Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-18 / 320. szám
1 . Pesti HÍRLAP 1914. december 18., péntell. — (Oláh hős.) Hogy a hazai románok a magyar katonákkal összevegyülve hősiesen harcolnak a magyar hazáért, erről már sok adatot küldöttek a harctérről. Egy ilyen oláh hős volt Szelezsán János, ki az északi harctéren sokszor kitüntette magát; itt kapott súlyos sebeibe tegnap belehalt az Attila utcai hadikórházban. A gyászesetről dr Hasenfeld Arthur egyetemi tanár, a kórház főorvosa, táviratilag értesítette a hősnek Alsóternezelyen lakó édesapját, ki ma a következő hazafias érzéstől áthatott sürgönyt küldötte a hadikórházba: „János fiam temetésére nem mehetek. Végtelenül fáj a szívem, de megnyugtat annak tudata, hogy fiam szeretett hazánk védelmében esett el. Szelezsán Nikolai." Ez a távirat azoknak a bukaresti lapoknak is szól, melyek a magyarországi románok hazafiatlanságáról mesélnek. — (Sienkievic — az orosz akadémia tagja.) Sienkievic Henriket az orosz akadémia tagjai közé választotta. Ez a kis hit sok mindent rejt magában. Az orosz akadémiának most lett sürgős, hogy tagjai között tudhassa Sienkievicet, a századokon keresztül véres kegyetlenséggel elnyomott nemzetnek a költőjét, azt a költőt, akinek egész életében sem lehetett soha egyetlen igazán szabad napja a saját hazájában. De nem hiábavaló az orosz akadémiának a nagy szeretete sem az eddig megvetett s észre nem vett költő iránt. Ó, mert Sienkievic megérdemli most a nagy szeretetet, a költő végre rászolgált az orosz akadémia megbecsülésére. Sienkievic ugyanis röpiratot adott ki, melyben a Németország ellen való háborút hirdeti, melyben honfitársait és sorstársait a németek ellen lázítja ... Az ember kissé elcsodálkozik, értetlenül rázza a fejét. Hogyan, hát Sienkievic is? Sienkievicnek is kedves az orosz zsarnokság, ő is menedéket keres már — a német barbárság ellen — az orosz kultúrában. Sok minden furcsa dolog történik a háborúban, a háborúnak titkos, szövevényes útjai vannak. A költő regényeit a németek tették világhírűvé, a regényei nem kellettek az orosz kultúrának. Hanem a röpirata, az most tetszik. Úgy látszik, a költő is többre értékeli ezt a röpiratát, mint az eddigi regényeit. Szegény németek, mennyire megvetheti őket . . . — (Kitiltott román kp.) A Bukarestben megjelenő „Ardealul" című román nyelvű laptól megvonták a postai szállítás jogát a magyar szent korona országainak területén, miért is a kereskedelmi miniszter utasította a postahivatalokat, hogy ezt a lapot a kitiltott sajtótermékek módjára kezeljék. (Rablógyilkosság az országúton.) A szelistyei országúton — mint Marosvásárhelyről jelentik — meggyilkolták és kirabolták Grün Vilmost, aki a nagyszebeni Ritter és Davidovics vállalkozó cégnél volt mint üzletvezető alkalmazásban. A gyilkosság részletei még ismeretlenek, de az eddig megejtett nyomozás már annyit kiderített, hogy a bűntényt román parasztok, a cégnél alkalmazott kocsisok követték el. (Szerb foglyok szállítása.) Hosszú különvonat újabb szerb foglyokat szállított Szabadkán át a fogolytáborba. A foglyok között negyven, teljesen új egyenruhába öltözött szerb katonatiszt és ötvenegyéves önkéntes volt. Egy bajai úriember beszélgetést folytatott az egyik főhadnagygyal, aki elmondotta, hogy a vonaton levő fogolyszállítmány az egész 15-ik szerb gyalogezred, amely alig egy-két lövés után fogságba esett, úgy, hogy az osztrák-magyar csapatok körülvették és lefegyverezték. A főhadnagy a polgári életben mérnök és most lett volna az első ütközetben, ha el nem fogták volna. Arra a kérdésre, hogy mennyi lehet a szerbek által ejtett hadifoglyok száma, azt válaszolta, hogy erről tudomása nincs