Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-19 / 321. szám
. (Casadesus elesett.) Mikor először járt nálunk Casadesus, a jeles francia cellista, Yvette Guilbertet kisérte a francia dalainak előadásában, kisérte pedig a régi viola di gamban és más régi hangszeren. Külföldi hangversenykörútjáról azután hazatért Párisba, ott kiváló művészi tevékenységet fejtett ki, mikor pedig a háború kitört, beállt katonának és vitézül harcolt a Joffre tábornok hadseregében. Most halálának hirét hozza a táviró; az Aisne mellett folyó harcokban hősi halál érte. (Hősök halála.) A földmivelésügyi minisztérium tisztikara gyászlapon tudatja, hogy kartársa, dr Diószeghy Kálmán, segédfogalmazó, a 60. gyalogezred tartalékos hadnagya, életének harmincadik évében az északi harctéren kapott súlyos betegségben hosszú szenvedés után, november 24-én, a morvafehértemplomi katonai kórházban meghalt. A pestvidéki királyi törvényszék és királyi ügyészség tagjai gyászlapon tudatják, hogy kartársuk, dr Ballagi Tibor, törvényszéki albíró, a trencséni 15. honvédgyalogezred tartalékos hadnagya, miután az északi harctéren számos véres csatát végigküzdött, december 14-ikén hősi halált halt. Szajoli Fejér Elek császári és királyi kamarás, kapitány a 13-ik számú jász-kun huszárezredben, a hadi ékítményes harmadosztályú katonai érdemkereszt tulajdonosa, a porosz királyi vörös sasrend lovagja, életének harmincnegyedik évében Galíciában, a tymbarki ütközetben, századának élén, hősi halt halt. Bajtársai ideiglenesen a tymbarki temetőben helyezték nyugalomra. Karácsony Mátyás orvosszigorló, a 23-ik gyalogezred egyéves önkéntese, hivatásának teljesítése közben október 12-én, huszonhat éves korában Laskymuravanenál ellenséges gránát által halálosan megsebesülve, október 15-én a chyrovi tábori kórházban hősi halált halt. (,,Körbe-körbe" az orosz harctéren.) A „Berliner Tageblatt" egyik munkatársa, aki maga is katonai szolgálatot teljesít, érdekes epizódot mond el a legutóbbi orosz-lengyelországi harcokból: — Amikor Hindenburg olyan diadalmasan folytatta körülkerítő hadműveleteit Lengyelországban, magam is meggyőződhettem róla, hogy az oroszok milyen szívesen megadják magukat, ha csak szerét ejthetik. Ütegemnek az volt a feladata, hogy elősegítse és támogassa gyalogságunk harcát. Az U. mellett levő várkertben ástuk meg állásainkat, amelyek magaslaton feküdtek és így onnan nagyszerű kilátásunk nyílott az egész harctérre. Előttünk mintegy négyszáz lépésnyire volt gyalogságunk főárkaiban és ezer lépésnyire tovább előre voltak beásva az oroszok. Csakhamar megkezdődött a harc. Először ütegeink és az orosz ágyuk közt folyt a párbaj és elég hamar elhallgattattuk az ellenség battériáit Ekkor élénkség támadt gyalogságunk árkaiban. Minden oldalról előnyomultak embereink az oroszok felé és vad iramban kezdték őket űzni maguk előtt. Valósággal kereszttűzbe fogták az oroszokat, akik közül az egyik fehér kendőt vett elő és meglobogtatta, míg a többiek sorban eldobták fegyvereiket És most következett az érdekes jelenet, ami katonáinkat valósággal nevetésre derítette. Legényeink hatalmas kört formáltak az elfogott oroszok körül és egyszerre csak a mestere elöl levő ellenség futni kezdett újra előre, még pedig azért, hogy ki ne maradjon a körből. Valósággal vetélkedés támadt közöttük, hogy ki éri el gyorsabban a bűvös kört, amelyen belül a boldogító hadifogság kínálkozik. A kör mindig nagyobb lett, egész orosz századok jöttek puskák nélkül, sapkát lengetve és olyan rózsás kedvben, mintha