Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)

1914-12-24 / 326. szám

A kőbányai Gergely­ utcai protestáns templomban. Karácsony első ünnepén délelőtt fél 9 órakor magyarul beszél és urvacsorát oszt Majka Vilmos lelkész. Kará­csony második ünnepén délelőtt fél 9 órakor magyarul beszél Masznyik Gyula ny. lelkész. A gyűjtőfogházban istentiszteletet tart és úrvacsorát oszt Majba Vilmos lelkész. Óév estéjén délután 4 órakor magyarul beszél Majba Vilmos lelkész. Újév napján délelőtt fél 9 órakor úrvacsorát oszt, délelőtt 9 órakor magyarul beszél Majba Vilmos lelkész. Óbudán (Zichy­ utca 7. sz.) e hónap 23-án este hét órakor karácsonyfa-ünnepély. Karácsony első ünnepén délelőtt 10 órakor magyarul beszél és úrvacsorát oszt Mohr Henrik lelkész. Karácsony második ünnepén dél­előtt 10 órakor németül beszél és úrvacsorát oszt, dél­után 6 órakor magyarul beszél Mohr Henrik lelkész. Óév estéjén délután 5 órakor németül, 0 órakor magya­rul beszél Mohr Henrik lelkész. A Rákóczi-úti templomban karácsony első ünne­pén délelőtt 10 órakor tótul beszél Morh­ács Márton lel­kész, délután Korony József segédlelkész. Karácsony második ünnepén délelőtt 8 órakor úrvacsorát oszt Mor­hács Márton lelkész, délelőtt 10 órakor tótul beszél Ko­r­ny József segédlelkész. A Pesti Hirlap Naptára. A Pesti Hirlap 1915. évi naptárát kiadóhi­vatalunk december 15-én az alábbi fővonal és a felsorolt mellékvonalak mentén lakó előfizetőink­nek küldötte meg: Budapest—Prágerhof fővonal Székesfehérvár—Komárom. Székesfehérvár—Celldömölk. Balatonszentgyörgy—Barcs. Nagykanizsa—Gyékényes. Fonyód—Kaposvár. Siófok—Kaposvár (Karádig). Csáktornya—Zágráb (Bedekovcináig). Varazsdin—Golubovec. Nagykanizsa—Szombathely. Gyékényes—Szombathely. . Gyékényes—Barcs. Barcs—Pakrác. Aki nem kapta meg a naptárt, díjmentesen reklamálhatja az illető postahivatalnál. A­ magyar korona területén élő előfizetőink­nek semmiféle szállítási díjat nem kell beküldeni, mint a múlt évben. Ezúttal a naptárt teljesen díj­talanul és bérmentve kapják meg. A naptárnak kih­ordók útján való helybeli szétküldése már folyamatban van és újév előtt mindenesetre befejezést nyer. & P 1 190 Kis képek a nagy háborúból. * — Hogyan védekezzünk a srapnel ellen. — Barrés Móric párisi sebésztanár a Figaró­ban új eljárást ajánl a srapnel­ okozta sebesülé­sek ellen való védekezésre. Azt tapasztalta, hogy a srapnellövegeket, amelyek a mostani háború­ban a legtöbb sebesülést okozzák, igen gyakran fentartja a köpenyeg, az összehajtott pokróc és mivel szerinte általában nincs nagy átható ere­jük ezeknek a lövegeknek, nem nehéz az ellenük való védekezésnek a módját kitalálni. Barrés úr azt írja, hogy mivel manapság a gyalogsági ka­tona fekvő helyzetből lő, a srapnel-golyók által megsebezhető helyek a fej, a nyak és a vállak, a test többi része meglehetősen védve van a felső­kabáttal és a felszereléssel. Azt aajánlja, hogy a gyalogsági katonák a sapkájukat egy félkorong­gal béleljék ki és a felsőkabát gallérját és vállát jó szélesen szintén keményíttessék ki fémlapok­kal. Azt hiszi, hogy ezt meg lehet valósítani a hadseregben, anélkül, hogy ez az indítvány a hosszú bürokratikus utat megjárná. Cinkdarab­kák, szardínia-dobozoknak a teteje elegendő erre a kísérletre. El is mond egy esetet két katonáról, akik a konzervdoboz pléh-oldalával bélelték ki a sapkájukat és ennek köszönhetik, hogy életüket megmentették. Mikor visszamentek a lövészárok­ból, megmutatták a sapkájukat, amelyet a srap­nel-golyóknak egész sora ért, de a golyókat ki­állotta. Igen jellemző — írja végül a francia or­vos — hogy a katonák nem mondták el tervüket felettes tisztjeiknek, féltek ugyanis attól, hogy meg fogják őket büntetni gyávaságért, meg azért, h­ogy sapkájukat, amely kincstári tulajdon, így megrongálták. — A londoni rendőrség és a katonák fele­ségei. — Az angol katonák és tengerészek feleségei nem vehették nagyon a lelkükre a dolgot, hogy férjeiket elvitték a harctérre. Joggal lehet erre következtetni a Times legutóbbi számában meg­jelent tudósításból, amely így hangzik: A londoni rendőrség a következő rendele­tet adta ki a rendőrség összes