Pesti Hírlap, 1914. december (36. évfolyam, 303-332. szám)
1914-12-24 / 326. szám
A kőbányai Gergely utcai protestáns templomban. Karácsony első ünnepén délelőtt fél 9 órakor magyarul beszél és urvacsorát oszt Majka Vilmos lelkész. Karácsony második ünnepén délelőtt fél 9 órakor magyarul beszél Masznyik Gyula ny. lelkész. A gyűjtőfogházban istentiszteletet tart és úrvacsorát oszt Majba Vilmos lelkész. Óév estéjén délután 4 órakor magyarul beszél Majba Vilmos lelkész. Újév napján délelőtt fél 9 órakor úrvacsorát oszt, délelőtt 9 órakor magyarul beszél Majba Vilmos lelkész. Óbudán (Zichy utca 7. sz.) e hónap 23-án este hét órakor karácsonyfa-ünnepély. Karácsony első ünnepén délelőtt 10 órakor magyarul beszél és úrvacsorát oszt Mohr Henrik lelkész. Karácsony második ünnepén délelőtt 10 órakor németül beszél és úrvacsorát oszt, délután 6 órakor magyarul beszél Mohr Henrik lelkész. Óév estéjén délután 5 órakor németül, 0 órakor magyarul beszél Mohr Henrik lelkész. A Rákóczi-úti templomban karácsony első ünnepén délelőtt 10 órakor tótul beszél Morhács Márton lelkész, délután Korony József segédlelkész. Karácsony második ünnepén délelőtt 8 órakor úrvacsorát oszt Morhács Márton lelkész, délelőtt 10 órakor tótul beszél Korny József segédlelkész. A Pesti Hirlap Naptára. A Pesti Hirlap 1915. évi naptárát kiadóhivatalunk december 15-én az alábbi fővonal és a felsorolt mellékvonalak mentén lakó előfizetőinknek küldötte meg: Budapest—Prágerhof fővonal Székesfehérvár—Komárom. Székesfehérvár—Celldömölk. Balatonszentgyörgy—Barcs. Nagykanizsa—Gyékényes. Fonyód—Kaposvár. Siófok—Kaposvár (Karádig). Csáktornya—Zágráb (Bedekovcináig). Varazsdin—Golubovec. Nagykanizsa—Szombathely. Gyékényes—Szombathely. . Gyékényes—Barcs. Barcs—Pakrác. Aki nem kapta meg a naptárt, díjmentesen reklamálhatja az illető postahivatalnál. A magyar korona területén élő előfizetőinknek semmiféle szállítási díjat nem kell beküldeni, mint a múlt évben. Ezúttal a naptárt teljesen díjtalanul és bérmentve kapják meg. A naptárnak kihordók útján való helybeli szétküldése már folyamatban van és újév előtt mindenesetre befejezést nyer. & P 1 190 Kis képek a nagy háborúból. * — Hogyan védekezzünk a srapnel ellen. — Barrés Móric párisi sebésztanár a Figaróban új eljárást ajánl a srapnel okozta sebesülések ellen való védekezésre. Azt tapasztalta, hogy a srapnellövegeket, amelyek a mostani háborúban a legtöbb sebesülést okozzák, igen gyakran fentartja a köpenyeg, az összehajtott pokróc és mivel szerinte általában nincs nagy átható erejük ezeknek a lövegeknek, nem nehéz az ellenük való védekezésnek a módját kitalálni. Barrés úr azt írja, hogy mivel manapság a gyalogsági katona fekvő helyzetből lő, a srapnel-golyók által megsebezhető helyek a fej, a nyak és a vállak, a test többi része meglehetősen védve van a felsőkabáttal és a felszereléssel. Azt aajánlja, hogy a gyalogsági katonák a sapkájukat egy félkoronggal béleljék ki és a felsőkabát gallérját és vállát jó szélesen szintén keményíttessék ki fémlapokkal. Azt hiszi, hogy ezt meg lehet valósítani a hadseregben, anélkül, hogy ez az indítvány a hosszú bürokratikus utat megjárná. Cinkdarabkák, szardínia-dobozoknak a teteje elegendő erre a kísérletre. El is mond egy esetet két katonáról, akik a konzervdoboz pléh-oldalával bélelték ki a sapkájukat és ennek köszönhetik, hogy életüket megmentették. Mikor visszamentek a lövészárokból, megmutatták a sapkájukat, amelyet a srapnel-golyóknak egész sora ért, de a golyókat kiállotta. Igen jellemző — írja végül a francia orvos — hogy a katonák nem mondták el tervüket felettes tisztjeiknek, féltek ugyanis attól, hogy meg fogják őket büntetni gyávaságért, meg azért, hogy sapkájukat, amely kincstári tulajdon, így megrongálták. — A londoni rendőrség és a katonák feleségei. — Az angol katonák és tengerészek feleségei nem vehették nagyon a lelkükre a dolgot, hogy férjeiket elvitték a harctérre. Joggal lehet erre következtetni a Times legutóbbi számában megjelent tudósításból, amely így hangzik: A londoni rendőrség a következő rendeletet adta ki a rendőrség összes