lakodalomba mennének. Az elfogottak elsőrendűen fölszerelt kaukázusi ezredekből valók voltak, tehát csupa elit katona. (A menekült halálugrása.) Bécsben Mihajlovics Teska, egy Galíciából odamenekült kereskedő harmincegy éves leánya, a Brigittenauban levő lakásán egy folyosó ablakán át a harmadik emeletről leugrott az udvarra, ahol összezúzott koponyával terült el és bal felsőkarja és jobblába is eltört. A mentő állomásra vitték, ahol rövid idő múlva meghalt. Azt beszélik, hogy a kozákok az első galíciai orosz betörés alkalmával erőszakot követtek el rajta és emiatt való bánatában kereste a halált. (Csatorna Lombardiában.) Az olasz kormány — mint egy milanói távirat jelenti — jóváhagyta a Lago Maggiore és a Simplon-alagút között építendő huszonnégy kilométer hosszú hajózási csatorna tervét. A csatorna építését már legközelebb megkezdik. Az építés költségeit hétmillió hétszázhetvenezer lírára mernak. — (Sikkasztó szolga.) Himler Mór sajtkereskedő feljelentést tett a rendőrségen Deményes Sándor nevű szolgája ellen, akinek hétszáz korona értékű árut adott, hogy különböző helyekre vigye. Megszökött. A rendőrség keresi. — (Halál az utcán.) Brenner Jakab hatvan éves ószeres a Madách utcában összeesett. A rendőr a VIII. kerületi kapitányságra vitte, ahol Brenner meghalt. Megállapították, hogy végelgyengülésben halt meg. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. (Le a bajuszszal.) A Franz Ferdinánd hajón egy este, amint a tisztek a vacsora után együtt ültek és fekete kávénál csevegtek, arról folyt a szó, hogy az egyiküknek milyen szép fekete bajusza van és hogy semennyiért sem borotválná le. — Háromszáz koronáért levetetem — vetette közbe az irigyelt bajusz tulajdonosa. — Megfizetjük! — hangzott mindenfelől. Mit volt mit tenni, a tiszt kénytelen-kelletlen visszavonult a fülkéjébe, ahonnan néhány perc múlva teljesen sima ábrázattal jött ki. Ezután a tisztek egymás között eladták a bajuszukat és nemsokára már csupa tejfölös álló alakult az étkezőteremben. A begyült összegből már el is küldtek ötszáz koronát a Vöröskereszt egyletnek, hogy meleg ruhát vegyenek rajta a katonáknak. (Tűz a Lujza-malomban.) Pénteken délután tűz támadt a Lajos utcában levő Lujza-gőzmalomban. A veszedelem a hengerházban keletkezett, ahol az egyik malomhenger áttüzesedése folytán szikra pattant ki s hamar lángra lobbant a sok gyúlékony anyag. Sűrü füst csapott ki az ablakokon, de még idejekorán észrevette a tüzet a gyári tűzoltóság s amire a fővárosi tüzérség a malomhoz érkezett, a veszedelmet már elfojtották. A kár nem nagy. — (A kolera.) A belügyminiszter — mint félhivatalosan jelentik — arra való tekintettel, hogy a kolerajárvány szünefélben van, november 30-ikával megszüntette az országban előfordult koleraesetekről szóló napi jelentések kiadását, ezek helyett ezentúl heti jelentések jelennek meg, amelyeknek adatai az egész héten előfordult koleramegbetegedések (halálozások) adatait foglalják öszsze. A december 1-étől 7-éig terjedő hétről szóló adatok a következők: Magyarország területéről 112 koleramegbetegedést (18 halálozással") jelentettek be, mégpedig: Városokban Budapesten 3 (2), a debreceni katonai betegmegfigyelő-állomáson 2, a miskolci katonai betegmegfigyelő-állomáson 12 (1), a kassai katonai betegmegfigyelő-állomáson 2, Pozsonyban 1 (1) és Zomborban 2; vármegyékben: a beregmegyei Alsóvereckén 5, a munkácsi katonai betegmegfigyelő-állomáson 43 (2), a borsodmegyei Sályon 2 (1), a hevesmegyei Hatvanban 3 (2), a jásznagykunszolnokmegyei