Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-22 / 294. szám

2 PESTI HÍRLAP 1014. november 22., vasárnap. Az orosz harctér. 7 1 Vezérkarunk jelentése. » Hivatalos jelentés. Kiadatott november 21-én délben. Érkezett este 7 órakor. A szövetségeseknek az orosz fő­erők elleni támadása Orosz-Lengyel­országban az egész arcvonalon elő­rehaladt. A Censtochautól északkeletre folyó harcokban két ellenséges zász­lóalj megadta magát. H 8 f­o­r vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. "ZL Berlin, nov. 21. A négy főhadiszállás közli november 21-én délelőtt. • Keleten a hadműveletek tovább folytatódnak. Kelet-Poroszországból nincs jelenteni való. A Mlaván át és Ploeknál visszavert ellenség ül­dözését folytattuk. Lodznál táma­dásaink előbbrehaladtak. Censtochovától keletre csapa­taink vállvetve harcolnak szövet­ségeseink csapataival és tért nyer­tek. A legfőbb hadvezetőség. Hindenburg győzelmének jelentősége. Zürich, nov. 21. A Neue Züricher Zeitung a következőket írja: Hindenburg győzelme a keleti helyzetben lényeges változást idézett elő. Még nagyobb eredményt igér a kivívott előny gyors kihasz­nálása. Erős és könyörtelen akarat kell ahhoz, hogy egy hadvezér csapataival egy csatának fáradalmai után még az üldözést is elvégez­tesse, Hindenburgban azonban ez a tulajdon­ság kiváló mértékben megvan. Kopenhága, nov. 21. A Politikon jelenti: A német határ felé előrenyomuló orosz főerő ismét visszavonuló­ban van Varsó—Ivangorod felé. London, nov. 21. A Times jelenti Pétervárról: A németek offenzívája a Visztula és Varta között nagyon gyorsan halad előre. Nagy csata fejlődött ki, amelyet csak az aránylag keskeny front kor­látoz. Hindenburg úgy látszik, — írja az angol lap,­­ szándékosan választotta ezt a terepet, hogy ezzel is ellensúlyozza az ellenség erejét. Milano, nov. 21. A Corriere della Sera jelenti, hogy az oroszok beismerik kudarcaikat. Mialatt suwal­ki kormányzóságból történt előnyomulásukkal Kelet-Poroszország felé nyomást akartak gya­korolni a németekre, ugyanakkor a németek Soklaunál és Neidenburgnál átlépték a határt, hogy Mlavából oldaltámadással keresztültör­jék az elenség összeköttetését. A németeknek sziléziai stratégiai vasútvonalaik segítségével, amelyek párhuzamosan futnak a határral, sikerült erejüket egyesíteni és új offenzívát kezdeni. Hindenburg bekerítő terve. '­­ Köln, nov. 21. "A berni „Bund" című lap katonai mun­katársa a Kölnische Zeitung zürichi távirata szerint konstatálja, hogy Hindenburg e pilla­natban az orosz jobbszárny mögött áll, körül­belül a varsói vonalon. Előtörésének célja Bodz. Az orosz hadsereg nagy tömegei mellett nem látható előre, hogy mennyire érvényesíthető ez a bekerítés, de kétségkívül teljesen megkötötte ez az oldaltámadás az orosz offenzívát. Való­ban sikerült az oroszokat arra kényszeríteni, hogy olyan területen vegyék fel a harcot, ahol nem rendelkeznek már jó kereszt- és hosszúsá­gi összeköttetésekkel és ahol tömegeiket nem mozgathatják már elég gyorsan. Varsóba vitték az orosz főhadiszállást.