közegeinek miheztartás végett, hogyan viselkedjenek katonáknak és tengerészeknek a feleségeivel, akik hűtlenek a férjükhöz. Ha egy asszonyt elfognak részegségért, kicsapongásért és rendetlenségért, vagy részegen és gyermek van a kíséretében, akkor a rendőrségi állomáson tartandó mindaddig, amíg kijózanodik. Ha egy ilyen asszony a rendőrtisztviselő elé kerül, az eljárást nem kell ellene nyomban megindítani és vád alá helyezni, hanem hivatkozni kell jobb belátására, figyelmeztetni a komoly következményekre és arra, hogy ha így viselkedik, válás esetében nem ítélnek meg neki anyagi segítséget. A rendőrtisztviselőnek minden esetben fel kell hívni az illető asszonyt, hogy viselkedjék méltóan a férjéhez, aki a hazáért küzd. Minden ilyen figyelmeztetésről jegyzőkönyvet vesznek fel. Ha egy katonának vagy tengerésznek a feleségét iszákosságért, erkölcstelenségért vagy más komoly vétségért elítélik, az elítéltetésnek a tényét közölni kell férjével, aki a harctéren harcol. * — A háború repülőgépről nézve. — A Daihi Telegraph egy angol repülő-főhadnagy levelét közli, amelyben leírja, hogyan látják ők a háborút a levegőből. — Hadd mondjam el mindennapos munkámat. Reggel hat órakor kelünk és egy óra se telik bele, már harminc kilométernyire vagyunk magasan egy ütközet fölött. Százan és ezren lőnek egymásra a legkülönbözőbb helyzetekből és nem kevés azoknak a száma se, akik reám céloznak. A levegőből mindez olyan nevetséges, mert mi mindent látunk, míg a harcolók a legtöbb esetben azt se látják, hogy kire lőnek. Az egyik üteg megtudja például, hogy ellenséges csapat beásta magát egy bizonyos helyen. Az ágyukat nyomban erre a helyre irányítják, anélkül, hogy látnák, hogy a lövegeknek mi a hatása. Például láttam egy üteget, amely órákig gránátesőt zúdított egy bizonyos helyre, ahol kilométernyi távolságokban nem volt ember. Tegnap láttam, hogy német gránátok milyen hatalmas erővel robbantak szét a mi lövészárkainkban. A veszteségek rettenetesek lehettek. Mi repülök is megkapjuk a magunk részét, a németeknek ugyanis egészen külön ágyúik vannak, amelyekkel a repülőgépekre lőnek és ezek a veszedelmes jószágok mindenütt leselkednek ránk, nem is szólva a gépfegyvertűzről és a srapnelről. Legutóbb földerítő repülésen voltam, körülbelül kétszáz kilométernyi úton, majdnem teljesen meg voltam fagyva, de mivel ez most már úgyszólván naponta előfordul, az ember lassan kint hozzászokik. útközben bombákat dobáltam le, de egyszerre jöttek a német ágyuk, amelyek a repülőgépekre vadásznak. Ezek olyan srapnellel dolgoznak, amely egy bizonyos magasságban felrobban. Ha megállapították, hogy milyen magasan vagyunk, akkor hét-nyolc srapnellt röpítenek föl egyszerre és ezek körülöttünk explodálnak. Minden srapnell golyókkal van megtöltve. Maubeugenél, amikor a tűzkeresztségemen keresztül mentem, szintén ilyen ágyuk üdvözöltek. Valenciennesnél járhattam, amikor öt-hat helyen sűrű füstfelhő keletkezett egyszerre körülöttem és aztán a golyók ugy hullottak, mint az eső. Ezek a rettenetes német ágyuk naponta nagy kárt tesznek sorainkban. Az a modell, amely után az én gépemet építették, nagyon szerencsétlenül járt. Négy készülék volt abból a fajtából, de már egy sincs. Egymásután eltűntek ezek, nem is tudtunk róluk, míg egy angol haditudósító, akit a németek foglyul ejtettek, megírta a sorsukat. (A sorrend.) Mindenki tudja, hogy a pékek ezekben a nehéz napokban, amikor a liszt ára tátrai magaslatra emelkedett, derekasan viselték magukat, esetleg azért, hogy a mai keserves napok elmúltával valamelyes diadalmi építmény hirdesse önzetlenségüket. A kiflik, a zsemlyék és a különféle formájú sütemények mesterei ahelyett, hogy a búza és a liszt drágulása következtében gyártmányaikat magasabb áron adták volna és pedig mindjárt az első napokban, más módon kísérelték meg, hogy számadásukat megtalálják és üzleteikre rá ne fizessenek. A rendkívül természetesnek látszó áremelés helyett arra fektették a fősúlyt, hogy süteményeik minél kisebbek legyenek és minél kevesebbe kerüljenek. Az e téren elért eredmény, már t. i. a kiflik parányisága