ugyan, de azt hiszi, hogy ők is sok foglyot ejtettek. (Az utolsó háborús délután az egyetemen.) A budapesti tudományegyetemen pénteken ér véget a háborúra vonatkozó előadások sorozata. Ez alkalommal este hat órakor az egyetem központi épületének dísztermében két előadás lesz. Az elsőt dr Alexander Bernát bölcsészetkari dékán tartja: „A háború mint nemzetnevelő" címen, a másodikat pedig dr Beöthy Zsolt főrendiházi tag, nyilvános rendes tanár: „Angol és orosz szövetségeseik" címen. Vendégeket szívesen lát az egyetem. (Dráma a szőlőben.) Hajdúhadház mellett egy szőlőben véres szerelmi drámát rendezett Gáli Sándor jómódú öreg gazdaember. Gáli régóta udvarolt a komaasszonyának, Tóth Sámuelnének, aki fiatal, csinos menyecske volt. Az utóbbi időben a gazda féltékenykedni kezdett Tóthnéra, aki visszautasította a gyanúsításokat. Emiatt aztán a napokban összevesztek, Gáli hatalmas disznóölökéssel rohant a menyecskére és szívenszúrta, aztán önmagát ölte meg. Holttestüket szerdán találták meg a szomszédok, akiknek feltűnt, hogy napok óta nem látták őket. (A mi vitézeink.) Ismét néhány magyar katona tüntette ki magát a harctéren és bár igazán mindegyik katonánk méltán mondható hősnek, mégis csak néhány nevet közlünk az ujabb sorozatból; azoknak a neveit, akikről most újabban a Neue Freie Presse haditudósítója, Roda Roda, hosszabb cikkben emlékezik meg. Ilyen hősi magatartást tanúsított a magyar gróf Orsich, a 8-as huszároknak mint űrlovas is ismert főhadnagya, aki november 23-án csekélyszámú előőrssel oroszok által megszállt faluban végzett nagy veszélylyel járó felderítő szolgálatot. De különösen kitűnt ugyanakkor a magyar Tresz káplár, aki önként jelentkezett és vállalkozott arra, hogy egymaga végiglovagol az oroszok által megszállt falun és a falu mögött levő szakasz elhelyezéséről hoz értesítést. Hősiesen teljesítette is ezt a feladatot és bár súlyos sebesüléssel tért vissza, mégis jelenthette, hogy a falun túl az ellenség erős csapatai már visszavonulóban vannak. Ugyanebben az ezredben szolgál a magyar Cserveny Gyula tartalékos hadapród is, aki Nebrowkánál hat huszárjával megtámadott és szétvert egy erős kozák csapatot s ez alkalommal két orosz utásztisztet fogott el, akiknél igen fontos iratokat találtak. A tizedik század Kiss nevü magyar huszárja viszont azzal tünt ki, hogy Pricsinovicsnál, Szerbiában, gazdáját, Kreibics tartalékos hadnagyot, akihez mint kutyamosó volt beosztva, s aki alól kilőtték a lovat, valóságos tüzesöböl kimentette és kivitte a kötözőhelyre. — Szabó Péter gyalogos pedig, mikor őrnagyát, Schwartz Alfrédot, ellenséges csapat körülfogta, egymaga sorra lőtte le az ellenséges katonákat, akik az őrnagyot támadták. — Mindezeket csak adalékoknak tekintjük azok számára, akik majd a világháború befejezése után a magyar katonák hősiességéről fogják írni a hősköltemény jellegű szakismertetést. (Shackleton délsarki expedíciója.) Az olasz földrajzi társaság hivatalos közlönye újabb adatokat közöl Shackleton délsarki expedíciójáról. Az „Endurance" expedíciós hajó augusztus derekán indult el Plymouthból, hogy Buenos Airesben fölvegye Shackleton parancsnokot és társait. Itt azonban bizonyos ideig vesztegelni volt kénytelen, mert az expedíció több tagja, akik Németországból csatlakoztak volna hozzájuk, a háború miatt nem indulhattak útra, ezeket tehát pótolni kellett. MacIntosh kapitány, az „Aurora" hajóval szeptember első napjaiban indult el Ausztrália felé, hogy onnan, miután a kellő előkészületeket megtette, a Ross-tenger felé vegye útját. Maga Shackleton és az expedíció ama tagjai, akik nem az „Endurance" hajóval utaztak el, Londonból szeptember 18-án két csoportban