Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-09 / 311. szám
10 PESTI HÍRLAP 1914. december 9., szerda 1 föllendíti a karácsonyi vásárt, ami szintén országos érdek és jelentékeny összeget hoz a jótékony célra. őszintén szólva, az ünnepek mindig a közönség fejésére szolgálnak alkalmul. S különösen most oly sok oldalról ostromolja a szétszórt jótékonysági akció a publikumot, hogy a művelt középosztály, — amely minden társadalmi terhet majdnem kizárólag visel, mert a felső tízezer s az alsó „műveletlen vagyon" ritkán áldoz — képtelen a sok Bebre bankó-tapaszt rakni. A sokféle egylet és bizottság annyiféle furfangot használt már föl az adakozásra, hogy a karácsonyi ünnepeket igazán jó lenne föntartani kizárólag a munkaképtelen hősök segítésének, mert erre még semmiféle rendszeres akciót nem csináltak. A karácsonyi százalékot koncentrálni kell egészen e célra. De gondoskodni kell két dologról, ami nélkül a legjobb terv sem ér semmit: a jó szervezésről és a becsületes ellenőrzésről. Azt minden élelmes kereskedő szívesen megteszi, hogy kirakatába tesz egy hirdetést arról, hogy minden vásárlásból két százalékot erre vagy arra a célra ad. De ezzel nincs elintézve az ügy. Vagy nagyon is roszszul van elintézve. Mert ez a visszaélések forrása lehet. Úgy kellene szervezni az akciót, hogy csak hatósági engedélyű,tt lehessen ilyen hirdetést kitenni az üzletre és csak az a kereskedő vagy iparos kaphatja meg az engedélyt, aki kötelezi magát, hogy minden vásárlás összegéből a két százalékot a vásárló szeme láttára teszi egy hivatalosan lepecsételt perselybe. Mégpedig olyan perselybe, amiből nem lehet késsel kiszedni a pénzt! Oly sok visszaélés történt már a jótékonysággal, hogy csakis ilyen nyilvános ellenőrzés mellett lehetne sikere az akciónak. S a szolid kereskedők is így lennének megóva a piszkos eszközökkel dolgozó konkurrenciától, mely reklámnak használná a jótékonyságot, de ellopná a munkaképtelen hősök alapjától az ígért százalékot. A Podmaniczky Frigyes mondását apuikálva, azt lehet mondani, hogy a jótékony akciókat csak a legnagyobb ellenőrzés mellett szabad csinálni, vagy sehogy, — de csinálni kell! Zsolt A Pesti Hírlap 1915. évi Naptárának szétküldését kiadó hivatalunk már megkezdte. Úgy intézkedtünk, hogy karácsony előtt minden előfizetőnk kézhez kapja a Pesti Hírlap ajándékát, Budapesten és a vidéken egyaránt Akik lapunkat tábori postán kapják, ugyanezen úton bérmentve fogják a naptárt is megkapni. Az Ausztriában, Boszniában és Hercegovinában élő előfizetőink azonban csak 55 fillér, a külföldön élők pedig korona szállítási díj beküldése után igényelhetik a naptár megküldését napi hírek. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! (Előre!) Ilyen címmel mai számunkban egy hosszabb elbeszélés közlését kezdjük meg a Regénycsarnokban. A szerzője egy előkelő származású és népszerű német író, Zobeltitz Hans, aki különösen néhány derűs és finom írásával aratott őszinte sikert. Az a munkája, amelyet most olvasóinknak bemutatunk, történelmi tárgyú. A vonzó érdekességekkel szövődő cselekmény a napóleoni háborúk idején játszódik le egy német fejedelemségben és egy jegyespár kalandos sorsa körül bogozódik. A földolgozásban a tiszta romantika vonásai nyilatkoznak meg meleg színekkel és sok-sok elevenséggel. — (Shaw és a háború.) Bernard Shaw a háború alatt már sokszor hallatta hangját. Ezúttal új és maga alapította lapjában, az ,,Új államférfiú" című revüben „A józan emberi ész a háborúról" felirattal cikket irt, amelyben többek között a következőket mondja: — Úgy látom, hogy Anglia népe egységes a porosz junkerizmus cselekedeteivel és véleményeivel szemben. És úgy látom, hogy a német nemzet, amelyet hasonló ellenszenv hat át az angol junkerizmussal szemben, föl van háborodva támadásunk áruló és kétlaki mivolta miatt, amelyben az által részesítettük őket, hogy két oldalról, Francia- és Oroszország felől fenyegeti őket