugárzik ki a „hős magyar nemzet és a szép magyar fővá­ros" iránt s amelyben „két hatalmas népnek" vagyis a németnek és magyarnak közös harcá­ról történik meleg emlékezés, ugyanakkor, mi­dőn a német hadvezetőség a szövetséges sere­gek „vállvetett" küzdelméről s előhaladásáról tesz jelentést. E nagy idők örök emléke gyanánt nevezték el a berliniek a mi fővárosunkról ut­cájukat s mi magyarok csak a köszönet és hála érzésével viszonozhatjuk a nagy­ németek e gyöngéd figyelmét és elismerését. De hozzáfűz­zük azt a reményünket, hogy a most vérrel megpecsételt magyar-német testvériségnek lesz még erősebb, mélyebb és maradandóbb emléke is mindkét nép lelkében és mindkét állam jö­vendő fejlődésében. Mi Vilmos császárról neveztük egyik leg­nagyobb utunkat s ezzel nem csak a német uralkodó, hanem az egész német nemzet iránti szeretetünknek adtunk kifejezést, mert tudtuk, hogy Vilmos császár személyében és politiká­jában az összes német országok népe egyesül. A berliniek e tiszteletadásunkat azzal viszonoz­ták, hogy Budapestről nevezték el a Königrä­tzerstrasse egy részét, mert tudták, hogy a ma­gyar nemzeti eszmének immár legerősebb kife­jezője a mi fővárosunk. A berliniek figyelme és elismerése tehát annak a magyarságnak szól, amelyet oly sokáig félreismertek, mert nem is­mertek, a külföldön. Most ide mutatkozik már a mi véres háborúnknak egyik haszna: meg­­nőtt a tekintélyünk s megnövekedett irántunk a szeretet a művelt nagy német nemzetben. A bá­torságunkkal, a férfiasságunkkal, a szövetségi hűségünk becsületességével s a vérünkkel sze­reztük meg ezt az elismerést. Tehát annál be­csesebb és maradandóbb. Együtt küzdenek nyu­gaton és keleten közös harctéren magyarok és németek. Akárcsak az ősi magyar vérszerző­désnél, most összefolyik a magyar és német ka­tona vére. A hőseink iránt táplált hálának és büszkeségnek érzéséből táplálkozik tehát az a barátság, amely most „a két hatalmas népet" összeforrasztja. „Hatalmas nép"-nek, „hős nemzet"-nek nevezi Berlin főpolgármestere a magyart. Nem a hiúságunknak, hanem a szívünknek esik jól ez az elismerő szó. Annál értékesebb ránk néz­ve, mert nem ez az első elismerés, mit Németor­szágtól kaptunk. Nem csak a hadi szerencse forgása s a közös véráldozat fakasztotta e szó­virágokat. Bismarcktól Vilmos császárig több­ször hangzott el nyomatékos német szó, amely a magyar nemzetet dicsérte s egy erős magyar államnak európai szükségét hirdette. Mi ebben a fegyverbarátságban, melyet most halálos el­szántsággal védelmezünk, tartós politikai szö­vetséget is látunk, olyan szövetséget, amely nemzeti létünknek, állami egységünknek egyik biztosítéka. Nagy-Németországgal Magyarországnak soha baja nem volt. Berlin nem akart minket germanizálni. S ha egyszer-egyszer Magyaror­szágról Németországba küldték azt a hazugsá­got, hogy mi „üldözzük" a német nyelvet, csak mosolyoghattunk rajta, amikor a mi szabad akaratunkból minden magyar középiskolában kötelező tantárgyként tanítjuk a germán kultu­ra nyelvét. Mi béke idejében már meghódoltunk a német műveltség előtt s most a háborúban a vérünkkel védjük. Századokon át a törökkel szemben voltunk védő bástyájuk s most a szlá­vok ellenében játszuk ugyanezt a nehéz szere­pet. A Berlinből jött elismerésben tehát a né­met műveltség háláját látjuk e védelemért. De magunk is védelmet keresünk a nagy­ németek szeretetében, a mi nemzeti kultúránk s önálló állami létünk számára. A Budapester Strasse az az út, melyen elérkeztünk a kölcsönös meg­értéshez és megbecsüléshez, ládáik az egész fronton előrehaladt. Lodznál és Censtochautól keletre ujabb tért nyertünk. — Két orosz zászlóalj megadta magát. — H­olaván át és Plocknál megvert ellenség üldözése. — Szerbiai csapa­taink folytatták előnyomulásukat. — S a törökök ujabb sikerei a Kaukázusban. Minden jel arra vall, hogy Lengyelország­ban döntő eseményeket érlelt meg Hindenburg