Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-06 / 308. szám

Budapest, 1814. XXXVI. évfolyam, 308. (12,548.) szám. Vasárnap, neeeifeer 6 ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre 32 K — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy bóra 2 „ 80 „ Egyes szám­ára helybe, vidéken és pályaudvaron 12­­. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 48 ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78 Telefon 26 -40. FIÓKKIADÓHIVATA­L : Budapest, Erzséb­et­ körút 1. Telefon József 52 96. A magyarság érvényesülése. A politika harca pihen, mialatt a kar­­lok csattognak s az ágyuk dörögnek. De naga a nemzet minden politikai törekvése 51 s csak még fokozottabb mértékben far­nál jogot az érvényesülésre. A nemzet élő joga egy percre sem szünetelhet s ha Ma­gyarország példátlan áldozatkészséggel ad vért és vagyont a monarchiáért, minden egyes fillérjével és minden katonájával a há­ború minden percében külön jogot vált ar­ra, hogy a háború után a dualizmus kere­tein belül teljesen érvényesüljön a monar­chiában. Mi magyarok, mikor a Habsburg-di­nasztia és a monarchia belekeveredett a há­borúba, minden számítás és minden előzetes föltétel nélkül ajánlottuk föl lelkesedésünk minden erejét a közös cél javára, így illett­ek mihozzánk. Nemzeti tekintetben nem volt még kiépítve hadseregünk, de mi nem kí­vántunk semmi pótlást; kipótoltuk a vitéz katonáink szellemével a hiányokat. Gondol­tuk, hogy majd a győzelem után önként megjő minden oldalról az elismerés és a ju­talom: ha a magyar vitézség megmentette Ausztriát, akkor ez nem fogja többé meggá­tolni, hogy Magyarország elfoglalja a mon­archiában azt a helyet, ami a paritás foly­tán már rég megillette volna. Egy pár bécsi lap megjegyzése azonban arra kényszerit, h­­­gy számlánkat előre összeírjuk, nehogy a hiálátlanság elfelejtkezzék majd az életét ál­lozó magyarság jogos jutalmáról. Gróf Ti­sza István parlamenti, nyilatkozata s ennek az osztrák sajtóban való utánrezgése köte­lességünkké teszi ezt s hogy az országgyű­lés még nem fejezte be hadiülésszakát, ez különösen aktuálissá is teszi nemzeti köve­teléseink fölállítását. Nem a háború szülte, tehát el sem némíthatja ezeket s mivel pa­takokban áldoztunk vért, csak megerősödve támadnak föl majd a béke után. Tisza talán életében először találta meg a nemzet érzé­sét, amikor a magyar függetlenségnek s az egységes nemzeti magyar államnak a dua­lizmusban való érvényesüléséről beszélt; azért nem nyugszunk addig, míg e szava­kat tettekké­ nem kovácsoljuk. Amily egy­ségessé lett a nemzet az áldozatkészségben, oly egységesen kell föllépnie, hogy Magyar­ország három irányban elfoglalja méltó he­lyét Ausztria mellett a monarchiában: po­litikai gazdasági és katonai téren. A bizalmatlanságnak többé nincs jó­zan értelme a magyarsággal szemben. Ha tehát ma a magyar állam teljes kiépítését követeljük, akkor ez nem jelent mást, mint a trón és a monarchia legerősebb biztosítá­sát. Nem szabad tehát, hogy bizonyos oszt­rák köröknek akár féltékenysége, akár hiú­sága, akár magánérdeke útjában álljon a dualisztikus monarchia megszilárdításának. Ma haszna van a dinasztiának is, Ausztriának is abból, hogy nemzeti szellem s tüzes magyar érzés hatja át a magyar csa­patokat. Hisz azért rakják ezeket mindig a legveszélyeztetettebb pontokra, mert a leg­megbízhatóbbak és a legbátrabbak. A logika egyenes útján tehát csak ahhoz a következ­tetéshez lehet eljutni, hogy ha a magyar hadseregbe beviszik a magyar szellemet, magyar nyelvet s magyar lobogót, ez béke idején is csak növeli a dinasztia katonai erejét s a monarchia biztonságát. Ami hasz­nál a háborúban, az használ a békében is. S nem tapintatos dolog, ha egypár osztrák újság féltékenységgel kíséri a magyarság jogos érvényesülési törekvését, mert a ma­gyar nemzet harci kedvét és áldozatkészsé­gét nem jó most Ausztriából lohasztani. A történelmet nem engedhetjük szü­letése percében meghamisítani. Ma históriát csinálunk s a mai história azt az igazságot örökíti meg, hogy az Ausztria által sokszor lenézett, de mindig fölhasznált Magyaror­szág ma elsősorban Ausztriáért harcol s csak azután önmagáért. Azt mondja továb­bá, hogy a magyar államnak az az egysége s a magyar csapatoknak az a szelleme a legnagyobb