közegeinek mihez­tartás végett, hogyan viselkedjenek katonáknak és tengerészeknek a feleségeivel, akik hűtlenek a férjükhöz. Ha egy asszonyt elfognak részeg­ségért, kicsapongásért és rendetlenségért, vagy részegen és gyermek van a kíséretében, akkor a rendőrségi állomáson tartandó mindaddig, amíg kijózanodik. Ha egy ilyen asszony a rendőr­tisztviselő elé kerül, az eljárást nem kell ellene nyomban megindítani és vád alá helyezni, hanem hivatkozni kell jobb belátására, figyelmeztetni a komoly következményekre és arra, hogy ha így viselkedik, válás esetében nem ítélnek meg neki anyagi segítséget. A rendőrtisztviselőnek minden esetben fel kell hívni az illető asszonyt, hogy viselkedjék méltóan a férjéhez, aki a hazáért küzd. Minden ilyen figyelmeztetésről jegyző­könyvet vesznek fel. Ha egy katonának vagy tengerésznek a feleségét iszákosságért, erkölcs­telenségért vagy más komoly vétségért elítélik, az elítéltetésnek a tényét közölni kell férjével, aki a harctéren harcol. * — A háború repülőgépről nézve. — A Daihi Telegraph egy angol repülő-főhad­nagy levelét közli, amelyben leírja, hogyan lát­ják ők a háborút a levegőből. — Hadd mondjam el mindennapos munká­mat. Reggel hat órakor kelünk és egy óra se telik bele, már harminc kilométernyire vagyunk magasan egy ütközet fölött. Százan és ezren lő­nek egymásra a legkülönbözőbb helyzetekből és nem kevés azoknak a száma se, akik reám cé­loznak. A levegőből mindez olyan nevetséges, mert mi mindent látunk, míg a harcolók a leg­több esetben azt se látják, hogy kire lőnek. Az egyik üteg megtudja például, hogy ellenséges csapat beásta magát egy bizonyos helyen. Az ágyukat nyomban erre a helyre irányítják, anél­kül, hogy látnák, hogy a lövegeknek mi a hatása. Például láttam egy üteget, amely órákig gránát­esőt zúdított egy bizonyos helyre, ahol kilomé­ternyi távolságokban nem volt ember. Tegnap láttam, hogy német gránátok milyen hatalmas erővel robbantak szét a mi lövészárkainkban. A veszteségek rettenetesek lehettek. Mi repülök is megkapjuk a magunk részét, a németeknek ugyanis egészen külön ágyúik vannak, amelyek­kel a repülőgépekre lőnek és ezek a veszedelmes jószágok mindenütt leselkednek ránk, nem is szólva a gépfegyvertűzről és a srapnelről. Leg­utóbb földerítő repülésen voltam, körülbelül két­száz kilométernyi úton, majdnem teljesen meg voltam fagyva, de mivel ez most már úgyszólván naponta előfordul, az ember lassan kint hozzászo­kik. útközben bombákat dobáltam le, de egyszer­re jöttek a német ágyuk, amelyek a repülőgépek­re vadásznak. Ezek olyan srapnellel dolgoznak, amely egy bizonyos magasságban felrobban. Ha megállapították, h­ogy milyen magasan vagyunk, akkor hét-nyolc srapnellt röpítenek föl egyszer­re és ezek körülöttünk explodálnak. Minden srapnell golyókkal van megtöltve. Maubeugenél, amikor a tűzkeresztségemen keresztül mentem, szintén ilyen ágyuk üdvözöltek. Valenciennesnél járhattam, amikor öt-hat helyen sűrű füstfelhő keletkezett egyszerre körülöttem és aztán a go­lyók ugy hullottak, mint az eső. Ezek a rettene­tes német ágyuk naponta nagy kárt tesznek so­rainkban. Az a modell, amely után az én gépe­met építették, nagyon szerencsétlenül járt. Négy készülék volt abból a fajtából, de már egy sincs. Egymásután eltűntek ezek, nem is tudtunk ró­luk, míg egy angol haditudósító, akit a németek foglyul ejtettek, megírta a sorsukat.­­ (A sorrend.) Mindenki tudja, hogy a pékek ezekben a nehéz napokban, amikor a liszt ára tátrai magaslatra emelkedett, derekasan vi­selték magukat, esetleg azért, hogy a mai keser­ves napok elmúltával valamelyes diadalmi épít­mény hirdesse önzetlenségüket. A kiflik, a zsem­lyék és a különféle formájú sütemények mes­terei ahelyett, hogy a búza és a liszt drágulása következtében gyártmányaikat magasabb áron adták volna és pedig mindjárt az első napokban, más módon kísérelték meg, hogy számadásukat megtalálják és üzleteikre rá ne fizessenek. A rendkívül természetesnek látszó áremelés he­lyett arra fektették a fősúlyt, hogy süteményeik minél kisebbek legyenek és minél kevesebbe ke­rüljenek. Az e téren elért eredmény, már t. i. a kiflik parányisága