veszedelem. Mi a junker? Németország csalódik, hogyha azt hiszi, hogy ebből a brancheból neki vannak a legdíszesebb példányai. Sir Edward Grey junker a feje búbjától a lába ujja hegyéig Je sir Edward kedves ember, aki képtelen volna arra, hogy darabokra tépjen egy ellenzéki vezérpolitikust és nem tudná kimondani azt a mondatot, hogy agyon akar lövetni egyetlen németet. Churchill nem egészen kellemetlen keveréke a junkernek és a yankeenek. Civakodó hajlama népszerűbb, mint társainak moralizáló fecsegése. Churchill kedélyes és fölpaprikázott temperamentuma Jinker, ép ugy mmint lord Curzon, aki ezenkívül még az orrát is magasan hordja. Nem kell szaporítanom ezt a névsort A mi szigetünkön a junker minden boltban megtalálható. Külügyi hivatalunk tisztára junker-klub. Uralkodó osztályaink junkerekből állanak. A császár junker, bár sokkal kevesbbé autokrata mint sir Edward Grey, aki anélkül, hogy megkérdezett volna bennünket, egy szót szólott egy nagykövetnek és ezzel háborúba küldött bennünket és külföldi szövetségeseinek egész vagyonunkat zálogba adta. — Mivel most már tudjuk, hogy mi a junker, vessünk egy pillantást a militaristákra. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy vissza tudjak emlékezni a német-ellenes mozgalom első fázisaira. 1870-ben Németország porba sújtotta Franciaországot és nemsokára mi is megírtuk militarista könyvtárunk első oldalait. A mi militaristáinknak az volt a jelszavuk: „Fegyverbe, mert a német Londont is nemsokára úgy meg fogja ostromolni, mint ahogy Parissal tette.** Ez idő óta a németellenes propaganda nem szűnt meg nálunk. Nem ítélem el ezeket az embereket de álljanak az ágyuk mellé, amikor az ágyuk megszólaltak. Ne álltassanak bennünket azzal, hogy ők mindig a békét akarták és hogy radikális békebarátok és ne állítják, hogy a háborúnak a porosa arcátlanság az oka, amelyért súlyosan meg kell büntetni a német császárt Ez a viselkedés nem helyes, nem igaz, és nem tisztességes! Mi voltunk a kezdeményezők és ha a németek most visszaütnek, nem tehetünk nekik érte szemrehányást. Nem akarunk többet hülyeségéket hallani a porosz farkasról és a britt bárányról, a porosz Machiavelliről és az angol evangélistákról. — A külföldön az a vélemény rólunk, hogy javíthatatlanul álnokoskodtunk. Még Franciaország is a „por fi de Albion" névvel tisztelt meg bennünket Németországban ezt a megjegyzést még túl tiszteletadónak is találják. Akárhogy tiltakozunk ellene, van a dologban valami. Ha az angol államférfiakat hivatali ténykedésük alapján ítélik meg, rá kell jönni, hogy ezek ass urak lelkiismeretlen és emellett módfölött beképzelt szamarak. Külpolitikai dolgokban minden tekintetben Bismarckok, kivéve ami a tehetséget illeti. Shaw ezután rámutat a belga semlegességgel űzött angol szélhámoskodásra és maró szatirájú cikkét azzal végzi, hogy Belgiumot nem védte meg Anglia, ellenben Angliát megvédte Belgium azáltal, hogy elengedte magát foglalni a németek által. (Életuntak.) Losonczi Lajos tizenhét éves kereskedősegéd Rákóczi-ut 10. számú lakásán mellbelőtte magát. Súlyos sérülésekkel a Rókus-kórházba vitték. Tettének oka ismeretlen. — Niederführer Juliska pincérnő Bezerédy-utca 10. számú lakásán mellbelőtte magát. Súlyos sérülésekkel a Rókus-kórházba vitték. — Eberling Ilona huszonkét éves leány Erzsébetfalván az Attila-utca 17. számú lakásán fejbelőtte magát. A Szent István-kórházba vitték. — (A magyar ezredes és az orosz foglyok.) A muszkakatonák legutóbbi kirándulási útjukban Zemplén megye legszélső csücskébe is eljutottak, ahol azután egy részük megszaladt, más részük pedig fogságba került. Mikor az egyik magyar ezred parancsnoka elé néhány kiéhezett fázó és ugyancsak aggodalmaskodó muszkát vezettek, az ezredesnek úgy megesett a szíve rajtuk, hogy külön ebédet főzetett nekik, mégpedig a javából valót. A cár harcosai elképzelhetetlen étvágygyal láttak neki a fűszeres ebédnek, amelyhez bort is