keltek útra: az egyik csoport 26 kutyával Tasmaniába indult, hogy onnan a Ross-tenger felé vegye útját; a másik csoport s vele Shackleton, 70 kutyával és a motoros szánkókkal Buenos Ayresbe hajózott, ahonnan október 27-én indultak el Dél-Georgia felé. Shackleton, a „Daily Chronicle" című laphoz intézett távirata szerint, az expedíció útitervén némi módosítást tett. Az „Endurance" expedíciós hajó, melynek az eredeti terv szerint vissza kellett volna térnie Argentínába, a Weddell-tengerben fog kitelelni, ahol partra teszi az expedíciót. Dél-Georgiában, egy kis szigeten, partra szállanak a geológusok a kutyákkal, míg a hajó tovább halad a déli sark felé, hogy megfigyelje, vajon a jég eléggé porhanyós-e, hogy túlságos időpazarlás nélkül áthaladhasson rajta. Ennek megállapítása után visszatér Georgiába és fölveszi az expedíció ottmaradt tagjait. Shackleton reméli, hogy a hajó a 77.30 déli szélességi fok körül kitelelhet, s ha oda idejében megérkezhetnek, akkor az Antarktis átszelése még ebben az évszakban megkezdődhetik. Hogyha azonban a jégviszonyok kedvezőtlenül alakulnak, akkor az átkelést 1915. évi október hónapnál korábban aligha lehet megkísérleni. (Tolvajfogás a templomban.) A debreceni nagytemplomban az utóbbi időben valaki állandóan megdézsmálta a perselyeket. Dicsőfi József református lelkész jelentést tett a rendőrségen, amely napokon át figyelte a templom közönségét. Szerdán az istentisztelet után egy detektív rejtőzött el a templomban és észrevette, hogy egy alak álkulcscsal sorra nyitogatja a perselyeket, amelyeknek tartalmát zsebrevágta. A detektív fölment a szószékre és rákiáltott: — Meg ne moccanj, mert agyonlőlek! A fosztogatót a detektív így elfogta és kiderült, hogy Szilágyi Józsefnek látják. Bevallotta, hogy évek óta lopja a perselyeket és egész csinos vagyont gyűjtött igy össze. Letartóztatták. — (öngyilkos urileány.) Engel Szidi, a Magyar Bank hivatalnoknője, levelet kapott a húgától, Engel Mária tizenkilenc éves iparművészeti iskolai növendéktől, aki azt írja, hogy öngyilkos lesz és a holttestét a zugligeti Liszlovszky-villában találhatják. Meg is találták, átlőtt halántékkal. A törvényszéki orvostani intézetbe vitték. Tettének okát nem tudják. (Svájc új szövetségi elnöke.) Bernben az egyesült szövetségi gyűlés a jövő évre Motta Giuseppét választotta szövetségi elnökké. Az alelnök Decapetta Camillo lett. Az elnök konzervatív katholikus, az alelnök szabadelvű. (Szerb vezérkari tiszt Belgrádia II.) A SCamenica környékén vívott harcokban fogságba esett Gjumieich Vilim szerb vezérkari tiszt, aki osztrák-magyar századosi egyenruhában át akart jutni előőrsi vonalunkon. Kora reggel, amikor még sötét volt, közeledett a szerb tiszt csapataink felé. Az első járőrrel, aki feltartóztatta, németül kezdett beszélni: — Hál' Istennek, csakhogy elértem a mi csapatainkat. Egész éjszaka kóboroltam. Féltem, hogy már az ellenség közelébe kerülök. Elvesztettem a csapatomat. A prágai csapatokhoz tartozom. Hol vannak azok most? . . . A járőr, Leiner Henrik, linzi nyomdász, gyanúsnak találta a tiszt bőbeszédűséget és tartózkodva válaszolt: — Kapitány úr, szóval a cseheket keresi? — Azokat! — Hát kérem, csehek nincsenek itt közelben. — Vajon kik vannak? Hányas bakák hadállása van itt? . . . Kicsoda a brigadéros? . . . Hány zászlóalj táborozhat itt a közelben? . . . — Fel a kezekkel — kiáltott erre a linzi baka. — Majd benn a tiszt urak felvilágosítást adnak! . . . A tiszt nem tehetett egyebet, mert a szuronyos puska szegeződött a mellének. Megindultak a tábor felé. A szerb tiszt a magyar tiszteknek még elfogadhatóbb mesét talált ki. A tisztek már-már hittek, de a linzi fiú