tekintetében, majdnem hogy európai sikert jelentett rájuk nézve és minden habozás nélkül meg lehet állapítani, hogy mint művészek kerültek ki a legnemesebb versenyből. Mikor az utóbbi napokban a sütő­terén immár a legnagyobb rekordot érték el, vagyis amikor a lehető legkisebb süteményeket dobták a piacra, maguk is megdöbbenve állhat­tak meg és arra az elhatározásra juthattak, hogy tovább menni már teljes lehetetlenség. Hogy nincs a nagyvilágon olyan remeklő pék, aki még kisebb füzetet állítson elő. A határmesgyének ezen a részén azután szinte tanácstalanul áll­tak, keresve a feladatot, amelynek megoldása rájuk hárulhat. Habozásuk, tájékozatlanságuk azonban nem sokáig tartott, mert mint egyik ol­vasónk jelenti, a budai pékművesek között meg­született az a messiás, akinek eljövetelére a többiek nyugtalanul várakozhattak. Ez a mes­ter, aki a nagystóü­veggel is alig kivehető zsem­lyéket állította elő, tíz zsemlyénél is nagyobb betűkkel írta ki kirakatába, hogy egy darab sü­teménynek az ára­­ öt fillér. Amitől tehát a budapesti sütök eddig óvatosan tartózkodtak, bekövetkezett és hihető, hogy az egész vonalon utánzásra talál, ami azt is jelenti, hogy néhány nap múlva az öt filléres ár veszi át az uralmat. Ami a fogyasztókat illeti, azok, miután mást úgy sem tehetnek, kétségtelenül belenyugsza­nak a drágulásba, ha mindjárt emlegetni fogják is azokat a szenteket, akikre a pékek hívják fel figyelmüket. Ám ha bizonyos megnyugvás kö­vetkezik is be, kétségtelen, hogy a sütök által megállapított sorrend ellen kifogásuk lesz, úgy okoskodva, hogy a pékeknek csak akkor lett volna szabad egy darab zsemlyét vagy kiflit öt fillérért adni, amikor azok még a régi nagyság jegyében készültek és nem most, amikor már akkorák lettek, hogy egy-egy légy hármat volt képes belőlük fölkapni és velük elröpülni.­­ (Szigorú útlevélkényszer Németország­ban.) A jövő évi január elsejétől kezdődően a német birodalomban új, szigorú intézkedések lépnek életbe az útlevélkényszerre vonatkozóan. Mindenki, aki a birodalom területéről eltávozik vagy külföldről a birodalom területére lép, vala­mint minden külföldi, aki a birodalom területén tartózkodik, köteles útlevéllel személyazonossá­gát igazolni. Ezeknek az útleveleknek a tulajdo­nos személyleírásával és sajátkezűleg aláírt, újabb keletű fényképével kell ellátva lennie, va­lamint azzal a hivatalos záradékkal, hogy az útlevél tulajdonosa tényleg azonos a fényképen ábrázolt egyénnel és hogy az aláírás tényleg tőle származik. A fényképet az útlevélre kell ra­gasztani és hivatalosan akként kell lebélyegezni, hogy a bélyegzés felerészben a fényképen, fele­részben az útlevél papiroson legyen látható. A hivatalos hitelesítést az illetékes rendőrhatóság­nak, vagy ama az ország követének, illetőleg hiva­tásos konzulának kell végeznie, amelyhez az út­levél tulajdonosa tartozik. Külföldi útleveleket, amelyeket a birodalom területére való belépésre akarnak felhasználni, ezenkívül valamely német diplomáciai vagy konzuli képviseletnek kell látta­moznia.­­ (Gyárégés Kőbányán.) Szerdán este tíz ór tájban kigyuladt Kőbányán, az Asztalos Sán­dor­ utcában levő Lepter János-féle redőnygyár. A tűz a gépházban keletkezett s gyorsan átter­jedt a raktárhelyiségre is. Mindkét épület egyes részei elhamvadtak. Hogy a veszedelem miképen támadt, nem tudják.­­ (A kincses palota pusztulása.) Urgai távirat szerint kedden éjjel leégett a kutuchta palotája. A kincsek mind elpusztultak. A kár rengeteg. I­ I 1914.­­december 24., csütörtök. PESTI HÍRLAP Használjunk h­adisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet­nek! Segítsük a hadba vonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! —J^A román király vadászik.) Bukarestből jelentik. Hétfőn Carp Péter, a román konzer­vatív párt vezére, vadászatot rendezett cilienesti birtokán. A vadászaton résztvett Ferdinánd ki­rály is az ifjú trónörökössel. A román politikai közéletnek számos kitűnősége volt hivatalos a vadászatra és a diplomáciai karból is jelen volt három követ, és pedig: gróf Cernin, a bukaresti osztrák és magyar követ, továbbá a német és a holland követ, * JL

Next