­ ­ Berlin, nov. 21. Kopenhágából táviratozzák. A hivatalos pétervári távirati ügynökség tegnapi jelentése beismeri, hogy az orosz seregek Lengyelország­ban hátrálni voltak kénytelenek. A jelentés közli azt is, hogy az északi orosz sereg nagy főhadi­szállását Skernewityből Varsóba vitték vissza. Mackensen tábornok, a wloclaweci győző. Berlin, nov. 21. Hohensdrából k­iáll a Kreutzertungnak. Teg­nap este hat óra tájban tudta meg a város, hogy a német csapatok Wloclawecnél nagy győzelmet arat­tak az oroszokon. Nemsokára megszólaltak az összes harangok, az utcákon gyülekeztek az emberek és ezt kérdezték egymástól: — Jrol van Mackensen tábornok, a tizedik sereg győztes vezére? — Vacsorázik a tiszti kaszinóban! — hangzott a válasz. A tömeg erre a tiszti kaszinó alá vonult és hazafias dalokat énekelve várta, hogy a tábornok megjelenjék az erkélyen. Amikor kijött, egy városi úr megköszörülte a torkát és a polgárság nevében igy köszöntötte: — A jó Isten meghallgatta Iloh­ensalza buzgó imádságát és győzelmet hozott nekünk. De h­ála il­leti meg azt a férfiút is, aki Isten kerében az eszköz volt: a tizedik sereg vezérét, aki győzelmével Ilo­hensalzát és Posent megmentette az orosz betöréstől. Éltessük megmentünket, a tábornok urat! Háromszoros ,Hurrá" volt reá a fel­ület, a lördeg elénekelte a „Heil dir im­ Siegeskranz­"-ot, majd Mackensen tábornok szólt és megköszönte az ünneplést. Az érdemet elhárította magáról és tiszt­jeit, meg vitéz csapatait dicsérte a győzelemért. Végül megnyugtatta a lakosságot, hogy felfegyver­zett oroszok nem fogják többé betenni a lábukat Posenbe, emiatt senkinek se kell aggódnia. A Vöröskereszt ellen harcolnak az oroszok. Bécs, nov. 21. A Pol. Ivorr. pontos adatokat közöl arról, milyen sérelmesen jártak el az oroszok, főleg a ko­zákok az osztrák-magyar egészségügyi intézmények ellen. A jelentésből kitűnik, hogy az oroszok köz­vetlen közelből és világos nappal­ ignorálták az egészségügyi csapataink által lobogtatott vöröske­resztes zászlót, sebesültszállító kocsikat a sebesül­tekkel együtt elfogták­, eközben az egészségügyi ka­tonákat megsebesítették, a kocsit elégették és a lo­vakat agyonlőtték. Ugyanilyen bestiálisan bántak sebesültjeinkkel, akiket bántalmaztak, kardlapoz­tak, lábbal rugdostak. • azzal, hogy derék belga katonáit lemészároltat­ják. De mit tehet? Poincaréval való legutóbbi találkozása óta magát is, országát is, a fran­ciák és angolok hatalmába adta. Királyunk ma rabszolga és nem uralkodó többé. Akár elűzik a németeket Belgium területéről, akár pedig nem, a mi szabad hazánknak örökre vege van. Ne képzeljétek valahogyan, hogy az új Belgium független lesz. Bennünket elárultak és eladtak. A francis-foelga harctér. Német hivatalos jelentés. Berlin, nov. 21. A nagy főhadiszállás közli november 21-én délelőtt. A nyugati hadszíntéren a hely­zet lényegében változatlan maradt. Az ellenség csaknem az egész arc­vonalon élénk tüzérségi tevékeny­séget fejtett ki. A legfőbb hadvezetőség: Albert király rabszolga és nem uralkodó többé. Berlin, nov. 21. A Lokalanzeiger tudósítója jelenti Rosen­daalból. Bredában tegnapelőtt hét megszökött belga tisztet internáltak, akiket Albert király november 5-én tüntetett ki a Lipót-rend lovag­keresztjével. A tisztek a 2. számú belga gyalog­ezred kötelékébe tartoztak. Amikor honfitár­saik azt kérdezték tőlük, miért hagyták el ez­redük sorait, amelyekben eddig oly hősiesség­gel harcoltak, egyikük igy szólt: — Épenséggel meguntuk már, hogy a mi szegény katonáinkat a szivleleti, csak maguk köréért aggódó angolok kedvéért folytonosan