kérésére, a biztonság kedvéért, érdeklődtek annál az ezrednél, amelybe valónak mondotta magát a tiszt. Hamarosan minden kiderült. A linzi fiút megdicsérték, a kémkedő szerb tiszt pedig egy fogoly transzportba került. Később ő maga is bevallotta kilétét. A magyar tisztek azon csodálkoztak leginkább, hogy vezérkari tiszt szánta magát a szerbek között ilyen szerepre. A szerb vezérkari tiszt elmondta még azt is, hogy Belgrád kiürítése régóta tervbe volt véve szerb részről és ha most újra a kezükben van is Belgrád, tisztában vannak azzal, hogy Belgrádot fegyveres ellenállással megtartani nem lehet. És ezért úgy gondolja, hogy Belgrádot most sem fogja a szerb sereg megerősíteni, s amint kardcsapás nélkül masíroztak be a monarchia csapatai legutóbb Belgrádba, úgy a helyzet változásával, ismét puskalövés nélkül jut magyar kézre Belgrád. (Téli zápor.) Szabadkán és a környékén erős zivatar volt szerdán, amely délután négy órától kezdve másfél órán át zuhogott. A gyakori villámlást és mennydörgést fürt langyos eső követte. (Haditavonult postatisztviselók kitüntetése.) Dr Fancsaly István posta-tár. segédtitkár, 62. gyalogezredbeli tart. hadnagynak, Dsida Aladár posta-táv. tiszt, 5. gy.-e. tart. főhadnagynak, beosztva a 11. népfelkelő gyalogezredbe; Hübner Ernő posta-táv. számeltanár, tart. hadnagynak és Sárossi Kapeller Oszkár, a mozgósításkor hivataláról lemondott és mint huszárhadnagy tényleges szolgálatra bevonult postatáv számellenőrnek az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a legfelsőbb dicsérő elismerés kifejezése tudtul adatott. A harctéren elesett néhai Neveris Ágoston postatáv. tiszt, tart. hadnagynak, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és eredményes magatartása elismeréséül a katonai érdemkereszt a hadiékitménynyel adományoztatott. Koháry Nándor postatiszt, a 71. gy.e. tartalékos főhadnagyának, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartása elismeréséül a hadiékitményes katonai érdemkeresztet, Szabó Béla postatiszt, a 64. gyalogezred tartalékos főhadnagyának, beosztva a ra. kir. 17. sz. népfelkelő gyalogezredhez, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a katonai érdemkereszt III. osztályát a hadiékítménynyel (a harctéren kapott sebesülés következtében meghalt Dolnja-Tuzlán a katonai kórházban), Klem Géza postatiszt, a 2. sz. gyalogezred tartalékos főhadnagya, beosztva a 17. népfelkelő gyalogezredhez, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a katonai érdemkereszt III. osztályát kapta a hadiékitménynyel. (A karácsonyi csomagfelvéteL) A m. kir. postaés távírdaigazgatósága közti: A karácsonyi csomagforgalomra való tekintettel a folyó évi december hó 20-ára eső vasárnapon a székesfővárosi posta- és távirdahivatalok délelőtt 8- 11 óra helyett délelőtt 8 órától 12 óráig tartanak szolgálatot és ezen idő alatt csomagokat éppen úgy vesznek fel, mint köznapokon. Délután azonban e napon is, mint más munkaszünetes napokon, csak az 12., 167. és 63. sz. postahivataloknál 4 órától 6 óráig 8 csupán hivatalos szükséges csomagokat lehet feladni. (időjárás.) Lecsapódásokat főleg Németországból jelentettek, ahol tíz idő változékony volt. A hőmérséklet Közép- és Dél-Európában lényegtelenül változott. Hazánkban az idő enyhe és változékony jellegét megtartotta. Kisebb csapadék (5 mm. körül) a Kis-Alföldön, az Északi-Felföldön, meg a Nagy-Alföldnek és Erdélynek nagy részén esett Erdélyben, meg az északi részeken gyenge éjjeli fagyok voltak. A hőmérséklet maximuma 13 fok volt Fiumében, minimuma 14 fok C Kolozsvárott, mag Botfalun. Az országos meteorológiai intézet jóslata: Változékony idő várható hősülyedéssel 63 elvétve csapadékkal.