Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)

1914-11-04 / 276. szám

Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 276. (12,516.) szám. Szerda, november 4. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helybeli, vidéken és pályaudvaron 12 t. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78.­­ Telefon 26-45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút , Telefon József 52—96. A magyarság a háborúban és a tábora után. Egyéni vitézségnek és egész fajok erejé­nek próbaköve a háború. A mi monarchiánk­ban pedig még ezenfelül próbaköve a politikai megbízhatóságnak s a hazához és a dinasztiá­hoz való hűségnek. Ezt a többszörös próbát a magyar faj oly fényesen állta ki úgy a harc­mezőn, mint a politikában, hogy példaként állítható a monarchiában élő összes fajok elé. A háborúnak ezt a tanulságát sietünk megállapí­tani már most a magyar nemzet javára, mert biztosítani akarjuk e most elismert érdemek­nek konzekuenciáit és hasznát a háború utáni időszakra a magyarságnak. Ebből a háborúból győztesen kerül ki a monarchia. De a monarchián belül győztes­ként kell kikerülnie a magyar nemzetnek. Vé­rét és vagyonát ontja a magyarság a Habsburg­dinasztia trónjának biztonságáért, országainak területi épségéért, európai tekintélyéért; e sok áldozat jutalmat vár. A magyar katonák min­denütt az elsők a golyózáporban, hol életet kell áldozni. Az elsőnek kell tehát a magyarságnak ott is lenni, ahol majd az elismerést és jutal­makat osztogatják. Politikai széttagoltságban, éles közjogi harcban talált minket a háború, de a király­hűség és a hazaszeretet kettős hagyománya összeforrasztotta az ellenséges pártokat, a nem­zet elfelejtette minden sérelmét s egy tömör falanxba egyesülve növelte a monarchia ere­jét és súlyát. A magyarságnak ez egységes po­litikai fölvonulása maga után kell hogy vonja a magyarság politikai erejének és súlyának megnövekedését a monarchiában. Elkövetke­zett az a históriai momentum, amikor Bismarck jóslatszerű tanácsát érvényesíteni kell,­ mely azt mondotta, hogy a Habsburgoknak saját ér­dekükben a monarchia súlypontját Magyaror­szágra kell helyezniök. Az a politikai rendszer, mely úgy Ma­gyarországon, mint Ausztriában a széthúzó s részben kifelé gravitáló nemzetiségeknek ked­vezett, elesett a harctéren. Többé föltámasztani m,­in engedjük. S amit mi theóriában hirdet­tünk, hogy Ausztriában a németséget s Ma­gyarországon a magyarságot kell erősíteni és úrrá tenni, most a háború praxisában mint megdönthetetlen igazság áll előttünk. A magyar-osztrák bankó tízféle nyelven hirdeti, hogy mennyit ér? A mi ellenségeink ebből a tízféle nyelvből pedig azt következtet­tek, hogy az egész monarchia keveset ér. Azt remélték, hogy széttagolódik tízféle nációra. Csalódtak. Ugy Ausztria, mint Magyarország különböző fajai hivek maradtak a dinasztiához s tizféle nyelvű katonák harcolnak a monar­chiáért. Ez a győzelmünk biztosítéka. És di­csőségünk kifelé. De magunk között itthon mégis tehetünk némi megkülönböztetéseket. A harcoló katonák között például maga a legille­tékesebb bíró, az ellenség is tesz különbséget, mikor legjobban retteg a magyartól. Megteszi minden katonánk a kötelességét, de a magyar a kötelességén felül még valamit s ez a valami az, ami a többi fajbeli katonát is magával ra­gadja s ami a legtöbb csatát eldönti. A polgári nép között is meg fogja tenni a história az igazságosztó megkülönböztetést erről a korszakról. S meg fogja állapítani, hogy a monarchia különböző területein volt különb­ség a nemzetiségek egyes rétegeinek viselke-­ dése között. Oroszország és Szerbia egész had­járatukat főként arra a hitükre alapozták, hogy vesztegetésekkel és izgatásokkal eltérítik a nemzetiségeinket, hisz évek óta ásták az aknákat monarchiánk egyes területei alá. "Annyi pénz és oly sok izgatás után csak ter­mészetes, hogy itt-ott akadtak a félrevezetettek között kémek és hazaárulók. Az­ eredmény azonban azt mutatta, hogy ott volt legkevesebb, ahol a magyar szupremácia részben elnyomta, részben magához forrasztotta a nemzetisége­ket: a szorosan vett Magyarországon, amíg Ausztriában és Horvátországban több volt. Be­igazolást nyert tehát, hogy a magyarság hege­móniája a legerősebb védő vára az állam egy­ségének és a trón biztonságának. Kettős bizalmatlanság gyöngítette eddig állami életünket. Bizonyos bizalmatlanság nyilvánult meg az egész magyarsággal szem­b­en. A háború után, reméljük, ez végleg el fog tűnni mindenféle magas helyről s a monarchiá­nak minden tényezője segít fölépíteni a legerő­sebb várat: az egységes nemzeti magyar álla­mot. De enyhült némileg a magyar nemzet kebelében fönnállott bizalmatlanság is egyes nemzetiségi