Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-03 / 305. szám
zékekből, elfoglalta a Topcsidert és birtokába kerítette a város egész nyugati részét. Egyidejűleg benyomult a városba az a haderőnk is, amely Obrenovác elfoglalása után a Száva partján hatolt előre. A délelőtti órákban már ott meneteltek csapataink Belgrád utcáin. Hadseregünk még a mai nap folyamán hozzáfogott a hajóhíd elkészítéséhez és így mielőbb meg fog történni a vonatcsapatok átvonulása is. A hadvezetőség rendelkezésére bocsátott hajók Újvidékről útban vannak Zimony felé, hogy segédkezzenek a szállítások lebortyantásánál. Hire jár, hogy a belgrádi harcok folyamán két szerb ezred megadta magát. Ennek a hírnek a valóságáról még nem volt alkalmunk meggyőződni. Frank Liberius, gyalogsági tábornok, az ötödik hadsereg parancsnoka, ma hódoló táviratban a király lábai elé tette Belgrádot. Már tegnap, december elsején, az esti órákban hire terjedt Budapesten, hogy katonáink Belgrád nyugati részét feltartóztathatatlan szuronyrohammal elfoglalták. Ma reggelre azután egész Belgrádot birtokukba vették az ötödik hadsereg csapatai. Ugyanazok a vitéz magyar csapatok, amelyek Frank Liberius vezérlete alatt a szerb hadjáratnak egy másik emlékezetes diadalát is kivívták: megsemmisítették Mitrovicánál a Timok-divíziót. Belgrád eleste morális és stratégiai szempontból egyformán hatalmas jelentőségű. A szerbek elvesztették országuk fővárosát, s mi megszereztük a legbecsesebb erkölcsi elégtételt a sarajevoi gyilkosságért, amelyet Belgrádban szőttek Julius 23-án ment el az ultimátum Szerbiának s azzal együtt a bizonyítékok egész sora arról, hogy a sarajevoi gyilkosságot Belgrádban készítették elő, ott jött létre az összeesküvés, ott adta át Tankosics őrnagy a merénylet elkövetésekor használt hat bombát és négy browningot Principnek, Csabrinovicsnak és Grabernek, akik a pisztolylövési leckéket a topcsideri lövőtér melletti erdőben kapták . . . Szerbia az ultimátumra nem adott elégtételt; megszereztük mi magunk; a topcsideri lövőtér melletti erdőt ma már magyar katonák lábai tapodják. Belgrád tegnapról mára elveszett s Nándorfehérvárrá lett ismét, egykori megvivója, Savoyai Eugén kétszáztizenhárom esztendős diadala után. S Belgrád elestének erkölcsi hatását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az északi harctérről kiadott hivatalos jelentés szerint ott küzdő katonáinkban is kimondhatatlan lelkesedést keltett déli hadseregünknek ez a várva várt fegyverténye. A morális hatáson túl azonban Belgrád elestének stratégiai jelentősége is elvitazhatatlan. Mert Belgrád elestével északról is megnyílt az út csapataink előtt Kragujevác felé. Valjevo bevételével bevégződött a szerb hadjárat első fejezete. Belgrád eleste egy külön felvonást jelent; a harmadik és utolsó felvonás színhelye Kragujevác lesz, onnan, a kragujeváci szerb katonai fegyverraktárból kerültek elő az orgyilkos Szerbia Barajevoi bombái. . rg g w„Észak-Lengyelországban normálisan folynak a harcok" — mindössze ennyit jelent ma a harcvonal legfontosabb pontjáról a német nagy főhadiszállás. A hivatalos jelentések stílusát ismerve, ez a szűkszavúság nagy eseményeket készít elő. Amikor döntő jelentőségű harcok folynak, a hivatalos jelentések rendszerint hallgatnak. Minden jel arra vall azonban, hogy az oroszokat ismét súlyos helyzetbe hozták a német csapatok. Az után a minden hadi dicsőséggel teljes fegyvertény után, hogy az orosz bekerítő gyűrűből tizenkétezer orosz fogolylyal és huszonöt zsákmányolt ágyúval kivágták magukat a németek, most szinte kézenfekvő a következtetés, hogy az eredeti német haditerv, az oroszok bekerítése új lendületet kapott. Az orosz hivatalos jelentések roppant pesszimisztikusak; nem emlegetnek biztató kilátásokat és nem hevítik az entente győzelmi reményeit; arról beszélnek, hogy az oroszok kénytelenek voltak igen kedvezőtlen körülmények között és nagy veszteségek árán visszavonulni. A dél-lengyelországi harctéren, jelenti a német nagy főhadiszállás, ellenséges támadásokat visszavertünk. A mi vezérkarunk megjelöli a helyet, ahol az ellenséges támadások visszaverése történt, Wolbromtól északra. Ezen a terepen a mi seregünk egyelőre defenzív állást foglal el. Amint Höfer vezérőrnagy nemrégiben