Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-18 / 320. szám

1 . Pesti HÍRLAP 1914. december 18., péntell. — (Oláh hős.) Hogy a hazai románok a magyar katonákkal összevegyülve hősiesen har­colnak a magyar hazáért, erről már sok adatot küldöttek a harctérről. Egy ilyen oláh hős volt Szelezsán János, ki az északi harctéren sokszor kitüntette magát; itt kapott súlyos sebeibe tegnap belehalt az Attila­ utcai hadikórházban. A gyász­esetről dr Hasenfeld Arthur egyetemi ta­nár, a kórház főorvosa, táviratilag értesítette a hősnek Alsóternezelyen lakó édesapját, ki ma a követ­kező hazafias érzéstől áthatott sürgönyt küldötte a hadikórházba: „János fiam temetésére nem mehetek. Végtelenül fáj a szívem, de megnyugtat annak tudata, hogy fiam szeretett hazánk védel­mében esett el. Szelezsán Nikolai." Ez a távirat azoknak a bukaresti lapoknak is szól, melyek a magyarországi románok hazafiatlanságáról me­sélnek. — (Sienkievic — az orosz akadémia tagja.) Sienkievic Henriket az orosz akadémia tagjai közé választotta. Ez a kis hit sok mindent rejt magában. Az orosz akadémiának most lett sür­gős, hogy tagjai között tudhassa Sienkievicet, a századokon keresztül véres kegyetlenséggel el­nyomott nemzetnek a költőjét, azt a költőt, akinek egész életében sem lehetett soha egyetlen igazán szabad napja a saját hazájában. De nem hiába­való az orosz akadémiának a nagy szeretete sem az eddig megvetett s észre nem vett költő iránt. Ó, mert Sienkievic megérdemli most a nagy sze­retetet, a költő végre rászolgált az orosz akadé­mia megbecsülésére. Sienkievic ugyanis röpira­tot adott ki, melyben a Németország ellen való há­borút hirdeti, melyben honfitársait és sorstársait a németek ellen lázítja ... Az ember kissé elcso­dálkozik, értetlenül rázza a fejét. Hogyan, hát Sienkievic is? Sienkievicnek is kedves az orosz zsarnokság, ő is menedéket keres már — a német barbárság ellen — az orosz kultúrában. Sok minden furcsa dolog történik a háborúban, a há­borúnak titkos, szövevényes útjai vannak. A költő regényeit a németek tették világhírűvé, a regé­nyei nem kellettek az orosz kultúrának. Hanem a röpirata, az most tetszik. Úgy látszik, a költő is többre értékeli ezt a röpiratát, mint az eddigi regényeit. Szegény németek,­ mennyire megvet­heti őket . . . — (Kitiltott román kp.) A Bukarestben megjelenő „Ardealul" című román nyelvű laptól megvonták a postai szállítás jogát a magyar szent korona országainak területén, miért is a kereskedelmi miniszter utasította a postahivata­lokat, hogy ezt a lapot a kitiltott sajtótermékek módjára kezeljék.­­ (Rablógyilkosság az országúton.) A szelistyei országúton — mint Marosvásárhelyről jelentik — meggyilkolták és kirabolták Grün Vilmost, aki a nagyszebeni Ritter és Davidovics vállalkozó cégnél volt mint üzletvezető alkalma­zásban. A gyilkosság részletei még ismeretle­nek, de az eddig megejtett nyomozás már annyit kiderített, hogy a bűntényt román parasztok, a cégnél alkalmazott kocsisok követték el.­­ (Szerb foglyok szállítása.) Hosszú kü­lönvonat újabb szerb foglyokat szállított Sza­badkán át a fogolytáborba. A foglyok között negyven, teljesen új egyenruhába öltözött szerb katonatiszt és ötven­egyéves önkéntes volt. Egy bajai úriember beszélgetést folytatott az egyik főhadnagygyal, aki elmondotta, hogy a vonaton levő fogolyszállítmány az egész 15-ik szerb gyalogezred, amely alig egy-két lövés után fog­ságba esett, úgy, hogy az osztrák-magyar csapa­tok körülvették és lefegyverezték. A főhadnagy a polgári életben mérnök és most lett volna az első ütközetben, ha el nem fogták volna. Arra a kérdésre, hogy mennyi lehet a szerbek által ejtett hadifoglyok száma, azt válaszolta, hogy erről tudomása nincs ugyan, de azt hiszi, hogy ők is sok foglyot ejtettek.