Szolnokon 1 (1), a kisküküllömegyei Küküllöváron 2, Kistövisen 1 (1), Keszléren 1, a máramarosmegyei Huszton 1, a nógrádmegyei losonci katonai betegmegfigyelő-állomáson 2 (1), a nyitramegyei Nyitraivánkán 1, a pestpilissoltkiskunmegyei Cegléden 1 (1), a szabolcsmegyei nyíregyházai katonai betegmegfigyelő-állomáson 6, a szepesmegyei Hernádfőn 3 (1), a turócmegyei Turócremetén 3 (1), az ungmegyei ungvári katonai betegmegfigyelő-állomáson 10, a zalamegyei Lapányban 1 (1), a zemplén megyei Csicsvaalján 1 (1), Telekházán 1 (1), Varannón 1 és Olaszliszkán 1. A felsorolt 112 megbetegedés (18 elhalálozás) közül 95 (11) az északi harctérről érkező személyek között fordult elő, mégpedig 93 (11) katona a következő helyeken: Budapest 3 (2), Debrecen 1, Miskolc 12 (1), Kassa 2, Pozsony 1 (1), Zombor 2, Alsóverecke 5, Munkács 43 (2), Hatvan 3 (2), Szolnok 1 (1), Huszt 1, Losonc 2 (1), Cegléd 1 (1), Nyíregyháza 6, Ungvár 10; továbbá 1 katonai fuvaros (Keszlér) és 1 menekült (Varannó), a többi 17 (7) eset helybeli lakosok között fordult elő, még pedig Debrecenben 1 (kórházi ápolónő), Sályon 2 (1), Küküllőváron 2, Kistövisen 1 (1), Nyitraivánkán 1, Hernádfőn 3 (1), Turócremetén 3 (1), Lapányban 1 (1), Csicsvaalján 1 (1), Telekházán 1 (1) és Olaszliszkán 1. A horvát bán átirata szerint december 5-én a szerém megyei Ruma községben egy Szerbiából érkezett katonai fuvaros kolerában megbetegedett. Temetése vasárnap délután fél három órakor lesz a rákoskeresztúri új temető halottasházából. Halála alkalmából a család, a villamos városi vasút, a Józsefvárosi Kör és a Józsefvárosi bizottsági tagok külön gyászjelentést adnak ki. A temetésen a főváros és a törvényhatósági bizottság nevében dr Bárczy István polgármester búcsúztatja a halottat, a Józsefváros nevében pedig dr Havass Rezső vesz bucsut a kerület vezérétől, akit mindenki rendkívül tisztelt és szeretett és akinek jótékonysága, áldozatkészsége közmondásos volt. Halála súlyos, érzékeny veszteséget jelent a fővárosra is, amelynek rajongóbb munkása aligha volt a mindenkor puritán öreg urnás. Báró Révay Ferenc, a Révayak turóci ágának utolsó sarja, péntekre virradó éjjel Budapesten Andrássy-úti palotájában meghalt. Nyolcvan évet élt és különcködéseivel igen érdekes ember volt. Nagy vagyont örökölt az atyjától és csupán csak az ő sajátos kedvteléseinek szentelte életét. A cselédségén kívül alig érintkezett valakivel. Sokat utazott és ilyenkor sem volt más körülötte, mint az egyik komornyikja. Utolsó éveit teljes magánosságban töltötte. Vagy tizenhét milliónyi vagyont hagyott hátra. A turócmegyei Mosócon, a Révayak ősi birtokán, helyezik örök nyugalomra. Rutska Tivadar nyugalmazott magyar királyi főerdőtanácsos, a Vaskorona-rend lovagja, szülővárosában, Körmöcbányán, meghalt hetvenkét éves korában. Másfél évtizeden át a földmivelésügyi minisztérium erdőfelügyeleti osztályát vezette és sok érdemet szerzett. Mint főerdőfelügyelő és főerdőtanácsos volt az erdőfelügyelőségi intézmény megteremtője. Nyugdíjba vonulásakor szülővárosába költözött vissza, ahol életének utolsó tizenhét esztendejét súlyos testi szenvedések közt élte le. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. Nagy és őszinte részvéttel temették el pénteken délután Mauthner Mihály gyárost, kereskedelmi tanácsost, a Ferenc József-rend lovagját. A temetésen, mely a Nagyjános utca 43. sz. gyászpalotából folyt le, kereskedelmi és ipari társadalmunk számos előkelősége jelent meg. A palota feketét öltött kapuja előtt nagy rendőri kirendeltség vigyázott a rendre. A ravatalt a pálma és a babér egészen elárasztotta. Az újpesti Gyermekbarát Egyesület zászlóval vonult ki. Ott volt azonkívül a boldogult újpesti gyártelepeinek mintegy ötszáz munkása és a Mauthner testvérek és társai cég és hadfelszerelési intézet egész személyzete. A gyászszertartást dr Hevesi Simon főrabbi végezte, aki gyönyörű gondolatokban bővelkedő búcsúbeszédében Mauthner Mihályt mint a kötelességteljesítés mintaképét jellemezte, aki teremtő, alkotó erejével négy évtizeden keresztül a magyar ipar létesítése és fejlesztése körül örök érdemeket szerzett nevének. A mélyhatású beszéd után a Dohány-utcai főtemplom egyházi énekkarának éneke kíséretében, amelyet Lazarus főkántor vezetésével adtak elő, gyászhintóra emelték a holttestet és a kerepesi uti temetőbe vitték. A nyitott sírbolt előtt az Erzsébet szabadkőműves páholy búcsúzott a halott testvértől. Dr Belopotoczky Kálmán nagyprépost, volt tábori püspök, halála alkalmából a kabinetirodától a következő részvéttávirat érkezett gróf Széchenyi Miklós nagyváradi püspökhöz: „ő császári és apostoli királyi felsége doktor Belopotoczky Kálmán székesegyházi nagyprépost önagyméltóságának gyászos elhunyta alkalmából Excellenciádnak legbensőbb részvétét legkegyelmesebben kifejezni méltóztatik és ő felsége mindenkor hálás kegyelettel fogja megőrizni a megboldogult emlékét, aki mint lelkész és tanár, különösen pedig mint tábori apostoli helynök hoszszu éveken át buzgó és áldásos működésével kitűnő érdemeket szerzett. Legfelsőbb parancsra: Daruváry." Nemes Károly orvostanhallgató élete 19-ik évében, hosszas és súlyos betegség után Budapesten meghalt. Borosjenői Boncsik Lajos, Debrecen város árvaszéki elnöke, a főiskolai gazdasági tanács tagja, a debreceni református egyház presbitere, életének 55-ik, házasságának 25-ik esztendejében hosszas, fájdalmas szenvedések után Debrecenben meghalt. Özvegy roglaticai Zlinszky Istvánné, született Mojsisovics Emma, 75 éves korában, rövid szenvedés után Szarvason meghalt. A n. é. hölgyközönség figyelmébe ajánlja Klein Antal női divatháza, VII., Király utca 53. sz. mai lapban hirdetésének elolvasását. " A Hannover huszárok. Irta Diplomata Garay Ákos művészi rajzaival Ára 5— korona Diszkötésben C, " korona Kapható Légrády Testvérek k-önyvkiadói hivatalában, Budapest, V., Vilmos császár utca, i Halálozás. • A főváros közéletének gyásza van. Meghalt botfai Hűvös József udvari tanácsos, a városi villamos vasút elnökigazgatója. Hatvanhat évet élt és négy évtizeden át volt jelentékeny része Budapest közéletének irányításában. Különösen a közlekedésügy fejlesztésében szerzett bokros érdemeket a mintaszerűen szervezett városi villamos megteremtésével. Azután az ő fáradhatatlan és áldozatkész tevékenységéhez fűződik a Józsefváros gyors fejlődése. Derekas munkásságának elismeréséül a király 1891-ben a királyi tanácsosi címmel tüntette ki, majd magyar nemességet kapott és utóbb udvari tanácsos lett. Elnöke volt a Magyar Siemens Schuckert Művek részvénytársaságnak is, továbbá vezetője a Ferenc József földalatti vasút és a Budapestszentlőrinci helyiérdekű vasútvállalatoknak. Egész közpályáján törhetetlen hűséggel ragaszkodott politikai elveihez, amelyekért mindenkor lelkesen szállt, síkra. Negyven esztendőn át élt boldog házasságban a feleségével, született Heller Máriával, akitől három fia és egy leánya született. Halála rövid szenvedés után következett be csütörtökön éjjel, 1914. december 20., vasárnap. PESTI HÍRLAP 451.