jelentette, az egymással szemben álló, beásott seregek álló harcot folytatnak. Mihelyt azonban Észak-Lengyelországban bekövetkezik a várva-várt fordulat, dél-lengyelországi arcvonalunk is energikus módon avatkozhatik a harcba és ezt annál inkább remélhetjük, mert a német szűkszavúságot rövid, de biztató szavakkal egészíti ki a mi vezérkarunk jelentése, amely arról emlékezik meg, hogy Lodznál és a Novoradomszktól nyugatra fekvő területen a harcok kedvezően alakulnak. A Kárpátokban folyó harcokról is jelentést tesz ma Hofer, de csak annyit említ, hogy ezen a terepen a harcok még nincsenek befejezve. Tudósítónknak egy távirata azonban arról ad hírt, hogy a még magyar területen levő orosz csapatokat zempléni haderőnk a megye északi részén bekerítette. Az oroszok egyébként is sürgős visszavonulási parancsot kaptak. Przemyslről is hírt ad a vezérkar: az orosz seregek utolsó kirohanásunk hatása alatt tétlenül maradtak. A várat tehát nem túlságos energiával ostromolják az oroszok, ezzel szemben pedig a przemysli vár jelentékeny ellenséges erőket köt le. Az orosz hadvezetőség, úgy látszik, tisztában van az észak-lengyelországi várható vereség következményeivel és minden előkészületet megtett, hogy a Nyugat-Galiciában levő haderők e vereség hatása alatt gyorsan visszavonulhassanak. A mint nyolcvanezer sebesületlen orosz került német fogságba. A német nagy főhadiszállás ma egy külön kommünikéjében valótlannak bélyegzi azt a külföldi lapokban elterjedt hírt, hogy a lodzi csatában ejtett 40.000 orosz fogoly közt van a Kubnónál elfogott 23.000 orosz is. A kubnói és lodzi győzelem oly gyorsan és váratlanul következett egymásra, hogy a külföldi sajtónak — és ebben a magyar sajtó zömének is — azt a tájékozatlanságát, amely a lodzi 40.000 orosz fogolyba a kubnói 23.000-et is beszámította, igazán meg lehet bocsátani. Hiszen magán a sajtóhadiszálláson is hasonló szűkkeblűséggel mértek a haditudósítók: a lodzi siker külön adatait ők is konfundálták a kubaival. Pro domo azonban elégtétellel kell megállapítanunk, hogy a Pesti Hírlap az első perctől kezdve teljesen tisztában volt azzal, amit ma a német legfőbb hadvezetőség is hangsúlyoz: mi mindjárt a lodzi győzelem után megcsináltuk a fogolystatisztikát, mely a lodzi 40.000 fogoly mellett a kubai győzelem 23.000 orosz foglyát egészen külön lapra állította. Így tehát tényleg kijön a végösszeg, amely azt jelenti, hogy a legutóbbi észak-lengyelországi harcok eredményeit is beleszámítva, a november 11-től december 1-ig lefolyt harcokban a németek több mint nyolcvanezer sebesületlen foglyot ejtettek. Ilyformán azok számára, akiknek számításában annak idején a kubai 23.000 fogoly a lodzi 40.000-ben sikkadt el, a mai német hivatalos összegezés meglepetésszámba mehet. Nekünk nem az, amivel viszont egyáltalán nem akarjuk lerontani azoknak az örömét, akikre a német hivatalos jelentés mai fogolyösszegezése újságként hat: erkölcsi és stratégiai felemidicse. — Nagy csata. — Lodiná, és folynak a harcok. -Dél-Lengyelországban. — A németek SQ.OGQ körüL tétlen is ellenség. - Hs 54 PESTI HÍRLAP 1914. december 3., csütörtök. A szerb harctér. Budapest polgármestere értesiti a közönséget Belgrád elestéről. Bárczy István, Budapest polgármestere, a következő szövegű falragaszszal tudatta Belgrád elestének hírét a közönséggel: A polgármester jelenti a székesfőváros közönségének, hogy Belgrád elesett! Ellenünk esküdtek, életünkben és jogainkban elbizakodva háborgattak, trónunk örökösét meggyilkolták. Vitéz katonáink most megmutatják, hogy minket büntetlenül bántani nem lehet. Kitűzték Isten segítségével diadalmas zászlójukat az ellenünk szőtt összeesküvés főfészkében. Lobogjanak a mi zászlóink is. Világosodjanak meg ablakaink, konduljanak meg a harangok és hirdessék túláradó örömünket, határtalan büszkeségünket, rendületlen bizalmunkat. Éljen a halál * " • E felhívással egyidejűleg a polgármester rendeletileg intézkedett, hogy az összes fővárosi iskolákat és épületeket fellobogózzák és kivilágítsák, egyben rendeletet adott ki, hogy az utcai közvilágításban is kifejezésre jusson a diadal feletti öröm. Belgrád elestének hírére dr Bárczy István polgármester megkeresést intézett az összes fővárosi plébánosokhoz ,is a nem plébániatemfiltm