­­ (Az utolsó háborús délután az egyete­men.) A budapesti tudományegyetemen pénteken ér véget a háborúra vonatkozó előadások soro­zata. Ez alkalommal este hat órakor az egyetem központi épületének dísztermében két előadás lesz. Az elsőt dr Alexander Bernát bölcsészet­kari dékán tartja: „A háború mint nemzetne­velő" címen, a másodikat pedig dr Beöthy Zsolt főrendiházi tag, nyilvános rendes tanár: „Angol és orosz szövetségeseik" címen. Vendégeket szívesen lát az egyetem.­­ (Dráma a szőlőben.) Hajdúhadház mel­lett egy szőlőben véres szerelmi drámát rende­zett Gáli Sándor jómódú öreg gazdaember. Gáli régóta udvarolt a komaasszonyának, Tóth Sá­muelnének, aki fiatal, csinos menyecske volt. Az utóbbi időben a gazda féltékenykedni kezdett Tóthnéra, aki visszautasította a gyanúsításokat. Emiatt aztán a napokban összevesztek, Gáli ha­talmas disznóölö­késsel rohant a menyecskére és szívenszúrta, aztán önmagát ölte meg. Holttestü­ket szerdán találták meg a szomszédok, akiknek feltűnt, hogy napok óta nem látták őket.­­ (A mi vitézeink.) Ismét néhány magyar katona tüntette ki magát a harctéren és bár iga­zán mindegyik katonánk méltán mondható hős­nek, mégis csak néhány nevet közlünk az ujabb sorozatból; azoknak a neveit, akikről most újab­ban a Neue Freie Presse haditudósítója, Roda Roda, hosszabb cikkben emlékezik meg. Ilyen hősi magatartást tanúsított a magyar gróf Or­sich, a 8-as huszároknak mint űrlovas is ismert főhadnagya, aki november 23-án csekélyszámú előőrssel oroszok által megszállt faluban vég­zett nagy veszélylyel járó felderítő szolgálatot.­­ De különösen kitűnt ugyanakkor a magyar Tresz káplár, aki önként jelentkezett és vállal­kozott arra, hogy egymaga végiglovagol az oro­szok által megszállt falun és a falu mögött levő szakasz elhelyezéséről hoz értesítést. Hősiesen teljesítette is ezt a feladatot és bár súlyos sebe­süléssel tért vissza, mégis jelenthette, hogy a falun túl az ellenség erős csapatai már vissza­vonulóban vannak.­­ Ugyanebben az ezredben szolgál a magyar Cserveny Gyula tartalékos hadapród is, aki Nebrowkánál hat huszárjával megtámadott és szétvert egy erős kozák csapatot s ez alkalommal két orosz utásztisztet fogott el, akiknél igen fontos iratokat találtak.­­ A tize­dik század Kiss nevü magyar huszárja viszont azzal tünt ki, hogy Pricsinovicsnál, Szerbiában, gazdáját, Kreibics tartalékos hadnagyot, akihez mint kutyamosó volt beosztva, s aki alól kilőtték a lovat, valóságos tüzesöböl kimentette és ki­vitte a kötözőhelyre. — Szabó Péter gyalogos pedig, mikor őrnagyát, Schwartz Alfrédot, ellen­séges csapat körülfogta, egymaga sorra lőtte le az ellenséges katonákat, akik az őrnagyot tá­madták. — Mindezeket csak adalékoknak tekint­jük azok számára, akik majd a világháború be­fejezése után a magyar katonák hősiességéről fogják írni a hősköltemény jellegű szakismer­tetést.­­ (Shackleton délsarki expedíciója.) Az olasz földrajzi társaság hivatalos közlönye újabb adatokat közöl Shackleton délsarki expedíciójá­ról. Az „Endurance" expedíciós hajó augusztus derekán indult el Plym­outhból, hogy Buenos­ Airesben fölvegye Shackleton parancsnokot és társait. Itt azonban bizonyos ideig vesztegelni volt kénytelen, mert az expedíció több tagja, akik Németországból csatlakoztak volna hozzájuk, a háború miatt nem indulhattak útra, ezeket tehát pótolni kellett. Mac­Intosh kapitány, az „Aurora" hajóval szeptember első napjaiban indult el Ausztrália felé, hogy onnan, miután a kellő elő­készületeket megtette, a Ross-tenger felé vegye útját. Maga Shackleton és az expedíció ama tag­jai, akik nem az „Endurance" hajóval utaztak el, Londonból szeptember 18-án két csoportban kel­tek útra: az egyik csoport 26 kutyával Tasma­niába indult, hogy onnan a Ross-tenger felé ve­gye útját; a másik csoport s vele Shackleton, 70 kutyával és a motoros szánkókkal Buenos­ Ayresbe hajózott, ahonnan október 27-én indul­tak el Dél-Georgia felé. Shackleton, a „Daily Chronicle" című laphoz intézett távirata szerint, az expedíció útitervén némi módosítást tett. Az „Endurance" expedíciós hajó, melynek az eredeti terv szerint vissza kellett volna térnie Argentí­nába, a Weddell-tengerben fog kitelelni, ahol partra teszi az expedíciót. Dél-Georgiában, egy kis szigeten, partra szállanak a geológusok a kutyákkal, míg a hajó tovább halad a déli sark felé, hogy megfigyelje, vajon a jég eléggé porha­nyós-e, hogy túlságos időpazarlás nélkül áthalad­hasson rajta. Ennek megállapítása után visszatér Georgiába és fölveszi az expedíció ottmar­adt tag­jait. Shackleton reméli, hogy a hajó a 77.30 déli szélességi fok körül kitelelhet, s ha oda idejében megérkezhetnek, akkor az Antarktis átszelése még ebben az évszakban megkezdődhetik. Hogy­ha azonban a jégviszonyok kedvezőtlenül alakul­nak, akkor az átkelést 1915. évi október hónapnál korábban aligha lehet megkísérleni.­­ (Tolvajfogás a templomban.) A debre­ceni nagytemplomban az utóbbi időben valaki állandóan megdézsmálta a perselyeket. Dicsőfi József református lelkész jelentést tett a rend­őrségen, amely napokon át figyelte a templom közönségét. Szerdán az istentisztelet után egy detektív rejtőzött el a templomban és észrevette, hogy egy alak álkulcscsal sorra nyitogatja a perselyeket, amelyeknek tartalmát zsebrevágta. A detektív fölment a szószékre és rákiáltott: — Meg ne moccanj, mert agyonlőlek! A fosztogatót a detektív így elfogta és ki­derült, hogy Szilágyi Józsefnek látják. Beval­lotta, hogy évek óta lopja a perselyeket és egész csinos vagyont gyűjtött igy össze. Letartóz­tatták. — (öngyilkos urileány.) Engel Szidi, a Magyar Bank hivatalnoknője, levelet kapott a húgától, Engel Mária tizenkilenc éves iparmű­vészeti iskolai növendéktől, aki azt írja, hogy öngyilkos lesz és a holttestét a zugligeti Lisz­lovszky-villában találhatják. Meg is találták, át­lőtt halántékkal. A törvényszéki orvostani inté­zetbe vitték. Tettének okát nem tudják.­­ (Svájc új szövetségi elnöke.) Bernben az egyesült szövetségi gyűlés a jövő évre Motta Giuseppét választotta szövetségi elnökké. Az alelnök Decapetta Camillo lett. Az elnök kon­zervatív katholikus, az alelnök szabadelvű.­­ (Szerb vezérkari tiszt Belgrádia II.) A SCamenica környékén vívott harcokban fogságba esett Gjumieich Vilim szerb vezérkari tiszt, aki osztrák-magyar századosi egyenruhában át akart jutni előőrsi vonalunkon. Kora reggel, amikor még sötét volt, közeledett a szerb tiszt csapataink felé. Az első járőrrel, aki feltartóz­tatta, németül kezdett beszélni: — Hál' Istennek, csakhogy elértem a mi csapatainkat. Egész éjszaka kóboroltam. Féltem, hogy már az ellenség közelébe kerülök. Elvesz­tettem a csapatomat. A prágai csapatokhoz tar­tozom. Hol vannak azok most? . . . A járőr, Leiner Henrik, linzi nyomdász, gyanúsnak találta a tiszt bőbeszédűséget és tar­tózkodva válaszolt: — Kapitány úr, szóval a cseheket keresi? — Azokat! — Hát kérem, csehek nincsenek itt kö­zelben. — Vajon kik vannak? Hányas bakák had­állása van itt? . . . Kicsoda a brigadéros? . . . Hány zászlóalj táborozhat itt a közelben? . . . —­ Fel a kezekkel — kiáltott erre a linzi baka. — Majd benn a tiszt urak felvilágosítást adnak! . . . A tiszt nem tehetett egyebet, mert a szuro­nyos puska szegeződött a mellének. Megindultak a tábor felé. A szerb tiszt a magyar tiszteknek még elfogadhatóbb mesét talált ki. A tisztek már-már hittek, de a linzi fiú kérésére, a bizton­ság