Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-06 / 308. szám
Budapest, 1814. XXXVI. évfolyam, 308. (12,548.) szám. Vasárnap, neeeifeer 6 ELŐFIZETÉS! ÁRAK: Egész évre 32 K — 1 Félévre 16 „ —„ Negyedévre 8 „ — „ Egy bóra 2 „ 80 „ Egyes számára helybe, vidéken és pályaudvaron 12. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 48 ik oldalon olvasható. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár-út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár-út 78 Telefon 26 -40. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon József 52 96. A magyarság érvényesülése. A politika harca pihen, mialatt a karlok csattognak s az ágyuk dörögnek. De naga a nemzet minden politikai törekvése 51 s csak még fokozottabb mértékben farnál jogot az érvényesülésre. A nemzet élő joga egy percre sem szünetelhet s ha Magyarország példátlan áldozatkészséggel ad vért és vagyont a monarchiáért, minden egyes fillérjével és minden katonájával a háború minden percében külön jogot vált arra, hogy a háború után a dualizmus keretein belül teljesen érvényesüljön a monarchiában. Mi magyarok, mikor a Habsburg-dinasztia és a monarchia belekeveredett a háborúba, minden számítás és minden előzetes föltétel nélkül ajánlottuk föl lelkesedésünk minden erejét a közös cél javára, így illettek mihozzánk. Nemzeti tekintetben nem volt még kiépítve hadseregünk, de mi nem kívántunk semmi pótlást; kipótoltuk a vitéz katonáink szellemével a hiányokat. Gondoltuk, hogy majd a győzelem után önként megjő minden oldalról az elismerés és a jutalom: ha a magyar vitézség megmentette Ausztriát, akkor ez nem fogja többé meggátolni, hogy Magyarország elfoglalja a monarchiában azt a helyet, ami a paritás folytán már rég megillette volna. Egy pár bécsi lap megjegyzése azonban arra kényszerit, hgy számlánkat előre összeírjuk, nehogy a hiálátlanság elfelejtkezzék majd az életét állozó magyarság jogos jutalmáról. Gróf Tisza István parlamenti, nyilatkozata s ennek az osztrák sajtóban való utánrezgése kötelességünkké teszi ezt s hogy az országgyűlés még nem fejezte be hadiülésszakát, ez különösen aktuálissá is teszi nemzeti követeléseink fölállítását. Nem a háború szülte, tehát el sem némíthatja ezeket s mivel patakokban áldoztunk vért, csak megerősödve támadnak föl majd a béke után. Tisza talán életében először találta meg a nemzet érzését, amikor a magyar függetlenségnek s az egységes nemzeti magyar államnak a dualizmusban való érvényesüléséről beszélt; azért nem nyugszunk addig, míg e szavakat tettekké nem kovácsoljuk. Amily egységessé lett a nemzet az áldozatkészségben, oly egységesen kell föllépnie, hogy Magyarország három irányban elfoglalja méltó helyét Ausztria mellett a monarchiában: politikai gazdasági és katonai téren. A bizalmatlanságnak többé nincs józan értelme a magyarsággal szemben. Ha tehát ma a magyar állam teljes kiépítését követeljük, akkor ez nem jelent mást, mint a trón és a monarchia legerősebb biztosítását. Nem szabad tehát, hogy bizonyos osztrák köröknek akár féltékenysége, akár hiúsága, akár magánérdeke útjában álljon a dualisztikus monarchia megszilárdításának. Ma haszna van a dinasztiának is, Ausztriának is abból, hogy nemzeti szellem s tüzes magyar érzés hatja át a magyar csapatokat. Hisz azért rakják ezeket mindig a legveszélyeztetettebb pontokra, mert a legmegbízhatóbbak és a legbátrabbak. A logika egyenes útján tehát csak ahhoz a következtetéshez lehet eljutni, hogy ha a magyar hadseregbe beviszik a magyar szellemet, magyar nyelvet s magyar lobogót, ez béke idején is csak növeli a dinasztia katonai erejét s a monarchia biztonságát. Ami használ a háborúban, az használ a békében is. S nem tapintatos dolog, ha egypár osztrák újság féltékenységgel kíséri a magyarság jogos érvényesülési törekvését, mert a magyar nemzet harci kedvét és áldozatkészségét nem jó most Ausztriából lohasztani. A történelmet nem engedhetjük születése percében meghamisítani. Ma históriát csinálunk s a mai história azt az igazságot örökíti meg, hogy az Ausztria által sokszor lenézett, de mindig fölhasznált Magyarország ma elsősorban Ausztriáért harcol s csak azután önmagáért. Azt mondja továbbá, hogy a magyar államnak az az egysége s a magyar csapatoknak