Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-06 / 308. szám

jellemzőbb, mint az, hogy az egyik orosz fő­vezért, Kennenkamp tábornokot, elmozdí­tották és talán még ennél is pikánsabban hat az a hír, hogy az orosz hadvezetőség el­parancsolta a frontról az összes haditudó­sítókat. Az orosz hadvezetőség nem akarja, hogy nem épen hallgatag természetű idege­nek tanúi legyenek annak a kapkodásnak és idegességnek, amelynek a nyomai a harc­téren mutatkoznak . . . Kelet-Poroszországban, a Mazuri-ta­vaktól keletre folyó harcokban a helyzet ked­vező. Ezt közli ma a német hivatalos jelen­tés és közli azt az adatot is, hogy kisebb vál­lalkozásokban ezerhétszáz foglyot ejtettek a németek. Ez is bizonysága annak, hogy a kelet-poroszországi német állások áttörhe­tetlenül erősek. A kárpáti harcokról nem közöl részle­teket a mi vezérkarunk, de jogunk van föl­tételezni, hogy a harctérnek ezen a déli szárnyán épen olyan kedvező a helyzetünk, mint a németeké Kelet-Poroszországban. És jogunk van föltételezni azt is, hogy a déli szárnyon elért sikereink éreztetni fog­ják a hatásukat a nyugat-galicai harcokra is épen úgy, mint a dél-lengyelországiakra, ahol a helyzet ma még változatlan. Nyugat-Galiciából a mai hivatalos je­lentés sikeres kisebb harcokról számol be, melyeket Tymbark környékén vívtunk. Tymbark Krakótól délkeletre és a Dunajec­től, illetve Neu-Sandectől nyugatra esik, amattól 46 kilométer, emettől pedig 30 kilo­méter távolságban. A Tymbarknál vissza­vert orosz támadások a kárpáti betörés szempontjából is jelentőséggel bírnak. Tymbark ugyanis azon a vasúti vonalon fekszik, mely Neu Sandecen és Orlón át Eperjes felé visz. • A francia-belga harctéren a németek hosszú ideje fölhagytak a nagyobb akciók­kal. Csapataik végig, az egész fronton de­fenzív állást foglaltak el, csupán az argon­nei erdőségben voltak nap-nap után pozíció­harcok. Egyik lövészárokról a másikra, lé­pésről-lépésre nyomultak itt elő a németek és a franciák rendkívül megerősített állásai magyarázzák, hogy nagyobb szabású előre­haladás itt nem volt elérhető. Hogy a né­metek a nagyobb vállalkozásoktól tartózkod­tak, annak oka, mint azt annak idején meg­írtuk, hogy nagyobb csapatokat vontak el a harctérnek e részéről, amelyeket az orosz harcvonalra irányítottak. Most, néhány nap óta az entente hír­forrásai egymásután dobják világgá a híre­ket, hogy a németek a francia harctéren na­gyobb akcióra készülnek. Új csapatokat koncentrálnak állítólag úgy a flandriai, mint az elzászi arcvonalr­a. Hogy ezek a hí­rek, legalább részben, nem lehetnek egészen alap nélkül valók, azt némileg megerősíti a német hivatalos jelentés, amely azt közli, hogy a német csapatok az északfrancia­országi La Basséenál és Altkirchtől délnyu­gatra előbbre haladtak. Altkirch Felső-El­zászban fekszik, Belfort legkülső erődeitől 35 kilométernyire keletre. A német hivatalos jelentésekben ma fordul elő Metz neve először: Metztől délre visszavertük a franciák támadásait, — köz­li a német hadvezetőség. A verduni har­cok után, mint emlékezetes, előbb Thiau­courtnál verték vissza a németek a franciák előretöréseit; most a harctér, úgy látszik, még keletebbre húzódott. A flandriai harctéren még mindig o­f­fenzívában vannak a németek; a hivatalos jelentés adatai szerint, a