rétegekkel szemben. Örömmel és elégtétellel ismerjük el, hogy más anyanyelvű lakosaink egy része összeforrott e nehéz na­pokban a magyarsággal. Aki hozzánk szeretet­tel közeledik, azt mi szeretettel fogadjuk. A­ bé­kés összeolvadást hirdettük mindig s ha a véres fegyvereket leteszszük, ismét csak a nemzeti kultura fegyverével fogunk harcolni. De az igazság megköveteli, hogy büszkén hirdessük a tényt, hogy a világ mindenféle nációjában akadtak kémek és árulók; csak egy ellett egy magyar kémet vagy árulót sem tudtak találni A magyar egyenes karakternek, a megingat­hatatlan hazaszeretetnek és királyhűségnek ezt a példátlan bizonyítékát nem szabad elfelejteni soha sehol. De legkevésbbé Bécsben. A magyarságot ebben a háborúban nem vezeti semmi különös cél vagy érdek, nem akarunk területet hódítani. Mi csak ezen a föl­dön akarunk urak lenni, amit apáink vérrel foglaltak el és fiaink most vérrel öntöznek. Eny­nyi hasznot elvárhatunk ebből a háborúból, és az min­st Meghiusult orosz támadás a kaukázusi határon. — Anglia elsülyesztett egy töröknek hitt torpedónaszádot. — A Klacsvában 4—5 szerb hadosztályt vertünk meg. — Uj hadállásaink Orosz-Lengyelországban. — 2500 új orosz Cianiciában. — Német támadások az egész francia­­ Ypresnél 2306 foglyot ejtettek a németek. Egy török hivatalos jelentés ma megálla­pítja, hogy az oroszok a kaukázusi török hatá­ron megtámadták a török csapatokat, de veszte­ségeket' szenvedtek'és kénytelenek voltak vissza­vonulni.Oroszország tehát támadó fél volt nemcsak a tengeren, hanem a szárazföldön is, noha e pillanatig még mindig nem üzent hadat Törökországnak. Az entente már visszahívta nagyköveteit Konstantinápolyból és visszahívta követét már — risum teneatis — Szerbia is. Oroszország és Anglia alattomosan már meg is kezdték az ellenségeskedést Törökországgal, de hadat üzenni még mindig nem mertek s ez mu­tatja a leginkább szorongatott helyzetüket Oroszország megtámadta a török Fekete-ten­geri flottát, aztán a szárazföldön is megkezdte a támadást. Anglia előbb elsülyesztett egy tu­dományos célokat szolgáló török hajót, ma pe­dig arról érkezik hivatalos hír, hogy tévedésből egy töröknek nézett görög torpedó­naszádot kül­dött a tenger fenekére. A Törökország ellen in­dított entente-háború tehát ép olyan blamage­zsal kezdődik, mint amilyen súlyos vereséget szenvedett az entente-diplomácia. A konstanti­nápolyi orosz nagykövet a nagyvezérhez távo­zása indokául rövid jegyzéket irt, s ebben el­mondta, hogy azért hívta vissza kormánya, mert a török flotta Odesszát és Feodóziát bom­bázta. De hadüzenetről még mindig nincs szó. Két orosz város bombázása még nem elég cím Oroszországnak arra, hogy hadat is üzenjen a támadónak, így őrködik az önérzetes Oroszor­szág nagyhatalmisága százados prestige-én. Természetesen az entente most már mindent megtenne, hogy a háborút Törökországgal elke­rülje; a konstantinápolyi francia nagykövet is megkísérelte a közvetítést. Oroszország hajlan­dó lett volna teljes elégtételt adni az orosz flotta támadásáért, hajlandó lett volna el is ejteni flotta­parancsnokát, ha Törökország is elbo­csátja a német tengerészeti missziót —­ amit, magától értetődően, Törökország a­limire eluta­sított. Az az orosz remény, hogy török háború esetén Bulgária is kardot ránt Oroszország mel­lett, szintén teljesen meghiusult. Nem csoda hát, ha Oroszország Ganossába menne most már s nem csoda, ha az angolok ideges kapkodásuk­ban egy görög hajót töröknek néznek. Csak Bel­gium az egyetlen, amely e nehéz viszonyok kö­zött is meg tudta őrizni hidegvérét. A konstanti­nápolyi belga követ ugyanis ezideig még mindig nem kapott utasítást arra, hogy útlevelét ki­kérje! * Vezérkarunk mai jelentéséből megálla­pítható, hogy Orosz-Lengyelországban leg­utóbb a Kielce és a Visztula kö­zelében fekvő Opatow között elterülő Lysar Gora hegység táján folyt a harc, de megállapítható egyúttal az is, hogy a vissza­vonulás tervszerűen folyt le és épen ezért tör­tént az ütközet abbahagyása. A Varsó és Ivan­gorod közötti német haderők visszavonulási irányához kellett igazodnia egész frontunknak és nyilván az előre megállapított tervet szol­gálta, hogy Lysa-Goránál harcba bocsátkoz­tunk az ellenséggel, hogy fölfejlődésre kénysze­rítsük. ) Galíciában a helyzet változatlan. Az itt álló orosz erőkön csapataink teljes győzelmet arattak és, mint most már megállapítható, az utóbbi napokban a Stary-Sambornál és Turká­nál vívott harcok eredményeként eddig 2500 orosz foglyot szállítottunk az ország belsejébe. Tegnap reggel pedig, mint a vezérkari jelentés tudatja, a vitéz és legendás hírű magyar huszá­ A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal.

Next