az a szelleme a legnagyobb erő az egész háborúban, amit Ausztriából mindig gyöngíteni igyekeztek. Azt a históriai tényt örökíti meg ez a háború, hogy Ausztria se a politikai egység és megbízhatóság, se a katonai vitézség tekintetében nem tudja azt az eredményt produkálni a trón és a monarchia védelmében, amit Magyarország, tehát nem magyar érdek, hanem a dinasztia és a monarchia érdeke azt a nemzeti erőt növelni, amelynek ily nagy hasznát látják. Ne féljenek Ausztriában a magyar nemzet érvényesülésétől s a magyar állam megerősödésétől. Hisz most véres bizonyságát adjuk annak a jámbor természetünknek, hogy az elszakadásra nem is gondolunk. De nem akarjuk azt, hogy továbbra is a lenézett és kizsákmányolt tartomány szerepét játszuk. Politikailag egyenrangú, gazdaságilag erős, önálló állam akarunk lenni az Ausztriával való szövetségben s midőn most az 1867-iki kiegyezésben papírra irt magyar hadsereget ilyen vitézül kiállítottuk a harctérre, ezt biztosítani akarjuk mai magyaros szellemében a béke idejére is és a dinasztia és Ausztria biztonsága érdekében óhajtjuk, hogy az a magyar elem és magyar szellem, mely oly megbízhatónak és nélkülözhetetlennek bizonyult a háborúban, jobban érvényesüljön magában a hadseregben. Vért és vagyont vetünk, — hálát, hatalmat és tekintélyt akarunk aratni! — « Végérvényes döntés még nem történt. — 60© szerb fogoly. — Lengyelországban szintén folynak a hadműveletek. — A Mazuri-tavaktól keletre 1200 foglyot ejtettek a németek. - I kisebb sikeres harcaink Nyugat-Galiciában. - - ¥£s$zavert francia támadások Metztől délre és Flandriában* — Német e£önyomuSás La Basséeban, az Mrgonneokban és Altkirentől délnyugatra. — A török csapatok Batym előtt. —110 kilométernyire nyomultak eS© a Saykeiasisan. • A mai nap harctéri eseményeinek kommentálása előtt emlékezzünk meg elsőbben is egy táviratról, amelytől felmelegedik a magyar szív, s büszkén feszül meg a magyar izom. Hindenburg tábornagy küldte a táviratot Fejér vármegye üdvözletére. Mikor a király a 69-ik székesfehérvári gyalogezred tulajdonosává nevezte ki a nagy marsallt, jogos magyar önérzettel írtuk, hogy méltóbb ajándékot a háború legzseniálisabb férfiának igazán nem juttathatott a magyar király s hogy ha mostantól a 69-eseknél büszkébb katonák talán nincsenek is a világon, de Hindenburg is büszke lehet az ő magyar ezredére. És Hindenburg ma azt táviratozza Fejér megyének, hogy valóban büszke rá, amiért tulajdonosa lehet annak az ezrednek, amelynek hős magyarjai az igaz ügyért harcolnak. Ez a távirat, a nagy német hadvezérnek ez a bevallott büszkesége olyan babér a hős magyar katonák számára, amit a háború leghervadhatatlanabb emlékei között fog mindig megőrizni a magyar nemzet. * A szerb harctérről kiadott mai jelentés az Arangyelováctól nyugatra és délnyugatra folyó harcokat rendkívül makacsoknak és vesztségteljeseknek mondja. Már a tegnapi jelentés is megállapította, hogy Arangyelovác felé előnyomuló csapatainkkal nagyobb ellenséges haderők szálltak szembe, melyeknek heves támadásait azonban mind visszavertük. A mai jelentés azt mondja, hogy ezekben a harcokban végérvényes döntés még nem történt. Úgy látszik tehát, hogy az itt fellépő nagyobb szerb haderők a szerb fősereg visszavonulását akarják minden áron biztosítani- s az Arangyelovác előtt levő hegyes terep az ellenállásra mindenképen alkalmasnak is látszik. Hogy azonban az Arangyelovác előtti, ránk nézve is veszteségteljes harcokban a tegnapi napon mégis 600 foglyot ejtettünk, az biztató ígéret arra, hogy a szerbek itteni defenzívája is kezd ellankadni s a döntés — amit a hivatalos jelentés említ — a szerb harctérnek ezen a pontján is közeledik és valóban végérvényesen fogja megtörni a szerbeknek most már utolsó ellenállását Kragujevác előtt. • Észak-Lengyelországban hadműveleteink rendjén folynak, — közli ma ismét a német legfőbb hadvezetőség. Három nap óta az észak-lengyelországi harctérről kiadott szűkszavú hivatalos jelentések mindig csupán az offenzíva normális folytatásáról adnak hírt. De hogy ez a nagy csata mennyire rendjén folyhatik, arra mi sem A Pesti Hírlap mai száma 48 oldal. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn, december 7-én a rendes időben jelenik meg.