tűzvonalba hajszoljuk. Mi magunk tanácsol­tuk katonáinknak, hogy szökjenek meg. Egye­nesen bűn föláldozni az embereket egy chimaera kedvéért. Ne f­iggjétek, hogy a király egyetért Ypern körülzárása. — A Pesti ű­irlap kiküldött haditudósítójától. —• Nyugati nagy főhadiszállás, nov. 18. Még mindig tombol északon a hatalmas csata és még mindig nincsen véglegesen döntés a nyugati harcszíntérnek ezen a jelenleg leg­fontosabb részén. Az egyes jelentések egybe­vetéséből tisztán lehet létni, hogy a németek offenzívája feltarthatatlanul halad előre és hogy hiábavalónak bizonyul a szövetségesek minden olyan kísérlete, amely arra irányul, hogy friss csapatok bevonásával igyekezzenek pótolni a hiányokat. Miután a németek Dixmuiden elfoglalásával biztosították az Yser—Ypern-csatorna legfontosabb átkelési pont­ját, még tovább délfelé, Dixmuiden és Ypern között is kiverték a franciákat és az angolokat hadállásaikból, akik kétezer embert és hat gépfegyvert vesztettek. Yperntől délre, St. Eloinál következett b­e a némeek újabb erő­teljes előnyomulása, amely ezer fogolyba és hat gépfegyverébe került a franciáknak. A közvet­lenül Ypern ellen intézett támadás is hasonló sikerrel járt és itt ezerszáz embert vesztettek a szövetségesek foglyokban. De mindezeknél az eseményeknél fontosabb volt St. Eloi bevétele. St. Eloi az armentieres—y,perni útvonalon van, Yperntől mindössze negyedfél kilométer­nyi távolságra. Ilyenformán a németeknek si­került Ypernt északról és délről egyaránt kö­rülzárni és ugyancsak kérdéses, hogy az ott­ álló szövetséges csapatok, ha még tovább halad a németek offenzívája, idejekorán meg tud­nak-e menekülni az átkarolás veszedelme elöl. Dixmuidentől északra Nieuport irányá­ban , súlyos küzdelmek játszódtak le. Itt a szövetségesek megpróbálkoztak az előretörések­kel, de súlyos veszteségeket szenvedtek a német tengerészcsapatoktól, amelyek hétszáz franciát fogtak el. Még a ködös idő is kapóra jött a németeknek, mert ügyesen kihasználták arra, hogy megerősítsék Ypern környékén a had­állásaikat és az Yser—Y­pern-cs­a­tor­n­a el­­ foglalt átkelési pontjait. Lassan bár, de állandóan előrehaladt a németek támadása Armentierestől északra és­­ Lillétől nyugatra is a La Bassée—Lens-vona­lon. Hasztalan törekedtek a szövetségesek arra, hogy Noyontól nyugatra és Soissontól keletre irányított támadásaikkal felszabadítsák ve­szélyeztetett balszárnyukat. Valamennyi el­örs­törésük összeomlott a németek hadállásai előtt. Az Argonneokban a németek, miután a nyugati arcvonalon — mint már jelentettem — eljutottak Vienne le Chateau-ig és keményen feltartóztatták a franciák előrenyomulását, délfelé is egyre szélesebb területet nyernek. Ha a németek offenzívája még tovább is terjed ebben az irányban, Verdun erőd is abba a ko­moly veszedelembe kerül, hogy teljesen bekerí­tik, annál is inkább, mert a németek, akik már keresztül tűrtek St. Micielnél, szilárdul megvetették a lábukat a Maas balpartján. A harctér legszélsőbb déli részein semmi­féle érdemlegesebb esemény nem történt. Kiviláglik a mondottakból, hogy a harc­téri helyzet noha lassan, de mindinkább a né­metek előnyére alakul ki és hogy a szövetsége­sek hiába igyekeznek kétségbeesett erőfeszíté­sekkel friss csapatokat bevonni és ide-oda tologatni, nem tudják majd feltartóztatni azt.

Next