kaptak, és úgy jóllaktak, hogy az ebéd végével alig voltak képesek mozogni. Az étkezés után következő kellemes szieszta első órájában az ezredes barátságosan megszólította őket és mindegyiknek ötven koronát ígért, ha a sátorfájukat fölszedik, csapataikhoz visszatérnek és elmondják hogy mint élnek nálunk az orosz foglyok És bár az ötven koronásokat nyújtotta is feléjük, a vitézek minden habozás nélkül visszautasították, jóleső érzés közt jelentve ki, hogy ebből az országból, ahol jobb a koszt, mint amilyet a háború előtt otthon kaptak, csakis akkor hajlandók elmenni, ha puskatussal verik ki őket. (Ferenz Ferdinánd és feleségének gyilkosai.) A sarajevói gyilkos merénylet főbűnöseit Prinsipet és Cabrinovicsot, — mint a Grazer Tagenpost jelenti — egy csehországi fegyintézetbe vitték. Elszállításuk idejét titokban tartották, úgy, hogy Sarajevóban mit sem tudtak róla. Mind a két gyilkost megbilincselve, zárt kocsiban vitték a pályaudvarra és onnan Zágrábon keresetül a csehországi fegyházba. — (A páncélvonat hamisai.) Egy zentai banktisztviselő aki mint hadapród őrmester harcolt az északii harctéren, sebesülten érkezett Szabadkára. Igy mondotta el sebesülésének történetét— Egy páncélvonathoz voltam beosztva húsa katonával és azt a parancsot kaptam, hogy kémleljem ki, van-e még ellenség a határon. Abban az esetben ugyanis, ha a harcvonalba vasúti pályatest is esik, a páncélvonal teljesíti az előőrsi és kémszolgálatot, hogy megálapítsa, szabad-e és meddig járható a pályatest. De igen gyakran harcol és parancsot se visz a páncélvonat, amely teljesen fedve van acélburkolattal. Ilyen vonattal kellett egyik parancsnokságtól a másikig terjedő utat megtennem. Beszállott a négy mozdonyvezető, a húsz katona és én. Negyedóra múlva lőni kezdték vonatunkat. Repültek a golyók és a srapnelek, de az acélpáncélnak nem ártottak. Katonáim szorgalmasan lövöldöztek vissza az oroszokra én pedig följegyeztem tapasztalataimat és rajzoltam a távcsővel megállapított állásokat Egyszerre csak a pályatest figyelése közben észreveszem, hogy előttünk a sinen farakások vannak. Az oroszok hirtelenében elzárták a pályát. A vonatot rögtön megállíttattam és kiadtam a parancsot hogy mindenki ugráljon le a vonatról és fejlődnek föl a páncélfedezékek mögött. A katona azonnal megkezdték a tüzelést, az oroszok azözeli farakások mögül lőttek. Amikor én és egyik altiszt megsebesültünk, rohamot vezényeltem, mert átláttam, hogy az oroszok erősítést várnak. Erre a legények nekirontottak a fatorlaszoknak, kiemelték onnan az ellenséget, amely megfutamodott Erre aztán gyorsan megtisztítottuk a pályát és a parancs sikeres teljesítésével tértünk vissza vonatunkkal. (Mit kérdeztek az orosz katonák?) A Felsőmagyarországba betört oroszok, amikor az egyik-másik határmenti kis községekben megpihentek és a ruténekkel szóba ereszkedtek, rendszerint azután érdeklődtek, hogy attól a helytől a magyar főváros milyen távolságra esik. A kérdésre az egyik zempléni faluban a megszólított azt a választ adta, hogy körülbelül három napi járásnyira amire a muszka bácsi csöndes vigyorgás között jegyezte meg, hogy ez esetben karácsonykor már Budapesten lesznek. Mikor pedig egy másik katona azt a kérdést vetette föl, hogy hát Bécs mennyire van és amikor arra a válasz úgy hangzott hogy öt napi távolságra, akkor a kozák végig törülte a bajszát és egy kis csettintés után ama véleményét fejezte ki, hogy újévkor a bécsi Burgnak iszszák a borát. — (Elgázolások.) A Tisza Kálmán-tér és Kenyérmező utca sarkán egy városi villamos elütötte Madarasi Illés 262-es számú bérkocsiját. A kocsiban ülő Liszkai László a fején megsebesült. A kocsis lezuhant a bakról és szintén sérüléseket szenvedett. Az Asztalos Sándor utca 18. számú ház előtt az 1001-es számú fiumei gyorsvonat elütötte az ott szolgálatot teljesítő népfölkelő katonát, Sebők György Örkényi lakost. A síneken meghalt. Feleséget és hat gyermeket hagyott hátra