hely közelebbi meghatározása nélkül, Flandriában a néme­tek visszaverték az ellenséges támadásokat. * A kaukázusi harctéren a törökök nagy­jelentőségű sikereket értek el. A török fő­hadiszállás jelentése szerint a Csorock és Adzsar folyók zónáiban operáló török csapa­tok naponta nagy sikereket érnek el. Északi irányban eljutottak Satumntól keletre, kele­ten pedig elérték Ardahan orosz várat. Figyeljük meg a törökök sikereit a térképen. Emlékezetes, hogy a török-orosz háború azzal kezdődött, hogy a határon jó­régen koncentrált orosz csapatok ötven kilo­méternyire, Erzerumig nyomultak be Tö­rökországba. Itt kapták az oroszok az első vereséget. Innen aztán egyre messzibbre üldözték az oroszokat. A tél, a hatalmas hó, a nehéz, hegyes terep miatt nem akadályoz­ta meg a törököket abban, hogy győzelmesen előrenyomuljanak; a természeti nehéz­ségek mindössze csak azt okozták, hogy a török offenzíva nem lehetett gyors. És mostanig mégis több mint száz kilométernyi­re nyomultak be orosz területre. A török főhadiszállás mai jelentéséből arra lehet következtetni, hogy a törökök két sereggel operálnak a Kaukázusban. Az egyik sereg keleti, a másik nyugati irányban nyo­mul eőre. A keleti előrenyomulás a Csorod­ folyó mentén, a nyugati offenzíva az Adzsar folyó elé halad. A Csoroch folyó Törökor­szágban ered és Batum alatt ömlik a Feke­te-tengerbe, az Adzsar pedig a Csoroch mellékfolyója. A keleti sereg elérte Batum környékét, a nyugati sereg Ardagan orosz várost; ezekből az adatokból megállapítható az is, hogy a török front körülbelül százhúsz kilométer hosszú. FESTI HÍRLAP 1914. december 0., Vasárnap. A szerb harctér. Hivatalos jelentés. Hivatalosan jelentik a déli hadszintér­ről november 5-én déli 1 órakor. Arangyelováctól nyu­gatra és délnyugatra a harcok rendkívül makacsok és veszteségteljesek. Eddig végérvényes döntés még nem történt. Tegnap több mint 600 embert foglyul ejtettünk. Hol állanak a szerb seregek? Szófia, dec. 5. — Saját tudósítónktól. — Belgrádból Nisbe érkező jelentések szerint a francia és orosz instruktorok december elsején elmenekültek a szerb fővárosból. A megvert első és harmadik szerb sereg Kragujevác felé hátrált, míg a második sereg Cacsak és Milanovác között, a negyedik sereg pedig ettől jobbra áll. Ezek a már demoralizált seregek még egyszer megkísér­lik az ellenállást. A főhadiszállást Jagodinába tették át. Egész Szerbiában nagy a kétségbeesés. A kormány előkészületeket tesz rá, hogy szék­helyét Üszkükbe helyezze át. Nemrég kétezer­ötszáz kiképzett macedónokból álló csapatszállít­mány érkezett. A szerb sereg visszavonulása. Bécs, dec. 5. • Szófiából jelentik: A lapok a szerb harc­térről kapott tudósításaik alapján jelentik, hogy a szerb hadsereg visszavonulása az osztrák-ma­gyar csapatok gyors üldözése következtében las­san kint fejvesztett menekülés jelképét ölti, mert az ellenségnek nem maradt ideje, hogy új formá­ciókat vegyen fel. Ez az oka annak is, hogy az oszjj&fc-aagyar Cj&i&Jgk­ela&ggj elfogja a szerbek nagyobb osztagait, melyek nem képesek elég gyorsan követni a visszavonuló sereg zö­mét. A Szerbia belsejéből érkezett hírek közlik, hogy az a sok ezer menekült, akiket a visszavo­nuló csapatok magukkal ragadnak, nagy zavaro­kat idéz elő, mert teljesen lehetetlen ezeket