tekintetében, majdnem hogy európai sikert jelentett rájuk nézve és minden habozás nélkül meg lehet állapítani, hogy mint művészek kerültek ki a legnemesebb versenyből. Mikor az utóbbi napokban a sütőterén immár a legnagyobb rekordot érték el, vagyis amikor a lehető legkisebb süteményeket dobták a piacra, maguk is megdöbbenve állhattak meg és arra az elhatározásra juthattak, hogy tovább menni már teljes lehetetlenség. Hogy nincs a nagyvilágon olyan remeklő pék, aki még kisebb füzetet állítson elő. A határmesgyének ezen a részén azután szinte tanácstalanul álltak, keresve a feladatot, amelynek megoldása rájuk hárulhat. Habozásuk, tájékozatlanságuk azonban nem sokáig tartott, mert mint egyik olvasónk jelenti, a budai pékművesek között megszületett az a messiás, akinek eljövetelére a többiek nyugtalanul várakozhattak. Ez a mester, aki a nagystóüveggel is alig kivehető zsemlyéket állította elő, tíz zsemlyénél is nagyobb betűkkel írta ki kirakatába, hogy egy darab süteménynek az ára öt fillér. Amitől tehát a budapesti sütök eddig óvatosan tartózkodtak, bekövetkezett és hihető, hogy az egész vonalon utánzásra talál, ami azt is jelenti, hogy néhány nap múlva az öt filléres ár veszi át az uralmat. Ami a fogyasztókat illeti, azok, miután mást úgy sem tehetnek, kétségtelenül belenyugszanak a drágulásba, ha mindjárt emlegetni fogják is azokat a szenteket, akikre a pékek hívják fel figyelmüket. Ám ha bizonyos megnyugvás következik is be, kétségtelen, hogy a sütök által megállapított sorrend ellen kifogásuk lesz, úgy okoskodva, hogy a pékeknek csak akkor lett volna szabad egy darab zsemlyét vagy kiflit öt fillérért adni, amikor azok még a régi nagyság jegyében készültek és nem most, amikor már akkorák lettek, hogy egy-egy légy hármat volt képes belőlük fölkapni és velük elröpülni. (Szigorú útlevélkényszer Németországban.) A jövő évi január elsejétől kezdődően a német birodalomban új, szigorú intézkedések lépnek életbe az útlevélkényszerre vonatkozóan. Mindenki, aki a birodalom területéről eltávozik vagy külföldről a birodalom területére lép, valamint minden külföldi, aki a birodalom területén tartózkodik, köteles útlevéllel személyazonosságát igazolni. Ezeknek az útleveleknek a tulajdonos személyleírásával és sajátkezűleg aláírt, újabb keletű fényképével kell ellátva lennie, valamint azzal a hivatalos záradékkal, hogy az útlevél tulajdonosa tényleg azonos a fényképen ábrázolt egyénnel és hogy az aláírás tényleg tőle származik. A fényképet az útlevélre kell ragasztani és hivatalosan akként kell lebélyegezni, hogy a bélyegzés felerészben a fényképen, felerészben az útlevél papiroson legyen látható. A hivatalos hitelesítést az illetékes rendőrhatóságnak, vagy ama az ország követének, illetőleg hivatásos konzulának kell végeznie, amelyhez az útlevél tulajdonosa tartozik. Külföldi útleveleket, amelyeket a birodalom területére való belépésre akarnak felhasználni, ezenkívül valamely német diplomáciai vagy konzuli képviseletnek kell láttamoznia. (Gyárégés Kőbányán.) Szerdán este tíz ór tájban kigyuladt Kőbányán, az Asztalos Sándor utcában levő Lepter János-féle redőnygyár. A tűz a gépházban keletkezett s gyorsan átterjedt a raktárhelyiségre is. Mindkét épület egyes részei elhamvadtak. Hogy a veszedelem miképen támadt, nem tudják. (A kincses palota pusztulása.) Urgai távirat szerint kedden éjjel leégett a kutuchta palotája. A kincsek mind elpusztultak. A kár rengeteg. I I 1914.december 24., csütörtök. PESTI HÍRLAP Használjunk hadisegély-postabélyeget! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyletnek! Segítsük a hadba vonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! —J^A román király vadászik.) Bukarestből jelentik. Hétfőn Carp Péter, a román konzervatív párt vezére, vadászatot rendezett cilienesti birtokán. A vadászaton résztvett Ferdinánd király is az ifjú trónörökössel. A román politikai közéletnek számos kitűnősége volt hivatalos a vadászatra és a diplomáciai karból is jelen volt három követ, és pedig: gróf Cernin, a bukaresti osztrák és magyar követ, továbbá a német és a holland követ, * JL