stratégiája. A mai német vezérkari jelentés ugyan csupán annyit közöl, hogy a Plocknál visszavert oroszok üldözését tovább folytatták, Lodznál és Ceristochautól keletre pedig — az utóbbi helyen vállvetve az osztrák-magyar csa­patokkal — ismét előbbre haladt és tért hódított a szövetségesek támadása. A mi vezérkarunk jelentése szintén csak arról számol be, hogy a szövetségesek támadása Lengyelországban az egész arcvonalon előrehaladt s a Censtochautól északkeletre folyó harcokban két orosz zászlóalj megadta magát. E hivatalos jelentéseken kívül azonban olyan hírek is érkeztek ma a lengyel­országi harctéri helyzetről, amelyek jogosulttá teszik a legnagyobb optimizmust s amelyekből máris grandiózus képe bontakozik ki a Lodz környékén és Censtochau fölött elért sikereink­nek. Az egyik hír arról ad számot, hogy az oro­szok általános visszavonulása miatt az orosz sereg nagy főhadiszállását át kellett helyezni Varsóba Skernewityből, amely a varsó—lodzi vonalon, Varsótól 60 kilométerre van. A Times egy pétervári jelentése arról ad hírt, hogy a né­metek támadása a Visztula és Varsó közt igen gyorsan halad előre s hogy Hindenburg azért választotta ezt a terepet a döntő csatára, mert ezen az aránylag keskeny fronton ellensúlyoz­hatja leginkább az oroszok nagy tömegeit. Zü­richből azt jelentik, hogy a kub­ai győzelemnél is nagyobb eredményt ígér a kiví­vott előny gyors kihasználása. Végül pedig a­ legtöbbet árul el a­­ készü­lő nagy eseményekből a berni „Bund" című lap, amelynek elsőrendű katonai szak­értelme és friss harctéri hírszolgálata a háború eddigi folyamán is nem egyszer keltett már fel­tűnést. Ez a lap Hindenburg seregéről kon­statálja, hogy Lodz felé irányuló előtörésében máris az orosz jobbszárny mögé került. E pil­lanatban még nem tekinthető át, hogy az oro­szok nagy tömegeivel szemben ez a megtörtént bekerítés mennyire fog érvényesülni, de bizo­nyos az, hogy Hindenburg oldaltámadása arra kényszerítette az orosz főerőt, hogy olyan terepen vegye föl a harcot, ahol nem rendelke­zik már jó kereszt- és hosszúsági összekötteté­sekkel. A Times fenti pétervári jelentése lénye­gileg ugyanezt állapítja meg az oroszok szorult helyzetéről, amikor egy aránylag keskeny fronton kifejlődött nagy csatáról ad számot. Mindebből láthatjuk, hogy Hindenburg genia­litása ismét érvényesült; az ellenség ott volt kénytelen a németekkel a harcot fölvenni, ame­lyet ők jelöltek ki a számára. És Hin­denburg a Visztula és Warta közötti részt vá­lasztotta a harc színteréül, mert ezen a kes­keny fronton az oroszok nem mozgathatják elég gyorsan nagy tömegeiket. A nagy tömegekkel szemben Hindenburg egy ízben a tavas és mo­csaras területet játszotta ki, most kijátszotta vele szemben a keskeny frontot, a kis terepet, amelyen az összezsúfolt nagy haderő gyors mozgásra képtelen. A lengyelországi harctér mai helyzete — a hivatalos jelentések alapján is — minden­esetre azt mutatja, hogy útban vannak a döntő események. * A török, francia és szerb harcterekről ma nem érkeztek fontosabb hírek. A törökök tovább folytatják előnyomulásukat a Kaukázusban, a szerb harctéren a mi csapataink a háborított vidékeken a szerbek guerilla-csapataival küz­denek meg győzelmesen, a kitűzött cél felé kö­zeledve. A francia harctéren pedig most csak színleges a nyugalom, amely új eseményeket készít elő. A Pesti Hírlap mai száma 48 oldal A Pesti Hírlap következő száma hétfőn, november 23-án a rendes időben jelenik meg.­ ­ Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 294. (12,534.) szám. Vasárnap, mint év 21 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 48-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSŐG : Budapest,Vilmos császár­ út 78. Telefon 26-45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár­ út 73 Telefon 26 -40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon József 62—96.

Next