a nyomorult állapotban levő menekülteket fedél alá vinni. Száz meg száz család menekült Görögor­szágban és főképen Szalonikibe, de a bolgár ha­tárra is mind nagyobb csapatok érkeznek. Csodálkozással fogadták azt a m­si hírt, hogy Sándor trónörökös Sturm tábornokot vaj­dává nevezte ki, holott épen ennek a tábornoknak seregét verték tönkre az osztrák-magyar csapa­tok. A Petsics-kormány visszalépéséről szóló hí­reket megcáfolják, mert Pasics és a radikálisok még most is kezükben tartják a hatalmat. Zágrábból jelentik: Csapatainknak a Ko­lubarán át történt gyors előnyomulása lehetetlen­né tette a szerbek eredeti tervét, hogy Belgrádot a szárazföld felől is védjék. A Belgrád északi ré­szén félkör alakban készített erős védelmi állá­sokat, amelyeket az utolsó hetekben György her­ceg vezetése alatt létesítettek, bevonuló csapata­ink részben ismét elpusztítva találták. A szerbek itt betonozott lövészárkokat és technikailag jól megerősített sáncműveket készítettek. A szerb helyőrség aviatikusaink megállapítása szerint a várost már néhány nap előtt elhagyta. Számos komitácsi a csapatokkal együtt elhagyta a várost. Csapataink bevonulása bizonyos elővigyázati in­tézkedések mellett történt. A város megszállásá­nál azonban, amely szárazföldön és vizen keresz­tül történt, incidens nem volt. A bevonulás után kiragasztották a főparancsnokság proklamáció­ját. Valamennyi nyilvános épül­etet, köztük a ko­nakot is megszállták csapataink. A Száva hídján helyreállítják a közlekedést és már a legközeleb­bi napokban megindulnak itt a vonatok. Most emlékeztetnek arra, hogy György herceg leg­utóbbi belgrádi tartózkodása alkalmával nyilvá­nosan kijelentette, hogy a várost az utolsó embe­rig védeni fogja. Hasonló választ kapott az a parlamentákr 1l, akit legutóbbi Belgrádba küld­tünk, hogy a város átadását kérje. Kilencvennyolcezer embert vesztettek a szerbek. Milánó, dec. 5. Bukarestből érkező híradás szerint az „Universul" 87 eddig megjelent 15 veszteséglista alapján a szerb hadsereg veszteségeit halottak­ban és sebesültekben 98.734 emberben állapítja meg. A Pasics-kormány lemondott. Róma, dec. 5. A Stefani-ügynökség jelenti Nisből. A Pasics-kormány lemondott. Pasics elnök­lete alatt új kormány van alakulóban. A szerb sajtó jajveszékelése. A „Radnitzki Novine" az „Utro Rossijii" nevű orosz lap ellen fordul, amely Szerbiát ki­tartásra buzdította és aztán így ír: Köszönjük a szép szavakat és nagy jövő­­ álmát. Szerelmi vallomások azonban nem használnak nekünk, inkább mutassátok meg, hogy tudtok segíteni ne­künk, ha pedig nem tudtok, legalább kenyeret adjatok, hogy éhen ne haljunk! A „Velika Serbie" című lap szerint ezrek és ezrek, menekülök és sebesültek, akik Nisbe érkeznek, elpusztulnak. Szégyen, hogy az állam nem tud róluk gondoskodni és rettenetes, hogy e sajnálatra méltó emberek a mi nemzetünk fiai, akik vagyonukat áldozták hazájukért és vérüket hullatták a csatatéren. A „Pravda" egyik cikkében így vélekedik: Ha le akarnák irni a menekülök és sebesültek sorsát, nehéz feladat volna. A menekülök köré­ben az a vélemény, hogy Nist bolgárok árasztot­ták el. A mostani állapot tarthatatlan, a kormány­nak haladéktalanul bele kell avatkoznia a do­logba, különben harcra kerül a sor a menekülők és a nisi lakosság közt.

Next