Pesti Hírlap, 1914. november (36. évfolyam, 273-302. szám)
1914-11-04 / 276. szám
Budapest, 1914. XXXVI. évfolyam, 276. (12,516.) szám. Szerda, november 4. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 82 K — f Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy hóra 2 „ 80 „ Egyes szám ára helybeli, vidéken és pályaudvaron 12 t. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 24-ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút , Telefon József 52—96. A magyarság a háborúban és a tábora után. Egyéni vitézségnek és egész fajok erejének próbaköve a háború. A mi monarchiánkban pedig még ezenfelül próbaköve a politikai megbízhatóságnak s a hazához és a dinasztiához való hűségnek. Ezt a többszörös próbát a magyar faj oly fényesen állta ki úgy a harcmezőn, mint a politikában, hogy példaként állítható a monarchiában élő összes fajok elé. A háborúnak ezt a tanulságát sietünk megállapítani már most a magyar nemzet javára, mert biztosítani akarjuk e most elismert érdemeknek konzekuenciáit és hasznát a háború utáni időszakra a magyarságnak. Ebből a háborúból győztesen kerül ki a monarchia. De a monarchián belül győztesként kell kikerülnie a magyar nemzetnek. Vérét és vagyonát ontja a magyarság a Habsburgdinasztia trónjának biztonságáért, országainak területi épségéért, európai tekintélyéért; e sok áldozat jutalmat vár. A magyar katonák mindenütt az elsők a golyózáporban, hol életet kell áldozni. Az elsőnek kell tehát a magyarságnak ott is lenni, ahol majd az elismerést és jutalmakat osztogatják. Politikai széttagoltságban, éles közjogi harcban talált minket a háború, de a királyhűség és a hazaszeretet kettős hagyománya összeforrasztotta az ellenséges pártokat, a nemzet elfelejtette minden sérelmét s egy tömör falanxba egyesülve növelte a monarchia erejét és súlyát. A magyarságnak ez egységes politikai fölvonulása maga után kell hogy vonja a magyarság politikai erejének és súlyának megnövekedését a monarchiában. Elkövetkezett az a históriai momentum, amikor Bismarck jóslatszerű tanácsát érvényesíteni kell, mely azt mondotta, hogy a Habsburgoknak saját érdekükben a monarchia súlypontját Magyarországra kell helyezniök. Az a politikai rendszer, mely úgy Magyarországon, mint Ausztriában a széthúzó s részben kifelé gravitáló nemzetiségeknek kedvezett, elesett a harctéren. Többé föltámasztani m,in engedjük. S amit mi theóriában hirdettünk, hogy Ausztriában a németséget s Magyarországon a magyarságot kell erősíteni és úrrá tenni, most a háború praxisában mint megdönthetetlen igazság áll előttünk. A magyar-osztrák bankó tízféle nyelven hirdeti, hogy mennyit ér? A mi ellenségeink ebből a tízféle nyelvből pedig azt következtettek, hogy az egész monarchia keveset ér. Azt remélték, hogy széttagolódik tízféle nációra. Csalódtak. Ugy Ausztria, mint Magyarország különböző fajai hivek maradtak a dinasztiához s tizféle nyelvű katonák harcolnak a monarchiáért. Ez a győzelmünk biztosítéka. És dicsőségünk kifelé. De magunk között itthon mégis tehetünk némi megkülönböztetéseket. A harcoló katonák között például maga a legilletékesebb bíró, az ellenség is tesz különbséget, mikor legjobban retteg a magyartól. Megteszi minden katonánk a kötelességét, de a magyar a kötelességén felül még valamit s ez a valami az, ami a többi fajbeli katonát is magával ragadja s ami a legtöbb csatát eldönti. A polgári nép között is meg fogja tenni a história az igazságosztó megkülönböztetést erről a korszakról. S meg fogja állapítani, hogy a monarchia különböző területein volt különbség a nemzetiségek egyes rétegeinek viselke- dése között. Oroszország és Szerbia egész hadjáratukat főként arra a hitükre alapozták, hogy vesztegetésekkel és izgatásokkal eltérítik a nemzetiségeinket, hisz évek óta ásták az aknákat monarchiánk egyes területei alá. "Annyi pénz és oly sok izgatás után csak természetes, hogy itt-ott akadtak a félrevezetettek között kémek és hazaárulók. Az eredmény azonban azt mutatta, hogy ott volt legkevesebb, ahol a magyar szupremácia részben elnyomta, részben magához forrasztotta a nemzetiségeket: a szorosan vett Magyarországon, amíg Ausztriában és Horvátországban több volt. Beigazolást nyert tehát, hogy a magyarság hegemóniája a legerősebb védő vára az állam egységének és a trón biztonságának. Kettős bizalmatlanság gyöngítette eddig állami életünket. Bizonyos bizalmatlanság nyilvánult meg az egész magyarsággal szemben. A háború után, reméljük, ez végleg el fog tűnni mindenféle magas helyről s a monarchiának minden tényezője segít fölépíteni a legerősebb várat: az egységes nemzeti magyar államot. De enyhült némileg a magyar nemzet kebelében