erő az egész háborúban, amit Ausztriából mindig gyöngíteni igyekeztek. Azt a históriai tényt örökíti meg ez a há­ború, hogy Ausztria se a politikai egység és megbízhatóság, se a katonai vitézség tekin­tetében nem tudja azt az eredményt produ­kálni a trón és a monarchia védelmében, amit Magyarország, tehát nem magyar ér­dek, hanem a dinasztia és a monarchia ér­deke azt a nemzeti erőt növelni, amelynek ily nagy hasznát látják. Ne féljenek Ausztriában a magyar nemzet ér­vén­yesü­lésétől s a magyar állam megerősödésétől. Hisz most véres bizony­ságát adjuk annak a jámbor természetünk­nek, hogy az elszakadásra nem is gondo­lunk. De nem akarjuk azt, hogy továbbra is a lenézett és kizsákmányolt tartomány szerepét játszuk. Politikailag egyenrangú, gazdaságilag erős, önálló állam akarunk lenni az Ausztriával való szövetségben s midőn most az 1867-iki kiegyezésben papír­ra irt magyar hadsereget ilyen vitézül ki­állítottuk a harctérre, ezt biztosítani akar­juk mai magyaros szellemében a béke ide­jére is és a dinasztia és Ausztria biztonsága érdekében óhajtjuk, hogy az a magyar elem és magyar szellem, mely oly megbízható­nak és nélkülözhetetlennek bizonyult a há­borúban, jobban érvényesüljön magában a hadseregben. Vért és vagyont vetünk, — hálát, hatalmat és tekintélyt akarunk aratni! — « Végérvényes döntés még nem történt. — 60© szerb fogoly. — Lengyelországban szintén folynak a hadmű­veletek. — A Mazuri-tavaktól keletre 1200 foglyot ejtettek a németek. - I kisebb sikeres harcaink Nyugat-Galiciában. - - ¥£s$zavert francia támadások Metztől délre és Flandriá­ban* — Német e£önyomuSás La Basséeban, az Mrgonneok­ban és Altkiren­től délnyugatra. — A török csapatok Batym előtt. —110 kilométernyire nyomultak eS© a S­aykeiasisan. • A mai nap harctéri eseményeinek kommentálása előtt emlékezzünk meg elsőb­ben is egy táviratról, amelytől felmelegedik a magyar szív, s büszkén feszül meg a ma­gyar izom. Hindenburg tábornagy küldte a táviratot Fejér vármegye üdvözletére. Mi­kor a király a 69-ik székesfehérvári gyalog­ezred tulajdonosává nevezte ki a nagy marsallt, jogos magyar önérzettel írtuk, hogy méltóbb ajándékot a háború legzse­niálisabb férfiának igazán nem juttathatott a magyar király s hogy ha mostantól a 69-eseknél büszkébb katonák talán nincse­nek is a világon, de Hindenburg is büszke lehet az ő magyar ezredére. És Hindenburg ma azt táviratozza Fejér megyének, hogy valóban büszke rá, amiért tulajdonosa lehet annak az ezrednek, amelynek hős magyar­jai az igaz ügyért harcolnak. Ez a távirat, a nagy német hadvezérnek ez a bevallott büszkesége olyan babér a hős magyar kato­nák számára, amit a háború leghervadha­tatlanabb emlékei között fog mindig meg­őrizni a magyar nemzet. * A szerb harctérről kiadott mai jelen­tés az Arangyelováctól nyugatra és délnyu­gatra folyó harcokat rendkívül makacsok­nak és vesztségteljeseknek mondja. Már a tegnapi jelentés is megállapította, hogy Arangyelovác felé előnyomuló csapataink­kal nagyobb ellenséges haderők szálltak szembe, melyeknek heves támadásait azon­ban mind visszavertük. A mai jelentés azt mondja, hogy ezekben a harcokban végér­vényes döntés még nem történt. Úgy látszik tehát, hogy az itt fellépő nagyobb szerb haderők a szerb fősereg visszavonulását akarják minden áron biztosítani- s az Arangyelovác előtt levő hegyes terep az ellenállásra mindenképen alkalmasnak is látszik. Hogy azonban az Arangyelovác előtti, ránk nézve is veszteségteljes harcok­ban a tegnapi napon mégis 600 foglyot ej­tettünk, az biztató ígéret arra, hogy a szer­bek itteni defenzívája is kezd ellankadni s a döntés — amit a hivatalos jelentés említ — a szerb harctérnek ezen a pontján is kö­zeledik és valóban végérvényesen fogja megtörni a szerbeknek most már utolsó ellenállását Kragujevác előtt. • Észak-Lengyelországban hadművele­teink rendjén folynak, — közli ma ismét a német legfőbb hadvezetőség. Három nap óta az észak-lengyelországi harctérről ki­adott szűkszavú hivatalos jelentések min­dig csupán az offenzíva normális folytatá­sáról adnak hírt. De hogy ez a nagy csata mennyire rendjén folyhatik, arra mi sem A Pesti Hírlap mai száma 48 oldal. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn, december 7-én a rendes időben jelenik meg.

Next