kedvéért, érdeklődtek annál az ezrednél, amelybe valónak mondotta magát a tiszt. Hama­rosan minden kiderült. A linzi fiút megdicsérték, a kémkedő szerb tiszt pedig egy fogoly transz­portba került. Később ő maga is bevallotta kilé­tét. A magyar tisztek azon csodálkoztak legin­kább, hogy vezérkari tiszt szánta magát a szer­bek között ilyen szerepre. A szerb vezérkari tiszt elmondta még azt is, hogy Belgrád kiürí­tése régóta tervbe volt véve szerb részről és h­a most újra a kezükben van is Belgrád, tisztában vannak azzal, hogy Belgrádot fegyveres ellen­állással megtartani nem lehet. És ezért úgy gon­dolja, hogy Belgrádot most sem fogja a szerb se­reg megerősíteni, s amint kardcsapás nélkül ma­síroztak be a monarchia csapatai legutóbb Bel­grádba, úgy a helyzet változásával, ismét puska­lövés nélkül jut magyar kézre Belgrád.­­ (Téli zápor.) Szabadkán és a környé­kén erős zivatar volt szerdán, amely délután négy órától kezdve másfél órán át zuhogott. A gyakori villámlást és mennydörgést fürt­ lan­gyos eső követte.­­ (Haditavonult postatisztviselók kitüntetése.) Dr Fancsaly István posta-tár. segédtitkár, 62. gyalogezred­beli tart. hadnagynak, Dsida Aladár posta-táv. tiszt, 5. gy.-e. tart. főhadnagynak, beosztva a 11. népfelkelő gya­logezredbe; Hübner Ernő posta-táv. számeltanár, tart. hadnagynak és Sárossi Kapeller Oszkár, a mozgósításkor hivataláról lemondott és mint huszárhadnagy tényleges szolgálatra bevonult posta­táv számellenőrnek az ellen­séggel szemben tanúsított vitéz magatartásának elismeré­séül a legfelsőbb dicsérő elismerés kifejezése tudtul ada­tott. A harctéren elesett néhai Neveris Ágoston posta­táv. tiszt, tart. hadnagynak, az ellenséggel szemben tanú­sított vitéz és eredményes magatartása elismeréséül a katonai érdemkereszt a hadiékitménynyel adományozta­tott. Koháry Nándor postatiszt, a 71. gy.­e. tartalékos fő­hadnagyának, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartása elismeréséül a hadiékitményes katonai ér­demkeresztet, Szabó Béla postatiszt, a 64. gyalogezred tartalékos főhadnagyának, beosztva a ra. kir. 17. sz. nép­felkelő gyalogezredhez, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a katonai érdemke­reszt III. osztályát a hadiékítménynyel (a harctéren ka­pott sebesülés következtében meghalt Dolnja-Tuzlán a katonai kórházban), Klem Géza postatiszt, a 2. sz. gya­logezred tartalékos főhadnagya, beosztva a 17. népfel­kelő gyalogezredhez, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a katonai érdemke­reszt III. osztályát kapta a hadiékitménynyel.­­ (A karácsonyi csomagfelvéteL) A m. kir. posta­és távírdaigazgatósága közti: A karácsonyi csomagforga­lomra való tekintettel a folyó évi december hó 20-ára eső vasárnapon a székesfővárosi posta- és távirda­hiva­talok délelőtt 8- 11 óra helyett délelőtt 8 órától 12 óráig tartanak szolgálatot és ezen idő alatt csomagokat éppen úgy vesznek fel, mint köznapokon. Délután azonban e napon is, mint más munkaszünetes napokon, csak az 1­­2., 16­7. és 63. sz. postahivataloknál 4 órától 6 óráig 8 csupán hivatalos szükséges csomagokat lehet feladni.­­ (időjárás.) Lecsapódásokat főleg Németország­ból jelentettek, ahol tíz idő változékony volt. A hőmér­séklet Közép- és Dél-Európában lényegtelenül változott. Hazánkban az idő enyhe és változékony jellegét meg­tartotta. Kisebb csapadék (5 mm. körül) a Kis-Alföldön, az Északi-Felföldön, meg a Nagy-Alföldnek és Erdély­nek nagy részén esett Erdélyben, meg az északi része­ken gyenge éjjeli fagyok voltak. A hőmérséklet maximu­ma 13 fok­­ volt Fiumében, minimuma 1­4 fok C Ko­lozsvárott, mag Botfalun. Az országos meteorológiai in­tézet jóslata: Változékony idő várható hősülyedéssel 63 elvétve csapadékkal.

Next