fönnállott bizalmatlanság is egyes nemzetiségi rétegekkel szemben. Örömmel és elégtétellel ismerjük el, hogy más anyanyelvű lakosaink egy része összeforrott e nehéz napokban a magyarsággal. Aki hozzánk szeretettel közeledik, azt mi szeretettel fogadjuk. A békés összeolvadást hirdettük mindig s ha a véres fegyvereket leteszszük, ismét csak a nemzeti kultura fegyverével fogunk harcolni. De az igazság megköveteli, hogy büszkén hirdessük a tényt, hogy a világ mindenféle nációjában akadtak kémek és árulók; csak egy ellett egy magyar kémet vagy árulót sem tudtak találni A magyar egyenes karakternek, a megingathatatlan hazaszeretetnek és királyhűségnek ezt a példátlan bizonyítékát nem szabad elfelejteni soha sehol. De legkevésbbé Bécsben. A magyarságot ebben a háborúban nem vezeti semmi különös cél vagy érdek, nem akarunk területet hódítani. Mi csak ezen a földön akarunk urak lenni, amit apáink vérrel foglaltak el és fiaink most vérrel öntöznek. Enynyi hasznot elvárhatunk ebből a háborúból, és az minst Meghiusult orosz támadás a kaukázusi határon. — Anglia elsülyesztett egy töröknek hitt torpedónaszádot. — A Klacsvában 4—5 szerb hadosztályt vertünk meg. — Uj hadállásaink Orosz-Lengyelországban. — 2500 új orosz Cianiciában. — Német támadások az egész francia Ypresnél 2306 foglyot ejtettek a németek. Egy török hivatalos jelentés ma megállapítja, hogy az oroszok a kaukázusi török határon megtámadták a török csapatokat, de veszteségeket' szenvedtek'és kénytelenek voltak visszavonulni.Oroszország tehát támadó fél volt nemcsak a tengeren, hanem a szárazföldön is, noha e pillanatig még mindig nem üzent hadat Törökországnak. Az entente már visszahívta nagyköveteit Konstantinápolyból és visszahívta követét már — risum teneatis — Szerbia is. Oroszország és Anglia alattomosan már meg is kezdték az ellenségeskedést Törökországgal, de hadat üzenni még mindig nem mertek s ez mutatja a leginkább szorongatott helyzetüket Oroszország megtámadta a török Fekete-tengeri flottát, aztán a szárazföldön is megkezdte a támadást. Anglia előbb elsülyesztett egy tudományos célokat szolgáló török hajót, ma pedig arról érkezik hivatalos hír, hogy tévedésből egy töröknek nézett görög torpedónaszádot küldött a tenger fenekére. A Törökország ellen indított entente-háború tehát ép olyan blamagezsal kezdődik, mint amilyen súlyos vereséget szenvedett az entente-diplomácia. A konstantinápolyi orosz nagykövet a nagyvezérhez távozása indokául rövid jegyzéket irt, s ebben elmondta, hogy azért hívta vissza kormánya, mert a török flotta Odesszát és Feodóziát bombázta. De hadüzenetről még mindig nincs szó. Két orosz város bombázása még nem elég cím Oroszországnak arra, hogy hadat is üzenjen a támadónak, így őrködik az önérzetes Oroszország nagyhatalmisága százados prestige-én. Természetesen az entente most már mindent megtenne, hogy a háborút Törökországgal elkerülje; a konstantinápolyi francia nagykövet is megkísérelte a közvetítést. Oroszország hajlandó lett volna teljes elégtételt adni az orosz flotta támadásáért, hajlandó lett volna el is ejteni flottaparancsnokát, ha Törökország is elbocsátja a német tengerészeti missziót — amit, magától értetődően, Törökország alimire elutasított. Az az orosz remény, hogy török háború esetén Bulgária is kardot ránt Oroszország mellett, szintén teljesen meghiusult. Nem csoda hát, ha Oroszország Ganossába menne most már s nem csoda, ha az angolok ideges kapkodásukban egy görög hajót töröknek néznek. Csak Belgium az egyetlen, amely e nehéz viszonyok között is meg tudta őrizni hidegvérét. A konstantinápolyi belga követ ugyanis ezideig még mindig nem kapott utasítást arra, hogy útlevelét kikérje! * Vezérkarunk mai jelentéséből megállapítható, hogy Orosz-Lengyelországban legutóbb a Kielce és a Visztula közelében fekvő Opatow között elterülő Lysar Gora hegység táján folyt a harc, de megállapítható egyúttal az is, hogy a visszavonulás tervszerűen folyt le és épen ezért történt az ütközet abbahagyása. A Varsó és Ivangorod közötti német haderők visszavonulási irányához kellett igazodnia egész frontunknak és nyilván az előre megállapított tervet szolgálta, hogy Lysa-Goránál harcba bocsátkoztunk az ellenséggel, hogy fölfejlődésre kényszerítsük. ) Galíciában a helyzet változatlan. Az itt álló orosz erőkön csapataink teljes győzelmet arattak és, mint most már megállapítható, az utóbbi napokban a Stary-Sambornál és Turkánál vívott harcok eredményeként eddig 2500 orosz foglyot szállítottunk az ország belsejébe. Tegnap reggel pedig, mint a vezérkari jelentés tudatja, a vitéz és legendás hírű magyar huszá A Pesti Hírlap mai száma 24 oldal.